Történetek ​az innen is túlról 1 csillagozás

Konok Péter: Történetek az innen is túlról

A ​történész és blogger Konok Péter rendületlenül mondja a magáét erről a mi mostanság igencsak furán működő országunkról – követőinek és lájkolóinak nagy örömére; másokat meg bizonyára bosszantva, de hát hadd örüljünk és hadd bosszankodjunk, elvégre szabad országban élünk, právdá?
Konok szerint ez a fura ország már túl van valamin, de ugyanakkor valamin meg még azért innen van… Hogy min túl és min innen, az derüljön ki a kötetből, amely azért nemcsak politikai publicisztikákat és szatírákat tartalmaz, hanem elragadóan eleven írásokat is a szerző életéről: egy értelmiségi pár mindennapjairól, a gyerekről (akinek meg kellene fogalmaznia a munkafüzetében három sorban a saját hazafiságát), gyáva kutyáról, gőgös macskáról, pisáló békáról, kuvikoló kuvikról, a kocsmáról, ahol magvas beszélgetések zajlanak, Joszif Visszarionovicsról, kinek életéről megejtő részleteket tudhatunk meg, Kádár és Czinege elvtársakról, írókról és zenészekről (Bob Dylanről, Hrabalról, Kerouacról,… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2017
304 oldal · ISBN: 9789634058441
>!
Európa, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634058236

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 9


Népszerű idézetek

>!
Ross P

Magyar politikusok buktak el a Turing-teszten, amelynek során arról kellett meggyőzniük egy értékelőt, hogy intelligens, gondolkodó emberek. A vizsgált politikusok minden kérdésre sokjegyű számnevekkel, illetve plakáttömörségű, a tárgyhoz nem kapcsolódó szlogenekkel válaszoltak, így a párbeszéd szimulálása sikertelennek bizonyult.

130. oldal

1 hozzászólás
>!
Ross P

– Halló, Vatikán?
– Igen, tessék! Mivel szolgálhatunk?
– Tarlós István vagyok, Budapestről. Ördögűzést szeretnék rendelni.
– Ki a megszállt személy?
– Nem, nem hotelügyben keresem, az a Mészáros úr boltja. Én városvezetésben utazom. Az új szovjet metrónkat belakta az ördög.
– Hogy lehet önöknek új szovjet metrójuk?
– Hát… még látta Sztálint, de dögös a sminkje. És most az ördög bújt bele.
– Száznyolcvan fokban hátrafordított fejjel zöld epét hány, és rekedt hangon arameus nyelvű malacságokat kiabál visszafelé?
– Satufékez az alagútban, és nem nyitja ki az ajtókat az állomáson.
– Más magyarázatot nem találtak ezekre?
– Hát, annyira nem is nagyon kerestünk; mert, ugye, vagy az van, hogy baromi drágán gagyi roncsokat vettünk, mert a budapestiek biztonságát magasról leszarva csontig benyalunk egy elvbaráti diktatúrának, meg persze nekünk is csurran-cseppen, vagy pedig az ördög tehet az egészről. Szóval, maradunk az ördögnél.

257. oldal

>!
Ross P

– Büdös komcsi!
– Rohadt náci!
– Szarházi liberális!
– Dögölj me… izé… ne haragudjon már, asszonyom, hogy így feszegetem a témát, de ellentmondást vélek kiérezni az érveléséből. Most akkor komcsi vagyok, vagy liberális?
– Nem feltétlenül ellentmondás, uram. A komcsival én a sztálini etatizmussal szemben a marxi-lenini értelmezést hangsúlyoznám a proletariátus félállamának törvényszerű elhalásáról, vagyis az elnyomott, de önmagát a forradalom aktusában felszámoló osztály „nagykorúvá válását”, ahogy Marx fogalmaz. Az erős állam hiánya viszont ott érhető tetten, hogy a piaci mechanizmusok gátjukat vesztik, és ez olyan mértékű erkölcsi gátszakadást idéz elő, ami jelentős mértékben erodálja a társadalmat, és már-már hayeki individualizmushoz, szabadossághoz vezet.

53. oldal

>!
Ross P

Ha egy kifőzde óriási hűhót csap a fasírozottja körül, plakátoz, hirdet, csörömpöl, és a főszakács minden fórumon azt ecseteli, hogy csakis a legjobb alapanyagokból, a legmodernebb konyhatechnikával dolgozik, az ember hajlamos arra gondolni, hogy több energia jut a marketingre, mint a fasírtra. Hogy a lelkes öndicséret mögött szójafehérjék, nátrium-glutamát, bedarált inak és porcogók és ipari szalonnák lappanganak. Nem a szakács feladata, hogy az ételt dicsérje. A szakács süssön. A fasírt fasírtsága: alapkövetelmény. Minden egyéb már nem fasírt. Nem üti meg a mértéket.
Olyan helyeken, ahol a sajtó szabad, a kormány nem ismételgeti kényszeresen minden fórumon, hogy sajtószabadság van. Miért tenné? Ahol sajtószabadság van, ott a sajtó szabadsága természetes dolog. Észre sem lehet venni; mint a jó fasírt, ami észtevétlen válik a fasírtság mibenlétének zamatos etalonjává. Ahol a kormány minduntalan vállon veregeti magát a sajtószabadság miatt, ott biztosak lehetünk benne, hogy állott a hús, ízfokozókkal és színezékekkel keverik,és sózzák, két marokkal sózzák a végtelenségig, hogy ne érződjék a stichje, hogy elálljon még negyednapra is. Bár a szép, színes hirdetésekben egész fasírtszerű.

34-35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke
Makk Attila: Kaleidoszpók
Vavyan Fable: Kedves, mint egy kéjgyilkos
Maros András: Befutunk
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Shalom Auslander: Rabbik és gojok
Jorge Amado: Csodabazár
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a halálos tánc
Dai Sijie: A Di-komplexus