A ​fogadás (Bíborgyöngyök I.) 79% 46 csillagozás

Ha összehasonlítjuk a „klasszikus” Legendák és Enigmák kötetekkel, akkor a Bíborgyöngyökből feltűnően hiányzik a jellegzetes Magus-modoros stílus és a barokkos jelző-halmozás. Található bennük ellenben némi humor, a korai művekben előfordulóknál jóval hitelesebb női karakterek, valamint (az első részben legalábbis) egy szokatlanul erős szerkesztői irányítás. Ahogy igazi shared world antológiához illik, a novellák nem csak füzért alkotnak, de oda-vissza hatnak egymásra, például szereplőket adnak kölcsön, vagy célzásokat válaszolnak meg. A fogadás talán a legjobb Magus-antológia, amit olvastam, annak ellenére, hogy nincs benne igazán kiemelkedő történet. Igaz, az egyenletesen erős színvonalból nehéz is lenne kiemelkedni.

Az irodalmi Ynev politikus és intrikus oldalához szokott olvasónak egy kicsit furcsa lehet az egész történet alapötlete. Az, hogy nem politikai érdekek és évszázados cselszövések indítanak be egy évekig elhúzódó és több ország sorsát befolyásoló eseménysort, hanem egy olyan banális dolog, mint egy fogadás. De szerintem ez egy ügyes kompromisszum a politikus és a kalandozós Magus között: olyan sztori, amelybe köznapi és világméretű kalandok egyaránt beilleszthetők. Az egésznek ugyanakkor van egy erősen antihősies jellege, ami szembefordul klasszikus Magus-regények köpenylobogtatós melodrámájával.

Magukat a novellákat Kornya Zsolt átkötései fűzik össze, amelyekből kiderül, hogyan is kapcsolódnak az események a fogadás menetéhez. Ezek maguk is teljes értékű novellák, amelyek néha még nagyobb terjedelműek is, mint a bekapcsolódó írók alkotásai.

Sherwood Farkas a ködben c. története rögtön kalandozókat ránt elő, ami – „Kalandozók Krónikái” ide vagy oda – szerintem mindig veszélyes játék. A tipikus kalandozó-csapat ugyanis, ami jól működik a szerepjátékban, a lehető legrosszabb alapanyaga egy irodalmi alkotásnak. Jellemzően túl sok szereplőt vonultat fel, túl kis helyen, nem lehet velük érdemben foglalkozni, a csaták pedig követhetetlenül bonyolultak. Nem így ebben a novellában (kisregényben?), a szerző ugyanis a megszokottól eltérő módon közelít a témához. A kalandozók lelki nyavalyáira építi a történetet és nem erőlteti a hagyományos parti-dinamikát. A lezárással vannak kisebb problémáim: bár érteni vélem, miért ilyen kurta-furcsa, de akkor sem tartom szerencsésnek.

Süle György Szülőföldje a „dark Ynev” stílus jellegzetes darabja – ez a stílus A hit városa c. kötetben volt durván egyeduralkodó, én személy szerint nagy mennyiségben nem tartom követendő iránynak, de egy-egy novella erejéig érdekes színfolt tud lenni. Egy közönséges bicskás bosszúhadjáratát meséli el, aki még a grimdark-rajongók rokonszenvét sem valószínű, hogy elnyerné. Itt speciel a hozzá tartozó átkötés nekem jobban tetszett: ennek hőse, egy toroni Tharr-pap sem éppen jótét lélek, de sokkal egyedibbnek találtam az ő karakterét. Kornya Zsolt nagyon jól jeleníti meg a toroni gondolkodás ellentmondásos, néha megalkuvó logikáját. Ilyen egy igazán érdekes és egzotikus antihős.

Boomentől a Bolond beszéd azért különleges, mert a főhőse – egy korhely diákféle – egyáltalán nem tudja meg, hogy mi is történik körülötte. Kívülről próbálja meg értelmezni a körülötte zajló káoszt, amit különféle kalandozók keltenek. Ötletes nézőpont, és a novellát követő átkötésből mi azért csak megértjük az eseményeket.

Renier Az ószeres c. rövid története a humort képviseli a kötetben. Azt láthatjuk a frappáns sztoriban, hogy milyen ügyeskedésekre készek az átlagemberek, ha a felbolydul körülöttük a kalandozó-társadalom élete.

Mira Sandovaltól a Csodára várva ismét megugrotta a kalandozó-problémát. A szerző tulajdonképpen nem tett semmi különöset, csupán a kalandozó-páros bevált alakzatát alkalmazta Ynevre. Jól használta ki a duóban rejlő lehetőségeket és a szerepjáték elemei között is ügyesen lavírozott anélkül, hogy kockacsörgést hallottam volna a sorok között. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a legtöbb szerző inkább messzire elkerülte a konkrét rpg-s motívumokat. Mellesleg végre egy boszorkány, akinek nem az az életcélja, hogy végigszexualizálja az egész Tengermelléket.

Végül Indira Myles Bíbor és kék c. írása úgy is tekinthető, mint az egész kötet kicsiben. Ügyes nézőpont-váltásokkal követi végig egy bíborgyöngy útját egy közönséges gyöngyhalásztól néhány kisstílű kalandozón át egészen egy emberfeletti lényig. Csavaros és stílusos darab.

Nincs különösebben sok tapasztalatom MAGUS-antológiákkal, viszont ez a kötet több szempontból is igen erősnek tűnt.
Egyrészt az egészet keretbe foglaló narratív ív remekül köti össze a novellákat: nem csupán olyan szempontból, hogy közös történetet ad nekik (bár mint ne mondjak, ezt is örömmel fogadja az epikus cselekmények iránt érdeklődő ízlésem), de az átkötésekkel, Renier nyitányával és befejezésével sokkal erősebbnek tűnik a szerkesztői koncepció is (mint valami shared fixup novel).
Másrészt pedig akármennyire is MacGuffin-vadászatnak tűnik lényegében az egész alapötlet, végül ez sem lesz fárasztó vagy erőltetett. Sőt, kifejezetten szórakoztató a kiindulópont, amit az emlékezetes novellákkal szépen visznek tovább a szerzők. Mindegyik kellő mértékben egyedi, mégsem lóg ki; önállóan is megállja a helyét, viszont igazán jól a többivel együtt működik. Tényleg, remek.

John J. Sherwood: Farkas a ködben
Kicsit nehezen tudtam ráhangolódni a különböző nézőpontokra, akármennyire is hosszú volt a szöveg, novella-jellege miatt mégis túlzsúfoltnak érződött. Pedig a megközelítés nagyon is érdekes (noha nekem nagy volt a kontraszt a karakterközpontú mesélés és a történet jellege között), örültem a tipikustól nagyon is eltérő kalandozócsapat továbbgondolásnak.

Süle György: Szülőföld
Hangulatos, izgalmas nézőpont. A stílus pont úgy különleges, hogy az nem fekszi meg a gyomromat, pedig ez MAGUSnál nem mindig triviális feltétel. A MacGuffin megjelenését egy kicsit erőltetettnek érzem, de amíg odáig eljutottunk, az egészen remek volt.

Jan van den Boomen: Bolond beszéd
Nem túlgondolt, de szórakoztató – a körítés, a hangulat és a stílus eléggé elviszi a hátán. Kicsit talán hirtelen és egyszerűen lett vége, ugyanakkor a hozzátartozó átkötéssel tulajdonképpen kerek egészet ad ki.

Raoul Renier: Az ószeres
Jópofa, humoros szösszenet – talán kicsit rövid, bár nem hiszem, hogy ez a műfaj többet is elbírt volna. Az átkötés ügyesen viszi tovább a humort, egy kicsit más stílusban, de Renier-nek az is remekül áll.

Mira Sandoval: Csodára várva
Az én ízlésemnek kissé kiszámítható és hosszú, semmi nagyon izgalmas vagy meglepő nem történik a történet során, viszont a nézőpont elég érdekes volt ahhoz, hogy elvigye a szöveget – jó volt elmerülni ezúttal egy női szemszögben.

Indira Myles: Bíbor és kék
Ügyes stílusváltások, szórakoztató szerkezet. Ráadásul a szűk karakterszám ellenére mindegyik része működött, mindben volt valami egyedibb vagy érdekesebb, viszont ezzel együtt sem túlterhelt novella. Élveztem; plusz pont, hogy a hozzátartozó átkötés végre mélyebb betekintést enged a nagy kötetívbe.

[under construction…]

Először külön pár szóval értékelném mindegyik novellát és a végén összesítek. :)
1: Egy történet enyhén erotikus felhangú kezdete. Kíváncsi vagyok a folytatásra.
2: Érdekes, hogy mennyire befolyásolható az ember, bár ha boszorkányokról van szó, ezen nincs is mit csodálkozni. A számmisztikával vont párhuzam nagyon érdekes színt adott a történetnek.
3: Rövid, de velős. ( Kiderült, hogy olyan lényegtelen szuperképességek, mint a bármikori képesség a fosásra, életeket menthet.)
4: Egy történet, hogy a hányatott sors és a rossz bánásmód hová vezet és milyen embert eredményez.
5: Egy Yshtor munka közben és egy csapda ami megmutatja milyen ravasz és körmönfont népség a boszorkányoké.
6: Sokszor szerencsétlen húzásnak véljük tetteinket de előfordul, hogy megmentheti az életünket.
7: A szerencse néha megfordul és az örök igazság is érvényesül, miszerint: Mindig van nagyobb és erősebb. Csak hát nem mindegy mikor fut vele össze az ember.
8: Egy történet a dzsad kereskedők ravaszságáról és egy ostoba tolvajról.
9: Sose lehet tudni, hogy egy ártatlannak tűnő ingatlanügynök mire is képes valójában.
10: Nagyon sajnáltam Atinát, hogy pont egy seggfej mellé sikerült csapódnia. Estios egy bunkó, remélem sikerül Atina és Veríz terve.
11: A csel rövid távú következményei.
12: Nagyon érdekes, hogy mindig annak a szemszögéből folytatódik a történet akinél a gyöngy van.
13: Szópárbaj két nagyhatalmú nő között.
14: Darios szimpatikus és vicces karakter. Így a végére egy érdekes fordulat sikeredett. De még mindig nem tudjuk, hogy mi lett a fogadás eredménye. Lehet, hogy a fantáziánkra lett bízva…
Összesítés: Zseniálisan összerakott antológia. Fantasztikus ahogyan egymással átfedésben követik egymást a történetek. Izgalmas eseményekkel és karakterekkel tarkítva.

Kíváncsian kezdtem ennek a könyvnek az olvasásába, ugyanis nem nagyon volt még szerencsém olyan novelláskötethez, melynek írásai állítólag külön-külön is megállják a helyüket, mégis együtt egy kerek egész történetet mesélnek el…pláne, ha azt vesszük, hogy még csak nem is egyetlen szerzőtől származnak! Viszont nagyon érdekelt maga a sztori annak alapján, ami le volt írva róla az ismertetőben, s mivel újabban ismét rá vagyok állva a MAGUS-vonalra (játékot és regényeket illetően egyaránt), ennek mindenképp akartam adni egy esélyt.
Nos, a koncepció egyenesen telitalálat lett! Annyira, hogy a könyv megy is a kedvencek közé, és csak remélni merem, hogy a másik két kötet is valami hasonló színvonalon folytatja ezt a lassan epikus méretű történetet. Ezt a könyvet el kell olvasni mindazoknak, akik szeretik a fantasyt, a MAGUS világát, vagy akárcsak az olyan történeteket, melyben kémkedés, ármánykodás, csaták, szerelem, fogadás, hősök, bukott hősök, (újra) felkapaszkodott hősök, gonosz hősök, árnyékokban megbúvó orgyilkosok, tolvajok, boszorkányok és ehhez hasonlóak találhatók!
Többen is említették már itt a molyon más hasonló kötetek értékelésénél Süle György nevét, csatlakozva hozzájuk, őt én is külön kiemelném: a novellája magasan a legjobb még ebben az amúgy igen magas színvonalú kötetben is, a leíró készsége valami zseniális, ráadásul fantasztikusan ráérez a világnak a hangulatára, és a mondatszerkesztése, fogalmazásmódja által olyan hitelesen adja vissza azt, ami még a műfaj legnagyobbjainál is ritka. Őszintén remélem, hogy a jövőben komolyabban is foglalkozni fog az írással, és egyszer akár saját regénnyel is jelentkezik!

Élő és hiteles karakterek, izgalmas történet egy apróságra felfűzve, hétköznapi emberek, nem köpenylobogtató kalandozók, irónia… Nem úgy hangzik, mint egy magus könyv, igaz? :D
Mégis az, és működik. :)