Farkasok ​órája 9 csillagozás

Kontra Ferenc: Farkasok órája

lyenkor szakadnak a hidak a vízbe, ilyenkor fehéredik ki a balkáni gerlék tolla, az ember vére, ilyenkor dobnak sót a parázsra. Ilyenkor indulni kell, minél messzebb. Mielőtt még valaki megmutatná a helyes utat. Ilyenkor legszívesebben mély álomba zuhanna az ember, de megjön az áram és felvonít a hűtőszekrény, ilyenkor Pallasz szürke baglya lelkem iramló egerét bekapja, és mielőtt az égbe visszahussan, mint szőrcsomót, kiöklendi magámból. Ilyenkor zuhan a mélybe, aki el akarta érni a madarat. Messze szálljon, ahogy messze száll a szél, nem áll semmi útjába. Néztem az ablakból, hogyan tűnnek el az égről az utolsó gépek is, mint akik jól végezték dolgukat. Szabad utat nyitottak előttem. Holnap megyek.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
208 oldal · ISBN: 9635478844

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Mente>!
Kontra Ferenc: Farkasok órája

Kontra Ferenc legkatartikusabb regénye, a Farkasok órája, alászállás. Mint az a gyermekkori játék, amikor a fiúk egyenként leereszkedtek a kútba, s ott beleborzongtak a halál leheletének ridegségébe, de egyben meg is értették kötődésüket a többiekhez. Férfivá avatta őket a mélységgel való szembenézés. A Farkasok órájának hőse így lesz férfiúvá, és így érti meg önmagát, ezen keresztül pedig a világot. Alászáll a mélységbe, hogy elszámoljon az önmagában meglévő háborúságokkal egy olyan korban, amikor a világ tele van ellenségeskedéssel és háborúval.
Négy pont az életben, ami megmagyarázhat viszonyokat, négy helyszín, négy lépcsőfok lefelé és befelé – ez adja a regény nyers szerkezeti vázlatát. A belső háborúságok közül az apjához fűződő viszonyt kell megértenie a hősnek, talán, hogy kiderüljön, miért kergetett illúziókat, s miért rombolódtak le azok. Csecsemőkori első találkozása apjával, ahogy hazaérkezett vonattal a katonaságból, már előrevetítette a későbbi sebzett kapcsolatot. Félelem és szeretetlenség volt ebben a találkozásban, amely nem tudott megismétlődni, mert amikor a főhős érkezett haza ugyanígy vonattal a katonaságból, nem apja várta, hanem egy küldönc. Pedig fia vágyva vágyta apja elismerését és szeretetét, s mikor az az éjszaka rettenetében kimentette őt a folyónál egy kalandosnak induló, de iszonyatba forduló halászáskor, apja az öröm helyett fia iránti csalódottságát tudta csak kimutatni. A főhős az iskolában számtalanszor érezhette apja keménységét, aki tanárként minden helyzetben bizonyította pártatlanságát. Megrendítő történetet olvashatunk arról, hogyan pusztította el a kisfiú-főhős a macskát, amely számára apja halálának szimbólumává vált, de amikor az iskolában meg akart volna szabadulni a dögtől, leleplezték. Tanár édesapja hagyta, hogy meggyalázzák fiát, mire védekezése a dac és az apa számára nehezen értelmezhető düh keveréke volt. Mint ahogy a fiú sem képes értelmezni vagy megérteni azt a helyzetet, amelyben egy kisebbségi nemzetből származó tanárnak örökösen bizonyítania kell lojalitását és megbízhatóságát. A nagy szembenézés apja halála előtt rádöbbenti a főhőst, hogy nem kap betekintést apja világába, hiszen nemcsak papíron, de lélekben is országhatárok húzódnak közöttük. „És most apámat viszem haza, miközben nekem már semmit sem jelent ez a szó, ebből a szóból hiányoztak az őseim, ebből a szóból hiányozni fognak az én gyermekeim.” Hiszen háború dúl, s a háború elsősorban az apák felelőssége, akik kudarcot vallottak a jövő formálásában, ahogy azt a kötet egyik legerőteljesebb mondata megfogalmazza: „Az apák nagy nemzedéke megbukott.”
Az alászállás megmutatja, hogy a vétkek következményeit nem kerülhetjük meg, még azokat sem, amelyeket nem mi követtünk el, de ellenünk irányultak. A bűntudat kérdése ismét különleges atmoszférát ad a gyermekkori képeknek, falun a szabadság és félelem keveréke elegyedik a kisfiú élményeiben, s a szabadság örömébe szól bele csúnyán Cigának, a barátnak a halála. Részvétele a tragédiában bűnössége tudatát erősíti, azonban nem szükséges tragédia ahhoz, hogy a gyermek elvesszen a bűnhődés érthetetlen labirintusában. Újra felmerülnek a tanári bűntudatkeltés és szadizmus történetei, ahol az egészséges gyermeki igazságérzet célpontja és nem célja a zsarnokságnak.
A Farkasok órájában ez a bűntudat, ahol az igazi bűnt a felnőttek követik el érthetetlen hibáikkal, a kollektív bűnösség szimbólumává növi ki magát. Miként a családban örökös ellentétek teszik tönkre a lehetséges harmóniát, úgy válik ember embernek farkasává a világban.


Népszerű idézetek

7book7>!

Amikor eljön a farkasok órája, a böllér megforgatja tőrét az aortában, hogy biztos legyen a dolgában, még benne tartja egy darabig, közben kiszakad az utolsó horkanás az állat torkából, tartja a magasságot, amíg bírja, aztán zuhan, közben a szív pumpája szerint bugyog belőle lassuló ütemben a vér, ilyen kétségbeesett ordítás töltötte be a szobát. A dagadó, izzó vörös folyamból halott barna tó lesz a tálban, fénytelen tükrében megáll a kés, kiönthető és felszeletelhető, hagymán megpirítható, ezzel kezdődik a tor. Amikor a farkasok órája eljön, gyilkos gondolatok támadnak az emberben, még meg sem érkezik a hajnal, a tettes a szürkületben már megszabadult fegyverétől, csak a hasogató hangtól nem tud, amely fülében ragadt, az a végső üvöltés a zuhanás előtt kitörölhetetlenül bent ragad. Ilyenkor indult vég nélküli körjáratára az épület elől a villamos.
Ültem az ágyon, és arra gondoltam, hogy talán fent a hegyekben tényleg lehetnek farkasok, ilyenkor indulnak vadászatra, amikor leendő áldozataik szeméből nem kopott ki egészen az álmosság, mégis előmerészkedtek rejtekükből. Tudtam, hogy jön egy újabb roham, nem akartam elaludni, mert felriadni rosszabb, ha bevackolta magát az ember valamelyik visszatérő álmába, akkor szeretne a végére járni, aztán elfelejteni, mert ha hirtelen ébred, az álom megmarad, mint valami tudat alatti kísértet, folyton emlékeztet valakire, és a lelkiismeretre hivatkozik, elszalasztott alkalmakra, amelyeken változtatni visszamenőlegesen úgysem lehet, csak a bűntudat kering a szürkületben. Az utca fényei megvilágítják az ágyát. Talán át kellene fordulnom a másik oldalra, vagy kimenni a sötét folyosóra, esetleg tapintatból, ha nagyon aggályoskodom, de voltaképpen nem tudom rá a választ, hogy milyen elv szerint kellene ezt vagy azt tennem. Most az egyszer végignéztem, még ha tudtam is, olyasmibe pillantok bele, ami szakemberre tartozna, nem pedig rám. Láttam, hogyan ragadja meg tömpe ujjaival és fizikai munkához szokott, vastag csuklójával csíkos pizsamáját a mellén, mint aki azt a szörnyeteget próbálja kitépni magából, amely benne él, és ezt a rettenetes gúnyt űzi vele; szaporán lélegzik a küzdelemtől, közben perdül az ágyon a saját tengelye körül, de öklében még mindig azokat a makacsul párhuzamos csíkokat szorítja, ahogyan a rab a börtönrácsokat, mert szabadulni úgysem tud, legfeljebb kapaszkodni zuhanás előtt, mert ami ezután következik, az leginkább arra hasonlít, mint amikor valaki a szakadék felé tart, semmi nincs, ami visszatarthatná, hangját artikulálatlanul kiengedi, és tartja, majd elvékonyítja a magasságát, ahogyan az operaénekesek az ária végén, miután kihúzták oldalukból a véres színpadi tőrt, aztán csend lesz. Hirtelen görcsbe rándul, mint akit hasba rúgtak, mintha ettől lenne a fájdalom, amely végigfut arcizmain, és amitől megcsikordulnak a fogai, aztán újabb ordítással kísért roham jön. A hangja magamagát nyeli el végül. Nézem, hogy álmodik-e közben. De ez nem valószínű, mert a héj alatt a szemgolyó mozdulatlan marad, fekete hold a felhőtakaró mögött, amitől nem tudni semmit sem a csillagok állásáról, sem a hajnal érkezéséről. Közben számolatlanul görögtek szét a percek, mint a kékesszürke mák, akkor lett vége, amikor újra ketyegni hallottam az órám, talán tíz perc telt el, vagy annál is kevesebb, maradt gubójába zártan titokzatos az idő, ahogyan maga az eset is: lassan elernyedtek az izmai, csak a körmök élték még testtől független életüket, és barázdálták hosszan az ágyneműt, ahogyan a villamos távolodik a frissen szitált hóban. A jelenet, akár egy visszatérő álom, rituálisan ismétlődött naponta a szürkületben, mielőtt egy halvány pillantás eshetett volna ránk a hajnal lassan nyíló szeméből.

Farkasok órája (13. fejezet eleje)


Hasonló könyvek címkék alapján

Mérő Vera: Lúg
Bucsi Mariann: Ébredés
Szaszkó Gabriella: Engedj el
Bihary Péter: Migránsok
B. E. Belle: Vallomások
Hugyec Anikó: Túl hosszú út
Ella Steel: Végtelen játszma
Diana Hunt: Őrület határán
Farkas Anett: A 33-as ügy
Csikász Lajos: Arany és vér