A ​civilizált emberiség nyolc halálos bűne 323 csillagozás

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

A szerző olyan folyamatokat és jelenségeket mutat be, melyek nemcsak kultúránkat fenyegetik bukással, hanem magát az emberi fajt is. A technológia fejlődése és túlracionalizált életmódunk egyik következményként eltorzul érzelmi világunk. Az emberiség egyre fogékonyabb az egyéniséget romboló hatásokra, gondolkodásunk ijesztően uniformizálódik.
Konrad Lorenz 35 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai napjainkban is időtállóak, s az általa megfogalmazott kételyek és állítások érvényesebbek mint valaha.
Galambos Péter (Galamb) előadásában
Teljes idő: 208 perc.

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon · Konrad Lorenz művei

>!
Helikon, Budapest, 2022
118 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798996 · Fordította: Gellért Katalin
>!
Helikon, Budapest, 2019
124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792956 · Fordította: Gellért Katalin
>!
Helikon, Budapest, 2014
116 oldal · ISBN: 9789632275529

6 további kiadás


Enciklopédia 44

Szereplők népszerűség szerint

Erik H. Erikson


Kedvencelte 29

Most olvassa 28

Várólistára tette 237

Kívánságlistára tette 198

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Szinte el sem hiszem, hogy majd 40 évvel ezelőtt ennyire pontosan leírta mindazt, ami napjainkban történik. Nyolc halálos bűnünk, kiutat nagyon nem látunk.

1, Túlnépesedés és ennek következtében az agresszió növekedése
2, Az élettér elpusztítása
3, Az elképesztő technológiai fejlődés által vakká válunk az igaz értékekre
4, Elpuhulunk, ezért nem tudjuk megélni azokat az euforikus pillanatokat, amik egy kínkeserves állapot legyőzése után élhetőek csak meg
5, Genetikai lezüllés
6, A tradíciók eltűnése
7, A dogmák általi soha nem látott tömegméretű manipuláció
8, és végezetül az atomarzenál, melynek használata egycsapásra véget vetne ennek az egész bohózatnak, amit úgy hívunk, emberi civilizáció.

Mindegyik pontja égetően aktuális, ha pedig belegondolok, hogy a nyolcas egy patologikusan nárcisztikus futóbolond – aki az Egyesült Államok elnöke jelenleg – éppen aktuális kedvén múlik, csak annyit mondhatok, isten kegyelmezzen nekünk. Amíg lehet, addig meg olvassuk Konrad Lorenz-et minél többet. Hátha tanulunk tőle. Elegen. Eleget.

17 hozzászólás
RVivi P>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Két oka volt, hogy elolvastam: Helikon zsebkönyv és jól jött a címke túlélős kihíváshoz. De egyébként egész tetszett, ha lehet egy ilyen könyvre ezt mondani. Sokaknál láttam, hogy meglepően aktuális 50 év után is, de szerintem nem volt az olyan régen, hogy ne legyen aktuális. De egyébként az emberiség egyik legnagyobb bűne maga az, hogy az emberiség létezik. :P

Jagika P>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Igen bölcs gondolatokat és igazságokat találunk ebben a kis könyvecskében, pedig már közel ötven éve íródott. Különös módon szinte szellemi párbeszéd zajlott bennem a sorokat olvasván. Volt ugyan több gondolat is, amellyel nem értettem egyet, például ezzel: https://moly.hu/idezetek/495150 Ezt abszolút nem érzem igaznak: túl általános és alapjában téves állítás; a tradíció tisztasága kérdőjeleződik meg…
A gondolatok többségét viszont ma is aktuálisnak érzem, különösen ezt:
„Az emberiség minden tudása, amit az őt körülvevő természetből aknáz ki, a technológia fejlődése, vegyi és orvostudomány – minden, ami látszólag arra irányul, hogy az életét jobbá tegye –, megdöbbentő és paradox módon, az emberiség elpusztítására irányul. Az emberiséget olyan veszély fenyegeti, ami az élő szervezeteknél meglehetősen szokatlan, nevezetesen az, hogy saját életére tör…”

Bla IP>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

A tudós, Konrad Lorenz felismeréseit a megfigyeléseinek köszönhette. Vizsgálódása, módszerei több szempontból filozófiainak tekinthetők: a természet iránti szeretet indította kutatásra, szemlélődött, összehasonlított, gondolkodott és következtetéseket vont le. Belső kényszerűség hajtotta, hogy átadja tudását és azt is, hogy szót emeljen, sőt konkrét lépéseket tegyen annak védelmében, amit értékesnek tart. Természetvédő volt, de nem volt szűklátókörű, az embert is a természet részének tekintette, s rámutatott, hogy korunkban maga az ember is veszélyben van. Ugyan az ember a Föld betegségének oka, de benne, lelkében, az erkölcsében van a helyzet megoldásának kulcsa is.

Négy évtizednél is több telt el azóta, hogy Lorenz a civilizációnkat fenyegető halálos veszélyekről szólt-írt(1972-73). Gondolatai kötelezőért kiáltó Alapművet testesítenek. Én a 16. kiadáshoz írt kiadói előszót olvashattam. Tehát azért teszünk róla, mi emberek, hogy Lorenz felismeréseit közzétegyük. De ez nem elég. A helyzet időközben tovább súlyosbodott. A Nobel-díjas tudós üzenetét azóta sem értettük meg érdemben. Nem szeretnék ijesztgetni – nincs is értelme –, sokkal inkább az okokat kell mindenkinek fel- és megismerni, világosan látnia. Érteni érdemes korunkat, meg kell látnunk azoknak a jelenségeknek a gyökerét, amelyekkel nap, mint nap szembesülni kényszerülünk. Csak így van lehetőségünk arra, hogy elkerüljük csapdájukat, és tudatosan változtatni tudjunk. Mert rajtunk, embereken múlik. Olvassátok, értsétek, s cselekedjetek!

kratas P>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Sajnos le kellene írnom ide nyolcszor azt a szót, hogy igaz.
Remekül összegyűjtött és megindokolt félelmetes jelenkép, kár, hogy – tudtommal – nem kötelező olvasmány.

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Nekem ehhez még érnem kell. Számos jó gondolat van benne, nagyon sokmindent feljegyeztem belőle. Számomra hihetetlen, hogy Konrad Lorenz már 1973-ban megfogalmazta ezeket a problémákat. Igazából tegnap is írhatta volna a könyvet, ugyanolyan helytálló lenne. Annak ellenére, hogy vékonyka a könyv, nagyon tömény, voltak részek, amiket nem tudott befogadni az agyam. Biztosan újra elő fogom venni pár év múlva!

tgorsy>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

@n-nek hála hallgattam. De azt hiszem még egyszer magányosan is fogom. Mert a férjem is hallgatta, ami nem baj, de örökké kommentálta. nagyon tetszett neki, minden mondatával egyetértett. Elmondta egy-egy gondolat előzményét, következményét, miért ért vele egyet, ki az aki máshogy gondolja, és az miért hülye, stb, stb.
Hogy közben miket mondott, írt Konrád Lorenz azt nem tudom pontosan, mert mindez sztereóban történt, és bár próbáltam a z egyik fülemmel őt hallgatni, közben értőn és megértőn értelmes, egyetértő pofát kellett vágni, sőt, hogy hiteles legyen időnként ellentmondani.
Szóval: ami az egyik fülemen bejött, és benn is maradt, azzal egyetértek.

9 hozzászólás
Chöpp >!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Nem is tudom, hányszor olvastam már el, jegyzeteltem ki és idézgettem folyton-folyvást. Alapmű. Kötelező. Muszáj.

makitra P>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Nehéz értékelést írni egy kiáltványhoz – maga is valamiképpen egy vélemény (még ha tudományosan alá is támasztott), miért véleményezzem? Meg azon is elgondolkodtam, hogy milyen alapon véleményezzem, ne adj' isten, kritizáljam Lorenzet, hiszen tudásban, hozzáértésben meg sem tudom közelíteni. De végső soron az előszó felbátorított: ha ő maga helyesbítette, amit leírt, talán nekem is szabad elgondolkodnom.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy alapvetően ne értenék egyet vele. A civilizált emberiség nyolc halálos bűne ugyanis a mai napig aktuális, nem sokat csökkent a jelentősége. Szempontjait azóta is tömegek tárgyalják, a közbeszéd részévé vált, felismerjük az abban foglaltak káros voltát. Bárki, aki városban él, annak nem ismeretlen az elmagányosodás, az elidegenedés, a túlnépesedés, az életterünk pusztulása minden nap jelentkezik életünkben. Lorenz szerint ez a biológiai rendszerek egyensúlyának megbomlásából ered egyedi és ökológiai szinten – az egyensúlyra törekvéssel, ami, úgy gondolom, Lorenz talán egyik fő gondolata és megoldási javaslata, nem tudnék jobban egyetérteni. A túlzás sosem jó, cél az arany középút – ezt már Horatius is megmondta.

A társadalomról és a kultúráról írtak mégis elgondolkodtattak. Nem vitatom, hogy az ember biológiai meghatározottsága, genetikája a mai napig hatással van a kultúrájára, társadalmára. Mégsem értékelem a tradícióktól való elszakadást annyira tragikusan, mint ő. Ahogy írja is, az újabb és újabb generációk rugalmassága segít abban, hogy ne a tradíciók konzervativizmusa határozza meg az életünket, legyen lehetőségünk alkalmazkodni az új helyzetekhez. Az, ha egy társadalmi változás valamely jó-rossz közötti képzeletbeli skálán nem tetszik Lorenznek, az biztos azt jelenti, hogy a változás rossz, káros? Nem lehet, hogy egy társadalmi változás haszna ugyanúgy csak hosszú távon kristályosodik ki, csakúgy mint egy evolúciós adaptáció? A társadalmi változás jó-rossz skálán történő meghatározása milyen alapon történik – csak a természethez igazodhatunk? A természet átalakítása mindig káros? Ezek a kérdések felmerültek bennem olvasás közben, és bár választ nem tudtam adni rájuk. Különösen annak fényében voltak érdekesek, hogy Lorenz maga is felülbírálta a fiatalok viselkedése kapcsán írtakat előszavában – csak nem gyűlölik a gyermekek a szüleiket annyira. spoiler

Ezek a gondolatok persze nem írják felül a kiáltvány alapvető igazságát. Vágyaink azonnali kielégítése, a jutalmazási mechanizmusok gyengülése, türelmetlenségünk hatásai kézzelfoghatóak. A világunk pusztul – ebben igaza volt már közel 50 évvel ezelőtt is. És bár a háttérben végig ott húzódott a gondolat, vártam, hogy a kapitalizmus bűneit is jobban kifejti, hisz az általa leírtak nem függetleníthetően igazán a gazdasági fejlődés és ezzel összefüggő társadalmi változásoktól sem. Talán ebben kellene a leginkább átalakulni, hiszen amíg ez nem változik és az emberiség nem képes új válaszokat adni, megreformálni a kapitalizmust, hogy az abban rejlő túlkapások és ellentmondások feloldhatóvá váljanak, addig én szkeptikus és pesszimista maradok.

Gondolkozzunk és ismerjük fel azokat a veszélyeket, amiket Lorenz leír és tegyünk magunkévá. Mert csak ez a tudás segíthet abban, hogy cselekedjünk és, talán, megoldjuk kríziseinket.

>!
Helikon, Budapest, 2019
124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792956 · Fordította: Gellért Katalin
Zyta88>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Nagyon szomorú, hogy mennyi probléma volt ismert már 1973-ban, melyekre még ma, 50 évvel később sem született megoldás, sőt. Kérdezhetnénk, hogy minek fokozzuk a szorongásunkat azzal, hogy olyasmikről olvasunk, amikkel tisztában vagyunk és stresszelünk is rajta eleget, pláne, hogy ez a kötet megoldást egyik felvetett témára sem kínál? Amiért a nehézkes, néhol túl tudományos nyelvezet miatt mégis érdemes elolvasni az az, hogy olyan összefüggésekre világít rá, amiket eddig nem feltétlen gondoltunk át ilyen kontextusban (én legalábbis), és szépen levezeti, hogyan jutott el a társadalom az említett bűnökig. Ráadásul nem csak az ismertebb problémák kerülnek elő, úgy mint túlnépesedés, a bolygónk felélése vagy a fegyverkezés, hanem pl. a folyamatos verseny és rohanás negatív hatásai, a mindenféle ingerek hajszolása azért, hogy kikerüljünk az öröm iránti fásultságból, ahová a kellemetlenségek mindenáron való elkerülése taszított minket, vagy a szélsőségekben való gondolkodás.
Utóbbi vonatkozik egyrészt a közvélemény álláspontjára bármilyen témában, amire jellemző, hogy: ”Ha összeomlik az éppen uralkodó nézet, ami egészen hirtelen szokott megtörténni, az inga egyből az ellendolal még túlzóbb szélsőségei felé lendül.” Másrészt ez a szélsőséges gondolkodás megjelenik a tradíciók, a szüleinktől kapott minták kapcsán is: https://moly.hu/idezetek/1639498.
Aztán ott van az örökös versenyfutás másokkal és saját magunkkal is. Folyamatosan mérjük össze magunkat a többi emberrel – manapság ez a közösségi médiának “hála” még intenzívebb –, ami állandó rossz érzést eredményez, hisz mindig lesz, akivel szemben alulmaradunk, de önmagában az egész versengés eltávolít minket másoktól. Hajszolunk mindenféle kipipálandó dolgot a képzeletbeli listán, amivel nekünk is rendelkezni kéne és közben már azt sem tudjuk, mi számít igazán értéknek. ”A mai emberek túlnyomó többsége már csak azt tekinti értéknek, ami a kíméletlen konkurenciaharcban alkalmas arra, hogy embertársai fölé emelje.” Próbálunk egyre hatékonyabbak lenni, minél kevesebb idő alatt minél több mindent elvégezni, hiszen „'Time is money’ – mondják azok, akik a pénzt abszolút értékmérőnek tartják, mintha minden megtakarított percnek ugyanannyi lenne az értéke.” És mintha nem az számítana, hogy megéljük a jelent, hanem csak haladjunk minél gyorsabban valami jövőbeli cél felé.
De a legérdekesebb rész talán az volt számomra, miért egyre nehezebb örömet éreznünk: https://moly.hu/idezetek/191699, https://moly.hu/idezetek/1637322, https://moly.hu/idezetek/51518, és hogyan kapcsolódik mindez a különféle ingerek hajszolásához: https://moly.hu/idezetek/51523.
Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy az egymás iránti közöny tényleg a városiasodásból fakad-e, bár ha azt nézem, hogy a kisebb településeken azért jobban törődnek egymással az emberek, lehet benne valami off.
Mindenképpen elgondolkodtató kötet, sokat lehet róla beszélgetni, jó lehet könyvklubokba, közös olvasásra, sőt, akár már tizenéveseknek is lehetne kötelező vagy ajánlott olvasmány. Szimpatikus, hogy igazából nem hibáztat, tárgyilagosan írja le mi mihez vezetett, és az is, hogy elismeri, ezekre a problémákra globális, átfogó megoldást kell találni, nem az egyén szintjén dőlnek el a dolgok, de azért jó, ha képben vagyunk és nem dugjuk homokba a fejünket.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

Az a tévhit, miszerint helyes „kondicionálást” feltételezve, az embertől csaknem minden elvárható, vele csaknem minden megcsinálható, alapjául szolgál annak a sok bűnnek, amelyet a civilizált emberiség a természet, így az ember természete és az emberiség ellen elkövet. Szükségszerűen a legtragikusabb következményekkel jár, ha egy világot átfogó ideológia az abból eredő politikával együtt hazugságra épül.

Kapcsolódó szócikkek: etológia · hazugság · ideológia · kondicionálás · tévhit
Dark>!

A mai ember neuraszténiája mellett, paradox módon, állandóan keresi a zajt, amire nincs más magyarázat, mint hogy valami mást el akar nyomni vele. Egy erdei sétánkon feleségemmel váratlanul táskarádió közeledő hangjára figyeltünk fel. A rádió egy 16 éves forma magányos biciklista csomagtartóján volt. Feleségem meg is jegyezte. „Fél, hogy meghallja a madárdalt!” Azt hiszem, attól félt, hogy akár egy pillanatra is szembesül önmagával. Ezért van talán az, hogy egyébként szellemiekben igényes emberek saját társaságukkal szemben előnyben részesítik a televízió bugyuta reklámadásait? Bizonyára azért, mert így semmi sem készteti őket önmegfigyelésre.

41. oldal (Cartaphilus, 2002)

Raye>!

Az, hogy a kellemetlenségeket egyre kevésbé vagyunk hajlandóak eltűrni, az emberi életnek a természet által elrendelt csúcsait és mélységeit mesterségesen elegyengetett síksággá változtatja, a nagyszabású hullámhegyekből és völgyekből alig észlelhető fodrozódást, a fényből és árnyékból unalmas szürkeséget, egyszóval: halálos unalmat teremt.

V. Az érzelmek fagyhalála

2 hozzászólás
Raye>!

Az ember lelki épségének fenntartásához a természet és az emberkéz alkotta kultúra szépségei egyaránt szükségesek.

III. Az élettér pusztulása

pontosvesszőparipa_Niki P>!

Az az elterjedt felfogás, hogy a világ dolgai jókra és rosszakra oszthatók fel, ahogy a szerelem, a bizalom, a hűség önmagukban jók, míg a gyűlölet, a hűtlenség, a bizalmatlanság önmagában is rossz, abból származik, hogy a társadalmunkban az előbbiekből leginkább hiány, az utóbbiakból felesleg mutatkozik.

02. Az élő rendszerek strukturális tulajdonságai és működészavarai

Cneajna P>!

[…] a tömegtájékoztatási eszközök, például a televízió hatása alól magukat tudatosan kivonókat sokszor patologikus esetnek tekintik.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: televízió
Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Észre sem vesszük, hogy mennyire függünk a modern „kényelemtől”, mivel az számunkra annyira magától értetődővé vált.

42. oldal

1 hozzászólás
Raye>!

Abban a mértékben, ahogy a nagyipar tönkreteszi a kézműipart, és a kisvállalkozók, beleértve a parasztokat is, elvesztik kenyerüket, mindannyian arra kényszerülünk, hogy életvitelünket a nagyvállalkozók kívánságainak rendeljük alá, azt az ételt zabálni és azt a ruhát magunkra ölteni, amiről ők úgy gondolják, hogy nekünk az a jó, és ami az egészből a legeslegrosszabb, vérünkké vált kondicionáltságunknál fogva már észre se vesszük, hogy ezt teszik velünk. A legellenállhatatlanabb módszer nagy tömegek törekvéseik egységesítésével való manipulálásra az maga a divat.

VII. A dogmák ereje

iovialitas>!

A hajsza, vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak egy rövid időre is egyedül maradjon. Az önmagába való fordulás minden lehetőségét olyan nagy igyekezettel kerüli el, mintha biztos lenne benne, hogy az önmegfigyelés kifejezetten taszító önarcképet fog mutatni […] A mai ember neuraszténiája mellett, paradox módon állandóan keresi a zajt, amire nincs más magyarázat, mint hogy valami mást el akar nyomni vele.

pontosvesszőparipa_Niki P>!

Miután egyre inkább uralma alá vonta környezetét, a mai ember szükségszerűen megváltoztatja öröm-bosszúság háztartásának egyensúlyát, a bosszúságot kiváltó ingerekkel szemben egyre inkább túlérzékenységet mutat, míg az örömmel szemben fásultságot, ami nemkívánatos következményekhez vezethet.

06. Az érzelmek fagyhalála


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Simone de Beauvoir: A második nem
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás
Peter Wohlleben: A fák titkos élete
David Attenborough: Az élő bolygó
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei
David Attenborough: Az élővilág atlasza
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
Jane Goodall – Douglas Abrams: A remény könyve
Kovács Róbert: Klímaváltozás