Nem ​mindennapi élet 12 csillagozás

Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet

A ​könyv lapjain egy valóban Nem mindennapi élet körvonalai sejlenek fel, méghozzá valóban hitelt érdemlő forrásból. A visszaemlékezés szerzője, Kornfeld Tamás, Magyarország egyik leggazdagabb családjába született bele 1924-ben. Anyai ágon nagyapja báró Weiss Manfréd volt, a magyar fém-, konzerv- és legfőképpen a hadiipar kiemelkedően tehetséges felvirágoztatója, apai ágon pedig Kornfeld Zsigmond, aki a bécsi Rothschild-bankház küldöttéből a Magyar Általános Hitelbank és magyar tőzsde elnöke lett. Édesapja Kornfeld Móric, a Ganz-gyár egyik vezetője, a csepeli Weiss-gyár igazgatóságának tagja, iregi földbirtokos. Nagybátyja volt Chorin Ferenc, az egyik legzseniálisabb üzletember, aki annak idején Sub auspiciis regis kitüntetéssel kapott diplomát. A rokonok között volt az egyik legjobb ízlésű magyar műgyűjtő, Herzog Mór Lipót.
A fiatalember előtt úgyszólván korlátlan lehetőségek álltak, de az ország német megszállása – ekkor mindössze húsz éves, a pécsi orvosi egyetem… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 2014
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631361865 · Fordította: Borbás Mária

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Katja_Magnus P
Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet

Mit is irhatnek?
Azt hiszem , hogy a kezdeti datumbol jol kiveheto, mennyire terjedelmes es sokszor nehezkedesen olvashato konyvrol van szo.
Vilageletemben szeretettem nekrologokat, oneletrajzi ihletessu regenyeket olvasni, de ez joval tobb annal.
Ez a kotet egy multjaval es jelenevel megbekelt, boldog es nagyon halas ember eletutjat es csaladjanak tortenetet bemutato konyv.
Olvassatok el, megeri!

>!
mackótestvér P
Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet

Nehezen tudtam eldönteni, hogy mit is értékeljek. Ha az irodalmi értéket, akkor lehet egy csillagot sem kapna. Ha az információ értékét, akkor lehet kapna 4 csillagot. Ezeket, valamint más körülményt is figyelembe véve maradtam az adott értékelésnél. Számomra valahogy az egész mű egy folyamatos dicsekvés. Folyamatosan fentről lenézve fogalmazódnak meg a mondatok, kihangsúlyozva az anyagi és szellemi tulajdont. Mintha a szereplők csak pozitív tulajdonságokkal rendelkeznének, mindenkiből csak értékes ember lett valahol és senkinek sem kellett soha megalkudnia….vagy ha kellett is, a mű megfelelően elhallgatja. Érdekes, hogy a háború után fel sem merül a visszatérés oda, ami oly sokat adott nekik….egy fél mondat sincs miért, hogyan, mintha az ország felszabadulása után már nem lenne kellő táptalaj a vagyon visszaszerzésének…Na igen, a vagyon. Úton -útfélen a pénzes elit elbeszélését olvashatom, a minőségi étkezésekről, vadászatokról, golf és fürdő partikról, külföldi „friss levegős” utazásokról. Biztos vagyok benne, hogy írónk nagy szakmai tekintély, de ahogy szakmai előmenetelének részeként sehol nem merül fel a család, a gyermekek és minden más támogató háttér dicsérete, csak a közvetlen elődöké, az már-már ironikus. Sajnálom, de nekem valahogy nem illik bele a saját „Itt élned, hallnod kell…” filozófiámba.
Csalódtam…nem is kicsit!

>!
Kecsüszo_geiko
Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet

Ez egy visszaemlékezés. Érdekessége főképp abban rejlik, hogy megtudható a könyvből, milyen kiváltságos élet juthatott osztályrészül a felső tízezer fiataljainak a huszadik század elején Magyarországon.
Aztán a viszonylag szűkszavú leírása a 2. világháború alatti menekülésnek.
Egyfajta családi memoár. Nem akar többet.
Az egyéni sors a menekülés után viszont nem annyira közérdekű, hogy nagyon érdekes legyen. Vagy talán éppen azért érdekes?
Bárki sorsa lehetne. De ő leírta, hogy ne vesszen el.

>!
pelika_Bp
Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet

teljesen egyetértek „ mackótestvér” értékelésével

>!
kiki_roller I
Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet

Ami érdekel:
Családtörténet, túlélés, társadalomban előrejutás, kapitalizmus Magyarországon, civilizált polgárság, zsidók, Weiss MAnfréd és családja,
hát meglátjuk…


Népszerű idézetek

>!
Gyula_Böszörményi IP

1903-ban a magyar kormány nagy összegű kölcsönt adott Oroszországnak (bizony, voltak ilyen idők is – jóval Horthy és a jobboldali nemzetieskedők őrjöngése előtt, mikor Magyarországnak még liberális kormánya volt!), aminek lebonyolításával Kornfeld Zsigmondot bízták meg. A cár hálából ki akarta őt tüntetni, ám Kornfeld az alábbi szavakkal utasította el a megtiszteltetést: „Zsidó vagyok, és az önök országában üldözik és gyilkolják a zsidókat. Nem fogadhatok el orosz kitüntetést.”

4 hozzászólás
>!
pelika_Bp

Társaságunkban sokan voltak, akiknek lelki szükséglet volt a gyónás, különösen, amikor bármelyik pillanat az utolsó lehetett. Parragi az udvarunkra belátogató pappal megismerkedett, és lehetővé tette, hogy meggyónjunk. Természetesen ezt nem volt szabad senki kivülállónak sem tudnia. Ezért a gyónás az udvaron fel és alá járkálás közben történt, keresztet vetni nem volt szabad, nehogy a papot eláruljuk, a feloldozáskor a pap a keresztet a tenyerébe rajzolta, mintha mutatna valamit.

131. oldal

>!
pelika_Bp

– Rabbi, nagyon nagy a hőség egy magafajta öregembernek. Miért nem bérel kocsit? Csak két korona az ára, bőven telne magától. – A rabbi elmosolyodott: – Két korona valóban telik tőlem, és éppen ezért egy szegény embernek adtam, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekem.

9. oldal

>!
pelika_Bp

Mint minden derék vasuti ember, Albert is az óra rabja volt, és visszavonulása után is szigoru napirend szerint élt. [ . . . ] ragaszkodott hozzá, hogy az ebédet-vacsorát is pontosan ugyanabban az időben szolgálják fel, majd fél tizenegykor aludni tért. Ez némi problémát jelentett a szilveszter estét ünneplő családban. Albert megoldotta a problémát: az órákat két órával előbbre állitotta, a család tehát tiz órakor köszöntötte az új esztendőt, és Albert a szokásos időben térhetett nyugovóra.

31. oldal

>!
pelika_Bp

Hajnalban indultam vadászni. Hálószobám a szüleimé mellett lévén, nem akartam ébresztőórát használni, nehogy felébresszem őket. Ezért a bokámra hosszú madzagot kötöttem, a túlsó végén egy darab tüzifával, amit kidobtam az ablakon a földszintre. Az éjjeliőr utasitást kapott, hogy reggel fél négykor húzza meg a madzagot, mire felkeltem, megköszöntem, felöltöztem és kimentem a várakozó kocsihoz.

74. oldal

>!
pelika_Bp

Egy német orvos igen kedvesen bejött és megvizsgált. Fel fogok épülni, mondta anyámnak, de mellékesen megjegyezte: ha meghalnék, anyámnak van még három gyermeke. Anyám dühösen odavágta, hogy mindig a beteg számit a legtöbbet.

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét
Stella Kuylenstierna-Andrássy: Ég a puszta
Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna: Feljegyzések és életképek
Władysław Szpilman: A zongorista
Bognár Irma: „Adjanak hálát a sorsnak…”
Thassy Jenő: Veszélyes vidék
Edith Stein: Egy zsidó család életéből
Art Spiegelman: A teljes Maus
Soros Tivadar: Álarcban
Joseph Joffo: Egy marék játékgolyó