Ember ​és kutya 88% 165 csillagozás

Mivel lassan hetven éve, hogy kiadták, nem egészen up-to-date, ám akadnak olyan gondolatok benne, amik azóta is helytállóak a kutya és az ember kapcsolatában. A legjobban a domesztikált és a vadállatok közötti különbség leírása tetszett. Egyszer megérte elolvasni. Utána pedig az ember odalép a kutyájához, és kifejezi szeretetét simogatás formájában.

Ez milyen jó, hogy a kezembe került! Kösz, Helikon! spoiler
Nem vagyok nagy kutyás, kedvem se lett hozzá, de imádom az ilyen Lorenz-típusú őrülteket, akik ilyen közérthetően, mégis ismeretterjesztő módon tudják megfogalmazni a saját kutatási eredményeiket (lásd még Oliver Sacks, Aronson, stb.)
A legkedvesebb részem talán az volt, ahol hosszan fejtegette, hogy ha valaki már úgy tart kutyát, hogy egyben azt is hangoztatja, hogy jobbnak tartja őt az embereknél, az mennyire káros. Nagyon jó hír, és nagyon nagy baj, hogy ezek szerint ez nem modern divat.

Konrad Lorenz az állat-viselkedéstan legnagyobb kutatója, Nobel-díjas biológus egy nagyon sokat tudó érzékeny ember, s okos gondolatait nagyon vonzó stílusban tudja átadni az olvasóknak. Én már kutyatulajdonosként olvastam történeteit és tanácsait, miközben már tudtam, hogy kutyám gyermeki szinten érti az emberi beszéd jelentős részét és gondolkodik is időnként, amikor döntési helyzetekbe kényszerül. De sokkal többet tudok a kutyákról az olvasás után, nagyon kellemesen, élvezetesen töltöttem e könyvvel a pihenés óráit is.

Hááááát nekem egy picit csalódás volt. Még gyerekként olvastam Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje-t es a mai napig emlékszem rá mekkorákat nevettem és mennyire érdekes volt.
Ezt a könyvet sokkal szárazabbnak tálaltam és nagyon ritkán árnyalatnyilag viccesnek. Sőt igazából olyan értékes információk sem derültek ki a kutyákról…. sem a nevelésükről sem a természetükről, viselkedésükről…. Tudom, hogy egész más típusú és ő nem etológus de Cesar Millan kutyákról szóló könyvét fényévekkel informativabbnak talaltam….
Azt is nagyon halkan megjegyzem, hogy maga az író sem volt számomra annyira nagyon szimpi itt…. és nagyon nagyon boldog vagyok hogy nem egy helyen es időben élünk; tartunk kutyákat…. valószínűleg az ő kutyáitól rettegve merném az enyémet sétálni vinni….
Voltak benne érdekesebb dolgok – kifejezetten tetszett amikor a kutyák arckifejezéseit taglalja és ez eszembe juttatja, hogy én is meséltem barátoknak mikor a kutyám sétálás közben – miután elvégezte kisebb nagyobb dolgait – farkcsóvàlva rám néz és komolyan mondom MOSOLYOG; nevet rám…. és ő is ezt irta egy helyen hogy igenis van egy kifejezes a kutyáknak ami leginkább a mosolyra emlékeztet minket.
Azok a részek viszont nem tetszettek amik a kutyáknak a vad ösztönéről (amit ő kifejezetten próbál erősíteni és eleve olyan kutyákat tenyészteni és tartani) irt pl. mikor egy őzikét téptek szét ….
Illetve jópár dologgal én nem értettem egyet…. mondjuk én messze nem vagyok szakember…. igy nem biztos hogy én vagyok a mérvadó….
összességében nem tudom megérte-e elolvasni… szerintem rövid időn belul nem sokra fogok emlékezni ….

Nagyon érdekes könyv volt ez. Nem feltétlen oktató könyv, pedig eleinte valamiért ilyesmire számítottam, de ez inkább egy ember, Konrad Lorenz viszonyának leírása volt az ő állataihoz.
A regény úgy indul, hogy megpróbálja elképzelni hogy milyen lehetett az ókorban az ember és a „kutya” viszonya, ami kiinduló pontja lett a mostani ember-kutya viszonynak. Nagyon érdekes egyébként mert a mai világ egyik nagy problémájának tartom, hogy sokan emberként tekintenek a kutyára (ami önmagában még nem lenne baj) csak úgy is viselkednek vele. Ami senkinek nem jó, pláne egy kutyának… És Konrad elmeséli a saját életével, a saját tapasztalataiból hogy milyen élményei vannak, többek között ilyenekre kitérve:
– miért fontos, hogy milyen kutyafajtát választunk
– milyen különböző viselkedés formái vannak a kutyáknak, mi mit jelenthet
– Befogadja-e egy kutya a nem saját kölykét a sajátjaihoz?
– Milyen súlyos tévedések vannak az emberek fejében kutyákkal kapcsolatban?
– Miért nem kell féltenünk a gyerekeinket a kutyáktól?
– És persze miért olyan nagyon jó kutyát tartani?

Mindenkinek ajánlom, de főleg kutyatartóknak, és leendő kutyásoknak :)

Nagymamáméknál a puli-kuvasz keverékek, illetve a németjuhászok voltak favorizálva. Olvasva a könyvet nekem is felrémlett, hogy mi hogyan szoktattuk a kis Cubi-t az új helyére, milyen kis tejszagú gombolyag volt, amikor hozzánk került és hogy bukdácsolt mindig körülöttünk. És milyen érdekes, hogy bár nagyon szerette a kezünket bekapni, soha egy karcolást sem ejtett rajtunk. Ugyanígy volt a lábakkal: ha hagytad, ráharapott, de csak tartotta. A terelőkutyák ősi ösztöne… :) Mennyi játék, kellemes emlék fűz a kutyáinkhoz! :D Ez most mind előjött!!!!! :)

Ha valaha megfordult a fejedben, hogy kutyát szeretnél, ülj le és olvasd végig ezt a könyvet.
Mondhatnám, hogy kézikönyv a kutyák neveléséhez, de annál sokkal több. Egy gyönyörű történet, ami mellesleg még igaz is. A kutya, ahogy más állat sem játékszer, hanem egy társ, egy különálló lény, akinek igenis van személyisége. Felelősséggel tartozunk érte is, ha már egyszer vállaltuk, hogy örök barátságra lépünk velük.

Bár én macskás vagyok és nem szoktam kutyás könyveket olvasni (cserébe macskásat minden mennyiségben képes lennék), ezt nem esett nehezemre elolvasni. Érdekes volt onnantól kezdve, hogy hogyan szelídítette meg az ember a kutyát, odáig hogy ma mit miért csinál egy kutya. Leginkább egy kutyapszichológiai könyv. Az egyetlen ami nem tetszett, hogy az író elkötelezetten szajkózta, hogy a kisebb testű kutyák szerinte nem kutyák…

Ez nem egy „Hogyan neveld a kutyád” kézikönyv. K. Lorenz saját tapasztalatait osztja meg, saját megfigyelései alapján. Inkább ösztönlényként közelíti meg az ebeket, mint házikedvencként. Megfigyelései során olyan tényeket állapít meg, mint a vérvonalak közti, viselkedésbeni különbség, idegrendszer működés, kommunikáció, nevelhetőség. Miközben ír a kutyákról és más állatok kapcsolatáról, saját falkájának egy-egy egyedével is megismerkedhetünk. Kitért általános társadalmi tévhitekre, mint például a kutya jobb, mint az ember.
Számomra a legérdekesebb fejezetek ebben a könyvben az, ahol kutyánk elvesztésének lélektanáról ír és a gyerekeinkkel való viszonyától.
Ez egy nagyon jó könyv, mert Lorenz végig azt sugallja benne, hogy kutya mégis csak egy ösztönlény, vad ősöktől származó, háziasított vadállat, amik a történelem során az ember társává váltak és ezt nem szabad elfelejteni.

Bevallom, csak azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert megfelelt egy közelgő határidejű kihívás kritériumainak, és a semminél egy picit több érdeklődést tanúsítottam iránta… De az érdektelenségem hamar elpárolgott, már az első oldalakon beszippantott a könyv!
Otthonos kis könyv, lazán összeszőtt tematikával, közvetlen stílusban és mégis nagy hozzáértéssel elmesélve. Humoros és kedves, őszinte és mély érzésű, egy igazi állatbarát tudása és történetei. Főleg kutyák, de macskák, madarak, majmok, farkasok, sakálok, dingók és más állatok meséi és tanmeséi. Úgy éreztem, az író meghívott magával egy hosszú sétára, és közben mesélt, mesélt és mesélt, és egy percig sem untatott.