Kornya Zsolt (szerk.)

A ​vér városa (A vér városa) 16 csillagozás

Kornya Zsolt (szerk.): A vér városa

Szenzációs és egyben rendhagyó kötetet tart kezében a kedves olvasó. Raoul Renier teremtette univerzumban játszódó novellák füzérét – az első igazi, magyar „megosztott világ” kötetet. Saint Sangué városa dekadens, bizantin és nagyon romlott – veszedelmes, sötét híre kering a mágusok Európájában.
Egymással rivalizáló, vérfertőző családok; vén beavatottak Hermész rendjéből, akik itt leltek utolsó menedéket a keresztény egyház inkvizítorai elől – újra megelevenedik Sötét Mersant világa, hogy később feltűnjön ő maga is

Tartalomjegyzék

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 2000
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639238252

Kedvencelte 4

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Noro >!
Kornya Zsolt (szerk.): A vér városa

A Sötét Mersant könyvek többségét ugyan szeretem, de ez a gyűjtemény nekem már túl morbid és túl színpadias volt. A legtöbb novellán ezen felül érződtek kisebb-nagyobb fogalmazásbeli botlások is. A kivétel Reniertől A vér hatalma és Csigás Gábortól A Chrétisson-palota kertje – utóbbit viszont kínosan elvontnak éreztem, nemigen tudott lekötni. A kötetzáró Idegen vér pedig egy kínos apróságon bukott el: a korai reneszánsz idején egy arab utazó azon fanyalog, hogy már megint főtt krumpli van ebédre? Ez a nevetséges butaság teljesen kizökkentett, pedig a történetnek egészen jó hangulata lehetett volna.

Zanbar>!
Kornya Zsolt (szerk.): A vér városa

Hatalmas árnyék…

Élő ambivalencia az amit érzek ezzel a kötettel kapcsolatban. Az alapműként szolgáló Mersant töredékeket – hiszen az a sorozat sincs befejezve – nem tudtam megkedvelni, ellenben az Exorcista történeteket nagyon is, így a világgal meglehetősen fekete-fehér a viszonyom.
Saint Sangué technikailag nem egy túl eredeti ötlet, számos magyar és külföldi író és élt már a „valós” világba helyezett fiktív városokkal, gondoljunk csak Lovecraft Arkhamjára, vagy Innsmouth-jára, Kosztolányi Sárszegére, ami nem ott van és nem abban a formában, ahogy az író megalkotta, vagy éppen Szabó Magda Árkodjára.
Nem eredeti az ötlet, ám a város, ez a régi, okkal feledésre ítélt, önálló életre kelt entitás mely ezer kaccsal és kelevénnyel, rákos daganatként kapaszkodik a világba, sajátos, és meglepően hangulatos hely, még akkor is, ha maga a kötet elég keveset árul el róla, hiszen főleg a várost uraló családok ügyeivel foglalkozik, hol jobb, hol rosszabb minőségben.

A „megosztott világ” kötetnek szerintem ismérve, hogy egy azon világ, ugyanazon szabályait ismerve az alkotók külön-külön, egyenrangú műveket tesznek hozzá. Ez pedig a „A vér városára” egyáltalán nem áll. Renier forrásalkotóként, társalkotóként és szerkesztőként teljesen uralja a kötetet, a többiek az ő árnyékában alkotnak, és véletlenül sem mernek kilépni abból, ennek pedig kárát látja a kötet, mert egyik másik novella sem próbál meg az „A vér hatalma”-hoz mérhető léptékűvé nőni, és aligha azért, mert nem volt elég ötlet az alkotóban.

Ennek következtében pedig bár több is kinőhetett volna ebből a kötetből, picit olyan maradt, mintha Conan Doyle korában létezett volna a fanfiction és a Sherlock Holmes „további” kalandjait megörökítő kötetet, a karakter kiötlője dirigálta volna végig, vagy mintha a Harry Potter mánia csúcsán kiadásra került „rajongói” antológiákat Rowling fésülte volna át, mondván ő csak elválasztja a magot az ocsútól.
A végeredmény egyik esetben sem lett volna az igazi. Így itt sem.

RandomSky>!
Kornya Zsolt (szerk.): A vér városa

Metal Hammer No. 130 / 2000. december
A kötet 6 novellájából csupán 2 viseli magán Renier mester kezenyomát – abból az egyiket Le Renard-dal közösen írta. Egyébként is speciális könyv ez, egy ún. “megosztott világ”-antológia, ami annyit tesz, hogy minden írás egy bizonyos helyhez, témához kapcsolódik. A hely ez esetben a Renier-alkotta Saint Sangué, a vér városa, egy képzeletbeli, Velencéhez hasonló helység valahol Franciahonban. Az időpont a kései középkor, amikoris vérfertőző családi házak hadakoznak egymással, éjjel meg a szörnyűséges Strázsamester és az ő kis kedvencei (a lélekkel bíró vízköpő szörnyek) uralják az utcákat. A Mester írásai természetesen a tőle megszokott minőséget hozzák.
Le Renard az eddigi dolgaihoz képest szinte visszafogott, már ami a horrorisztikus-sátánista részeket illeti, de ugyanolyan ötletes és jó; Csigás Gábor novellája is nagyon rendben van, hangulatilag ez tetszett leginkább, és az újonc(?) Dragon két műve is megüti a mércét, bár kétségtelen, hogy még van mit tanulnia Raoultól. Ami igazán jó ebben a kötetben, az a novellák közti összefüggés – inkább különböző nézőpontokból közelítő epizódok ezek, nem különálló írások.
Aki vonzódik a sötét, baljós hangulatú irodalomhoz, az kellemes szórakozásra lelhet a Vér városában.


Hasonló könyvek címkék alapján

Pirkadatra várva
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
Kovács Gábor: Budarkpest
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Mary Janice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
Odalent
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
Kornya Zsolt (szerk.): Alidax gyöngyei