Barangolások ​könyve 3 csillagozás

Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: Barangolások könyve Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: Barangolások könyve

Az író önzetlenül és bőkezűen nyitja meg az olvasók előtt emlékeinek, élményeinek pazar kincsestárát, és megkapó közvetlenséggel beszéli el az elszállt évek eseményeit, idézi fel azoknak az elhunyt barátoknak, íróknak, művészeknek alakját, akik ma már csak alkotásaikban és az utódok szívében élnek. Pausztovszkij azon túlmenően, hogy felnőtt férfikorának eseményeit megeleveníti, hiteles, érdekes képet fest kortársairól: Babelről, Bagrickijról, Gajdarról, s egyben a kornak, az elmúlt évtizedeknek is őszinte, hűséges krónikása. Finom lírai hangja, mondanivalójának művészi közvetlensége, meséjének nyugodt áradása életrajzi regényének ezt a kötetét is maradandó élménnyé teszi valamennyiünk számára.

>!
Európa, Budapest, 1972
494 oldal · keménytáblás · Fordította: Szőllősy Klára
>!
Európa, Budapest, 1965
406 oldal · Fordította: Szőllősy Klára

Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: Barangolások könyve

A Barangolások könyve Pausztovszkij 3. életrajzi kötete. Emlékek pazar kincsestára mellett hasznos társa, kissé útikalauza lehet az orosz irodalommal ismerkedőknek is, hisz az író számos személyes felnőttkori emléket oszt meg kortársairól, irodalmi elődeiről is. Hangvétele, stílusa a klasszikussá nőtt Pausztovszkij remeklése, hisz oly gyöngyözően folyik meséje, hogy akár együltében is elolvashatja az érdeklődő. Fedezzétek fel magatoknak az írót, sokkal többet kaptok, mint remélnétek.

kaporszakall>!
Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: Barangolások könyve

Egy egész napos vonatút felgyorsítja az ember olvasásait.*

Ez a kötet az önéletrajz 5-6. darabja. A Kitérő délre kaukázusi útinapló, Szuhumi, Batumi és Tbiliszi főszereplésével. Az utolsó opusz (Barangolások könyve) a visszatérés Ukrajna, majd Oroszország földjére. A két rész erényei és hibái hasonlítanak a korábbiakéhoz: szép és plasztikus természetleírások, pontos és humoros kortársi-pályatársi portrék. Némi esztétikai elemző üresjárat. És még egy: az utolsó részben felbomlik az eddig szigorúan betartott időrend: a húszas, a harmincas, és a jóval későbbi évek eseményei egy-egy helyszín vagy személy kapcsán elég szeszélyesen követik egymást. Sok eleven, üde apróság, helyenként némi szocialista szócsépléssel fűszerezve: olvasásra érdemes az önéletrajz utolsó harmada is.

* az olvasáson kívül lehet persze még aludni, beszélgetni, a tájat bámulni, esetleg enni. De az evés nálam relatíve rövid időszakokra korlátozódik. Beszélgetni – ha egyedül utazik az ember – nem mindig van mód (másszor meg kedv). A táj, ha már jó ismerős, csak legszebb részeinél ösztökél bámészkodásra; marad tehát az alvás…(ha a könyv nem tud ébren tartani).


Népszerű idézetek

Bla IP>!

Gyakran meglepődöm rajta, hogy milyen vakon járunk-kelünk az életben, nem sejtjük, nem is képzeljük, mennyi tragédia, nagyszerű emberiesség, bánat, hőstett, aljasság és kétségbeesés színhelye az a darabka föld, ahol éppen élünk. És mi csak élünk, és nem is gyanítjuk mindezt.

133. oldal

Bla IP>!

Bizonyos esetekben a természetet nem szabad magára hagyni. Irányítani kell az emberiség javára, de alapvető törvényeibe persze nem szabad beleavatkozni. Az emberek boldogsága nem függ a civilizáció előrehaladásától. A boldogság örök érvényű kategória.

428. oldal

Bla IP>!

Mangislak első pillantásra valóságos pokolkemencéjének látszott. Az egyetlen, ami megékített ezzel a hőség perzselte, kopár hellyel, Tarasz Sevcsenko emléke volt. Itt senyvedett a kényszermunka-zászlóaljban, de tehetsége, szívjósága, ukrán hazaszeretete itt sem csappant meg. Csodálatos, de így volt.

431. oldal

gjudit8>!

Az emberek folyton igénybe veszik az időmet, pedig ha jól belegondolunk, az idő része az életünknek, ráadásul a pénzzel ellentétben az időt nem kölcsönveszik, hanem örökre elrabolják. De ezt valahogy senki sem érzi bűnnek, s évezredek óta arcátlanul visszaélnek vele.

Bla IP>!

Sokkal később, 1960-ban láttam egy fényképet: Jeszenyin, ahogy épp levették a hurokból. Oldalvást feküdt a díványon, felhúzott térdekkel, és egész arcát elborította a könny. Nem ért rá fölszáradni.
Arcára olyan gyermeki fájdalom ült ki, hogy senki se bírt ránézni a fényképre, mindenki elfordult, és eltakarta a szemét.

361. oldal

Bla IP>!

Vannak az életnek olyan korszakai, amelyekre az ember semmiképp sem akar visszagondolni. Nem azért, mert hibáink, kudarcaink vagy boldogtalanságunk emlékei fűződnek hozzájuk. Apám gyakran mondogatta, hogy a kudarcnak is megvan a maga jó oldala. Nem ez az oka tehát, hogy néha nem szívesen térek vissza a múltba. Azért nincs kedvem visszaemlékezni életem bizonyos szakaszaira, mert nem adtak hozzá semmit a valóságnak ahhoz a képéhez, amely mindegyikünkben él.

327. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marina Vlady: Szerelmem, Viszockij
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Puskin
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom
Garri Kaszparov: Hogyan utánozza az élet a sakkot
Pjotr Karpovics Ignatov: Egy partizán feljegyzései
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Michelangelo
Valentyin Katajev: Ifjúkori regény
Makszim Gorkij: Ember születik
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Örök útitársaink
Vlagyimir Iljics Lenin: Megemlékezések, arcképek