A rendszerváltozás óta sokakban felmerült, hogy az 1945 és 1990 között beszervezett hálózati személyek listáját nyilvánosságra kell hozni. Jogos-e ez az elvárás? Erre a kérdésre nem lehet egyszerűen „igen”-nel vagy „nem”-mel válaszolni. Az jogosnak gondolt kívánalom, hogy a politikai rendőrség korabeli tudatos kollaboránsait megismerje a közvélemény, de azonnal felvetődik a kérdés, hogy milyen történeti források alapján ültethető valaki a nyilvánosság „szégyenpadjára”, és – egy vélelmezett társadalmi közmegegyezésre apellálva – melyik fórum teheti ezt meg.
E munka alapvető célja, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratokban ügynökként feltüntetett, több mint hetven véletlenszerűen kiválasztott ember példáján keresztül bemutassuk, annak eldöntése, ki minősül hálózati személynek, nem egyszerű, és sokszor nem lehet rá egyértelmű választ adni.
Ügynöksorsok – Ügynök? Sorsok? 3 csillagozás
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Kónyáné Kutrucz Katalin – Petrikné Vámos Ida: Ügynöksorsok – Ügynök? Sorsok? A hálózati lét sokfélesége és a megismerés korlátai
A legnagyobb baj a tudományos-ismeretterjesztő munkákkal, hogy nagyon nehezen adják le a tudományos sztenderdeket. Az ilyen kötetek akkor lesznek (lennének) jók, ha olvasmányosak, folyamatosan tudsz haladni, nem kell állandóan lábjegyzeteket böngészni, stb. Ezt sajnos nagyon kevesen tudják megcsinálni, de a Mérő László könyvek ilyenek, és akad még pár a történelmi vonalon is. Ez sajnos nem az. Ez egy nagyon jó tanulmány, egy jó szakmai munka, de a hétköznapi olvasó számára nem jó olvasmányélmény. Először is, ha a kötet végén lévő összefoglalót az elejére tették volna„ máris érthetőbb minden. Másrészt a könyvből egyetlen dolgot lehet leszűrni, mégpedig azt, hogy jelenleg nagyon nehéz megmondani, hogy ki volt ügynök és ki nem, ennek a törvényi szabályozása nem megfelelő, így az ügynöklista nyilvánosságra hozása sem lehetséges, mert minden esetet egyenként kell értékelni. Ezen kívül kapunk egy csomó „életrajzot”, amiben néhol sok az ismétlés, és az átlagos olvasónak felesleges jelezni, hogy 5 különböző tartótisztje volt valakinek, vagy a dátumokat beírni. Csak néhány esetben kapunk olyan pályaképet, hogy mire szerveztek be valakit, és ő mit írt. Sokszor csak annyit tudunk meg, hogy igen, XY tényleg jelentett, dokumentálva volt, stb. Szóval a kevesebb több lett volna. Jobb képet kapott volna az olvasó a hálózati munkáról, ha konkrét ügyek alapján fejtik fel a hálózati személyek munkáját. Mondom ezt úgy, hogy engem tényleg érdekel ez a világ, de sajnos a kötet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Horváth Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában ·
Összehasonlítás - Gál Éva: Lejáratás és bomlasztás ·
Összehasonlítás - Földes György – Mitrovits Miklós (szerk.): Kádár János és a 20. századi magyar történelem ·
Összehasonlítás - Paizs Gábor (szerk.): Rajk per ·
Összehasonlítás - Markó György: A Kalef ·
Összehasonlítás - Germuska Pál – Bank Barbara (szerk.): Lépések a gazdasági teljhatalom felé, 1945–1948 ·
Összehasonlítás - Bánkuti Gábor: Jezsuiták a diktatúrában ·
Összehasonlítás - Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája ·
Összehasonlítás - Bodor Károly: Szexkapitány a haverom ·
Összehasonlítás - Pajor Alex: Idővonal ’56 ·
Összehasonlítás