Angolszász ​rémtörténetek 65 csillagozás

Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

A kötet szerzőiről:

Bram Stoker (1847-1912).
Írországi születésű regényíró és novellista. Ő alkotta meg a horrorirodalom alighanem mindmáig legnépszerűbb alakját, a vérszívó Drakula grófot.

Montague Rhodes James (1862-1936).
Angol rémtörténetíró és bibliakutató. Nevéhez fűződik az Apokrif Új Testamentum kiadása.

Edward Lucas White (1866-1934).
Az amerikai Maryland államban működött, főként romantikus hangvételű regényeket publikált.

Saki (Hector Hugh Munro) (1870-1916).
Angol novellista. Elsősorban szatirikusnak tartotta magát, de rémtörténetei is népszerűvé tették. Az első világháborúban esett el.

Howard Philips Lovecraft (1890-1937).
Az amerikai Rhode Island államban született. Nemcsak kísértethistóriáiról ismert, hanem a science fiction műfajban is hírnévre tett szert.

A művek szerzői: H. P. Lovecraft, Saki, Edward Lucas White, M. R. James, Bram Stoker

Tartalomjegyzék

>!
Pallas, Budapest, 1988
132 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632722183 · Fordította: Balog Katalin, Máté J. György · Illusztrálta: Engel Tevan István

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

Kisgyerekként már olvastam ezt a könyvet a nagymamámnál, valamelyik nyáron, de csak annyi maradt meg bennem, hogy az egyik novellában vannak patkányok, és hogy attól nagyon le voltam dermedve. Aztán emlékeztem még az illusztrációkra is. Elkövetőjük Engel Tevan István, akit amúgy remek grafikusnak tartok, de most olyanokat rajzolt, mintha a munkafolyamat idejére begombázva lezárták volna a pincébe egy vödör szkolopendrával, egy marék skorpióval meg Fásy Ádámmal. Mondjuk az fix, hogy működnek, mert rám gyerekkoromban úgy hatottak, mint egy hosszú, elnyújtott sikoly az éjszakában.

Amúgy az olvasás közben a novellák is beugrottak, de szerintem csak részben az én fantasztikus memóriámnak hála – az a helyzet, hogy nem túl csavaros történetecskék ezek, és meglepődni sem igazán lepődtem meg rajtuk. Ettől független igazi kellemes angolszász fogvacogások – érdekesen keveredik bennük a körülményeskedés és a homályoskodás azzal a határozott szándékkal, hogy ablakot nyissanak koruk szépelgő, „varázstalanított” társadalmának az ismeretlen borzalomra. (Mondjuk még mindig a patkányos Lovecraft-elbeszélés a hegymagas csúcsa a kötetnek.) Jól passzolt ahhoz a hangulathoz, amikor az ember áll a SPAR pénztár előtt a hosszú sorban, és közben megy a végtelenített karácsonyi CD. („Váááájt krisszmesssz!”)

2 hozzászólás
>!
lzoltán IP
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

Igazán elszomorító, hogy kb. száz évvel ezelőtt született novellákat mai kritikával illetnek. Ez egyfajta időutazás vissza a múltba, egy apró szelet a századelő borzongásaiból. Tökéletes belépő annak, aki kíváncsi erre a műfajra.
Tizenévesként vásároltam meg – összegyűjtött zsebpénzemből –, a helyi könyvesbolt polcáról leemelve. Azóta már viseltes és még némi vér is tapad hozzá, orrvérzésig olvastam…

>!
Pallas, Budapest, 1988
132 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632722183 · Fordította: Balog Katalin, Máté J. György · Illusztrálta: Engel Tevan István
10 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

Ahhoz képest, hogy nem mai darab, elég élvezhető volt. A benne szereplő novellák nagy része még a mai olvasóra is hatással van, viszont volt benne olyan, ami semmit nem váltott ki belőlem. Az illusztrációk kicsit viccesek és morbidak is egyben, de ez az akkori kor sajátossága szerintem :D Ami pedig a legjobb, hogy kaptam egy kicsit Lovecraft munkásságából, mert annyian dicsérik, és szeretik, hogy már cikinek éreztem, hogy nem ismerek tőle semmit! De ezt most pótoltam a könyvben található novellájával :)

>!
Jaina
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

Szeretem Bram Stoker és Lovecraft írásait is, ez a novellagyűjtemény mégsem lesz a kedvencem. Sajnálom, hogy ezektől a zseniális rémregény-íróktól a gyengébb történeteket sikerült csak összeválogatni. Talán csak egyet tudnék kiemelni, Lovecraft Patkányok a falban című írását, ami már régóta a kedvenceim közt van (más novelláskötetben találkoztam vele). A többi éppenhogy csak közepes vagy nagyon gyenge. :(

>!
lilla_csanyi
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

Kellemes borzongás 19. századi módra! Természetesen a kedvenc Lovecraft, de több szerzőnek is megragadó volt a stílusa. Velük remélhetőleg találkozom még. :)
Ezek a rémes grafikák viszont feleslegesek voltak, anyám óvodásai szebbet rajzolnak!

>!
RosszQtya P
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

Borzasztó nehéz dolog lehet egy íráson keresztül ijesztgetni a nagyérdeműt. Nincs képi világ, és rémisztő hangeffektek se segítik az alkotót. Mégis vannak notórius alakok akik megpróbálják, és általában sikerül is nekik.Ez a novella csokor közel száz éves, hála a megemelkedett ingerküszöbünknek, talán már nem olyan ijesztő mint volt a saját korában.A hangulata azonban még mindig elvarázsol, és szerintem ez a lényeg.

>!
Evione
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

A legjobbak Saki és Lovecraft írásai. Bram Stokeré átlagos, M. R. James pedig felejthető. Viszont az illusztrációk rettentő bénák és kritikán aluliak.

6 hozzászólás
>!
Dorka50 P
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

Bram Stoker novellája tetszett a legjobban. Lovecraftot is szeretem, de ebben a könyvben csak a második helyre került. A többiek számomra felejthetőek voltak. A régi idők hangulatát viszont imádtam!

>!
Péter_Szombati
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

A Lovecraftek nagyon jók (Pickman modellje a legnagyobb arc!!! :D), Edward Lucas White novellája tényleg nagyon kemény gore-faktorral bír, a többi viszont sajnos megjegyezhetetlen. Mivel megvannak ezek a csúcspontok, ezért három és fél csillag dukál.

A rajzoknak meg… elég egyéni stílusuk van, olyan, hogy még éppen elmegy egy kiadványba, de senki ne várjon semmi zseniálisat. Elég a borítóra pillantani, na olyan belül is :-)

>!
Éli
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek

Régi horror gyűjtemény. Mitől féltek az egyszeri emberek egy évszázaddal ezelőtt? Ha témák szerint válogatnánk ki akkor az okkultizmus és az asztrális világ jelenségeitől. Ha viszont úgy nézzük mi az amitől már az ősemberek is tartottak egészen napjainkig? (Hiába húzzuk rá a XXI. században egy kimaszkírozott gyilkosra vagy valamilyen démoni lényre a félelem valódi okát.) Mint minden állat és ember a (megmagyarázhatatlan) ismeretlentől fél, mióta világ a világ. A könyvben helyett kapó történetek inkább érdekesek, mint félelmetesek. Persze voltak olyan jó megfogalmazású részek ahol kicsit rám jött valami nyugtalanság, izgalom, de a mai szemmel nem félelmetesek. Az tettszett a legjobban, hogy nem csak az arisztokrácia népei kaptak szerepet, de még a kalandorok és az átlag polgárok is libabőrösek lehettek.


Népszerű idézetek

>!
kulcsar123

Generációk éltek, éreztek és haltak meg ott, olyan időkben, amikor az emberek még nem féltek élni, érezni és meghalni.

>!
csartak MP

A nappali ablakai előtt háromszögletű, füves lejtő nyúlt el, melyet némi jóindulattal pázsitnak is lehetett nevezni; túl egy alacsony, elhanyagolt fuksziabokrokból álló sövényen a lejtő meredekebbé vált, hanga és saspáfrány borította, s egy tölgyfával és tiszafával sűrűn benőtt tátongó völgykatlanba futott. Ebben a barbár világban úgy tűnt, rejtett összefüggés van az életöröm és a láthatatlan dolgok rémuralma között. Sylvia önelégülten mosolygott, amint egy művészeti főiskolás elismerő pillantásával végigpásztázott a tájon, aztán hirtelen majdnem megborzongott.
– Nagyon vad ez a vidék – szólt a hozzá csatlakozó Mortimerhez. – Azt gondolhatná az ember, hogy egy ilyen helyen sose halt ki egészen Pán tisztelete.
– Pán tisztelete sose halt ki – mondta Mortimer. – Más, újabb istenek időről időre elhódították híveit, de ő a Természetisten, akihez végül mindenkinek vissza kell térnie. Minden Istenek Atyjának nevezik, de a legtöbb gyermeke halva született.
Sylvia őszinte, spontán és áhítatos módon volt vallásos, és nem szerette, ha a hitét semmibe veszik, de az mégis új és reményteli fejlemény volt, hogy Mortimert, a Hullát valamiről ilyen energiával és meggyőződéssel hallja beszélni.
– Csak nem hiszel Pánban? – kérdezte furcsálkodva.
– A legtöbb dologban bolond vagyok – mondta csendesen Mortimer –, de azért annyira mégsem, hogy ne higgyek Pánban, ha már itt élek. És ha okos vagy, te se fogod őt könnyelmű módon megtagadni, amíg az ő birodalmában tartózkodsz.

Pán bosszúja

>!
JamiC

(…) egy igazi művész ismeri a borzadály valódi anatómiáját és a félelem fiziológiáját – a pontos vonalakat és arányokat, melyek kapcsolatban állnak a rejtett ösztönökkel vagy a rettegés örökletes emlékeivel, valamint a megfelelő színkontrasztokat és fényhatásokat, melyek felkeltik az idegenszerűség szunnyadó érzetét.

120. oldal (Lovecraft: Pickman modellje)

>!
Rosaliacska 

– Ma láttam az erdőben egy fiatalembert – mondta aznap este Mortimernek –, az arca barna volt, de csinos, ezzel együtt csirkefogónak tűnt. Cigány, gondolom.
– Logikus gondolat – mondta Mortimer –, csakhogy jelenleg ezen a vidéken nincsenek cigányok.
– Akkor meg ki lehetett az? – kérdezte Sylvia, és miután Mortimernek nem volt ötlete, elmesélte, hogyan találta meg az áldozati ajándékot.
– Azt hiszem, a te műved volt – állapította meg. – Ártalmatlan bolondozás, de az emberek, ha tudnák, azt hinnék, teljesen hülye vagy.
– Csak nem nyúltál hozzá? – kérdezte Mortimer.
– Hát … eldobtam a szőlőt. Olyan ostobaságnak tűnt – mondta Sylvia, miközben Mortimer szenvtelen arcán a harag jeleit kutatta.
– Nem hiszem, hogy okosan tetted – mondta a férfi elgondolkodva. – Azt beszélik, hogy az Erdőisten kegyetlenül bánik azokkal, akik felbosszantják.
– Talán azokkal, akik hisznek benne, de láthatod, én nem tartozom közéjük – vágott vissza Sylvia.
– Mindegy – mondta Mortimer sima, szenvtelen hangján –, ha én volnék a helyedben, távol tartanám magam az erdőktől és gyümölcsösöktől, s a farmon nagy ívben elkerülném a szarvat viselő állatokat.
Ez képtelenül hangzott, de azon az elhagyatott, erdőkkel övezett helyen egy ilyen képtelenség elég volt ahhoz, hogy valami bujkáló nyugtalanságot keltsen.
– Mortimer – szólt hirtelen Sylvia –, azt hiszem, azért a közeljövőben vissza kellene költöznünk a városba.
Győzelme nem volt oly teljes, mint hitte; olyan területre vezette, ahonnan immár sürgősen szabadulni akart.
– Csak nem képzeled, hogy valaha is visszatérsz a Városba – mondta Mortimer. Mintha csak más szavakkal anyja jóslatát ismételte volna el.

Pán bosszúja


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Vic Parker (szerk.): Klasszikus rémtörténetek
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Borbás Mária (szerk.): 21 rémes történet
Bálint Aladár (szerk.): Éjfél / Kísértethistóriák
Éjszakai sikolyok
Joseph Sheridan Le Fanu – George Eliot – Robert Louis Stevenson – Oscar Wilde: Különös históriák
Németh Attila (szerk.): Fényévek 2.
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.