Sztálin ​baklövése 91% 11 csillagozás

1941. ​június 22-én Hitler masszív, három irányú támadást indított a Szovjetunió ellen, és tíz nap leforgása alatt csapatai Moszkva közelébe értek. Merész lépés volt ez, hiszen a két országot szövetségi szerződés kötötte egymáshoz, ám a történészek azóta is megdöbbentőnek tartják Sztálin reagálását: az invázió első napjaiban a nagyhatalmú szovjet hadvezetőség tétlenül nézte katonái százezreinek lemészárlását és fogságba esését. Konsztantyin Plesakov, a fiatal orosz történész eddig még nem ismert dokumentumok – szigorúan titkos politikai bizottsági anyagok, cenzúrázatlan hadvezéri memoárok, diplomáciai táviratok, NKVD-feljegyzések – tömegére támaszkodva hátborzongató portrét fest Sztálinról, a világtörténelem egyik legrettegettebb zsarnokáról: tétovázó, megbénult vezetőként állítja elénk. Nem volt hajlandó elhinni, hogy a németek csapnak le elsőként, hiába figyelmeztették erre különböző hírszerzői jelentések, a legutolsó pillanatig tovább szállíttatta a hadianyagot Németországnak,… (tovább)

1941. ​június 22-én Hitler masszív, három irányú támadást indított a Szovjetunió ellen, és tíz nap leforgása alatt csapatai Moszkva közelébe értek. Merész lépés volt ez, hiszen a két országot szövetségi szerződés kötötte egymáshoz, ám a történészek azóta is megdöbbentőnek tartják Sztálin reagálását: az invázió első napjaiban a nagyhatalmú szovjet hadvezetőség tétlenül nézte katonái százezreinek lemészárlását és fogságba esését. Konsztantyin Plesakov, a fiatal orosz történész eddig még nem ismert dokumentumok – szigorúan titkos politikai bizottsági anyagok, cenzúrázatlan hadvezéri memoárok, diplomáciai táviratok, NKVD-feljegyzések – tömegére támaszkodva hátborzongató portrét fest Sztálinról, a világtörténelem egyik legrettegettebb zsarnokáról: tétovázó, megbénult vezetőként állítja elénk. Nem volt hajlandó elhinni, hogy a németek csapnak le elsőként, hiába figyelmeztették erre különböző hírszerzői jelentések, a legutolsó pillanatig tovább szállíttatta a hadianyagot Németországnak, majd pedig gúzsba kötötte tábornokai kezét a támadást követő kulcsfontosságú órákban. Több mint egy hétig a dácsájában bujkált, irányítás nélkül hagyva az országot, és – mint Plesakov meggyőzően bizonyítja – kis híján elveszítve a hatalmát. Röviden: sorsára hagyta a hadseregét. Az eredmény iszonyatos volt: az első napok harcaiban minden hat katonából meghalt egy, a légierő jóformán a repülőtereken semmisült meg, és orosz civilek tíz-, sőt százezrei hullottak el menekülés közben, vagy maradtak hátra a kegyetlen náci uralom alatt. Az, hogy a Vörös Hadsereg végül visszaszerezze az első tíz napon elvesztett területeket, több mint tízmillió orosz életébe került. Plesakov szinte óráról órára ismerteti a keleti hadszíntér gyötrelmes első tíz napjának történetét, új megvilágításba helyezve egy rejtélyes és könyörtelen politikai vezetőt és az orosz történelem egyik legválságosabb szakaszát.