Elutazás ​és hazatérés 128 csillagozás

Konrád György: Elutazás és hazatérés Konrád György: Elutazás és hazatérés Konrád György: Elutazás és hazatérés Konrád György: Elutazás és hazatérés

„Az életben maradás gyerekkori kalandjáról szól ez a könyv” – ezzel a mondattal foglalta össze önéletrajzi regényét a szerző. A kaland 1944-ben indul Berettyóújfalun. Itt él az ekkor tizenegy éves Konrád György a családjával. A gyerekkor kivételes szigetét fokozatosan árasztja el a történelmi valóság, aztán május közepén a nyilas cukrász feljelentése után szüleit letartóztatja a Gestapo, a magukra maradt gyerekeknek pedig dönteniük kell: maradnak otthon, vagy útra kelnek Budapestre.

Az Elutazás és hazatérés egy esztendő személyes krónikája, a felnőtté válás története, a hazavesztés és a hazatalálás regénye, egy polgárgyermek vallomása, és emlékezés az eltüntetett-elpusztított egykoron élőkre. Így lesz Konrád György érettkori remekműve egyszerre gyászmű és az élet könyve. A Magvető e kötet újrakiadásával emlékezik meg Konrád György születésének 90. évfordulójáról.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Magvető, Budapest, 2023
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442618
>!
Magvető, Budapest, 2023
144 oldal · ISBN: 9789631442847
>!
Európa, Budapest, 2012
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794138

3 további kiadás


Enciklopédia 28


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 74


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Hogy lehet, hogy Auschwitz után nem állt meg a Föld? Hogy lehet hallgatni. Szemet lesütni. Elfordulni. Nem megszólalni. Továbbmenni. Hogy lehet elviselni. Hogy el lehet viselni. Hogy lehet lenni. Hogy lehet. Hogy minden lehet. Hogy újra lehet. Olyan nehezen tanulunk. Pedig vannak nagy tanítóink. Mint Konrád György. Hogy lehet?

Csabi >!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Mostanság ritkán írják oda a cím alá a könyvek első lapjain a műfajt, talán mert olyan bizonytalanok a meghatározások, döntse el az olvasó, minek akarja olvasni. Ebben az esetben oda van írva: Önéletrajzi regény. Fából vaskarika ez a kifejezés, mert ha önéletrajz, akkor OK, ez így volt, elhiszem, de ha regény is, az már fikció, most szálazzam ki, hogy mi itten az igaz, mi a fikció? Márpedig kevés dolog tűnt nekem fikciónak ebben a könyvben, Konrád a kőkemény valóságot vágja az arcunkba arról, mi történt a berettyóújfalui zsidókkal, köztük vele. Ezzel nem lehet vitatkozni, csak megrendülten állni. Ja, és megerősíteni magunkban a tudatot, hogy a legkisebb jelre, ami megint ebbe a zsákutcába tereli az országot, üvöltsünk. Ja, de ez a némakacsák országa, bocs.
Sokan említik azt a visszafogott stílust, amiben Konrád megírta a könyvet, sok bekezdés végén áll olyan mondat, hogy csak nézel, és még háromszor elolvasod. Ha megtartja ebben a stílusban, az azért irodalmilag is – mert hát regény – sokat emelne a könyv értékén. Mert a visszafogott stílus mellett nekem inkább a düh dominált ebben a szövegben, Konrád, talán írói akarata ellenére sem tudja visszafogni az indulatait, végül is megértem. Neki is joga van üvölteni. Azért voltak részek, amit tényleg nem kellett volna, a Dravidáék körüli részben vannak bekezdések, amik szinte kiesnek az addigi szövegkörnyezetből, kissé nevetségesen is hatnak. No meg a vége, az egész történet lecsengése engem nem fogott meg, azt levágva, lerövidítve erősebb lenne az egész könyv.

dokijano>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Megrázó könyv, és ezzel nem túloztam egy fikarcnyit sem.
Ha csak egy történelem könyvben olvasunk a vészkorszak eseményeiről, akkor is elborzadunk, de ha egy szemtanú tollából, az sokszorosan megrendítőbb. Pláne, ha ez a szemtanú egy 10-12 éves kisfiú, akinek ott és akkor véget is ért a gyerekkora. Szerencsére neki sikerült még az utolsó pillanatban elmenekülnie a szülői házból, és Berettyóújfaluból a pesti rokonokhoz utaznia. Ott sem volt jobb a helyzet, de legalább a tömegben könnyebb volt eltűnniük, mint a vidéki kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol bizony voltak szép számmal „jóakarók”, akik tapsoltak a zsidó honfitársaik elhurcolásakor. No persze az így felszabadult és elvehető vagyontárgyak is csábították az arra hajlamos embereket.
Érdekes volt megtudni, hogy akkoriban egy kispolgár, egy kereskedő is megengedhette magának a cselédet, szakácsnőt, inast, és megbecsült tagja volt a falusi vagy városi értelmiségének. Az ember nehezen fogja fel ép ésszel, hogy miért bíztak annyira abban, hogy ha betartják a hatósági előírásokat, az egyre embertelenebb rendelkezéseket, akkor nem történhet meg az, ami mégis megtörtént. Persze nehéz, ha egyáltalán lehetséges beleélni magunkat az akkori emberek lelkivilágába, gondolkodásmódjába. Reméljük, soha nem is kell már!
Olvassátok el sokan, mert ennyi fájdalmat el kell viselnie az utókornak annak érdekében, hogy többé ne forduljon elő ilyen tragédia.

2 hozzászólás
kaporszakall>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Majdnem tökéletes – amikor a tárgyilagos hang mögül kihallatszik a fojtott düh. Fojtott düh a megmaradt áldozatok részéről, amiért koncnak dobta őket oda az a nemzet, melynek zömmel tevékeny, hasznos tagjai, és az anyanyelv öntudatos művelői voltak.

Nem festi sötétebbre a németeket és a nyilasokat a kelleténél, és a szovjeteket sem fényezi. Egyszerű tényként állapítja meg, hogy a Budapesten még megmaradt zsidó lakosság számára a szovjet győzelem – a győztesek minden hibája és kiszámíthatatlansága ellenére – valóban a felszabadulást és a túlélést jelentette.

Rövid, de alapvető fontosságú írás; nem regény, jóllehet, a címében ez is szerepel; csupán önéletrajzi vázlat. Egyike azoknak a műveknek, amelyeket a második világháború magyar irodalmi mementóiból mindenkinek ismernie kéne. Igazi befejezésének nem az utolsó szakaszt érzem, hanem az utolsó előtti egy mondatát:

Gyerekkoromban tudtam, hogy ki lakik ezekben a házakban, de már akkor, a hetvenes években a névtáblákon ismeretlenek voltak a nevek, és csak a temetőben leltem ismerősekre.

csodaszarvas01>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Az idén előtérbe kerültek a holokauszt témájú könyvek, egyáltalán nem tudatosan választom ezeket, valahogy csak úgy beférkőznek a tudatomba. Elképzelhető hogy nekem ezzel valami „dolgom” van, nem tudom, de mindenesetre ha az ember már nem tudja értékelni a nyugodt, békés hétköznapokat, akkor egy ilyen könyvet elolvasva az értékrendszer visszakerül a rendes kerékvágásba.
Konrád György írásai eddig ismeretlenek voltak számomra, de ez a mai nappal megváltozott.
Az író stílusa jól követhető, a könyv története jól vezetett és felépített. Tetszett a hármas tagolás, a kiindulás Újfaluból, a túlélés Pesten majd a hazaérkezés Újfaluba. Egy gyermek szemén keresztül láthatjuk a történéseket, traumatizáló borzalmakat. A szülők, rokonok, barátok elvesztését, elhurcolását, elgázosítását. A háború nyomorúságos éveit. Emellett természetesen némi bepillantást kapunk Konrád György életének ezen szegletébe, gyermekkorába, az élethez való viszonyulásába.
Mindenképpen ajánlom olvasásra, tanulságos kötet.

Iustitia>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

„Tizennégy éves kamasz kísért fegyveresen a Duna-partra fegyvertelen embereket. És azok, ahelyett, hogy kivették volna a kezéből a fegyvert, oda mentek, ahova ő parancsolta.”

Még egy zsidós, auschwitzos, deportálós könyv. Sokadik a sorban, mégis egyedi. Elutazik és hazatér, ahogy a cím is mondja, csak épp eltelik közte néhány év. Néhány igen súlyos év. Nem szeretem Kertészt és nem szeretem, ahogy ő mesél, túl érdektelen, túl nyers. Ezzel szemben itt érzelmeket kapunk, valós nézőpontot, és nem csak egy elbeszélőét, hanem egy gyerek nézőpontját. Aztán egy gyerek érzéseinek, gondolatainak a változását, ahogy nő fel szépen lassan. Rossz korba született gyerekét. Ma már felnőtt fejjel sem tudjuk elképzelni, amit neki kellett gyerekként megélni és átélni. Pedig…

„A háziállat is megszokja, hogy a társait mellőle levágják, az ember is megszokja. Nem lehet félóránként együtt érzően megbotránkozni.”

postmodjane>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Sokadjára olvastam el ezt az önéletrajzi írást. (Önmeghtározása szerint regény, szerintem inkább korrajz, memoár, szociográfia, azaz a tényirodalomhoz is köze van, sőt, inkább annak is lehet értelmezni.)
Konrád ott él meneküléséig, ahol én is születtem, ahonnan később elszármaztam egyetemistának lenni, majd visszamentem tanítani, majd eljöttem tanítani.
Emlékszem, amikor szülőháza vas- műszaki bolt volt, köpenyes eladókkal, régi, sokat látott padlóval, vasszaggal. Ma ez a bolt kínai üzlet. Az emelet, amely a polgári lakás volt, szintén ennek a mostani kínai boltnak a része. A falon emléktábla van.
Az utóbbi években, leginkább az utóbbi 4 évben kevesebbet voltam otthon, mert máshol vagyok, illetve máshol is otthon vagyok.
A zsinagóga már nem vasraktár, felújították, látogatható, ezen a héten tervezek elmenni oda.
2015.04.16-án a moziban (amit szintén felújítottak igyekeztek régi homlokzatát visszaállítani [így Makk Károly emlékének méltón adózni]) Konrád György dedikálta nekem a Noran Kiadó-féle első kiadást. Máig emlékszem arra is, mit mondott. Emlékezeteset.

A többszöri olvasásnál egyre erősebben megmarad bennem, hogy mekkora éleslátása volt hivatalos okmányt szerezni, majd elutazni Újfaluból. Emellett az akkori élet esetlegessége, a borotvapamacs fontossága, a bableves bográcsának átlövése a Konrád feje helyett, a nadrágjának letolását kérők hatalma is.

Mély, erős szöveg.
Fogom még folytatni ezt az írást, remélem.

Gyöngyi69>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Az író felolvasásában hallgattam meg a történetet, s bár a hangoskönyveket kicsit mindig csalásnak érzem olvasásként jegyezni, ebben az esetben csak a mű hitelességét fokozta ez a fajta megismerés.
Konrád György mind az írásban, mind a felolvasásban mentes maradt minden pátosztól, amivel azt érte el, hogy nem csak érzelmileg, hanem racionálisan is hatott rám, muszáj tudatosan is végiggondolni a hallottakat. Pár napot vártam az értékelés megírásával, de azóta is gyakran eszembe jutnak a hallottak. Ettől függetlenül ennél hosszabb értékelésbe nem kívánok bocsátkozni, a nagy műveket soha nem méltatom szívesen.
Minden esetre azt hiszem, (nálam) ennél nagyobb érdemet nem sokat szerezhet könyv, mint hogy befészkeli magát a gondolataimba, időnként meg-megjelenik újra, és ha évek múlva valaki majd megemlíti, akkor is biztosan emlékezni fogok rá.

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Öt csillaggal díjazom a könyvet – csak azt sajnálom, hogy nem feketék ezek a csillagok. Az jobban illene ehhez az életrajzhoz, Konrád György 10 évesként deportálásokat, menekülést, éhezést – egyszóval háborút megélt visszaemlékezéseit. Kár, hogy soha nem volt és soha nem lesz olyan világ, mely megmenthetné, kiemelhetné a gyerekeket az élet borzalmaiból, hogy őket, akik egészen biztosan nem tehetők felelőssé a szörnyűségekért, ne érje semmi baj. Ugyanakkor, ha nem lettek volna akkor is gyerekek, ugyan, ki írta volna meg őket, ki tanúskodott volna arról, hogy ez nem film, ami újranézhető, hanem történelem. Ami reméljük, hogy mégsem ismétli mindig önmagát.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Volt egy öreg szakácsnőnk, Regina, nagyon szelíd teremtés, de ha felbosszantották, így káromkodott: „Csendes eső essen rá!”

13. oldal (Noran)

12 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

A ház mindig hűtlen, mert vagy előbb elpusztul, mint te, vagy túlél téged, és hajlékot ad bárkinek, bárminek.

113. oldal (Noran)

Sárhelyi_Erika I>!

Egy gyereknek fel kell nőnie, hogy megértse, milyen kezdetlegesek a felnőttek.

81. oldal (Noran)

eme>!

Tizennégy éves kamasz kísért fegyveresen a Duna-partra fegyvertelen embereket. És azok, ahelyett, hogy kivették volna a kezéből a fegyvert, oda mentek, ahova ő parancsolta. A legtöbb áldozat sorsszerűnek tartja azt, amitől tartania kell, ami ellen védekeznie kellene. Azt is, ha jég esik a virágoskertjére, azt is, ha megölik. A háziállat is megszokja, hogy a társait mellőle levágják, az ember is megszokja. Nem lehet félóránként együtt érzően megbotránkozni.

73. oldal

2 hozzászólás
Aquarius>!

Nem azt szeretjük, aki érdemes rá, hanem akit szeretünk.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Sárhelyi_Erika I>!

[…] veszélyben az ember praktikus. Igazában csak pillanatokra szembesül a halál esélyével, például amikor a homlokára tartanak egy pisztolyt. Akkor érzi, hogy igen, ez az, ez most lehetséges. Mivelhogy az ember attól fogva felnőtt, amikor szembenéz a saját halálával, tizenegy éves korom óta felnőtt vagyok. Van, akivel ez még korábban megtörténik, van, akivel későbben, és olyan is van, akivel sohasem.

77. oldal (Noran)

Sárhelyi_Erika I>!

Sérült honvággyal érkeztem haza Budapestről a szülőfalumba, volt, amiről nem lehetett beszélni. Az az egy év, mint egy csendhatár helyeződött közém és keresztény barátaim közé, mert ők abban az évben is normális gyerekek voltak, én pedig már nem voltam az.
„Miért szeretem a hazámat?” Ez volt a házi dolgozat címe 1945 márciusában. Azt kellene írnom, hogy szeretem? De ez nem ilyen egyszerű. Engem a hazám meg akart ölni, azt hiszem.

128. oldal (Noran)

madárka>!

„Miért szeretem a hazámat?” Ez volt a házi dolgozat címe 1945 márciusában. Azt kellene írni, hogy szeretem? De ez nem ilyen egyszerű. Engem a hazám meg akart ölni, azt hiszem. Volt már olyan eset, hogy a szülő meg akarta ölni a gyerekét. De ha nem a hazám akar megölni, hanem csak néhány ember, akkor már csak azt szeretném tudni, hogy miben különbözik az én hazám azokétól, akik ezeket a dolgokat elrendelték és végrehajtották. Ők is a hazáról beszéltek, és nem is keveset. Ha én is a haza része vagyok, akkor a hazának a része az is, ami velem a tavalyi évzáróvizsga óta történt. Ezt azonban ebben a dolgozatban nem tudtam elbeszélni.
Én különösképpen ragaszkodtam hazánk, házunk, szülőföldünk képzetéhez, a jó helyhez, ahol biztonságban vagyok, ahonnan nem űzhetnek el. Ám, ha egyszer már megtapasztaltad, hogy elkergetnek az otthonodból, és hogy ez lehetséges, hogy ebbe mindenki beletörődik, sőt, némelyek igencsak örülnek neki, utána már ugyanott nem leszel olyan otthonos, mint voltál, valami megszakadt, a kapcsolat nem lesz többé olyan naiv-bensőséges, mint volt.

Kapcsolódó szócikkek: 1945
Aquarius>!

Ha az ember a rendkívüli időkben is a rendes időkből származó elképzelései szerint jár el, akkor tartozik az ördögnek egy úttal.

108. oldal

Ezüst P>!

Mi voltunk a naiv azonosság önmagunkkal, nem tudtuk hova tenni az iróniát, és talán azt a tényállást sem, hogy a lét kettős, és a szeretet is kaján.

74. oldal (Noran, 2001)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Berényi Anna: Richter
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Laura Baldini: A tanítónő
Pjotr Karpovics Ignatov: Egy partizán feljegyzései
Caroline Bernard: Frida Kahlo és az élet színei
Pamela Binnings Ewen: Párizs királynője
Goce Smilevski: Freud húga
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás