Budapest, ​nőváros 25 csillagozás

Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

„Vannak ​női városok és vannak férfivárosok is, némelyikről csak hosszú tapasztalás révén derülhet ki, hová is tartozik, sőt, van olyan, hogy egy város az idő múlásával megváltoztatja a nemét, olykor csak apróságok döntenek, Budapest például egy hervadófélben szomorkodó asszony, aki időnként a sminkkészlethez nyúl, s megrázza magát, ezt akárki megláthatja, ha a Dunára néz, a Margitsziget bozontjára, a melleket formázó budai hegyekre…” – olvashatjuk Kőrösi Zoltán új könyvében. A nyolckötetes szerző; prózaíró legújabb könyve Budapestet és főleg szűkebb lakhelyét, Belső-Ferencvárost jeleníti meg. Az irodalmi lapokban megjelent novelláiból (Élet és Irodalom, Jelenkor, Alföld stb.), illetve a Népszabadságban publikált sorozatából (Budapest, nőváros) a szerző egy sajátos városrajzot alkot. E szubjektív várostérkép központja a Ferenc tér, a Tompa utca, a Balázs Béla utca, de feltűnik az írásokban Ferencváros múltja, keletkezésének története, illetve a kerület mindermapjainak sok jellemző… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Kalligram, Pozsony, 2004
220 oldal · ISBN: 8071496332

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
n P
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Gyönyörű album Czabán György fotóival. Olyan, mint egy kiállítás, egy tárlat, vagy egy padláson talált doboz, amiben sok-sok kép van, számunkra (még) ismeretlen emberekről, helyekről. Ha megfordítjuk ezeket a titkokat rejtő képeket, akkor néhányukon rövidebb, néhányukon meg hosszabb sorokat olvashatunk. Szavak, mondatok életekről, életpillanatokról, köztük ismerős érzésekről. Van, amelyiknél azt gondoljuk, láttuk már, találkoztunk vele, van, amelyiknél megmarad a távolság ember és ember között, de megnyílhatnak házak, utcák, terek, amiket sosem láttunk, amiken sosem jártunk. Kőrösi Zoltán ezeken a helyeken sétál végig velünk, ezeket az embereket mutatja meg nekünk és mire a séta végére érünk, már nem maradunk az ismeretlenségben.
A kötet utolsó fejezetének címe: Az olvasó feljegyzései. Ezt a néhány sort oda szántam gondolatban.

>!
cippo IP
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Az olvasó jegyzetei

Ennek a nővárosnak az íze a számban cseresznye. Sárgahúsú, májusi nap fogától hamvas rózsaszínre mart roppanós cseresznye. Csordul-csurran széjjel a fanyar, sárga íz a nyelvemen, a mag s a szár még szorosan kapaszkodik, mint gyerek az anyja szoknyájába. Mint nőváros lapockájába a hirtelennyúlt, vidéki kiskamasz. Én.
Én ezt a nőt, nővárost olyan engesztelhetetlen férfiakarással tudtam akkor megkívánni, hogy évek múlva a szülői házból egyenest a keble halmainak árnyékába szöktem.
És ezt a főt, fővárost ma is csak csókolni tudom fanyar édesbúval, míg a halál el nem választ.
Ennek a nővárosnak az íze a számban cseresznye. Sárgahúsú, májusi nap fogától hamvas rózsaszínre mart roppanós cseresznye.
(Ide, ni: http://moly.hu/karcok/156368)

>!
Izolda +SP
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Egyrészt vérzik a szívem Kőrösiért. Másrészt meg ez a kötet olyan, mintha – mint Eco javasolja a szakdolgozatíráshoz – a kártyákat a további regényekhez leírt részletekkel egyszerűen kinyomtatták volna. És ez még szívetvéreztetőbbé teszi.
A rövidekkel eléggé nem tudok mit kezdeni, a hosszabbak meg tipikus Kőrösik, amiket nagyon szeretek.

>!
ppeva P
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Ilyet szeretnék egyszer olvasni az én Terézvárosomról is. Mert ez az én nővárosom – mint Kőrösinek Ferencváros, persze, Budapesten belül (kívül?). Budapest-rajongó vagyok, mióta az eszemet tudom. Minden ház, utca, tér, park, foghíjtelek, márványtábla sorsa érdekel. Nemcsak az, ami szép, hanem minden, ami hozzá tartozik. Láttam magam előtt mindazt, amit Kőrösi leírt, amiről elmerengett. Ismerem, ha néha nem is pont azt, de nagyon olyat… A szívemhez és a szívemből szólt.
Olvasás közben a kedvenc Cseh Tamás dalom járt a fejemben:
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk,
maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói,
maradunk itt, neve is van, Budapest…
Az ember szereti azt, aki szereti azt, amit ő szeret…
Miközben olvastam, néha volt, ami nem annyira tetszett. Pl. a rövidebb „szösszenetek” egy része. Meg Czabánferi harmadszor….. De aztán becsuktam a könyvet, és az egész összeállt egyetlen egységgé.
Tetszett. Szerettem. Szeretem. Mert szeretem a várost, ahol élek.

>!
Eszter01 P
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Kőrösi Zoltán valami fantasztikus módon tud megragadni egy-egy pillanatot, amit kimerevít, gyönyörű, végenincs mondatokkal körülír, behúzva az olvasót a történetek helyszínére. Ez a bizonyos olvasó pedig úgy érzi, egy helyben áll, és ahogy olvassa a szavakat, körbenéz, és látja, érzi, kitapintja, megtapasztalja, sőt, szereplőnek érzi magát a cselekményben, mondhatni körülötte forog az a bizonyos világ, és nem tudja eldönteni, az adott pillanat körülírása vagy maga az esemény volt-e számára meghatározóbb.

>!
robinson P
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Szeretem azt a hangulatot, ami Kőrösi könyveiből árad. Elmélázó, lélekemelően simogató.
Megidéz egy elmúlt régi képet, pillanatokat.
Jó volt olvasni. Mindenkinek ajánlom.
Kedves történetek a kötetből: Eső, A por szaga, Hókígyó, Pápa, Fúj a szél, és a Meggyvér.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/01/budapest-novaros.html

3 hozzászólás
>!
theodora 
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Nem tökéletes, de jó volt olvasni – belefeledkezős könyv, az író megismeréséhez is jó kezdet ;) A legjobban a hosszabb írások tetszettek, (a Magyar novella, Paprika a legjobban), a rövidebb írások közül csak néhánynál éreztem azt, hogy igen! ez tetszik; és el kellett ezeket olvasnom többször is.

>!
Manni
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc kötetem Kőrösitől, de nem volt rossz, sőt, sok olyan írás volt benne, amit többször is végigolvastam.

>!
Joeymano
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Nem szeretem az egymondatos, oldalakon át tartó novellákat, de ahogy azt Kőrösi megzenésítette, az egészen más. Nagyon tetszett a gondolkodásmódja, hogy minden apró rezdülésre képes figyelni, és ami megtanít minket, hogy ne menjünk el a világ értékes dolgai mellett észrevétlenül.

>!
Sárhelyi_Erika I
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Körülbelül a felénél elvesztettem az érdeklődésem. Van benne néhány történet, ami tetszett, talán egy, ami igazán megfogott, de a többség nekem olyan vállvonogatós. Mindemellett azt a stílust is hiányoltam belőle, ami annyira tetszett Kőrösi Zoltán általam korábban olvasott művében. És persze azt hiszem, a IX. kerület amúgy sem a szívem csücske. Úgyhogy nem magyarázom tovább a bizonyítványom, ez most félbemaradt.


Népszerű idézetek

>!
n P

Kegyetlenség
Állítólag Keresztelő Szent Jánostól származik ez a kegyetlen történet, ez a kegyetlen mondat: Egy ember találkozik Istennel, és Isten ugyanolyan, mint ő maga.

Kapcsolódó szócikkek: Keresztelő Szent János
>!
NenaK

Óvakodni kell a boldogoktól.
Lehet, hogy azt is gondolta, hogy csakis a boldogtalanság sokféle.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · boldogtalanság
>!
danaida P

Sóhajt, miközben arról beszél, hogy miért is van, hogy az emberek nem ismerik fel, ha boldogok, igen, mindig csak emlékezni tudnak erre az érzésre, teljességre. Különösen nem ismerik fel azt a csendes, hétköznapok rutinjába kapaszkodó boldogságot, ami pedig képes elfeledni a rettenetes múlást.

148. oldal

>!
theodora 

"Ez a világ őrjítően szép,
nem mintha az volna,
de én ilyennek látom…"
Bohumil Hrabal

7. oldal

1 hozzászólás
>!
theodora 

Ez a történet akkor kezdődik, amikor a vonat már rég kifutott az állomásról, s egy hosszan kígyózó füstcsík ott felejtette magát a levegőben.

(első mondat)

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) úgy mentek az utcán, a járdán egymás mellett, mint két régi házastárs, akik már érintés nélkül is fogják egymás kezét.

22. oldal

>!
danaida P

Ismétlem: nem vagyunk mi olyan jóban, hogy őszinték legyünk egymáshoz.
És én csak annyit kérek, hogy ne is legyünk.
Mert akkor talán még egész vidáman is meglehetünk egymással.
Akkor nem zavar az őszinteség.

131. oldal

1 hozzászólás
>!
danaida P

…hogyha én repülni tudnék, nem tudna engem elkapni a bánat.

138. oldal

>!
danaida P

Gimnáziumi irodalom tanár, két éve hord szemüveget, oldalt elválasztott, gyérülő haja a homlokába hull. Odakint, a tér túloldalán éppen megszólal a harang, ő pedig áll a tábla előtt, kezében a kréta. Mikszáth Sipsiricájának tanár uráról beszél, Druzsba tanár úrról, és közben látszólag oda se figyelve a nevet megfordítva, csupa nagybetűvel, hátulról előre írja fel.

149. oldal

2 hozzászólás
>!
márti

…a sípok kapcsán egyébként megjegyzendő, hogy a mi környékünkön nem csak a virágokhoz, de a futballhoz is mindenki ért, másképpen mondva errefelé állítólag mindenki szurkoló, hiszen a mi környékünk a Ferencvárosi Torna Club otthona, magát az egyesületet is itt a közelben, a Körút túloldalán, még ezernyolcszázkilencvenkilenc májusában alapította Tolnay Lajos úr és Springer Ferenc úr, a Bakáts tér 14. szám alatti Ferencvárosi Polgári Körben, ez a civil kör egyébiránt az első volt, ahová nőket is fölvettek, a férfiakat megillető jogokkal, s most ugyanezen termekben született meg a Torna Club, immár hivatalos keretet is adva a Mester utca környékén verbuválódott alkalmi futballcsapatoknak, főként a jobb pénzű német polgárok pénzének köszönhetően, az első pályát a külső Soroksári úton építették meg, s az alakulás után alig egy évvel rendezték az első hivatalos mérkőzést, rá egy évvel pedig a bécsi Cricketters csapatával vívtak nemzetközi találkozót, s már kilencszázháromban országos labdarúgó bajnokságot nyertek, többek közt a görbe lábú Schlosser Imrével a csatársorban, Slózival, akinek kiismerhetetlen cselei hamarosan az őrületbe kergették Európa hátvédeit, az Üllői úti pályát először kilencszáztizenegyben építették meg, tizenhárom év múlva pedig felépült egy igazi stadion is, lelátókkal, amelyek egészen hetvenháromig, az újjáépítésig néztek le a gyepre, vagyis a Bakáts tértől a Soroksári úton át a Mester utcán keresztül az Üllői útig húzódik a Fradi születésének piros fonala….

59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zórád Ernő: Tabán – Egy eltűnt városrész
Xantus Zoltán (szerk.): Ferencvárosi szél
Kárpáti Aurél (szerk.): Pesti Kalendárium 1946
Mihalik Gusztáv (szerk.): Pesti Kalendárium 1947
Békés Pál: Csikágó
Fejes Endre: A hazudós
Galsai Pongrác: Maradjatok reggelig
Krúdy Gyula: Régi pesti históriák
Fejes Endre: Lemaradt angyalok
Balázs Béla: Történet a Logody-utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségről