Kornya Zsolt (szerk.)

A ​fogadás (Bíborgyöngyök I.) 40 csillagozás

Kornya Zsolt (szerk.): A fogadás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elég egy leánykéréssel felérő fogadás, hogy felborítsa a békét a Quiron-tengeren? Mit tesz Alidax úrnője, ha egy ereni elfvadász túljár az eszén?

A megújuló M.A.G.U.S. első gyűjteményes antológiája a Quironeia ezerarcú vidékére repíti az Olvasót: Liliath, a Kristálykirálynő udvarába, ahol a párviadal kezdetét veszi; Narvanba, ahol a karnevál után is van élet; a Majorátusba, ahol még Tharr papja is kénytelen megbarátkozni a köztársasággal. A Sinemosi Liga, Tanûra, a Pentád és Livina mind résztvevői a harcnak, mely a színfalak mögött folyik a bíborgyöngyökért, a tétje pedig nemcsak Alidax trónja, de Északfölde sorsa is lehet!

Raoul Renier szerkesztésében, vezérnovellái nyomdokán haladva Jan van den Boomen, John J. Sher­wood, Indira Myles, Mira Sandoval és Süle György gondoskodnak arról, hogy Enika Gwon legendái új életre keljenek.

Eredeti megjelenés éve: 2008

A művek szerzői: Raoul Renier, John J. Sherwood, Jan van den Boomen, Indira Myles

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
ISBN: 9786155161223
>!
Delta Vision, Budapest, 2008
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639679818

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Noro >!
Kornya Zsolt (szerk.): A fogadás

Ha összehasonlítjuk a „klasszikus” Legendák és Enigmák kötetekkel, akkor a Bíborgyöngyökből feltűnően hiányzik a jellegzetes Magus-modoros stílus és a barokkos jelző-halmozás. Található bennük ellenben némi humor, a korai művekben előfordulóknál jóval hitelesebb női karakterek, valamint (az első részben legalábbis) egy szokatlanul erős szerkesztői irányítás. Ahogy igazi shared world antológiához illik, a novellák nem csak füzért alkotnak, de oda-vissza hatnak egymásra, például szereplőket adnak kölcsön, vagy célzásokat válaszolnak meg. A fogadás talán a legjobb Magus-antológia, amit olvastam, annak ellenére, hogy nincs benne igazán kiemelkedő történet. Igaz, az egyenletesen erős színvonalból nehéz is lenne kiemelkedni.

Az irodalmi Ynev politikus és intrikus oldalához szokott olvasónak egy kicsit furcsa lehet az egész történet alapötlete. Az, hogy nem politikai érdekek és évszázados cselszövések indítanak be egy évekig elhúzódó és több ország sorsát befolyásoló eseménysort, hanem egy olyan banális dolog, mint egy fogadás. De szerintem ez egy ügyes kompromisszum a politikus és a kalandozós Magus között: olyan sztori, amelybe köznapi és világméretű kalandok egyaránt beilleszthetők. Az egésznek ugyanakkor van egy erősen antihősies jellege, ami szembefordul klasszikus Magus-regények köpenylobogtatós melodrámájával.

Magukat a novellákat Kornya Zsolt átkötései fűzik össze, amelyekből kiderül, hogyan is kapcsolódnak az események a fogadás menetéhez. Ezek maguk is teljes értékű novellák, amelyek néha még nagyobb terjedelműek is, mint a bekapcsolódó írók alkotásai.

Sherwood Farkas a ködben c. története rögtön kalandozókat ránt elő, ami – „Kalandozók Krónikái” ide vagy oda – szerintem mindig veszélyes játék. A tipikus kalandozó-csapat ugyanis, ami jól működik a szerepjátékban, a lehető legrosszabb alapanyaga egy irodalmi alkotásnak. Jellemzően túl sok szereplőt vonultat fel, túl kis helyen, nem lehet velük érdemben foglalkozni, a csaták pedig követhetetlenül bonyolultak. Nem így ebben a novellában (kisregényben?), a szerző ugyanis a megszokottól eltérő módon közelít a témához. A kalandozók lelki nyavalyáira építi a történetet és nem erőlteti a hagyományos parti-dinamikát. A lezárással vannak kisebb problémáim: bár érteni vélem, miért ilyen kurta-furcsa, de akkor sem tartom szerencsésnek.

Süle György Szülőföldje a „dark Ynev” stílus jellegzetes darabja – ez a stílus A hit városa c. kötetben volt durván egyeduralkodó, én személy szerint nagy mennyiségben nem tartom követendő iránynak, de egy-egy novella erejéig érdekes színfolt tud lenni. Egy közönséges bicskás bosszúhadjáratát meséli el, aki még a grimdark-rajongók rokonszenvét sem valószínű, hogy elnyerné. Itt speciel a hozzá tartozó átkötés nekem jobban tetszett: ennek hőse, egy toroni Tharr-pap sem éppen jótét lélek, de sokkal egyedibbnek találtam az ő karakterét. Kornya Zsolt nagyon jól jeleníti meg a toroni gondolkodás ellentmondásos, néha megalkuvó logikáját. Ilyen egy igazán érdekes és egzotikus antihős.

Boomentől a Bolond beszéd azért különleges, mert a főhőse – egy korhely diákféle – egyáltalán nem tudja meg, hogy mi is történik körülötte. Kívülről próbálja meg értelmezni a körülötte zajló káoszt, amit különféle kalandozók keltenek. Ötletes nézőpont, és a novellát követő átkötésből mi azért csak megértjük az eseményeket.

Renier Az ószeres c. rövid története a humort képviseli a kötetben. Azt láthatjuk a frappáns sztoriban, hogy milyen ügyeskedésekre készek az átlagemberek, ha a felbolydul körülöttük a kalandozó-társadalom élete.

Mira Sandovaltól a Csodára várva ismét megugrotta a kalandozó-problémát. A szerző tulajdonképpen nem tett semmi különöset, csupán a kalandozó-páros bevált alakzatát alkalmazta Ynevre. Jól használta ki a duóban rejlő lehetőségeket és a szerepjáték elemei között is ügyesen lavírozott anélkül, hogy kockacsörgést hallottam volna a sorok között. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a legtöbb szerző inkább messzire elkerülte a konkrét rpg-s motívumokat. Mellesleg végre egy boszorkány, akinek nem az az életcélja, hogy végigszexualizálja az egész Tengermelléket.

Végül Indira Myles Bíbor és kék c. írása úgy is tekinthető, mint az egész kötet kicsiben. Ügyes nézőpont-váltásokkal követi végig egy bíborgyöngy útját egy közönséges gyöngyhalásztól néhány kisstílű kalandozón át egészen egy emberfeletti lényig. Csavaros és stílusos darab.

Traclon>!
Kornya Zsolt (szerk.): A fogadás

Kíváncsian kezdtem ennek a könyvnek az olvasásába, ugyanis nem nagyon volt még szerencsém olyan novelláskötethez, melynek írásai állítólag külön-külön is megállják a helyüket, mégis együtt egy kerek egész történetet mesélnek el…pláne, ha azt vesszük, hogy még csak nem is egyetlen szerzőtől származnak! Viszont nagyon érdekelt maga a sztori annak alapján, ami le volt írva róla az ismertetőben, s mivel újabban ismét rá vagyok állva a MAGUS-vonalra (játékot és regényeket illetően egyaránt), ennek mindenképp akartam adni egy esélyt.
Nos, a koncepció egyenesen telitalálat lett! Annyira, hogy a könyv megy is a kedvencek közé, és csak remélni merem, hogy a másik két kötet is valami hasonló színvonalon folytatja ezt a lassan epikus méretű történetet. Ezt a könyvet el kell olvasni mindazoknak, akik szeretik a fantasyt, a MAGUS világát, vagy akárcsak az olyan történeteket, melyben kémkedés, ármánykodás, csaták, szerelem, fogadás, hősök, bukott hősök, (újra) felkapaszkodott hősök, gonosz hősök, árnyékokban megbúvó orgyilkosok, tolvajok, boszorkányok és ehhez hasonlóak találhatók!
Többen is említették már itt a molyon más hasonló kötetek értékelésénél Süle György nevét, csatlakozva hozzájuk, őt én is külön kiemelném: a novellája magasan a legjobb még ebben az amúgy igen magas színvonalú kötetben is, a leíró készsége valami zseniális, ráadásul fantasztikusan ráérez a világnak a hangulatára, és a mondatszerkesztése, fogalmazásmódja által olyan hitelesen adja vissza azt, ami még a műfaj legnagyobbjainál is ritka. Őszintén remélem, hogy a jövőben komolyabban is foglalkozni fog az írással, és egyszer akár saját regénnyel is jelentkezik!


Népszerű idézetek

Noro >!

– Egy narvani ismerősöm egyszer talált egy gyűrűt, ami láthatatlanná tette és szarvakat növesztett a homlokára.
– Szarvakat? – hökkent meg Liliath.
– Tudniillik folyton lopni mászkált a gyűrűjével, és közben engem kért meg, hogy vigyázzak a feleségére.

23. oldal, Raoul Renier: A fogadás (Prológus)

Noro >!

– Áruld már el, netán szintezőléccel mért időtartama is van, valami nagy könyvben talán még le is írták, ugye? Hogy egy boszorkány átka pontosan egy hónapig tart, igaz?

61. oldal, John J. Sherwood: Farkas a ködben

3 hozzászólás
Noro >!

– Ők vannak óvatosak, nem bíz előre megbeszélt idő. Én hiszem, mind fog kérni külön találkozót, saját helyükön, nem nekem boltban. Akkor én majd mond, nekem van csak fele füldísz, másikat már elad. Ők dühösek és fenyegetnek, én megijed, nevez meg nekik másik vevő. Ha Galradzsának van mosolya kegyes, mind megy másik vevő után, nem pazarol időt nekem megölésemre. Ez van üzleti kockázat.

212. oldal, Raoul Renier: Az ószeres

1 hozzászólás
Noro >!

A Quiron-tenger környékén számtalan ifjú álmodozik arról, hogy felserdülvén kalandozónak áll, ekképpen szerezve hírt-nevet magának. Jóval kevesebben dédelgetnek hasonló ábrándokat – teszem azt – az ingatlanügynöki pályával kapcsolatban.

219. oldal, Raoul Renier: Narvani meglepetés

bluegill>!

„Neki ez a meglopott csevej egy újabb tű a hatalom varródobozában, melynek cérnaszálaival Ruathar férfiai köré hímez finom hálót.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon
Kornya Zsolt (szerk.): A sötétség szíve
Raoul Renier: Setét álmok
Eric Muldoom (szerk.): Hittel és vassal
Kleinheincz Csilla (szerk.): Rejtélyes tűz
Kornya Zsolt (szerk.): Alidax gyöngyei
Galántai János (szerk.): A világ közepe
Wayne Chapman: Megkövült napvilág
Jan van den Boomen: Számoknak ideje
Körtvélyes Ákos: Sziréndal