Konrad Lorenz 1903-ban született Bécsben. Orvosi és zoológiai tanulmányokat folytatott, 1940-ben az összehasonlító pszichológia professzorává nevezték ki Königsbergbe. 1950-től 1973-ig a Max Planck Intézet igazgatója volt Buldernben, majd Seewiesenben. Itt végzett etológiai kutatásai elismeréseképpen neki ítélték 1973-ban az orvosi Nobel-díjat. 1989-ben bekövetkezett haláláig az Osztrák Tudományos Akadémia Konrad Lorenz Intézetének vezetője volt. Nyolcvanötödik születésnapjára barátja és tanítványa, a természetfilmeket készítő Kurt Mündl jelen kötetben adta közzé mesterével folytatott beszélgetéseinek gyűjteményét. Az interjúsorozatból, melyet Konrad Lorenz szellemi végrendeletének is tekinthetünk, megismerhetjük a világhírű tudós és filozófus gondolatait a „hűtlenül kezelt világ” jelen állapotáról, főként azonban ember és természet, ember és társadalom viszonyáról.
Mentsétek meg a reményt 33 csillagozás
Eredeti cím: „Rettet die Hoffnung”
Eredeti megjelenés éve: 1988
Enciklopédia 25
Helyszínek népszerűség szerint
Ausztria · Heidelberg · Neckar
Kedvencelte 4
Most olvassa 4
Várólistára tette 32
Kívánságlistára tette 22
Kiemelt értékelések
A szerző a modern etológia megalapítója, Nobel-díjas tudós, egy reneszánsz ember: orvos, anatómus, grafikus. Nagyon tetszett a kötet érthetően megfogalmazott nyelvezete. Részletesen foglalkozik az emberiséget fenyegető veszélyekkel, „a hűtlenül kezelt világ” problémáival, az erdők és a vizek szerepével és helyzetével, az atomenergiával, a túlnépesedéssel és egyéb fenyegető veszélyekkel. Ebből a kötetből tudtam meg, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park Konrád Lorenz kezdeményezésére, a háziállatok génvesztésének megakadályozása céljából hozták létre.
A civilizált emberiség nyolc halálos bűne után újra egy rendkívül elgondolkodtató olvasmány, mely egy interjúsorozatból született meg, ráadásul az említett elődjéhez képest jóval közérthetőbb formában tárja elénk az ember és természet, valamint az ember és társadalom viszonyát.
Az interjúnak köszönhetően betekintést nyerhetünk a világhírű tudós és filozófus gyerekkorába, mely alapvetően határozta meg későbbi életét, amit aztán a természet megismerésének, megvédésének szentelt.
Félelmetes (és szomorú), mennyire aktuális még manapság is az, amiket elmondott:
– a környezet sok esetben visszafordíthatatlan pusztítása,
– az állatok és növények iránti tisztelet folyamatos elkopása, melyet a gyerekkori élmények hiánya okoz, pedig rendkívül fontos lenne minél korábban megszerettetni a természetet velük,
– a túlnépesedés kérdése, esetleges megoldás keresése, melyet azonban erkölcsi kérdések akadályoznak,
– elkényelmesedés a modern kori vívmányok és városiasodás miatt,
– a politika, gazdasági berendezkedés környezetromboló hatásai,
– az atom (bomba és energia egyaránt) iránti ellenszenve, veszélyeinek ismertetése, ami a Csernobili katasztrófa után újfent őt igazolta, bár elmondása szerint (tűnjön bármennyire is szívtelennek a kijelentés, mégis igaz) nem volt elég nagy tragédia ahhoz, hogy radikálisan változtassunk a hozzáállásunkon ezzel kapcsolatban.
A szomorú téma ellenére is élvezet volt olvasni, sok érdekességet, elgondolkodtató nézetet ismertetett meg velem, melyek legtöbbjéről persze hallottam már, de így összefoglalva, leírva, valamint saját környezetvédelmi akcióival (hatalmas akvárium, kert tele madarakkal, mesterséges tóval) kiegészítve letehetetlen volt a könyv!
Ezt és más, hasonló műveket kellene kötelezővé tenni, hátha sikerülne tömegesen változtatni a világhoz, környezetünkhöz való kapcsolatunkon, bár erre sok esélyt nem látok már…
Nagyon nagyon tisztelem és szeretem Konrad Lorenzt. Több könyvet is olvastam már tőle, főleg egyetemista koromban és terjesztettem az „igét”, amit ő olt minden olvasójába.
Ez a kötet bár nem annyira az ő írása; Kurt Mündl kérdez és szerkeszt, ő pedig válaszol, de teljesen tisztán átjönnek a gondolatai Lorenz bácsinak.
Az az igazság, hogy a reál egyetem befejezése után, elégé elhanyagoltam a biológiai művek, tanulmányok olvasását. Már terveztem egyszer, hogy „újrakezdem” tanulni a tantárgyaimat, de nem volt motiváció(=vizsga), így nem sokra jutottam ezzel. Na, de most! Ha nem is tankönyveket, de az etológia, növényismeret és méhészet terén újraizmosítom az agyamat!
Konrad Lorenz tehát igen-igen motiváló!
Köszönöm szépen!
Konrad Lorenz életéről, az állatokkal való kapcsolatáról szól a könyv. Olyan jó olvasni azoktól a szerzőktől, akik szeretik a természetet. Hasonló a hasonlónak örül. Ezt a könyvet szeretettel, mosolyogva lehet csak olvasni. Hiteles, humoros, kedves. Amíg vannak még olyan emberek, mint Lorenz, és olyan olvasók, akik Lorenzet olvasnak, addig van remény a természet védelmére. Ez a könyv felébreszti az emberben a felelősség érzését.
A gimnáziumi osztályfőnökömtől kaptam ezt a könyvet az egyik karácsonyra (spec bioszos voltam, ő tanította). Nagy élmény volt újraolvasni! Reménykedem, hogy ma is vannak még, akik így gondolkodnak emberről, állatról, természetről….
Népszerű idézetek
Saját érdekünk és sürgős kötelességünk lenne, hogy megóvjuk az állatokat a kihalástól, ugyanis minden élő rendszer annál stabilabb, minél több faj él együtt benne. Ez ugyanúgy érvényes egy tóra, mint egy összetett korallzátonyra vagy trópusi őserdőre. A cél az – és remélhetőleg mielőbb el is érjük –, hogy mindenkiben tudatosodjék: az ember nem kívülálló, hanem részese a Föld legkülönbözőbb ökoszisztémáit irányító törvényszerűségnek.
71. oldal, III. A hűtlenül kezelt világ, Az alkalmazkodóképességről (Európa, 1991)
Emlékszem, akkor még a kamerának két lencséje volt és egy fényaknája, amibe felülről kellett belenézni. Ez abban az időben történt, amikor itt az altenbergi kertben számos állat szabadon járt-kelt. Többek között akkor volt a szabadon repkedő bakcsókolóniám is.
Kiválasztottam tehát egy bakcsót, hogy lefényképezzem. És mialatt a fényaknába kukucskáltam és egyre messzebb mentem, hogy a bakcsó szépen beleférjen a képbe, odarepült egy másik, és -placcs!- pont az ingem nyakára kakilt. Ilyesmi könnyen megtörténhet, ha az ember megfeledkezik a külvilágról, és csak a megörökítendő tárgyra koncentrál.
67. oldal, III. A hűtlenül kezelt világ, A természetről és a természetfilmekről (Európa, 1991)
A tanárt ideállá kell emelni, mert ő az, aki legelőször megtaníthatja a gyerekeknek, mi is a természetvédelem. (….) Mert óriási a befolyása legelső tanárnak, aki a természet megértésére nevel,és a természetvédők utánpótlása is azért olyan szegényes, mert egyre kevesebb a természetvédelmi szakember. (….) A emberek pedig nem hiszik el, hogy tudatlanságuk miatt az emberiség száz év múlva a legnagyobb bajban lesz.
169. oldal
Életemre szerencsés véletlenek sora jellemző. Mindenekelőtt nagy szerencse, hogy vidéken nőttem föl, egy nagy kertes házban, olyan szülőkkel, akik lehetőleg nem korlátozták a szabadságomat. S életutamon már nagyon korán találkoztam az állatokkal.
12. oldal, Konrad Lorenz önmagáról (Európa, 1991)
Én például máig adósa vagyok a kockás siklóknak meg a kecskebékáknak és tavi békáknak. Az orosz hadifogságban rengetegen szenvedtek éhség okozta ödémáktól és más hiánybetegségektől, leginkább a fehérjehiánytól. Én számtalan kockás siklót és békát ettem, hogy ezt megakadályozzam.
122-123. oldal, Természetvédelem, állatvédelem, állatkísérletek (Európa, 1991)
Az emberi közösség alapjában véve nagyon hasonlóan viselkedik, mint a patkányoké. Egy zárt nemzetségen belül a patkányok nagyon békésen, sőt szociálisan viselkednek. De ha egy másikkal találkoznak, „aki” egy másik nemzetséghez, „párthoz” tartozik, akkor máris valódi ördögökként viselkednek, és ölik egymást.
138. oldal, Az atomenergia és az atomfegyverek Csernobil előtt és után (Európa, 1991)
[…] Ha az ember egy öreg fákkal teli kertben nő fel, és fára mászni is szokott (mint az unokáim, akik olyan fákra másznak, melyeket nem az apjuk, nem is a nagyapjuk vagy a dédapjuk, hanem még az ükapjuk ültetett), akkor azt hiszem – ha saját családom alapján következtethetek –, hogy az ember nagyon megszeret egyes fákat, valósággal a szívéhez nőnek. Az ilyen kert majdhogynem erdővé nő, hiszen a fák egyre öregebbek és nagyobbak lesznek, akárcsak az én kertemben, amely már több mint százéves.
89. oldal, Az ember és az erdő (Európa, 1991)
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól! 94% ·
Összehasonlítás - Joy Adamson: A pettyes szfinx nyomában 93% ·
Összehasonlítás - Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos 93% ·
Összehasonlítás - Dian Fossey: Gorillák a ködben 96% ·
Összehasonlítás - Jane Goodall: Az ember árnyékában 94% ·
Összehasonlítás - Jan Fennell: Hallgassunk a kutyánkra! 96% ·
Összehasonlítás - Richard Dawkins: Az önző gén 90% ·
Összehasonlítás - Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek 92% ·
Összehasonlítás - Desmond Morris: A csupasz majom 93% ·
Összehasonlítás - Miklósi Ádám: A kutya viselkedése, evolúciója és kogníciója ·
Összehasonlítás