A ​katedrális 1 csillagozás

A gyulai várról szerettem volna egy jó kis regényt olvasni, és ez a könyv akadt a kezembe. Örömmel láttam neki, de csalódnom kellett. A vár és az 1566-os ostrom eseményei végig valahol a háttérben zajlanak, szó szerint, mert jóformán csak a távoli csatazajokat „halljuk”, illetve egy-egy magas fa tetejéről láthatjuk a felcsapó füstfelhőket és a török tábor mozgolódását. A történet szinte végig a vári malomban, illetve a mellette elterülő mocsárvilágban játszódik. A molnár családjával együtt bujkálhatunk és leskelődhetünk, ki vetődik arrafelé, török vagy magyar. A tanyavilágban, falvakban bármelyik korban rettegve várták az átvonuló győztes vagy vesztes csapatokat, mert ha nem adták, amit követeltek a katonák (étel-ital, fehérnép), az halállal is végződhetett. Dugdosni kellett tehát a jószágot, a terményt, a csinos fehérnépet és figyelőket állítottak a tornyokba, hogy a csapatok közeledése esetén menekülni tudjon a lakosság. Ebbe az idegfeszítő életformába (élet ez?) láthatunk bele főként, csak nem lett túl érdekesen tálalva. Túl sok volt az ismétlődő elem, talán rövidebben élvezhetőbb lett volna. A végén indulnak be az események, de azokat meg összecsapottnak, kidolgozatlannak éreztem. A mondanivaló is rejtett maradt előttem, a címadó motívum sem lett eléggé kidolgozva… szóval, keresnem kell egy másik könyvet a gyulai várról.