„Negyvennégyben magyar zsidó voltam, negyvenöt óta zsidó magyar vagyok. Mert itt lakom és magyarul beszélek, mert itt vagyok ismerős, mert ennél fogva: ez a hazám. Zsidóként mondom, hogy az enyém. Megfizettem érte eleim sírjával, akik itt vannak eltemetve, meg talán a munkáimmal is. Régtől fogva itt vagyon jó Budán lakásom. Zsidó tanáraim itthagyták a névjegyüket a magyar irodalomban. Vigyük haza Jeruzsálembe Füst Milánt, Karinthyt, Radnótit? Fogjuk a hónunk alá, és vigyük haza a Bibliát? Hangoztassam, hogy hozzátok tartozom? Ezt inkább ti mondjátok, ha úgy gondoljátok, és ha szívesen mondjátok. Mindazonáltal jövőre Jeruzsálemben, száradjon le a jobbkarom, ha elfelejtem. Lehet, hogy leszárad. (…)
Fia vagyok a zsidó népnek, és polgára a magyar társadalomnak, nemzetnek, államnak. Zsidó és keresztény magyarok között telt el az életem nagyobb része, hogy is ne lennék magyar? Akkor hát mind a kettő? Igen, mind a kettő. A kettőből csak élethazugság árán lehet egyet… (tovább)
Zsidókról 21 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Enciklopédia 16
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
„A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk.” És legtöbbször rosszul. Elgondolkodtató írás a zsidóságról, művészetükről, a nemzetállamokról, a rettenetes 20. századról, annak embertelenségéről. Sokszor fájt olvasni, de ami még rosszabb, legtöbb fejezet most is aktuális.
Meg akarja érteni és értetni: mi teszi a zsidót zsidóvá. Én még mindig nem tudom.
Hogyan aljasulhatott el az ember a 20. században úgy, hogy önként s kéjjel ölt. S hagyta magát öletni.Hogyan lehetett ezt túlélni, s hogyan lehet ezzel együtt élni.
Rövid, töprengő írások. Nem adnak kész válaszokat, inkább válasz kísérletek. Gondolkodni kell.Tovább gondolni
Azt hiszem tisztességes ember nem is hagyhatja abba. De még ha lehetne is.
A hírek nem engedik.
Gyalázat.
Szerintem egy állam legfőbb feladata, hogy megvédje állampolgárait, biztosítsa számukra létbiztonságuk és életben boldogulásuk feltételeit. Ha az állam ezzel ellentétben ártatlan, törvénytisztelő polgárainak emberi és állampolgári jogait korlátozza, megszünteti, majd vagyonuktól megfosztva kiszolgáltatja őket (apparátusának lelkes segítségével) egy másik államnak megsemmisítés céljából, akkor az a rezsim embertelen és megvetésre méltó volt és marad. Elfogadhatatlan minden olyan törekvés, amely az ilyen uralmat a későbbiekben megpróbálja kedvezőbb színben feltüntetni, mentegetni, a történteket elsumákolni, esetleg állami berendezkedésük egyes elemeit, jelképeiket, retorikájukat „újrahasznosítani”.
A kötetben található írások gyűlölet és indulat nélkül, nagy bölcsességgel, kényes kérdéseket sem megkerülve vizsgálják azt, hogy mi vezetett a fenti helyzethez, és hogyan lehet tovább (együtt)élni. Aztán eljutunk a Zsófi néni és Gyula bácsi című íráshoz, ahol már két hús-vér ember sorsát, tragédiáját kísérhetjük figyelemmel. Egyszerű emberi történet, épp ezért megrázó. Akárcsak a Farkas István festőművészről szóló, akinek végzetét elsősorban nem zsidósága, hanem kapzsi és aljas emberek(?) okozták, akik vagyonát akarták megszerezni. A régi pesti zsidónegyedről, irodalomról, Izraelt az 1950-es, 60-as években bemutató fényképekről szóló kis írások oldják, színesítik a súlyosabbakat.
Lenyűgöző, sok gondolatot ébresztő olvasmány. Bár minél többen elolvasnák, hozzájárulhatna ahhoz, hogy olyan országban élhessünk, ahol az antiszemitizmus szégyen, mert összeférhetetlen a demokratikus gondolkodással.
Konrád György remekül ír. Nagyon erős szavakat és mondatokat használ. Nem kertel, nem beszél mellé, azt mondja, ami van. A zsidókról írta ezt a könyvet, persze egyértelmű, már a címe is ezt bizonyítja, de emellett minden elnyomott kisebbségről ír.
Aktualitása vitathatatlan és ugyanakkor elkeserítő is. Az embereket legkönnyebben a gyűlöletre lehet rávenni. Mindig kell bűnbak. Azonban remélem, hogy a szeretet, az egymás iránti tisztelet és az egymást megismerni akarás érzése még mindig erősebb.
Népszerű idézetek
A tudás: védőoltás. A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk.
83. oldal
Fia vagyok a zsidó népnek, és polgára a magyar társadalomnak, nemzetnek, államnak. Zsidó és keresztény magyarok között telt el az életem nagyobb része, hogy is ne lennék magyar? Akkor hát mind a kettő? Igen, mind a kettő. A kettőből csak élethazugság árán lehet egyet csinálni.
38. oldal
A szomszédok átlaga nem mozdult, csak néhány kivételes ember segített, akiket valami rejtélyes erő hajtott erre. Azok a kevesek, akik életük kockáztatásával embereket mentettek meg, mindig egyesek voltak, akik – együttérzésre is képes – lelkiismeretüknek engedelmeskedtek. A közöny olyan, mint a homok, nem érdekes. Az embertelenségben nem rejtőzik semmilyen talány, nincs mit megmagyarázni rajta. Aki viszont egy másik embert megment, az szent. Sorsunk titka, hogy ki lesz a megpróbáltatás órájában szent. Erőt és alkalmat adó kegyelem is kell hozzá.
82. oldal
Nem az a különös, hogy Hitler mondta, amit mondott, hanem az, hogy józan emberek ezt az elmebajt a magukévá tették.
79. oldal
Mi a te zsidóságod, kérdezte Izraelben, 1986 tavaszán írókollégám, Ámosz Oz, ha nem vallás, ha nem tradicionális közösség? Hogyan lehet Auschwitz után még mindig ugyanott élni Közép-Európában? A németek csak vezették az akciót, de találtak hozzá bőven segítőtársakat osztrákok és lengyelek, litvánok és ukránok, magyarok és románok, horvátok és szlovákok között. Az egész térség Európa közepén és benne a te hazád kifejezte, hogy nem kívánja a zsidók jelenlétét, és többé-kevésbé hozzájárult az elpusztításukhoz. Mi dolgod van ott?
Hogyan vagyok zsidó? Lehet, hogy erről Jeruzsálem dombjain tudok a legalaposabban gondolkozni. Nem tudom, mi ez a makacsság bennem, hogy nem kívánok tartósan messze lakni attól a kapualjtól, ahol majdnem lelőttek. Talán az is számít, hogy néhány házzal odébb voltam ifjú házas.
Zsidónak lenni Izraelen kívül valamilyen pesszimizmust jelent. Nem is remélem, hogy bárhol problémátlan lehetnék. De miért is lennék? Gyakorolom bizonyosfajta zsidók egyik hagyományos szakmáját: a nyitott szemű kívülállás diszciplínáját. A magányt éppannyira meg kell tanulni, mint az együttlétet. Lehet, hogy egy zsidó nézi úgy a dolgokat, ahogy én nézem. De mikor ablakomon át fákra és hegyre látok, vagy amikor borotvahabosan a tükörbe nézek, eszembe se jut, hogy íme, ez itt egy zsidó.
5-6. oldal
A kutatások nyomán kezd fény derülni arra a szégyenletesen földi kérdésre, hogy az én kisvárosi zsidó iskolatársaim elpusztítása kinek mi mindenre volt jó és hasznos! Hány racionális érdeket és célt szolgált, milyen jéghideg kalkulációk tárgya volt. De ha lefejtjük róla a politikai felszínt, a szövegeket a fajtiszta nemzetről, akkor marad a szívet melengető lényeg: a rablás. A zsidó javak eltulajdonítása gyilkossággal egybekötve háborús szűkösség idején.
80. oldal
A Végső Megoldás nagy egésze sok lelkiismeretes aprómunkából állt össze. Ez is öngyilkos terrorizmus volt. Inkább mi is vesszünk, csak ők pusztuljanak. A náci vezetők 1944-ben már tudták, hogy a háborút elvesztették, tehettek volna gesztusokat, abbahagyhatták volna a zsidóirtást, de ők rákapcsoltak. Akit még a vereség előtt el lehet pusztítani, azt pusztítsuk el! Ha a szövetségeseket nem is lehet, akkor legalább azokat semmisítsük meg, akik mint megmentőiket várják őket.
Többek között az én iskolatársaimat. Hogy a gyerekeknek sem irgalmaztak, sőt nekik a legkevésbé, nehogy színre lépjen egy újabb zsidó nemzedék, ez a perfekcionizmus teszi a holokausztot kivételessé a népirtások között. Ezt a háborút a nemzetiszocialisták az európai zsidók ellen kétharmadrészt megnyerték. Az európai zsidók hatvannyolc százalékát megölték. Vannak olyan országok, amelyekben a megöltek arányszáma ennél magasabb, és olyanok is vannak, ahol ez az arány lényegesen alacsonyabb.
Sem az ölés, sem a meghalás nem volt végzetszerű. Lehetett a parancsot túlteljesíteni, de lehetett valamit tenni is ellene, akadályozni, lassítani, időt nyerni. Ebben a játszmában voltak bűnösök és szentek, gyilkosok és megmentők, és a kettő között mindenféle ember, aki a jó és a rossz között élete minden napján dönt. Vajon nem tudták, hogy mi a jó és mi a rossz? Pedig alighanem olvasták a tízparancsolatot és a hegyi beszédet.
Tiszteletet érdemel mindenki, aki tett valamit azért, hogy ez a fekete lyuk az európai történelemben úgy-ahogy elképzelhetővé váljék a maga gyötrelmes valóságában. A tudás: védőoltás. A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk.
82-83. oldal
Megpróbálom megírni, hogy mit gondolok, nem rejtőzködöm, nem álcázom magamat. Hogy zsidó vallású magyar vagyok-e, vagy magyar anyanyelvű és állampolgárságú zsidó? Dekára? Centire? Vagy hogy? Egy fanyar mosollyal beérem, ha azt mondják, hogy nem vagyok magyar, vagy ha azt mondják, hogy nem vagyok zsidó. Nincs dolgom azokkal, akiknek az a passziójuk, hogy valakit valamilyen közösségből kitagadjanak.
193. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szabó Magda: Záróvizsga 90% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A királyné nyaklánca 87% ·
Összehasonlítás - Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre ·
Összehasonlítás - Takáts Sándor: Bajvívó magyarok ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: A csekei monológ 80% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Kívül a körön 75% ·
Összehasonlítás - Kovács Eszter: Köszi, jól 96% ·
Összehasonlítás - Bernáth István: Skandináv mitológia 95% ·
Összehasonlítás - Vekerdy Tamás: Jól szeretni 94% ·
Összehasonlítás - Ésik Sándor: Sanyikám, én nem politizálok 94% ·
Összehasonlítás