Szabó ​Magda – Ez mind én voltam… 23 csillagozás

Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

Melyek ​azok az „örök kérdések”, amelyek Szabó Magdát foglalkoztatták? Milyen körülmények között születtek népszerű ifjúsági művei? Mit jelentett az írónő számára Debrecen? Hitelt adhatunk-e életrajzi regényeinek?
Kónya Judit közel négy évtizeden keresztül kísérte figyelemmel Szabó Magda pályáját, és próbálta megfejteni az írónő fordulatokban gazdag élete és felejthetetlen művei közti – olykor rejtélyesnek tűnő – összefüggéseket. Így született meg ez a rendhagyó kötet, mely felerészben a szerző 1977-ben megjelent munkájának átdolgozott változata, felerészben pedig az utóbbi három évtizedben született gondolatait és értő elemzéseit tartalmazza.
A bensőséges hangvételű monográfia nem csupán az életmű ismertetésére vállalkozik, de az alkotások mögötti lélektani tényezőket is feltérképezi, miközben az életrajzi regényekből, visszaemlékezésekből és interjúkból származó idézetekkel próbálja közelebb hozni az olvasókhoz a kortárs magyar irodalom egyik legkitárulkozóbb, mégis… (tovább)

Róla szól: Szabó Magda

>!
Jaffa, Budapest, 2008
228 oldal · ISBN: 9769639604636

Most olvassa 5

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

AeS P>!
Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

Nagyon jó irodalmi áttekintését adja Szabó Magda életművének – nem életrajz ez, hanem elemzés, méghozzá kiváló. Meghozta a kedvem az újraolvasásokhoz, bár sosem kell nógatni, ha Szabó Magdáról van szó. A Merszi, Möszjő szerintem kimaradt az összegzésből, legalábbis nem emlékszem, hogy olvastam volna róla, pedig az nem posztumusz könyv. Illetve szerintem kicsit elkapkodták a kiadást, pont a posztumusz megjelent könyvek miatt, kíváncsi lettem volna, hogy a naplók, levelezések hogyan állnak össze Kónya Judit véleménye szerint. Bár lehet, hogy ő is felháborodott rajtuk, mint én, és ezért nem foglalkozott velük inkább.

Emmi_Lotta I>!
Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

A könyv alcíme, Ez mind én voltam…azt sejteti, hogy életrajzot (illetve azt is) olvashatunk, ezzel szemben inkább műelemzéseket találunk a könyvben. Az életrajz ismertetése elsősorban Szabó Magda gyermek- és ifjúkorára szorítkozik, és bár egyes, Szobotka Tiborról szóló alkotások kapcsán a szöveg említi a férjet, még a házasságkötés ténye, időpontja is hiányzik Kónya Judit művéből. Ha kizárólag csak a Szabó Magda-írásokról szeretnénk tájékozódni, akkor az elemzés nem hagy hiányérzetet maga után. Kónya értően és élvezetesen mutatja be Szabó Magda írói pályáját.

A fülszöveg állításával ellentétben a szövegnek csak szűk egyharmada (a Negyedik fejezet, kb. 70 oldal) új, a többi, vagyis a megelőző három fejezet az Arcok és vallomások sorozatban megjelent Kónya Judit: Szabó Magda könyv tartalmával szinte tökéletesen megegyezik. A különbség csak annyi, hogy itt hiányoznak azok a bekezdések, amelyekben az 1977-es kiadásban a szocializmus szó előfordult, vagy valamiképpen ideológiai tartalmú volt. (Ilyen kihagyott rész mindössze két-három akadt.) Ezenkívül a kötet fényképeinek szerkesztése tér el: a fent említett, régebbi kiadás jóval több képet tartalmaz, és az ott még egész- vagy féllapnyi méretű fotók ebben a könyvben gyufacímkényi méretűre zsugorodtak, elhelyezésüket tekintve pedig átrendeződtek ebben az újabb kötetben.

Elmaradt a 77-es kiadásban még meglévő életrajzi adatok táblázata, kapunk viszont cserébe egy listát a megjelent művekről és egy Epilógust, amely Szabó Magda és a szerző magánéleti kapcsolatába nyújt betekintést, valamint elemzi az utolsó regényt, a Für Elise-t.

>!
Jaffa, Budapest, 2008
228 oldal · ISBN: 9769639604636
olvasóbarát>!
Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

Nagyon érdekes kötet: arckép, pályakép, amely a gyermekkortól követi Szabó Magda életét, az őt ért hatásokat, felkészülését az íróvá válásra. Szinte szerzőtársakként alkotják ezt a kötetet:a saját vallomásai váltakoznak Kónya Judit megállapításaival, értékeléseivel, elemzéseivel, sok utalással a kapcsolatokra az életrajzi elemek és a létrejött művek kötött.
Különös jelentőségűek az iskolai élmények, az egyetemi évek. A művek értelmezése, értékelése nagyon érdekes olvasmány, főként azoknál az írásoknál, amelyeket már olvastam Szabó Magdától (Régimódi történet, Mózes egy, huszonkettő, A szemlélők, Danaida, Freskó, Pilátus, Megmaradt Szobotkának, Für Elise), de felhívja a figyelmet azokra a kötetekre, amelyeket eddig még nem olvastam (Ókút, Kívül a körön, drámák) Sokféle műfajban alkotott, hosszú, termékeny élete volt, sokszínű életművet hagyott az olvasóira. Szerencsémre személyesen is találkozhattam vele.

cseri>!
Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

Igazából vannak ennek a könyvnek hiányosságai meg főleg aránytalanságai, de egy kisebb megtorpanás után alig bírtam letenni, annyira érdekel Szabó Magda világa. A könyveit újraolvasni is nagy kedvem van, meg azokat a műveit is elolvasni (ezek már elsősorban nem a regényei), amik eddig kimaradtam, meg nem is érdekeltek annyira, de most már igen.

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!
Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

Csaltam e könyv olvasása közben – többször is lapoztam, lapoztam, anélkül, hogy elmerültem volna a sorokban. Csalódást okozott ugyanis abban az értelemben, hogy arra számítottam, Szabó Magdáról tudok meg valamit, ami segít későbbiekben a terveim közt szereplő regényeinek megértésében. Persze, volt is némi életrajzi háttér önmagában, de a kötet nagy része voltaképpen végigveszi az írónő műveit, és azokat elemzi meglehetően részletesen, sokszor számomra már-már tudományosan. Ami persze nem baj, sőt! Arra kifejezetten jó lesz nekem is, illetve másnak is segítségére lehet, hogy akár egy-egy regénye olvasása közben, akár azt megelőzően adalékot szolgáltasson hozzájuk. Például az engem egyszer már elriasztó Régimódi történet megértésben/befogadásában biztos segíteni fog. Viszont így, a maga teljességében, Szabó Magda egész munkásságát „egy szuszra” olvasni iszonyatosan tömény – esetleg szakavatott kritikusoknak, műelemzőknek lehet érdekes.
Úgy fogalmaznék, hogy ez a könyv „segédlet Szabó Magdához”, elképesztő írói pályájának és egyes műveinek értő/érző olvasásához.

4 hozzászólás
ritazsofia>!
Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

Érdekes és alapos könyv volt, nekem nagyon tetszett. Kedvet kaptam azokhoz a Szabó Magda kötetekhez is, amiket eddig nem terveztem elolvasni valamiért. Másrészt pedig sok újat tudott mutatni az írónő életével kapcsolatban, illetve a művei megértésében is segítséget nyújt.

OlvasóMókus>!
Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

Szeretek mindent, ami Szabó Magda! Ez a könyv mégis egy kissé csalódás volt, ugyanis nem volt más, mint a műveinek az elemzése és tartalmi ismertetése.

Kmariann75>!
Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…

Szeretem ezt a könyvet, de már régen is szerettem.Mert ez egy újra kiadás…megtévesztett.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Hogy a gyermekkorom rendkívüli, hogy boldogabb vagyok másoknál, többet kapok, nemcsak kulturális, de emberi – s ha ismertem volna már ezt a szót –, művészi tekintetben is másoknál, már akkor, egészen kisgyerekként is, világos volt előttem. Rajongtam a szüleimért.

Sárhelyi_Erika I>!

[…] egy percig se hittem, hogy a bölcs világrend az utód világrahozatalát, táplálását, védelmét éppen a gyengébb nemre bízta volna. A nők angyali jóságában is kezdettől fogva kételkedtem, úgy éreztem, egy nőnek mindig biztosítani kell valamit, a ház egyensúlyát, a gyerekek jólétét és jóllétét, gyöngének, jóságosnak és érzelmesnek lenni csak egy férfinak lehet módja és ideje. […] Nálunk generációk óta mindig a nők tartották a vállukon a létet, epikai mondanivalómban is így rögzült meg a figurájuk, ahogy a magunk családjában láttam őket, olyan biztonságot és erőt sugározva maguk köré, mint az Anyaföld.

86. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Szabó Magda a Kortárs című folyóirat körkérdésére válaszolva így vall a könyv születéséről: Mikor novelláskötetem, az Alvók futása megjelent, a kötet egyik ifjú elemzője riadtan állapította meg morbid jellegét, épp csak hogy ki nem mondta, voltaképpen félti az elmeállapotomat, olyan határig nekrofil vagyok. Köszönöm a Kortársnak, hogy végre valamilyen formában közölhetem: nekrofób vagyok, nem nekrofil. Próbált volna az ifjú elemző évtizedeken át úgy rettegni betegséggel, halállal vívódó kedveseiért, hazudni haldoklóknak, ételt imádkozni abba, aki már inkább az enyészethez tartozik, mint az élőkhöz, mokkáskanállal, csecsemőmódjára etetni aggastyánokat, annyi koporsó után nézni, feloszlatni, megsemmisíteni a holtak után nem egy, de három otthont, mint én, nem lett volna számára olyan megfejthetetlen rejtvény, hogy a vidám, szép és nagyszerű eredményeket felmutató valóság helyett nekem miért jut csaknem mindig a halál eszembe…

117. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Minden hazugság. Fulladok bele.
Egyetlenegy igaz: az ölelésünk.
Az örvény mélyén elsüllyed a szó,
igaz s hazug egy percre összebékül.
(Pentaton)

58. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

A halál élő, ember formájú, szabályos hivatalnoki ügykört betöltő valaki volt a számomra, s leginkább olyannak képzeltem, mint a sintért, akit mindenki között a legjobban gyűlöltem, mert mindig vonzódtam az állatokhoz. Ám volt kutya, aki el tudott illanni a hurok elől, ez végképp megerősített abban a hitben, hogy ha a halál minket is űzőbe venne egyszer, elszaladunk, mint az ügyes ebek.

23. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Kemény légy, mint a jogtalanság,
vágj, mint a sás,
ne sírj! Kísérjen, mint az eb,
a hallgatás.
(Évfordulóra)
[…]
Verseit a valóság tényei, eseményei ihlették, tiltakozását meggyőződése diktálta. A forrón lehelő gejzírek erejével törtek fel belőle indulattól zubogó versei. A mindennapok sérelmei, tapasztalatai – s nem csak egyéni megbántottsága – nyitották ki benne a zsilipeket.
Tollát a szenvedélyes belső izzás vezette. Énjét az emberiségnyi szenvedés befogadására tágította ki, s azonosult a megalázottakkal a fájdalomban. Ezt a képességét sohasem veszítette el. Sohasem tudott izolálódni, kívül maradni.

47-48. oldal

eduscho89>!

Fordulj meg! Ez halott világ.
Nincs nappala, csak éjszakája.

Te élsz. Becsüld meg. Ára volt.
Velem fizettél érte, gyáva.

45. oldal

eduscho89>!

Tudod-e még az utat, merre jöttünk?
Az életet, mely szertehull mögöttünk?
A völgy szelídjét, túl a vad hegyen?

S látod-e már, mint köti néma szájjal,
síró mosollyal, köddel és halállal,
sarkantyúját az ifjú szerelem?
(Látod-e már?)

43. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tüskés Tibor: Illyés Gyula
Czére Béla: Krúdy Gyula
Sükösd Mihály: Hemingway világa
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
Sas Péter: Kós Károly képeskönyv
Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője
Szerb Antal: Budapesti kalauz
Pomogáts Béla (szerk.): Déry Tibor
Bakcsi György: Gogol