Aki olvasta a világhírű szovjet író, Konsztantyin Szimonov hazánkban is nagy sikert aratott művét, az Élők és holtak-at, vagy látta a belőle készült filmalkotást – bizonyára örömmel veszi kézbe a mű folytatását, amelynek jól ismert hőseit: a fronton újra magára találó Szincovot, a mindig józanul gondolkozó, megfontolt és nagyon rokonszenves Szerpilin tábornokot, a partizánmunkában életét kockáztató Tánya orvosnőt és a többieket másfél évvel később látjuk viszont a Honvédő Háború talán legizgalmasabb és legdrámaibb szakaszában – a sztálingrádi csatában.
Az író ebben a művében is hű marad kitűzött céljához: a nagy szavak pátosza helyett mély emberséggel, nagyon őszintén beszéli el a harcok drámai történetét és hősei sorsát, s a maga teljességében ábrázolja a háború borzalmaiba kényszerített ember helytállását – de gyengeségét, megingásait is.
A regény a Lenin-díjas szerző háborús trilógiájának második kötete. (tovább)
Nem születünk katonának (Háborús-trilógia 2.) 5 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A győzelem könyvtára
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Bevallom, már az első kötettel is vért izzadtam, és ezzel is eléggé megszenvedtem, főleg az elejével. Millió szereplő, de vagy egyik sem olyan jó arc, hogy megjegyezzem őket, vagy meghalnak, mire megtanulnám a nevüket. Talán nekem voltak túl cukormázas illúzióim, de valamiért hiányoltam az árnyaltabb karakterábrázolást, meg a lélektani mélyfúrásokat. Helyette úgy éreztem, a szerző elém tol egy csomó hősies és kemény legényt, vagy legalábbis azt, ahogyan ő a hősies és kemény legényeket elképzeli, de semmi több. Mert oké, hogy aprítsuk az ellent, az igazi férfi meg csak ott sírjon, ahol senki sem látja, de ha egy pozitívnak szánt szereplő mindössze ennyiből áll, akkor nekem még hiányzik valami.
Szegény Szincovot sem sikerült eddig megkedvelnem, valószínűleg azért, mert neki is csak az a dolga, hogy a fent említettek szerint működjön, kiegészítve természetesen azzal, hogy fiatal, szexi, sablonosan elszánt, bátor, összeszorított foggal szenvedő és megingathatatlan legyen.
Talán leginkább Szerpilint éreztem jól összerakott karakternek, neki még lelki élete is volt, és bejött, hogy tud és mer kételkedni. Ha a következő kötetben (amit most már csak azért is el fogok olvasni) is így folytatja, egészen megkedvelem, hű.
És persze azon drukkolok, csak Artyemjev meg ne haljon az utolsó öt oldalon, benne van minden reményem, még akkor is, ha mindig a rossz nőbe szeret bele… :)
A sorozat következő kötete
 | Háborús-trilógia sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Paullina Simons: Tatjána és Alexander 94% ·
Összehasonlítás - Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett 94% ·
Összehasonlítás - Manszur Abdulin: A vörös út ·
Összehasonlítás - Vaszilij Grosszman: Élet és sors 73% ·
Összehasonlítás - Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 95% ·
Összehasonlítás - Erich Maria Remarque: Szikrányi élet 97% ·
Összehasonlítás - Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény 95% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Emlékkönny 98% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: Tél Berlinben 96% ·
Összehasonlítás