Ha már gyakorlott meseolvasó vagy, biztosan ismered a címadó mesét, amelyben a bátor kiskondás legyőzi a hétfejű sárkányt, és elragadja tőle a szépséges királykisasszonyt. Kormos István versbe foglalva meséli újra a magyar népmesekincs legszebb meséit. A kiskondásról szóló verses mese mellett olvashatsz itt arról, hogyan járt túl az ördögök eszén Erőntúlvaló, megismerheted mesebeli Jánost, aki a macska képében élt királykisasszonyt megváltja az átok ereje alól, jót mulathatsz az aranyszőrű bárány történetén, s azt is megtudhatod, hogyan tanította meg a varjú a farkast repülni.
Az égigérő fa 22 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1946
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 3
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
konyvolvaso ♥>!
Több, rövid mese szerepel ebben a kötetben. Tetszett mindegyik, mindegyikben volt valami amit adott.
A címadó mese a hétfejű sárkányról szól és megmutatja, hogy nem kell tőle sem félni, hiába szeretné a királykisasszonyt magának, ésszel túl lehet járni rajta.
Szó volt az aranyszörű bárányról. A varjú megtanította a farkast repülni.Csupa, kedves mese, ajánlom mindenkinek aki szereti ameséket, mesebeli szereplőket, mesebeli, mágikus számokat.
Az égigérő fa több kis regényt tartalmaz, többféle témát feldolgoz.
A feldolgozott téma tartalmaz népmesei elemeket, szerencseszámot, jót és rosszat.
Van benne aranyszőrű bárány aki ropja a táncot, van egy farkas aki szeret fára mászni és van még a címadó könyv, melynél a hétfejű sárkány lakik.
Habók P>!
2 hozzászólás
A szokásos, ismert népmesék, ezúttal versben. Csak a csillagos homlokú macska-királykisasszonyt nem igazán ismert (vagy csak én nem ismertem – viszont a legjobban tetszett). Rímes formában is örömmel olvashatók. És nagyon tetszettek az illusztrációk. Jó is, szép is a könyv, gyerek kezébe való.
Kek P>!
Csupa-csupa versbe szedett népmese! A népmesés kihívás miatt most szembesültem vele, hogy melyiket hol, mikor olvastam és hányféle prózai változatban… De ez, hogy versbe van szedve, tömörítve, kerekítve egyszerűen bámulatos!
Mondjuk a kortyondi király ilyen erőst magyaros tulajdonságával még nem találkoztam szembe egy népmesében se, pláne nem azzal, hogy minden jóakarója figyelmezteti a fiút: tanítsa móresre az apját, mert különben nem lesz jó vége. És persze a szerencsét hozó – homlokán fénylő csillaggal ékes – fekete macskával sem még, mert a hízelkedő, doromboló kiscicakirálylány valahogy csak megragadt volna bennem. Szóval, néhol kimondottan a kormospistás íze tetszett eme verseknek, néhol meg az, hogy mennyire felismerhető az eredetijük. Ez utóbbira példa a Halál és a rémületében csúffá változó, kapufélfára holnapot felírató öregasszony, mely mesével Budai Ilona székely mesegyűjteményében is találkoztam már. Nem véletlen ezt a kettőt említettem, nekem ezek lettek a kedvenceim.
dianna76 P>!
Ha az ember ráérez a rímek adta ritmusra, akkor teljesen élvezhető. Az ismert népmesék cselekményszála a verses forma ellenére is könnyen nyomon követhető. Nagy Norbert sajátos – helyenként talán félelmetes (gondolok itt a kidülledő szemekre és csupafog tátott szájakra) – illusztrációit én kedvelem.
Nem feltétlenül olvasnám újra, de tetszett!
Nienna001 ♥P>!
1 hozzászólás
volt egy pár történet, ami ismerős volt korábbról, de ez a verses megfogalmazás nagyon bejött. Egy mesénél tudni lehet, hogy a megpróbáltatások után általában jóvége lesz a dolognak, a szegény jutalmat nyer, a legkisebbik testvér csodaszép királylány feleséget, a gonosz sárkányoknak befellegzik. A furfangos szereplőkön jól mulattam, és összességében nagyon tetszett ez a könyv.
Népszerű idézetek
Kek P>!
Ült a fűben és hallgatta az erdőt:
zenebonáltak fönn a madarak;
cirpelt a tücsök és a sűrű lomb közt
átszűrődtek a rőt napsugarak;
a sűrűben kakuk sírta magányát,
cinke, csíz szólt és feketerigók;
a sombokorra fürgén kötögette
keresztül-kasul hálóját a pók.
116. oldal, A háromágú tölgyfa tündére
Kek P>!
Élt egyszer egy csudás királylány,
tündöklő csillaghomlokú,
kedvét soha nem árnyékolta,
nem lepte felleges ború;
nőtt gondtalan, mint nő esőtől,
nap fényeitől a virág,
azt hitte, játék csak az élet,
egyetlen játék a világ.
Apjának kezes báránykája,
derűje volt e lány maga,
de egy napon megirigyelte
víg nevetését egy banya;
felhőt fuvintott homlokára
és átkot mondott, iszonyút,
szívére abroncsnak szorítva
a soha-nem-ismert vorút.
Elátkozta a szép királylányt,
hogy fekete macska legyen,
bujdokoljon a holdvilágon
fekete macska képiben,
és átka börtönében éljen,
míg valaki nem oldja föl –
Fekete macska lett a lányból,
homlokán csillag tündököl.
71. oldal, Macska-kisasszony
Kapcsolódó szócikkek: macska
Kek P>!
Vakondtúráson ült a pásztor,
alatta föld, fölötte ég,
bámulta a levegőégben
egy messzi torony tetejét.
A legelő kövér füvében
békén legeltek a juhok,
dongók zümmögtek a virágon,
csillogó ökörnyál úszott.
Ült a legény és furulyázott,
prücskölt hozzá egy kis prücsök,
a legelő mély vadvizében
egy felhő árnya tükrözött,
piros nyelvű kócos kutyája
téringette a lusta nyájt,
bíbic sírt, ölyű szállt a napban,
ült a legény és furulyált.
26. oldal, A táncos bárány
Kek P>!
Indult hát a századik szobába.
Alig ért a hetvenedikig,
már hallotta hortyogni a szörnyet;
a századik szoba ajtajánál
úgy kellett a két fülét befogja,
nehogy nyomban ott megsüketüljön.
Benyitott: a sárkány bent feküdt,
megrúgta csak, hogy ébredjen immár.
Fölébred a szörnyeteg az ágyán,
dörzsöli a szemét álmosan;
látja, hogy csak egy földi halandó.
156-157. oldal, A repülő kastély
Kek P>!
Megyen völgyön-hegyen át,
szárazon át, vízen át;
hát egy völgyben három apró
fekete ördögfiókát
csúnyán verekedni lát…
van ott tépés, karmolás,
veszett nagy sivalkodás.
Rájuk köszönt a királyfi:
– Jó reggelt, ördögfiak!
Azok nézik hüledezve;
ennyit se nyögnek ki: „bakk”!
Mert soha,
amióta élnek, ember
nem vetődött még oda.
Lép a fiú közelebb.
Így szól a legöregebb:
– Jó, hogy erre jársz, vitéz!
Légy a bíránk, kérve kérünk,
ne tekintsd ördög-mivoltunkat,
csak az igazságra nézz!
Avval elbeszélte sorra,
hogy mi a hármójuk gondja:
találtak egy csudás ostort,
egy palástot,
egy pár bocskort,
azon van az osztozás,
az a nagy sivalkodás.
Mert csudás varázserőt
rejt az ostor, palást, bocskor,
s hogy e három csuda-dolog
melyiküké legyen végre,
bírájuknak kérik őt.
Kérdezi a kis királyfi:
– Micsoda
abban a három dologban
a csoda?
Felel a három kis ördög:
– Ki a bocskort felveszi,
palástot vállra veti,
csördít az ostorral egyet
és felkiált: „Hoppsza, hopp!
Ott legyek e minutában,
ahol akarok!” –
nyomban ott lesz…
Hát ezért
osztozunk, nem semmiért!
Azt mondja a kis királyfi:
– Nem vetődtem erre rosszkor.
Ide palást, ostor, bocskor!
Látjátok azt a nagy hegyet?
Arra most felmásszatok!
Onnét pedig versenyezve
elibém szaladjatok!
Aki elsőnek ideér,
azé minden. Fussatok!
Mentek az ördögfiókák;
ő meg felhúzta a bocskort,
vállára ím a palásttal,
csördített egy messzehangzót
s így kiáltott:
– Hoppsza, hopp,
ott legyek e minutában,
ahol akarok!
Legnagyobb nénjére gondolt;
s repült már; hipp-hopp! és ott volt.
93-95. oldal, A kortyondi király
Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi
Kek P>!
Ment egyenest a rengetegbe.
Hát a vackorfa tetején
kebelezi az érett vackort
jó étvággyal a csöpp legény.
Mintha semmi se történt volna,
a lompos medve fölkiált:
– Adj abból a kásás vackorból
Isten nevében egy falást!
– Ha sültbolond volnék! – kacagta
a legényke az ágakon.
– Tán hogy újra zsákodba dugjál?
Azt én már többször nem hagyom!
De a medve addig könyörgött,
bizonygatta az igazát,
míg lejjebb mászott a legényke
és nyújtotta a fazekát.
Vackorral kínálta a medvét,
ágaskodott a lomposa,
megint elkapta a legénykét,
nem vackorra fájt a foga.
Sírhatott a szegény legényke,
hazáig meg sem állt vele.
Az ajtó előtt rőzsét tördelt
az öreg ördöngös szüle.
Megtapogatták a legénykét,
a lompos medve brummogott,
a jó vacsora örömére
hetvenhét foga csattogott.
Parancsot adott a szülének,
hogy a legénykét süsse meg,
ő vacsoráig alszik egyet,
s ha készen van, csak üsse meg.
21. oldal, A lompos medve
Kek P>!
Ott lepi meg az álom, este már;
ültiben alszik el az ősz apa;
még álmába is átérzik a kínja,
akkor lesz bánat csak a bánata;
mert az az álom mondja meg neki,
hogy egy szem lányát hol keresheti:
Van egy tenger a világ közepén,
tenger közepén vagyon egy sziget,
aki arra a szigetre elindul,
át kell ússza az irdatlan vizet;
s ha nem veszejti el vízi-halál,
a szigeten egy tölgyfára talál.
Az a tölgyfa éppen az égig ér;
az égigérő fának tetején
lakik a sárkány; ott van börtönében,
ott raboskodik a lánya, szegény.
„hogyan jut onnét az a lány haza?” –
kiáltott és fölébredt az apa.
Kidoboltatta kisbíróival,
hogy fél országát kapja az a hős,
s rá lánya kezét, aki bátrak bátra,
kinek a halál kedves ismerős;
mert azzal játszik az a vakmerő,
ha erre a próbára áll elő.
Hirdették fennen mind a kisbírók,
hogy mit álmodott az öreg király,
az meg csak várta ott az ablakában,
hogy a próbára elébe ki áll:
indulni föl az égigérő fára,
a kilencfejű sárkány városába.
56. oldal, Az égigérő fa
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dornbach Mária – Ágai Ágnes (szerk.): Göndörű nyírfácska 87% ·
Összehasonlítás - T. Aszódi Éva (szerk.): Világszép népmesék I-II. 95% ·
Összehasonlítás - Gyüre Lajos: Gesztenye Guszti különös kalandjai ·
Összehasonlítás - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje 96% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Bárány Boldizsár 92% ·
Összehasonlítás - Benedek Elek: Székely Tündérország 89% ·
Összehasonlítás - Pósa Lajos: Mese a kis kanászról és más történetek ·
Összehasonlítás - Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén 96% ·
Összehasonlítás - Nagy Natália: A Nap születésnapja 95% ·
Összehasonlítás - Weöres Sándor: Kutyatár 97% ·
Összehasonlítás