Elutazás ​és hazatérés 90 csillagozás

Konrád György: Elutazás és hazatérés Konrád György: Elutazás és hazatérés Konrád György: Elutazás és hazatérés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​életben maradás gyerekkori kalandjáról szól ez a könyv. Miután a Gestapo 1944 májusában, tizenegy éves koromban a szüleimet letartóztatta, sikerült megvesztegetnem a helyi hatalmat, hogy a csendőrök negyedmagammal, egy nappal a gettóba zárás és az Auschwitzba szállítás előtt fölengedjenek Berettyóújfaluból a rokonainkhoz Budapestre, ahol még adódott némi haladék. Elutaztunk, életben maradtunk, és hazatértünk a faluba. A többi zsidó gyereket addigra elnyelték a hamvasztókemencék. Egy év, a felnőtté válás története, és aztán érzelmes és fanyar visszatérések.

„Télikabátban járkáltam a szobámban, hideg, száraz ürülékszag terjengett a fürdőszoba felől, a földön a vastag szemétben ott voltak a fogalmazványok, amelyek kiérdemelték tanítóim dicséretét, ott voltak a szétszórt lapok a fényképalbumokból, a nyaralások az erdélyi Kárpátokban, a máramarosi havasokban, és az azóta elgázosított nagynénik, unokatestvérek. Nem vettem fel semmit a földről, s ha mégis, akkor visszatettem.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Európa, Budapest, 2012
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794138
>!
Alexandra / Magyar Rádió, Budapest, 2006
ISBN: 9633698537 · Felolvasta: Konrád György
>!
Noran, 2004
162 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639356336

1 további kiadás


Enciklopédia 33


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Hogy lehet, hogy Auschwitz után nem állt meg a Föld? Hogy lehet hallgatni. Szemet lesütni. Elfordulni. Nem megszólalni. Továbbmenni. Hogy lehet elviselni. Hogy el lehet viselni. Hogy lehet lenni. Hogy lehet. Hogy minden lehet. Hogy újra lehet. Olyan nehezen tanulunk. Pedig vannak nagy tanítóink. Mint Konrád György. Hogy lehet?

Csabi >!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Mostanság ritkán írják oda a cím alá a könyvek első lapjain a műfajt, talán mert olyan bizonytalanok a meghatározások, döntse el az olvasó, minek akarja olvasni. Ebben az esetben oda van írva: Önéletrajzi regény. Fából vaskarika ez a kifejezés, mert ha önéletrajz, akkor OK, ez így volt, elhiszem, de ha regény is, az már fikció, most szálazzam ki, hogy mi itten az igaz, mi a fikció? Márpedig kevés dolog tűnt nekem fikciónak ebben a könyvben, Konrád a kőkemény valóságot vágja az arcunkba arról, mi történt a berettyóújfalui zsidókkal, köztük vele. Ezzel nem lehet vitatkozni, csak megrendülten állni. Ja, és megerősíteni magunkban a tudatot, hogy a legkisebb jelre, ami megint ebbe a zsákutcába tereli az országot, üvöltsünk. Ja, de ez a némakacsák országa, bocs.
Sokan említik azt a visszafogott stílust, amiben Konrád megírta a könyvet, sok bekezdés végén áll olyan mondat, hogy csak nézel, és még háromszor elolvasod. Ha megtartja ebben a stílusban, az azért irodalmilag is – mert hát regény – sokat emelne a könyv értékén. Mert a visszafogott stílus mellett nekem inkább a düh dominált ebben a szövegben, Konrád, talán írói akarata ellenére sem tudja visszafogni az indulatait, végül is megértem. Neki is joga van üvölteni. Azért voltak részek, amit tényleg nem kellett volna, a Dravidáék körüli részben vannak bekezdések, amik szinte kiesnek az addigi szövegkörnyezetből, kissé nevetségesen is hatnak. No meg a vége, az egész történet lecsengése engem nem fogott meg, azt levágva, lerövidítve erősebb lenne az egész könyv.

kaporszakall>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Majdnem tökéletes – amikor a tárgyilagos hang mögül kihallatszik a fojtott düh. Fojtott düh a megmaradt áldozatok részéről, amiért koncnak dobta őket oda az a nemzet, melynek zömmel tevékeny, hasznos tagjai, és az anyanyelv öntudatos művelői voltak.

Nem festi sötétebbre a németeket és a nyilasokat a kelleténél, és a szovjeteket sem fényezi. Egyszerű tényként állapítja meg, hogy a Budapesten még megmaradt zsidó lakosság számára a szovjet győzelem – a győztesek minden hibája és kiszámíthatatlansága ellenére – valóban a felszabadulást és a túlélést jelentette.

Rövid, de alapvető fontosságú írás; nem regény, jóllehet, a címében ez is szerepel; csupán önéletrajzi vázlat. Egyike azoknak a műveknek, amelyeket a második világháború magyar irodalmi mementóiból mindenkinek ismernie kéne. Igazi befejezésének nem az utolsó szakaszt érzem, hanem az utolsó előtti egy mondatát:

Gyerekkoromban tudtam, hogy ki lakik ezekben a házakban, de már akkor, a hetvenes években a névtáblákon ismeretlenek voltak a nevek, és csak a temetőben leltem ismerősekre.

dokijano>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Megrázó könyv, és ezzel nem túloztam egy fikarcnyit sem.
Ha csak egy történelem könyvben olvasunk a vészkorszak eseményeiről, akkor is elborzadunk, de ha egy szemtanú tollából, az sokszorosan megrendítőbb. Pláne, ha ez a szemtanú egy 10-12 éves kisfiú, akinek ott és akkor véget is ért a gyerekkora. Szerencsére neki sikerült még az utolsó pillanatban elmenekülnie a szülői házból, és Berettyóújfaluból a pesti rokonokhoz utaznia. Ott sem volt jobb a helyzet, de legalább a tömegben könnyebb volt eltűnniük, mint a vidéki kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol bizony voltak szép számmal „jóakarók”, akik tapsoltak a zsidó honfitársaik elhurcolásakor. No persze az így felszabadult és elvehető vagyontárgyak is csábították az arra hajlamos embereket.
Érdekes volt megtudni, hogy akkoriban egy kispolgár, egy kereskedő is megengedhette magának a cselédet, szakácsnőt, inast, és megbecsült tagja volt a falusi vagy városi értelmiségének. Az ember nehezen fogja fel ép ésszel, hogy miért bíztak annyira abban, hogy ha betartják a hatósági előírásokat, az egyre embertelenebb rendelkezéseket, akkor nem történhet meg az, ami mégis megtörtént. Persze nehéz, ha egyáltalán lehetséges beleélni magunkat az akkori emberek lelkivilágába, gondolkodásmódjába. Reméljük, soha nem is kell már!
Olvassátok el sokan, mert ennyi fájdalmat el kell viselnie az utókornak annak érdekében, hogy többé ne forduljon elő ilyen tragédia.

Iustitia >!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

„Tizennégy éves kamasz kísért fegyveresen a Duna-partra fegyvertelen embereket. És azok, ahelyett, hogy kivették volna a kezéből a fegyvert, oda mentek, ahova ő parancsolta.”

Még egy zsidós, auschwitzos, deportálós könyv. Sokadik a sorban, mégis egyedi. Elutazik és hazatér, ahogy a cím is mondja, csak épp eltelik közte néhány év. Néhány igen súlyos év. Nem szeretem Kertészt és nem szeretem, ahogy ő mesél, túl érdektelen, túl nyers. Ezzel szemben itt érzelmeket kapunk, valós nézőpontot, és nem csak egy elbeszélőét, hanem egy gyerek nézőpontját. Aztán egy gyerek érzéseinek, gondolatainak a változását, ahogy nő fel szépen lassan. Rossz korba született gyerekét. Ma már felnőtt fejjel sem tudjuk elképzelni, amit neki kellett gyerekként megélni és átélni. Pedig…

„A háziállat is megszokja, hogy a társait mellőle levágják, az ember is megszokja. Nem lehet félóránként együtt érzően megbotránkozni.”

Sárhelyi_Erika I>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Öt csillaggal díjazom a könyvet – csak azt sajnálom, hogy nem feketék ezek a csillagok. Az jobban illene ehhez az életrajzhoz, Konrád György 10 évesként deportálásokat, menekülést, éhezést – egyszóval háborút megélt visszaemlékezéseit. Kár, hogy soha nem volt és soha nem lesz olyan világ, mely megmenthetné, kiemelhetné a gyerekeket az élet borzalmaiból, hogy őket, akik egészen biztosan nem tehetők felelőssé a szörnyűségekért, ne érje semmi baj. Ugyanakkor, ha nem lettek volna akkor is gyerekek, ugyan, ki írta volna meg őket, ki tanúskodott volna arról, hogy ez nem film, ami újranézhető, hanem történelem. Ami reméljük, hogy mégsem ismétli mindig önmagát.

1 hozzászólás
Rea>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Konrád György önéletrajzi regényét hangoskönyvben, a szerző előadásában hallgattam. Nagyon megrázó, ha egy 11 éves gyerek kénytelen felnőtté válni, mert egy biztonságosnak hitt, rendezett polgári létből megtörténhet egyáltalán az, hogy belekerülhet egy olyan életformába, ahol minden újabb életben maradt naphoz szinte csoda szükséges. És a szerző szenvtelen hangon megmutatja nekünk mindkét életformát. Az elvesztett biztonságos szigetet, a berettyóújfalui családi házat, ahol kizárólag ezüst evőeszköz, és porcelán levesestál kerülhet az asztalra, fazék még véletlenül sem, látjuk a tisztességes, dolgos szülőket , akik jó magyarok és jó zsidók akarnak lenni egyszerre, a cselédeket, a nevelőnőket, az utca megannyi érdekes zsivaját, és a gyermekeknek tökéletesre elképzelt jövőt, ami helyett egy egész másik jut nekik, ahol a zsidókat deportálják, bujkálni kell , az ember örökké éhes, bármikor belelőhetik a Dunába, és ahol az emberek inkább félrenéznek segítség helyett…
Biztosan lehet új életet kezdeni, ilyen emlékekkel is, csak épp az ember örökre elvesztheti a hitét az ember(i)ségben és élheti le maradék életét azzal a tudattal, hogy a felfoghatatlan is megtörténhet. Még olvasni is borzasztó erről és mégis ajánlatos.

iniesta>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Amiről előttem @forrás már szólott – nekem nem is menne ilyen tömören, frappánsan és szépen –, az a hideg tárgyilagosság, valamifajta furcsán érzelemmentes szemlélődés, ami itt van, egyszerre rémisztő és megrázó. (Amit jobban nem tudok körülírni, arról hallgatni kell.)

Ugyanakkor éppen ezen „hihetetlen minőségű hidegség” miatt szerintem a legkisebb stiláris hibák is elképesztően felnagyítódnak: az utolsó harmadban két kiemelt helyen szövegszerepet kapó, „fejben lejátszott” dialógusok bántóan textusidegenek, sőt idétlenek. Nagyjából ugyanebben a magasságban mintha a hangvétel is el-elveszne, ha nem is hosszan, de mindenesetre egymást követő mondatok erejéig.

Ebből a szemszögből nézve ez a könyv Konrád életművén belül szerintem túl későn jött. Amit persze az idődimenziót kiemelve rögtön meg is cáfolnék: hülyeség; nem jött későn, nem is jöhetett, nyilván akkor jött, amikor lehetett jönnie, amikor Konrád úgy érezte, hogy meg tudja végre és meg tudja így írni. Az alkotói dimenziót kiemelve viszont ez igenis túl későn jött: az 'Elutazás és hazatérés' nagyon közel, de éppen ezért egyszerre igen messze is van önmaga hibátlanságától, illetve attól, hogy remekműnek lehessen nevezni; ezt a távolságot csak az a stiláris akkurátusság és feltétlen minőségeszmény tudná leküzdeni, ami anno, régebben kipréselte magából 'A látogató'-t és 'A cinkos'-t.

A kettő – tehát idő kontra alkotói munka – nyilván egy feloldhatatlan helyzetet vázol. Önellentmondás.

A könyv persze ettől még nagyon szép és nagyon-nagyon jó. Tessék olvasni.

Aquarius P>!
Konrád György: Elutazás és hazatérés

Holokauszt. Olvastunk, láttunk híradásokat, filmeket róla. Ugyanarról szól, de mégis mindegyik más. Nincs két egyforma történet, mindenki másképpen láttatja, másképpen éli meg. Egy közös van bennük: az emberekben, akik átélték, túlélték – valami meghalt. Talán azért tudnak legtöbben, objektíven, szinte pátosz nélkül írni róla. Nem az első témakörbe illő könyv, amiben ezt tapasztaltam.
A gyermekkori derűs idillből, a biztos családi háttérből kiszakadni – még normális körülmények között is – kiábrándító. Ha az ember az ő, és szerettei életéért küzd, átértékelődnek a dolgok, hiszen a tét: az élet (életek). Megrázó visszaemlékezés, nehéz lehetett újra átélni, papírra vetni.
Tetszettek a megnyilvánulások, melyek a korai érettséget mutatták, néha (szerintem) nem szándékos iróniával: „Nem bíztam Horthyban, megvolt nekem még kisfiúkoromban ólomkatonaként.”; a gyermeki naivitás: „Én abból indultam ki, hogy az a törvényesség, amely engem megsemmisítendőnek nyilvánít – törvénytelen, mivelhogy én még ártatlan vagyok.”
Az embertelenségről, kegyetlenségről, az átélt veszteségekről, emberi tragédiákról nem tud az ember felhőtlenül olvasni, mégis azt kell mondjam, hogy mindig volt, vagy történt valami a könyvben – ami jó értelemben kizökkentett. Konrád György nagyon jól ír.
Sokan kellettek a túléléshez, olyan emberek, mint Zsófi néni, Varga Zoli félék, és még sokan mások – meg a véletlenek, vagy a sorsszerű történések, bár ezek nem feledtethetik, hogy megtörtént.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Volt egy öreg szakácsnőnk, Regina, nagyon szelíd teremtés, de ha felbosszantották, így káromkodott: „Csendes eső essen rá!”

13. oldal (Noran)

12 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

A ház mindig hűtlen, mert vagy előbb elpusztul, mint te, vagy túlél téged, és hajlékot ad bárkinek, bárminek.

113. oldal (Noran)

Sárhelyi_Erika I>!

Egy gyereknek fel kell nőnie, hogy megértse, milyen kezdetlegesek a felnőttek.

81. oldal (Noran)

eme>!

Tizennégy éves kamasz kísért fegyveresen a Duna-partra fegyvertelen embereket. És azok, ahelyett, hogy kivették volna a kezéből a fegyvert, oda mentek, ahova ő parancsolta. A legtöbb áldozat sorsszerűnek tartja azt, amitől tartania kell, ami ellen védekeznie kellene. Azt is, ha jég esik a virágoskertjére, azt is, ha megölik. A háziállat is megszokja, hogy a társait mellőle levágják, az ember is megszokja. Nem lehet félóránként együtt érzően megbotránkozni.

73. oldal

2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

[…] veszélyben az ember praktikus. Igazában csak pillanatokra szembesül a halál esélyével, például amikor a homlokára tartanak egy pisztolyt. Akkor érzi, hogy igen, ez az, ez most lehetséges. Mivelhogy az ember attól fogva felnőtt, amikor szembenéz a saját halálával, tizenegy éves korom óta felnőtt vagyok. Van, akivel ez még korábban megtörténik, van, akivel későbben, és olyan is van, akivel sohasem.

77. oldal (Noran)

Sárhelyi_Erika I>!

Sérült honvággyal érkeztem haza Budapestről a szülőfalumba, volt, amiről nem lehetett beszélni. Az az egy év, mint egy csendhatár helyeződött közém és keresztény barátaim közé, mert ők abban az évben is normális gyerekek voltak, én pedig már nem voltam az.
„Miért szeretem a hazámat?” Ez volt a házi dolgozat címe 1945 márciusában. Azt kellene írnom, hogy szeretem? De ez nem ilyen egyszerű. Engem a hazám meg akart ölni, azt hiszem.

128. oldal (Noran)

madárka>!

„Miért szeretem a hazámat?” Ez volt a házi dolgozat címe 1945 márciusában. Azt kellene írni, hogy szeretem? De ez nem ilyen egyszerű. Engem a hazám meg akart ölni, azt hiszem. Volt már olyan eset, hogy a szülő meg akarta ölni a gyerekét. De ha nem a hazám akar megölni, hanem csak néhány ember, akkor már csak azt szeretném tudni, hogy miben különbözik az én hazám azokétól, akik ezeket a dolgokat elrendelték és végrehajtották. Ők is a hazáról beszéltek, és nem is keveset. Ha én is a haza része vagyok, akkor a hazának a része az is, ami velem a tavalyi évzáróvizsga óta történt. Ezt azonban ebben a dolgozatban nem tudtam elbeszélni.
Én különösképpen ragaszkodtam hazánk, házunk, szülőföldünk képzetéhez, a jó helyhez, ahol biztonságban vagyok, ahonnan nem űzhetnek el. Ám, ha egyszer már megtapasztaltad, hogy elkergetnek az otthonodból, és hogy ez lehetséges, hogy ebbe mindenki beletörődik, sőt, némelyek igencsak örülnek neki, utána már ugyanott nem leszel olyan otthonos, mint voltál, valami megszakadt, a kapcsolat nem lesz többé olyan naiv-bensőséges, mint volt.

Aquarius P>!

Nem azt szeretjük, aki érdemes rá, hanem akit szeretünk.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Aquarius P>!

Ha az ember a rendkívüli időkben is a rendes időkből származó elképzelései szerint jár el, akkor tartozik az ördögnek egy úttal.

108. oldal

Aquarius P>!

A gyerek hedonista, van, amit élvez egy vallásból, és van, amit nem szeret, mert örömtől fosztja meg.

26. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Imre: Sorstalanság
Gárdos Péter: Hajnali láz
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Pamela Binnings Ewen: Párizs királynője
Goce Smilevski: Freud húga
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás
Benkő László: A dicsőséges
Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján
Bakóczy Sára: Liliom és kehely