Az ​értelmiség útja az osztályhatalomhoz 5 csillagozás

Konrád György – Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz Konrád György – Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz Konrád György – Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz

„Az ​értelmiség minden korban ideologisztikusan, vagy részérdekeivel egyezően írja le önmagát, s ha ezek az érdekek koronként különböznek is, minden kor értelmiségének körös igénye, hogy kontextuális részérdekeit az emberi nem összérdekei gyanánt fogalmazza meg. Az egyetemes, az örök, a legfelsőbb tudás definíciója rendkívüli történeti változékonyságot mutat, de minden korban éppenséggel azt a tudáselemet határozza meg ilyenként az értelmiség, amely abban a korban részérdekeinek leginkább megfelel, s ez pedig nem más, mint a kor tudásának azon része, amelyet saját szerepe monopóliumaként tud és akar fenntartani.”

„Ahogy tehát a jakobinusok nem láthatták, hogy ideológiájuk egy a forradalom idején még nem létező, de akkor születő tőkésosztály érdekeit fejezi ki, ugyanúgy a 19. század szocialista gondolkodói sem láthatták, hogy ideológiájuk a szocialista forradalom előtt nem létező, de annak nyomában megszülető, elkülönült értelmiségi osztály érdekeit fejezi ki.”

„Ha… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Gondolat, Budapest, 1989
328 oldal · ISBN: 9632822773
>!
212 oldal · puhatáblás
>!
Gondolat, Budapest, 1978
228 oldal

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Molnár_Gyula>!
Konrád György – Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz

Ezt a könyvet megírni 1974-ben nem kis bátorság volt. Ráadásul a korabeli foximaxi társadalomtudományokhoz képest meggyőző éleslátás, széles látókör és műveltség jellemzi. Megállapításait az persze gyengíti, hogy nem tud – nem is akar – elszakadni a marxi osztályalapú társadalmi felosztástól, és így óhatatlanul nyitva hagy bizonyos kérdéseket. Társadalomszemlélete ezért olykor leegyszerűsítő, de ettől függetlenül az értelmiség deromantizálásában elévülhetetlen érdemeket szerez.

Tulajdonképpen az esszé maga végtelenül unalmas és szőrszálhasogató – a keletkezéstörténete azonban egy groteszk, fekete vígjátékba illő. Konrád és Szelényi az elő- és utószóban végtelen eleganciával, fanyar humorral mutatja be, mi is vezette őket a mű megírására – nagyon sokat nevettem a velük történteken, pedig hát végső soron a börtönről és száműzetésről írnak.

A társadalom osztályalapú értelmezéséhez kiváló narratívát ad ez a könyv, az osztályalap minden erősségével és gyengeségével együtt. Világos és pofonegyszerű magyarázattal szolgál arra is, hogy a zsidóság milyen szerepet is töltött be a kelet-európai értelmiségben. Nem is teljesen értem, hogy miért nem emlegetjük ma többet ezt a könyvet, hiszen sok mítoszt és hiedelmet a gyökerénél vág el. Kitűnő könyv, ha eltekintünk attól, hogy fejtegetései olykor igencsak nehézkesek.


Népszerű idézetek

csillagka>!

Nem minden értelmiségi értelmes.

I. oldal, az 1985-ös szamizdat kiadás utószava (Konrád Gy.: Visszapillantás...)

Molnár_Gyula>!

Mindmáig nem tudom, mi történt valójában: vagy olyan ütődött voltam, hogy a saját fiókomban a saját könyvemet nem találtam, bár ott volt (lehet, furcsán hangzik, de nem merem kizárni ezt a lehetőséget sem), vagy a politikai rendőrség „kérte kölcsön” a könyvet, megállapítandó, mennyire jutottunk és mit is csinálunk mi kinn a csobánkai harangozóházban. Péntek este elvitték, vasárnap este visszahozták, talán mert érdekelte őket, mi is lesz az utolsó, még megíratlan fejezetben.

7. oldal, Előszó

Molnár_Gyula>!

Én a magam részéről kifejeztem elismerésemet a Gyorskocsi utcai börtönviszonyok iránt s valóban, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ha a legrosszabb, ami valakivel történhet, az, ami velem történik, akkor azért olyan nagy bajok nincsenek. Az őrök „szigorúak, de igazságosak” voltak, a cella tiszta volt, a reggeli sétát előírásszerűen felajánlották, s nekem a koszt is ízlett, különösképpen a krumplis tésztát találtam kiválónak.

16. oldal, Előszó

Molnár_Gyula>!

Az angol bevándorlási hivatal segítőkész tisztviselője világosított fel arról, hogy a papírlap, amit neki mutogatok, nem útlevél. „Nézze, az útlevél egy olyan dokumentum, melyben egy állam kijelenti az útlevél birtokosáról, hogy az a polgára és hajlandó őt visszafogadni. Magáról a magyar hatóságok azt mondják, hogy nem hajlandók visszafogadni. Magát kiutasították.”

17. oldal, Előszó

Molnár_Gyula>!

Ugyanez a jelenség megismétlődik az értelmiségi szakmák világában is: a parasztság nem elég tehetős ahhoz, hogy fiainak magasabb képzettséget nyújtson, a nemesség elsősorban az állami bürokráciába tódul be, következésképpen az alacsonyabb presztízsértékű, szabadfoglalkozású értelmiségi szakmák elsősorban a zsidó polgárság fiaival telítődnek. Olyasféle jelenség ez, mint a négerek beáramlása a század elején a szórakoztató iparba; a marginálisok éppen azokat a szakmákat foglalják el, amelyekre a kapitalizálódást ellenszenvvel figyelő tradicionális elit nem is tart igényt.

152. oldal, Értelmiség a korai racionális redisztribúció második korszakában

Molnár_Gyula>!

Ha valaki bármilyen egyetemi diplomát szerez, állások sokfélesége nyílik meg előtte, olyanoké is, amelyeknek tudásszükséglete nem tartozik az oklevelet biztosító egyetem tananyagába. Az egyetemi diploma inkább afféle kezesség arra, hogy birtokosa képes beletanulni a számára biztosított pozíció ismeretanyagába, specifikációjától függetlenül, ha bizonyos magatartásszabályoknak eleget tesz, minden diplomatulajdonos tarsolyában hordozza a marsallbotot. Az egyetemi diploma afféle belépőjegy az esélyek birodalmába, amely akár egy játékkaszinó, megnyílik a diplomatulajdonos előtt, önmagában nem ígér sikert a versengő játékosok között, minden további emelkedés vagy kudarc azon múlik, hogy benn a játékteremben hogyan lép tulajdonosa, nélküle viszont be sem teheti a lábát a siker és letörés kockázatának színterére.

185. oldal, Az értelmiség osztállyá szerveződése a keleti-európai szocialista társadalmakban

Molnár_Gyula>!

Kihallgatóm, egy kedélyes alezredes megvallotta, hogy a gondolatmenetünk a számára egy kissé bonyolult, „ha betörik a fejem, sem fogom végigolvasni a kéziratát”. Eszerint nem jött izgalomba? – kérdeztem. „Nem, elaludtam.” "De hát akkor miért maga foglalkozik vele, miért nem bízzák a szociológiát a szociológusokra?" Kétségbeesetten fölmutatott a mennyezetre, rejtelmes magasabb hatalmak és istenségek felé.

319. oldal, Utószó


Hasonló könyvek címkék alapján

Karády Viktor: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
Hamvas Béla: A láthatatlan történet
Csepeli György: Csoporttudat – Nemzettudat
Simone de Beauvoir: A második nem
Forray R. Katalin: Romológia
Timár György – Fazakas István: Szleng-szószedet
Féja Géza: Erdély emlékezete
Pethő Bertalan: Japán út/viszony I-II.
Czike Klára – Csizmady Adrienne – Ligeti György – Rózsavölgyi Adél: Minden másképp van