Értékelések 6

Noro>!
Kornya Zsolt (szerk.): Ármányok és álcák

Stabil középső kötete a novellafüzérnek, amelyben Renier és Chapman írásai dominálnak, de a fiatalabb írók többsége is jól hozza a szintet. Sajnos a novellák közti koherencia viszonylag gyenge, nincs az egész könyvet átfogó történetük. Az egyes sztorikat legfeljebb a visszatérő szereplők kötik össze egymással. El kell még mondani ezen kívül, hogy a könyv legtöbb írása elég bonyolult, sok információt tartalmaz, és pusztán csak az első kötet ismeretében nem könnyen érthető azoknak, akik nem ismerik alaposan Ynev világát.

Raoul Renier két prológusa rövid, frappáns történetekbe ágyazva mutatja be a Fogadás két főhősét. A shared world gyűjteményeknek gyakran gyengéje a nyitás, de ezúttal jól sikerült bemelegítést olvashatunk. (Bár veterán szerepjátékosok szerint a második sztori túlságosan is flintlock :)

Marcus Flain Vérvörös álmok c. novellája szerintem a kötet gyenge pontja. Jó ötlet volt a magus-irodalom jellegzetesen szószátyár, jelzőhalmozó stílusát azzal alátámasztani, hogy egy művészt tett meg nézőpont-karakternek. Hiszen egy kalandor festőtől még az olyan szóképek is helyénvalónak tűnnek, amelyek más körülmények között indokolatlanul költőiek lennének. A történet azonban zavaros, fordulatai gyakran utólagos magyarázatot igényelnek, szereplői pedig ötletszerűen változtatnak viselkedésükön.

Wayne Chapman a Mallior mosolya c. kisregényben az erioni falka néven ismeretes banda egy újabb kalandját illeszti be a Bíborgyöngyök történetébe. (Lásd még: Átkozott esküvések ill. A halál hét arca.) Tulajdonképpen nem túl szervesen, de zsoldosokról lévén szó, teljesen hihető a felbukkanásuk. Jól felépített betörés/szöktetés sztori, amely azonban elég sok háttérismeretet követel az olvasótól.

Ehhez a történethez az átkötés (Ifin című) is megér egy külön említést. (Ahogy az első kötetnél leírtam, ezek a rövid intermezzók azt mesélik el a füzér minden novellája után, hogy miképpen kapcsolódik az adott történet a gyöngyvadászathoz.) Részben azért, mert talán ez Renier és Chapman egyetlen négykezes műve, részben pedig azért is, mert önmagában is izgalmas, valamint több visszatérő karakter életében is fordulópontnak számító írás.

Renier tollából az Antera egy szokatlan darab: tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint az első kötetből ismert, kiugrott Tharr-pap egy „állásinterjújáról”. A mágikus módszerekről és varázsvédelmekről szóló beszélgetés leginkább a szerepjátékosok érdeklődését keltheti fel, de tulajdonképpen karakterrajznak is felfogható a sorozat egyik legeredetibb szereplőjéről.

Malcolm J. Hunt hosszabb lélegzetű története, A ködök városában, megint csak egy aránylag bonyolult írás, amely a kellő háttérismeretek birtokában válik igazán élvezetessé. Az intrikában bővelkedő sztori három különböző boszorkányszekta összecsapását meséli el jó néhány izgalmas csavarral. Helyszíne a veterán olvasók által jól ismert, de írásokban annál ritkábban felhasznált Livina, az ynevi boszorkányság egyik fővárosa.

Végül Indira Myles Szelíd tekintet c. novellája egy hangulatos, ámde morbid, poe-i hagyományokra épülő történet. Bár a fordulatait szerintem nem olyan nehéz megsejteni, mindenképpen érdekes színfoltja a kötetnek.

1 hozzászólás
ftamas>!
Kornya Zsolt (szerk.): Ármányok és álcák

Wayne Chapman: Mallior mosolya[Megkövült napvilág]
Egy kiváló novella, Gáspár András könnyedebb stílusában. Középpontban természetesen egy bíborgyöngy. Kifejezett jó novella.
Raoul Renier & Wayne Chapman: Ifin [Megkövült napvilág]
Egy nagyobb összecsapás néhány komolyabb hatalommal rendelkező ember között. Rövid, de kiváló novella.