Szőnyi ​István 2 csillagozás

Köpöczi Rózsa: Szőnyi István

Szőnyi ​István (1894-1960) Az igazi művész minden korban megkísérli meghódítani az ismeretlen tartományt, ami szemmel nem látható, szóval el nem mondható, de a remekművekben mégis felsejlik, mint a tényeken túl a valóság. Pilinszky János szerint ez a valódi realizmus. Hasonló gondolatot fogalmazott meg Szőnyi István epreskerti műtermének magányában a leányának, Zsuzsának Rómába írt, 1952. január 27-én kelt levelében: „Jóformán mindennap itt járok a Köröndön, hol van egy csodálatosan szép, óriás nagy platánfa. Ahányszor arra megyek, megnézem. Szép az, ha kopár, szép az, ha lombos, szép az, ha hullatja a levelét, s gyönyörű, ha bontja a rügyeit. Ezt a fát addig néztem, míg megtaláltam magamnak az Istent.” Ha Szőnyi István művészetének lényegét szeretnénk néhány szóban összefoglalni, akkor az általa megtalált teljes világról érdemes beszélni, melyre manapság oly sokan vágyunk. Számára a szűkebb és tágabb univerzum nem hullt darabokra, akkor sem, amikor az első világháborúban a… (tovább)

Róla szól: Szőnyi István

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar festészet mesterei Kossuth

>!
Kossuth / Metropol, Budapest, 2009
80 oldal · ISBN: 9789630960748

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Hasonló könyvek címkék alapján

Ross King: Dühödt ámulat
Hollósi Nikolett (szerk.): Frida Kahlo
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
William Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja
Françoise Gilot – Carlton Lake: Életem Picassóval
André Malraux: Az obszidián fej
Székely András: Szántó Piroska
Bánszky Pál: Süli András
Aradi Nóra: Bolmányi Ferenc
Maren Gottschalk: A világegyetem szerelmi ölelése