A ​civilizált emberiség nyolc halálos bűne 174 csillagozás

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

A szerző olyan folyamatokat és jelenségeket mutat be, melyek nemcsak kultúránkat fenyegetik bukással, hanem magát az emberi fajt is. A technológia fejlődése és túlracionalizált életmódunk egyik következményként eltorzul érzelmi világunk. Az emberiség egyre fogékonyabb az egyéniséget romboló hatásokra, gondolkodásunk ijesztően uniformizálódik.
Konrad Lorenz 35 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai napjainkban is időtállóak, s az általa megfogalmazott kételyek és állítások érvényesebbek mint valaha.
Galambos Péter (Galamb) előadásában
Teljes idő: 208 perc.

Eredeti cím: Die acht Todsünden der zivilisierten Menschheit

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek

>!
Helikon, Budapest, 2019
118 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792956 · Fordította: Gellért Katalin
>!
Helikon, Budapest, 2014
116 oldal · ISBN: 9789632275529
>!
Kossuth, Budapest, 2008
ISBN: 9789630958240 · Felolvasta: Galambos Péter (Galamb)

5 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 16

Most olvassa 21

Várólistára tette 161

Kívánságlistára tette 133

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Szinte el sem hiszem, hogy majd 40 évvel ezelőtt ennyire pontosan leírta mindazt, ami napjainkban történik. Nyolc halálos bűnünk, kiutat nagyon nem látunk.

1, Túlnépesedés és ennek következtében az agresszió növekedése
2, Az élettér elpusztítása
3, Az elképesztő technológiai fejlődés által vakká válunk az igaz értékekre
4, Elpuhulunk, ezért nem tudjuk megélni azokat az euforikus pillanatokat, amik egy kínkeserves állapot legyőzése után élhetőek csak meg
5, Genetikai lezüllés
6, A tradíciók eltűnése
7, A dogmák általi soha nem látott tömegméretű manipuláció
8, és végezetül az atomarzenál, melynek használata egycsapásra véget vetne ennek az egész bohózatnak, amit úgy hívunk, emberi civilizáció.

Mindegyik pontja égetően aktuális, ha pedig belegondolok, hogy a nyolcas egy patologikusan nárcisztikus futóbolond – aki az Egyesült Államok elnöke jelenleg – éppen aktuális kedvén múlik, csak annyit mondhatok, isten kegyelmezzen nekünk. Amíg lehet, addig meg olvassuk Konrad Lorenz-et minél többet. Hátha tanulunk tőle. Elegen. Eleget.

17 hozzászólás
Bla I>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

A tudós, Konrad Lorenz felismeréseit a megfigyeléseinek köszönhette. Vizsgálódása, módszerei több szempontból filozófiainak tekinthetők: a természet iránti szeretet indította kutatásra, szemlélődött, összehasonlított, gondolkodott és következtetéseket vont le. Belső kényszerűség hajtotta, hogy átadja tudását és azt is, hogy szót emeljen, sőt konkrét lépéseket tegyen annak védelmében, amit értékesnek tart. Természetvédő volt, de nem volt szűklátókörű, az embert is a természet részének tekintette, s rámutatott, hogy korunkban maga az ember is veszélyben van. Ugyan az ember a Föld betegségének oka, de benne, lelkében, az erkölcsében van a helyzet megoldásának kulcsa is.

Négy évtizednél is több telt el azóta, hogy Lorenz a civilizációnkat fenyegető halálos veszélyekről szólt-írt(1972-73). Gondolatai kötelezőért kiáltó Alapművet testesítenek. Én a 16. kiadáshoz írt kiadói előszót olvashattam. Tehát azért teszünk róla, mi emberek, hogy Lorenz felismeréseit közzétegyük. De ez nem elég. A helyzet időközben tovább súlyosbodott. A Nobel-díjas tudós üzenetét azóta sem értettük meg érdemben. Nem szeretnék ijesztgetni – nincs is értelme –, sokkal inkább az okokat kell mindenkinek fel- és megismerni, világosan látnia. Érteni érdemes korunkat, meg kell látnunk azoknak a jelenségeknek a gyökerét, amelyekkel nap, mint nap szembesülni kényszerülünk. Csak így van lehetőségünk arra, hogy elkerüljük csapdájukat, és tudatosan változtatni tudjunk. Mert rajtunk, embereken múlik. Olvassátok, értsétek, s cselekedjetek!

tgorsy>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

@n-nek hála hallgattam. De azt hiszem még egyszer magányosan is fogom. Mert a férjem is hallgatta, ami nem baj, de örökké kommentálta. nagyon tetszett neki, minden mondatával egyetértett. Elmondta egy-egy gondolat előzményét, következményét, miért ért vele egyet, ki az aki máshogy gondolja, és az miért hülye, stb, stb.
Hogy közben miket mondott, írt Konrád Lorenz azt nem tudom pontosan, mert mindez sztereóban történt, és bár próbáltam a z egyik fülemmel őt hallgatni, közben értőn és megértőn értelmes, egyetértő pofát kellett vágni, sőt, hogy hiteles legyen időnként ellentmondani.
Szóval: ami az egyik fülemen bejött, és benn is maradt, azzal egyetértek.

9 hozzászólás
Chöpp >!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Nem is tudom, hányszor olvastam már el, jegyzeteltem ki és idézgettem folyton-folyvást. Alapmű. Kötelező. Muszáj.

makitra P>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Nehéz értékelést írni egy kiáltványhoz – maga is valamiképpen egy vélemény (még ha tudományosan alá is támasztott), miért véleményezzem? Meg azon is elgondolkodtam, hogy milyen alapon véleményezzem, ne adj' isten, kritizáljam Lorenzet, hiszen tudásban, hozzáértésben meg sem tudom közelíteni. De végső soron az előszó felbátorított: ha ő maga helyesbítette, amit leírt, talán nekem is szabad elgondolkodnom.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy alapvetően ne értenék egyet vele. A civilizált emberiség nyolc halálos bűne ugyanis a mai napig aktuális, nem sokat csökkent a jelentősége. Szempontjait azóta is tömegek tárgyalják, a közbeszéd részévé vált, felismerjük az abban foglaltak káros voltát. Bárki, aki városban él, annak nem ismeretlen az elmagányosodás, az elidegenedés, a túlnépesedés, az életterünk pusztulása minden nap jelentkezik életünkben. Lorenz szerint ez a biológiai rendszerek egyensúlyának megbomlásából ered egyedi és ökológiai szinten – az egyensúlyra törekvéssel, ami, úgy gondolom, Lorenz talán egyik fő gondolata és megoldási javaslata, nem tudnék jobban egyetérteni. A túlzás sosem jó, cél az arany középút – ezt már Horatius is megmondta.

A társadalomról és a kultúráról írtak mégis elgondolkodtattak. Nem vitatom, hogy az ember biológiai meghatározottsága, genetikája a mai napig hatással van a kultúrájára, társadalmára. Mégsem értékelem a tradícióktól való elszakadást annyira tragikusan, mint ő. Ahogy írja is, az újabb és újabb generációk rugalmassága segít abban, hogy ne a tradíciók konzervativizmusa határozza meg az életünket, legyen lehetőségünk alkalmazkodni az új helyzetekhez. Az, ha egy társadalmi változás valamely jó-rossz közötti képzeletbeli skálán nem tetszik Lorenznek, az biztos azt jelenti, hogy a változás rossz, káros? Nem lehet, hogy egy társadalmi változás haszna ugyanúgy csak hosszú távon kristályosodik ki, csakúgy mint egy evolúciós adaptáció? A társadalmi változás jó-rossz skálán történő meghatározása milyen alapon történik – csak a természethez igazodhatunk? A természet átalakítása mindig káros? Ezek a kérdések felmerültek bennem olvasás közben, és bár választ nem tudtam adni rájuk. Különösen annak fényében voltak érdekesek, hogy Lorenz maga is felülbírálta a fiatalok viselkedése kapcsán írtakat előszavában – csak nem gyűlölik a gyermekek a szüleiket annyira. spoiler

Ezek a gondolatok persze nem írják felül a kiáltvány alapvető igazságát. Vágyaink azonnali kielégítése, a jutalmazási mechanizmusok gyengülése, türelmetlenségünk hatásai kézzelfoghatóak. A világunk pusztul – ebben igaza volt már közel 50 évvel ezelőtt is. És bár a háttérben végig ott húzódott a gondolat, vártam, hogy a kapitalizmus bűneit is jobban kifejti, hisz az általa leírtak nem függetleníthetően igazán a gazdasági fejlődés és ezzel összefüggő társadalmi változásoktól sem. Talán ebben kellene a leginkább átalakulni, hiszen amíg ez nem változik és az emberiség nem képes új válaszokat adni, megreformálni a kapitalizmust, hogy az abban rejlő túlkapások és ellentmondások feloldhatóvá váljanak, addig én szkeptikus és pesszimista maradok.

Gondolkozzunk és ismerjük fel azokat a veszélyeket, amiket Lorenz leír és tegyünk magunkévá. Mert csak ez a tudás segíthet abban, hogy cselekedjünk és, talán, megoldjuk kríziseinket.

>!
Helikon, Budapest, 2019
118 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792956 · Fordította: Gellért Katalin
sebzek>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Elgondolkodtató olvasmány volt. A genetikai összeomlás fejezet nekem egy teljesen új megvilágítást mutatott be.
Annak ellenére, hogy nem egy mai szülemény, teljesen aktuális maradt, és ez még a hitelességére is vált. Emellett még a szöveg sem porosodott be, Lorenz írói stílusa abszolút befogadható.

ppayter>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Gimiben nálunk kötelező olvasmány volt, ezt a gyakorlatot általánossá kellene tenni – talán elgondolkodnának rajta a globalizált világban felnövő ifjú városlakók.

szélcsengő>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Leginkább az döbbentett meg, hogy 1973-ban íródott, de azóta változott valami? Igen, még rosszabb lett! Azt nem vagyok hajlandó megérteni, hogy miért van az, hogy az új technikák röpke pár év alatt meghódítják a világot, pl. 20 éve még féltégla mobilok készültek, de azt is csak egy kiváltságosabb réteg, nem a nagy átlag használta. Mára egy tenyérnyi mobilba zsúfolva számítógépeket használunk, amik elérhetőek bárki számára. De hozhattam volna sok egyéb más példát is. A környezetünkért tett erőfeszítések viszont megrekednek a kikísérletezés és a túl drága előállítás fázisában. Pedig ötletek vannak, csak nem terjednek el. Pedig ha megtörténne, mi minden változhatna röpke néhány év alatt.
Csak egyet emeltem ki a 8 ismertetett bűn közül, pedig a többi is mind-mind megfontolásra érdemes, túlnépesedés, dogmatizálható emberiség, elpuhultság stb. Ámulatba ejtett, hogy Lorenz ezt már akkor átlátta, pedig még nem voltunk hétmilliárdan, még nem használtunk internetet, és még sorolhatnám, Mennyivel nyugodtabb kor lehetett még az övé a mához képest!

kurucvivien>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Lorenz elsőként hívta fel a figyelmet műveiben arra, hogy korántsem csupán az atomháború veszélye fenyegeti az emberiséget – természetesen ez is a „nyolc halálos bűn” egyike –, de legalább annyira az ökológiai katasztrófa, a túlnépesedés, a genetikai bántalmak, az etnikai csoporttudatok agresszívvé válása, az egyéniség elvesztése, az értékválság, a technológiai és farmakológiai fejlődés romboló mellékhatása is. Egy elméleti igényű, bevezető fejtegetés segít az olvasónak abban, hogy megértse: a „nyolc halálos bűn” nem véletlenül fellépő, ideiglenes, könnyűszerrel elhárítható zavaró jelenség, hanem valóban globális méretű, pusztító veszedelem, ami talán most érezhető leginkább.

A_S1M0N P>!
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Ebben a rövidke könyvben minden benne van, amivel manapság (is) szembesülünk, mégsem teszünk ellenük komolyabban semmit, holott 1973-ban született meg ez a mű.
Bár ennek okai szintén olvashatóak, szóval ördögi kör ez.
A felsorolt problémák igazából nem okoztak számomra meglepetést, hiszen a túlnépesedés, a természet egyre brutálisabb kizsákmányolása, pusztítása, a tényleg fontos dolgok háttérbe szorulása a pénz/hatalom miatt, az egyre több radikális, egymással szemben álló oldalak szaporodása, növekedése, a köztük lévő egyre mélyülő árok mind-mind olyan problémák, amik mellett az esetleges atomháború – bármennyire is meglepő – tényleg csak sokadlagos probléma, a legkönnyebben kezelhető.

Remekül tárja ezt elénk Lorenz, bár elég sok olyan fogalommal találkoztam, amikről életemben nem hallottam, így esélyes egy újraolvasás, vagy legalábbis ezen kifejezések jelentésének megkeresése.

Személyes véleményem az, hogy a mostani életvitelünkkel egyik pont ellen sem tehetünk semmit (talán csak az atomháború a kivétel), mert olyan rendszerben élünk, ami a termelésre, fogyasztásra épül, ráadásul egyre gyorsabban és egyre többet akarunk, csakhogy ez a lufi ki fog durranni, és akkor a többi, saját dolgunkat megnehezítő körülményről még szó sem esett.
Ilyenek például a tőzsdei manipulációk, a hatalmi érdekek, amik nem engedik, hogy globális problémákkal foglalkozzunk, helyettük kevésbé fontosak kerülnek előtérbe, amik sokszor nevetségesek.
De ezekkel mindig is könnyű volt félrevezetni az embereket, elterelni őket a tényleg életbevágó problémákról.

Hosszan lehetne írni még ezekről, ez a kis értekezés újfent felnyitja az ember szemét, de arra is, hogy akik tehetnének ezek ellen, azoknak nem áll érdekében lépni ilyen irányba.
Ahogy pedig Lorenz is megjegyzi, akiknek birtokában van a tudás és talán a megoldás is, azok nem rendelkeznek olyan hatalommal, amivel ténylegesen is tehetnének valamit.

Így pedig nem marad más, csak az egyre gyorsuló sebességgel a szakadék felé száguldás…

Mire észbe kapnak azok, akik befolyásukkal tényleges változtatásokra lennének képesek, már késő lesz.
Bár szerintem már régóta így állunk…


Népszerű idézetek

Bla I>!

Az a tévhit, miszerint helyes „kondicionálást” feltételezve, az embertől csaknem minden elvárható, vele csaknem minden megcsinálható, alapjául szolgál annak a sok bűnnek, amelyet a civilizált emberiség a természet, így az ember természete és az emberiség ellen elkövet. Szükségszerűen a legtragikusabb következményekkel jár, ha egy világot átfogó ideológia az abból eredő politikával együtt hazugságra épül.

Kapcsolódó szócikkek: etológia · hazugság · ideológia
Dark>!

A mai ember neuraszténiája mellett, paradox módon, állandóan keresi a zajt, amire nincs más magyarázat, mint hogy valami mást el akar nyomni vele. Egy erdei sétánkon feleségemmel váratlanul táskarádió közeledő hangjára figyeltünk fel. A rádió egy 16 éves forma magányos biciklista csomagtartóján volt. Feleségem meg is jegyezte. „Fél, hogy meghallja a madárdalt!” Azt hiszem, attól félt, hogy akár egy pillanatra is szembesül önmagával. Ezért van talán az, hogy egyébként szellemiekben igényes emberek saját társaságukkal szemben előnyben részesítik a televízió bugyuta reklámadásait? Bizonyára azért, mert így semmi sem készteti őket önmegfigyelésre.

41. oldal Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2002

Raye>!

Az ember lelki épségének fenntartásához a természet és az emberkéz alkotta kultúra szépségei egyaránt szükségesek.

III. Az élettér pusztulása

Raye>!

Abban a mértékben, ahogy a nagyipar tönkreteszi a kézműipart, és a kisvállalkozók, beleértve a parasztokat is, elvesztik kenyerüket, mindannyian arra kényszerülünk, hogy életvitelünket a nagyvállalkozók kívánságainak rendeljük alá, azt az ételt zabálni és azt a ruhát magunkra ölteni, amiről ők úgy gondolják, hogy nekünk az a jó, és ami az egészből a legeslegrosszabb, vérünkké vált kondicionáltságunknál fogva már észre se vesszük, hogy ezt teszik velünk. A legellenállhatatlanabb módszer nagy tömegek törekvéseik egységesítésével való manipulálásra az maga a divat.

VII. A dogmák ereje

holló_ara >!

(…) a tömegtájékoztatási eszközök, például a televízió hatása alól magukat tudatosan kivonókat sokszor patologikus esetnek tekintik.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: televízió
Raye>!

Mi, akik sűrűn lakott, fejlett országokban vagy nagyvárosokban élünk, észre sem vesszük, hogy a szívélyes, meleg emberszeretet ritka, mint a fehér holló.

II. Túlnépesedés

8 hozzászólás
Raye>!

Ne csodálkozzunk azon, ha a civilizáció előrenyomulása a városokat és a falvakat ilyen sajnálatos módon visszataszítóvá teszi. Figyelmesen hasonlítsunk össze egy régi német városközpontot a modern lakóteleppel, ahol lakunk vagy ezzel a már vidékre is terjedő kultúrszeméttel elárasztott területeket a még érintetlen helyekkel. Ezután hasonlítsuk össze egy normál testszövet hisztológiai képét egy rosszindulatú daganatéval: meglepő párhuzamokat fogunk találni. Objektíven végiggondolva és az esztétikumot kézzelfoghatóra lefordítva, ennek a különbségnek az oka az információvesztés.

III. Az élettér pusztulása

2 hozzászólás
Dark>!

Hajlamosak vagyunk annak állítására, hogy a mai ember túlságosan halvérű és fásult ahhoz, hogy elsöprő szenvedélyek ragadják magukkal. Az erős és egyre erősödő ingerekhez való hozzászokás miatt egyre inkább eltűnőben van az öröm átélésének képessége, és ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a fásult emberek mindig újabb és újabb ingerhelyzeteket hajhásznak. Ez az „újdonságvágy” jellemzi kapcsolatunkat környezetünk csaknem valamennyi tárgyával. A szóban forgó kultúrbetegség áldozatai ugyanúgy unnak rá szeretteikre, barátaikra vagy akár a hazájukra, mint bizonyos ideig tartó használat után cipőjükre, öltönyükre, autójukra. Az amerikaiak költözködéskor meglepően könnyen szabadulnak meg régi háztartásuk tárgyaitól és vesznek maguknak új dolgokat. Sok utazási iroda új barátok szerzésének lehetőségével csábítja a közönséget. Első pillantásra paradoxnak, sőt cinikusnak tűnik, hogy az a szomorúság, amit a magunkfajta akkor érez, ha kiszolgált nadrágját vagy pipáját a szemétbe dobja, baráti kötődéseivel rokon forrásból ered. Ha arra gondolok, hogy milyen érzések kavarogtak bennem, amikor eladtam régi autómat, társamat számtalan szép, élménydús utamon, ki kell jelentenem, hogy ezek az érzések minőségileg ugyanolyanok voltak, mintha régi barátomtól búcsúztam volna el. Ez a lelketlen tárgyak esetében vitatható reakció egy magasabb rendű állattal, például egy kutyával szemben nemcsak hogy helyes, hanem egyenesen az ember érzelmi gazdagságának vagy szegénységének fokmérője. Sok embertől fordultam el lelkileg, aki azt mondta a kutyájáról: „…aztán beköltöztünk a városba, és túl kellett adni rajta”.

55-56.

holló_ara >!

Egyes közösségek furcsa, hátborzongató módon törekszenek arra, hogy a szeretett ember halálának gyászolását elkerüljék. Az észak-amerikai népesség nagy részénél a gyászt freudi értelemben elfojtják, a halott hirtelen eltűnik, senki sem említi, mert az tapintatlanság lenne, úgy viselkednek, mintha soha nem is élt volna. Még félelmetesebb, ahogy Evelyn Waugh, a vitriolba mártott tollú szatirikus írja le The Loved One (A szeretett lény) című könyvében a halállal kapcsolatos színjátékot: szépen kisminkelik a holttestet és dicsérik, hogy milyen jól néz ki, mert ez hozzátartozik a jó modorhoz.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rachel Carson: Néma tavasz
Erdős László: Zöld hősök
Varga Éva (szerk.): Hétköznapi kalauz
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Jared Diamond: Összeomlás
Vida Gábor: Helyünk a bioszférában
Gerald Durrell – Lee Durrell: Az amatőr természetbúvár
Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai
Garai Attila (szerk.): A természet ABC-je
Frank Schätzing: Híradás egy ismeretlen univerzumból