Kavafisz ​versei 17 csillagozás

Konsztantinosz P. Kavafisz: Kavafisz versei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lyra Mundi Európa

>!
Európa, Budapest, 1975
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630701170 · Fordította: Somlyó György, Vas István

Enciklopédia 3


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Mimiti>!
Konsztantinosz P. Kavafisz: Kavafisz versei

„Rafael, a soraid úgy legyenek megírva,
őrizzenek, tudod, valamit életünkből,
s minden ütem és fordulat arról valljon, hogy itt
alexandriairól ír alexandriai.”

Kavafisz költészetét nagyon erősen formálja saját identitása, és micsoda identitás ez: egyszerre keleti és nyugati; antik, bizánci és modern; magasztos és profán. Büszkén vallja magát alexandriainak és görögnek, akinek ősei filozófusok, hadvezérek voltak, uralkodókon gúnyolódtak, férfiakat szerettek, tisztelték a szépséget, fényűző életet folytattak Bizáncban. Költészetének éppen ezért két fő témája van: az antikvitás és a (homoerotikus) szerelem. Korábban olvastam egy-két versét, és őszintén szólva azt hittem, hogy azért ennél több témája lesz, ennek ellenére nem maradt bennem hiányérzet a kötet végére, sőt.

Úgy érzem, hogy a fordítók frenetikus munkát végeztek: Kavafisz nagyon jól eltalálta azt az egyszerű, közérthető stílust, amivel mégis a misztikumot fejezi ki, és ezt a fordítóknak is sikerült átadniuk. Csodálom azt, hogy ennyi érzelmet, és ennyi műveltséget tud közvetíteni az olvasó felé, mégsem tűnik erőltetettnek vagy nagyképűnek. Arról nem is beszélve, hogy felkeltette az érdeklődésemet a múlt század eleji alexandriai milliő, ami megbújik a lapokon – milyen különleges helyzetben születhettek ezek a versek! Sok tartalmas, gyakran újraolvasós költeménnyel találkoztam most, és már nem csodálkozom, hogy miért volt ez a görög úriember ekkora hatással olyan sok költőre.

Estocada>!
Konsztantinosz P. Kavafisz: Kavafisz versei

Igazi gyöngyszem ez a kötet, unikális élmény. A benne található versek alapvetően két részre oszthatók fel, egyik az antik történelmi témákkal, a másik az érzéki vágyakozás erotikus kérdéskörével foglalkozik. Nagyon jól fogta meg mindkettőt a költő, bár igaz, hogy csak önmagában A barbárokra várva miatt is járna neki az öt csillag. Nem véletlen, hogy Kavafisznak saját kis kultusza alakult ki, megérdemelten.

>!
Európa, Budapest, 1975
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630701170 · Fordította: Somlyó György, Vas István
serengeti>!
Konsztantinosz P. Kavafisz: Kavafisz versei

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Nagyszerű olvasmányélményt adott a könyv, nehezen bírtam letenni. Konsztantinosz P. Kavafisz remek költő, könnyen megkedvelhető stílussal. Eredeti ötletből született a kötet, ami Kavafisz teljesen egyedi világának lenyomatait fogta egybe, művészi színvonalú költemények formájában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából meggyőző, a költő által elénk tárt, sokszínű világ jól átélhető. Kavafisz nagy érdeme a versekben megjelenő érzelmek részletgazdag ábrázolása. A kötet egésze izgalmas, érdekfeszítő.

Bam>!
Konsztantinosz P. Kavafisz: Kavafisz versei

Értékes művek, nagyon megszerettem Kavafisz műveit ezen könyve alapján.


Népszerű idézetek

giggs85 >!

Gyertyák

Előttünk állnak jövőnk napjai,
meggyújtott, kis gyertyák sora –
aranyló, meleg, élő kicsi gyertyák.

Elmúlt napok mögöttünk elmaradva,
leégett gyertyák szomorú vonala,
a legközelebbiek még füstölögnek,
hideg gyertyák, megolvadt, görbe gyertyák.

Rájuk sem akarok nézni: elcsüggeszt ez a kép,
és elcsüggeszt, ha fellobbanásukra gondolok.
Előre, kigyúlt gyertyáimra nézek.

S nem fordulok vissza, borzadva látni,
milyen gyorsan hosszabbodik a sötét sor,
milyen gyorsan sokasodnak a gyertyacsonkok.

Kapcsolódó szócikkek: gyertya
Olympia_Chavez>!

A barbárokra várva

„Mire várunk, tolongva mind a fórumon?”

Hogy végre ma a barbárok betörjenek.

„A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?
Miért nem ülnek törvényt a szenátorok?”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek.
Mily törvényt hoznának még a szenátorok?
Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.

„Mért kelt fel császárunk ma ily korán s miért
ült ki a legfelső városkapu elé
trónjára, koronával, ünnepélyesen?”

Mert várja, hogy a barbárok betörjenek.
S a császár méltóképp készül fogadni fő
emberüket. Külön pergament íratott,
hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és
jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.

„Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös
hímzett tógában, melyben ünnepen szokás?
Mért díszítik őket ametiszt-karkötők,
és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjukat?

Miért vették ma éppen arany és ezüst
művekkel gazdagon mintázott botjukat?”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.

„Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok,
hogy szóljanak s elmondják, ami lelkükön?”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
s a barbárokat untatják a szép szavak.

„De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a
felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!)
Mért néptelenednek el utcák és terek,
s mért siet ki-ki otthonába komoran?”

Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
S futárok érkeztek a limesek felől,
jelentve, hogy barbárok többé nincsenek.

„S most – vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”

68-70. oldal, Egyéb versek (Európa Könyvkiadó, 1975)

Mimiti>!

AMENNYIRE TUDOD

És ha már nem tudsz az életedből azt csinálni,
amit akarsz, próbáld meg ezt legalább, amennyire tudod:
ne gyalázd meg a túlzsúfolt világi kapcsolatban,
a mindenféle mozgásban, a sok beszédben.

Ne gyalázd meg a hajszolással, a hurcolással,
a meghempergetéssel, érintkezések,
összeröffenések köznapi tébolyában,
míg más se lesz, csak idegen kolonc.

16. oldal

Mimiti>!

ÖREGEMBER

Zajos kávéház, belső helyiség,
egy öregember ül ott, az asztalra hajtva fejét,
előtte újság, ez egyetlen társasága.

S a nyomorult, megalázó öregség közepett
azon mereng, mily kevéssé is élte az életet,
mikor még megvolt szépsége, ereje, szavának varázsa.

Tudja, hogy nagyon öreg lett, érzi, látja.
S mégis, mintha csak tegnap lett volna ifjúsága,
olyan, ha rágondol. Mily közel is, milyen közel.

S rájön, hogy mennyire rászedte az Okosság,
mily balgaság is volt erre a hazugra bíznia sorsát,
aki azt súgta: „Majd holnap. Még annyi idővel rendelkezel."

Visszaemlékszik mind az elfojtott indulatokra,
annyi feláldozott örömre. Most kicsúfolja
esztelen józanságát minden elszalasztott alkalom.

…De a sok töprengéstől, kimerítő emlékezéstől
szédülni kezd az öreg. Újságja fölé dől
és elbóbiskol, ott, a kávéházi asztalon.

62. oldal

Mimiti>!

AKHILLEUSZ LOVAI

Mikor Patrokloszt meglátták megölve,
az ifjút, a bátrat, a tagbaszakadtat,
Akhilleusz lovai sírva fakadtak,
bennük a halhatatlanság lázadozott
a halálos mű ellen, amely közéjük tolakodott.
Fejüket rázták, hosszú sörényüket dobálva
hánykolódtak, lábaikkal a földön dobolva zokogtak
Patrokloszért, érezve, hogy odavan – elszállt a lelke –
érték nélküli merő hús – szelleme veszve –
védtelen immár – vége szakadt lélegzetének –
az életből végleg a Semmiségbe tért meg.

Zeusz látta a könnyeket, a halhatatlan lovakét,
és elborult. „Nem kellett volna Péleusz lakodalmán –
gondolta – ily esztelenül cselekednem. Sokért nem adnám,
ha nem ajándékozlak el, ti szerencsétlenek
Lovaim, odalent mi keresnivalótok is lehet
a keserves halandók között, akiket hány-vet a végzet?
Ti, akikhez halál és öregség fel sosem érhet,
most múló nyomorokat kell elszenvednetek. Az emberekét,
akik a saját kis gondjaikba kevernek." – De a két
nemes állat csak hullatta tovább
könnyeit, látva a halál visszavonhatatlan nyomorát.

73. oldal

Mimiti>!

De elsősorban a szűkszavúsága tűnt föl.
Mély gondolatai lehetnek, ez járta róla,
és az ilyen fajtának nem kenyere a sok beszéd.

De nem volt benne mély gondolat, sem egyéb különösség.
Nem volt más, csak egy közönséges, jelentéktelen ember.
Görög nevet viselt és görög ruhákat,
megtanult úgy viselkedni, többé-kevésbé, mint a görögök,
és lelke félelemtől remegett, hogy esetleg
a kedvező megítélést le találja rontani,
ha szörnyű barbarizmust vegyít a görög beszédbe,
és az alexandriaiak gúnyolni kezdik,
szokásuk szerint, a nyomorultak.

Ezért, hogy kevés szóra szorítkozott,
s szorongva ügyelt kiejtésre, ragozásra,
és nem kevéssé unatkozott a benne
rekedt, felhalmozódott mondatokkal.

117. oldal (Fejedelem Nyugat-Líbiából)

discipula_magistrae>!

A KÁVÉHÁZ BEJÁRATÁNÁL

Valamit mondtak mellettem, és ettől a figyelmem
ráirányult a kávéház bejáratára.
És láttam azt a szép testet: olyan volt,
mintha Erosz maga csinálta volna, tapasztalt tudással –
örömmel mintázva arányos tagjait,
alakját szoborszerűen felmagasítva,
megindultan faragva arcát,
és keze érintéséből ott hagyott
egy érzést a homlokán, a szemén, az ajkán.

35. oldal

discipula_magistrae>!

TÉRJ VISSZA

Térj vissza gyakran, és ragadj magaddal,
drága remegés, térj vissza, s ragadj magaddal –
melyben a test emléke újraéled,
s a véren újra átremeg a régi vágy,
mikor az ajak és a bőr emlékezik,
s a kéz mintha megint érezné a tapintást.

Térj vissza gyakran, és ragadj magaddal, éjszaka,
mikor az ajak és a bőr emlékezik…

36. oldal

discipula_magistrae>!

FALAK

Kímélet és kegyelem nélkül, szégyentelenül
magasba nyúló, vastag falat raktak körülöttem.

S most itt ülök, kétségbeesésemben egyedül,
s másra se gondolok, csak ez a végzet jár eszemben:

Hogy mennyi, mennyi tennivaló várna odakint!
Hogy is nem figyeltem, mikor e falakat rakták e tájon?

Nem hallottam a pallérok kopácsolásait,
észrevétlenül kifalaztak engem e világból.

68. oldal

Mimiti>!

FOGANTATÁSUK

Rendhagyó gyönyörük teljesülése
megtörtént. Föl is keltek matracukról,
és öltözködtek már, lopva, némán.
Külön és lopva lépnek ki a házból,
s az utcán úgy járnak, mintegy szorongva,
hogy elárulja majd valami rajtuk,
nemrég miféle ágyra hulltak együtt.

De mennyit nyert a művész élete!
Holnap, holnapután vagy évek múlva megszületnek
az erős versek, melyek itt fogantak.

88. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Pór Judit – Dimitriosz Hadszisz (szerk.): Kövek
Birtalan Balázs: Felmászok a létra
Kormos István (szerk.): Szerelmes ezüst kalendárium
Odisszeasz Elitisz: A nappal születése
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok
Veress István (szerk.): Gyönyörök könyve
Lothringer Miklós (szerk.): A szeretet boldogsága
Gerevich András: Férfiak
Jannisz Ritszosz: Lebegő bizonyosság