A ​végtelen foglyai 0 csillagozás

magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947
Kormos Valéria: A végtelen foglyai Kormos Valéria: A végtelen foglyai

1985 ​nyarán luxushajóra száll, suhannak a hullámokon, pincérek lesik óhaját, kikötnek Szocsiban, Szuhumiban. Derűsen, könnyedén telnek a napok a fekete tengeri, nemzetközi társasutazáson.

A vízpart közelében állnak vattaruhában, kucsmában, lábukon kalucsni. Isszák magukba a fényt, a sós tengeri levegőt. Visszazavarják őket a vagonba, rájukzárják az ajtókat. A bedrótozott ablakhoz nyomakodnak. Pálmafák övezte hófehér oszlopos állomások nevei villannak fel: Szocsi, Szuhumi… Ekképp érkezik a 276-os számú rab a Szovjet Riviéra 1852-es munkatáborába 1946 január 15-én. Miközben ércet termelnek ki a parti homokfalból, fehér luxushajók úsznak el mellettük, teli gondtalan nyaralókkal. A 276-os megfogadja, ha életben marad, egyszer, saját akaratából, visszatér majd ide. A Szabad Nép 1947 szeptemberében 1502 a Szovjetunióból hazatért magyar hadifogoly nevét közli. Köztük van a 276-os, Wiedermann Piroska. Női hadifoglyokat mi nem ismerünk – válaszolják a hetvenes években a Kádár… (tovább)

>!
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155118593
>!
Kairosz, [Budapest]
122 oldal · ISBN: 9639302694

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Népszerű idézetek

Amapola P>!

Már a vonaton elkezdődött az agymosás. Még át sem léptük a határt, jöttek azok a Rákosi fiókák, és azzal kezdték, aztán befogni a szájat, a Szovjetunióról csak szépet és jót mondani, mert különben újból ott találják magukat, ahonnan jöttek. Legyenek hálásak Rákosi apánknak, neki köszönhetik, hogy meglátták a magyar eget.

31. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947

Amapola P>!

Egy alkalommal a személyzetis kétségbe vonta, hogy én orosz fogságban, kényszermunkán voltam, azt meg végképp nem hitte, hogy milyen sorunk volt ott. Ilyesmi nem létezhetett — hajtogatta. Ajánlottam neki, nézzen körül a szülőfalum környékén. Megfogadta a tanácsom. Miután hazajött, azt mondta, sajnálja, hogy kételkedett a szavamban, de felejtsük el az egészet, nehogy másoknak beszéljek róla.

92. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947

Amapola P>!

A kisfiam karon ülő volt, épp etettem, amikor ránk törtek. Egy orosz tiszt és egy helybéli ember. Az utóbbi rángatott, hogy álljak fel, induljak már. A tiszt fogta vissza. Így menekültem meg.

56. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947

Amapola P>!

A nagybátyám nagy pártember volt 1945-ben, amikor ez történt. Tudta, hogy édesanyám négy gyereket nevel özvegyen, nem érdekelte. Benne volt a bizottságban, ahol a listákat állították össze, de nem szólt volna édesanyámnak, hogy vigyázzunk, meneküljünk. Az övéihez nem nyúltak. Közös portánk volt egy másik családdal. Sosem felejtem el, amit láttam. A fiatal fiú bebújt az ágy alá, onnan rángatták ki, mégpedig a testvérbátyja.

69. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947

Amapola P>!

Talán sok volt az irigye, talán, mert ipszilonra végződött a vezetékneve, de érte is eljöttek 1945-ben. Bár, mint ma visszaemlékszik, a két magyar civil ruhás férfi és az orosz katona véleménye nem egészen egyezett abban, hogy neki mennie kell vagy sem. Az orosz mutatta, hogy szaladjon valamerre, de a földijei nem engedték.

86. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947

Amapola P>!

A matracokból, paplanokból marokszámra húztuk ki a vattát, szerencsénkre ez tiszta gyapjú volt, így vékony szálakra bontottuk, fonalat sodortunk belőlük. Kellett a férfiak ügyessége is, mert ők fából kötőtűket faragtak nekünk és a helybélieknek is, párját öt rubelért. Sapkát, sálat, mellényt, zoknikat kötöttünk, szintén eladásra. A gond csak az volt, hogy néhány hónap alatt elfogytak a takarók, és csak a vászonhuzatok maradtak…
Az én találmányom az volt, hogy felszabdaltam a megmaradt selyemkombinémat kocka alakú darabokra, a harisnyafoszlányokból szálakat fejtettem, és mintákat hímeztem a zsebkendőnek kinevezett anyagra. Egy ilyen zsebkendőcske két napi többlet élelmet jelentett. Aztán a helybéliek hoztak magukkal vászondarabokat, és megrendelték tőlem, milyen mintákat – kalocsait vagy matyót – hímezzek rájuk. Pénz helyett gyakran kaptunk szójababot, kukoricalisztet, lángost vagy pirogot…

117. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947

Amapola P>!

[…] ajánlkoztunk a kapálására. Engem – a városi lányt – egy nagybörzsönyi parasztasszony tanított be, szédületesen dolgozott, és igyekezett „takarni” az én sutaságomat. Így én is megkaptam a kapálásért a tíz rubelemet.

118. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947

Amapola P>!

Nem is az oroszok voltak a legkegyetlenebbek, hanem a magyar munkafelügyelők. A neveket pontosan megjegyezte. […]
Volt egy Mészáros Mihály nevű ember, ő lett a lágerkirály, mert beszélt oroszul. A két húga is ott volt, de nekik nem kellett dolgozniuk. Még mindig előttem van, ahogyan ütlegel a botjával, mert vissza mertem szólni neki. […]
Érdekes adattal keresett meg Szabó László gépészmérnök, Tudatta velem, hogy édesanyja és két testvére ugyanazokban a munkatáborokban raboskodott, amelyek egyikében a Markella Károlyné által említett lágerkirály tevékenykedett. Mi több, annak későbbi, magyarországi pályafutásáról is beszámolt: az illető a Selypi Cukorgyár igazgatója volt, és a hetvenes évek végén hunyt el.

133. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947

Amapola P>!

— Először a borbélyműhelyben dolgoztam, az volt a feladatom, hogy az újonnan érkezők haját, szőrzetét lenyírjam, leborotváljam. Hanem az egyik napon a magyar származású táborvezető, nagydarab férfi, félrehúzott és felajánlotta, ha jóban leszek vele, akkor több ételt kapok, és a műhelyben maradhatok. Ha ellentmondok, mehetek a föld alá dolgozni. De én még olyan tudatlan leány voltam, fel sem fogtam, mit akar tőlem! Másnap már kezembe nyomták a csákányt.

10. oldal

Kormos Valéria: A végtelen foglyai magyar nők szovjet rabságban : 1945–1947


Hasonló könyvek címkék alapján

Rózsás János: Gulag lexikon
Kadosa Árpád: Viszontlátásra, hadnagy úr!
Ágoston Ilona: Eltűntnek nyilvánítva / Megjártam a hadak útját
Mitrovits Miklós: Sztálin árnyékában
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Art Spiegelman: A teljes Maus
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Bauer Barbara: Az élet hangja
Závada Pál: Természetes fény