Történetek ​az innen is túlról 4 csillagozás

Konok Péter: Történetek az innen is túlról

A ​történész és blogger Konok Péter rendületlenül mondja a magáét erről a mi mostanság igencsak furán működő országunkról – követőinek és lájkolóinak nagy örömére; másokat meg bizonyára bosszantva, de hát hadd örüljünk és hadd bosszankodjunk, elvégre szabad országban élünk, právdá?
Konok szerint ez a fura ország már túl van valamin, de ugyanakkor valamin meg még azért innen van… Hogy min túl és min innen, az derüljön ki a kötetből, amely azért nemcsak politikai publicisztikákat és szatírákat tartalmaz, hanem elragadóan eleven írásokat is a szerző életéről: egy értelmiségi pár mindennapjairól, a gyerekről (akinek meg kellene fogalmaznia a munkafüzetében három sorban a saját hazafiságát), gyáva kutyáról, gőgös macskáról, pisáló békáról, kuvikoló kuvikról, a kocsmáról, ahol magvas beszélgetések zajlanak, Joszif Visszarionovicsról, kinek életéről megejtő részleteket tudhatunk meg, Kádár és Czinege elvtársakról, írókról és zenészekről (Bob Dylanről, Hrabalról, Kerouacról,… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2017
304 oldal · ISBN: 9789634058441
>!
Európa, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634058236

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
berg
Konok Péter: Történetek az innen is túlról

Rövid (1-3 oldal) írások a mai Magyarországról, közéletről, közérzetről, némelyik csak egy féloldalas poén. Szenvedélyes, szatírikus, kicsit már megkeseredett. Baloldali beállítottságú gondolkodással ostorozza a jobb és baloldalt egyaránt. Összességében élveztem. De egy kicsit régies, lejárt lemez Sztálin, Buharin, Jezsov, Jagoda. A szerző szerint nem, szerintem meg igen. Azzal sem tudok egyetérteni, hogy a lázadás megoldás lenne bármire. A lázadás/forradalom/felkelés, mindegy a neve, válogatás nélkül rombol. A szerző a baloldali radikalizmusok kutatója, és mintha helyeselné is azt. Szóban/könyvben lehet valaki radikális (szólásszabadság), de ha a tettek mezejére lép/hatalmat adunk neki, régen rossz. Szerintem.
Jól szerkesztett, jó stílusú, poénokban bővelkedő írás. És korszellemes, 10 év múlva elolvasom újra.

2 hozzászólás
>!
kratas P
Konok Péter: Történetek az innen is túlról

Igen kedvelem a 'konokságokat', szinte minden alkalommal örömmel kattintok egy-egy újabbra, amikor felbukkan a hírfolyamban. Várom azt az egyedi kesernyés-savanykás ízt, amit kapok tőlük, némi csípős paprikával megszórva.
De itt most kevés volt a paprika, vagy lejárt a szavatossága és megkeseredett, az írások nagy részénél nem a gúnyolódó embert éreztem, hanem egy megtörtet. Kár.


Népszerű idézetek

>!
Ross P

Magyar politikusok buktak el a Turing-teszten, amelynek során arról kellett meggyőzniük egy értékelőt, hogy intelligens, gondolkodó emberek. A vizsgált politikusok minden kérdésre sokjegyű számnevekkel, illetve plakáttömörségű, a tárgyhoz nem kapcsolódó szlogenekkel válaszoltak, így a párbeszéd szimulálása sikertelennek bizonyult.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Turing-teszt
1 hozzászólás
>!
Ross P

– Halló, Vatikán?
– Igen, tessék! Mivel szolgálhatunk?
– Tarlós István vagyok, Budapestről. Ördögűzést szeretnék rendelni.
– Ki a megszállt személy?
– Nem, nem hotelügyben keresem, az a Mészáros úr boltja. Én városvezetésben utazom. Az új szovjet metrónkat belakta az ördög.
– Hogy lehet önöknek új szovjet metrójuk?
– Hát… még látta Sztálint, de dögös a sminkje. És most az ördög bújt bele.
– Száznyolcvan fokban hátrafordított fejjel zöld epét hány, és rekedt hangon arameus nyelvű malacságokat kiabál visszafelé?
– Satufékez az alagútban, és nem nyitja ki az ajtókat az állomáson.
– Más magyarázatot nem találtak ezekre?
– Hát, annyira nem is nagyon kerestünk; mert, ugye, vagy az van, hogy baromi drágán gagyi roncsokat vettünk, mert a budapestiek biztonságát magasról leszarva csontig benyalunk egy elvbaráti diktatúrának, meg persze nekünk is csurran-cseppen, vagy pedig az ördög tehet az egészről. Szóval, maradunk az ördögnél.

257. oldal

>!
Ross P

– Büdös komcsi!
– Rohadt náci!
– Szarházi liberális!
– Dögölj me… izé… ne haragudjon már, asszonyom, hogy így feszegetem a témát, de ellentmondást vélek kiérezni az érveléséből. Most akkor komcsi vagyok, vagy liberális?
– Nem feltétlenül ellentmondás, uram. A komcsival én a sztálini etatizmussal szemben a marxi-lenini értelmezést hangsúlyoznám a proletariátus félállamának törvényszerű elhalásáról, vagyis az elnyomott, de önmagát a forradalom aktusában felszámoló osztály „nagykorúvá válását”, ahogy Marx fogalmaz. Az erős állam hiánya viszont ott érhető tetten, hogy a piaci mechanizmusok gátjukat vesztik, és ez olyan mértékű erkölcsi gátszakadást idéz elő, ami jelentős mértékben erodálja a társadalmat, és már-már hayeki individualizmushoz, szabadossághoz vezet.

53. oldal

>!
Ross P

Ha egy kifőzde óriási hűhót csap a fasírozottja körül, plakátoz, hirdet, csörömpöl, és a főszakács minden fórumon azt ecseteli, hogy csakis a legjobb alapanyagokból, a legmodernebb konyhatechnikával dolgozik, az ember hajlamos arra gondolni, hogy több energia jut a marketingre, mint a fasírtra. Hogy a lelkes öndicséret mögött szójafehérjék, nátrium-glutamát, bedarált inak és porcogók és ipari szalonnák lappanganak. Nem a szakács feladata, hogy az ételt dicsérje. A szakács süssön. A fasírt fasírtsága: alapkövetelmény. Minden egyéb már nem fasírt. Nem üti meg a mértéket.
Olyan helyeken, ahol a sajtó szabad, a kormány nem ismételgeti kényszeresen minden fórumon, hogy sajtószabadság van. Miért tenné? Ahol sajtószabadság van, ott a sajtó szabadsága természetes dolog. Észre sem lehet venni; mint a jó fasírt, ami észtevétlen válik a fasírtság mibenlétének zamatos etalonjává. Ahol a kormány minduntalan vállon veregeti magát a sajtószabadság miatt, ott biztosak lehetünk benne, hogy állott a hús, ízfokozókkal és színezékekkel keverik,és sózzák, két marokkal sózzák a végtelenségig, hogy ne érződjék a stichje, hogy elálljon még negyednapra is. Bár a szép, színes hirdetésekben egész fasírtszerű.

34-35. oldal

>!
berg 

Nincsenek konkrét válaszaim. Talán tükörré kell válnunk, és azt kiáltoznunk: „rusnya vagy, gonosz mostoha, Hófehérke pedig csak egy mesehős”. Vagy talán össze kell törnünk a tükröket, amikben a hatalom folyamatosan önmagát csodálja, és lepisálni a máglyákat, amire állítanak bennünket. Mert nem az a kérdés, hogy véget ér-e a kitalált középkor – véget fog érni, nincsenek ezeréves birodalmak. Azokat csak úgy kitalálják. A kérdés az, hogy mit fogunk építeni majd a romjaira. Vagy miféle új fantazmákat állítunk a helyükre. Ehhez viszont látni kell, hogy a mostaniak hogy működnek. Hogy ne lépjünk kétszer ugyanabba az irreálisan valóságos folyóba.

396. oldal – Középkor (Európa, 2017)

>!
berg 

Keresem a Keletiben a sülyi vonatot, már megint elpakolták nekem valahová, Erwin Schrödinger Pályaudvar, az okozott türelmetlenségért szíves elnézésüket kérjük.

81. oldal – Az ember köhög (első mondat) (Európa, 2017)

>!
berg 

Olyan könnyű elkeveredni az abszurd, a groteszk, a szoc-reál, a realizmus, a posztmodern, a szürrealizmus és még számos ilyen-olyan meghatározás raktáraiban, kisebb-nagyobb dobozok sorakoznak a végeláthatatlan polcokon, rajtuk pedáns feliratok, de tartalmuk ömlesztett, összekeverte valami hányaveti raktáros (akit éppúgy csak odaképzelünk, mint a raktárat magát), mert hát mit kezdjünk egy világgal, amit elvileg a ráció irányít, az értéktörvény (amely maga a legnagyobb abszurditás), a fizikai törvények (bár a fizika fejlődése során gyakorlati mágiából előbb leíró ráolvasásokká, majd ezoterikus filozófiává vált), az emberi törvények (kell ezt még ragozni? mi lehet ezeknél irreálisabb, hiszen egy irreális társadalom lenyomatai és normatívái egyszerre), szóval egy ilyen világban, amit a derék enciklopédisták annak idején egy bonyolult, de kiismerhető óraműnek tekintettek, miután kivonták belőle az órásmestert, jön valaki, és azt mondja, hogy innentől nem érdekel, amit látunk, mind csak képzelet, játék, ez a bolygó egy nagy pöttyös labda, én göcögök vele a privát járókámban, klímaváltozás nincs, mert én nem akarom, és ez az ember véletlenül (furcsa dolog ez a véletlen, óriási iparág a véletlen termelése) az Egyesült Államok elnöke, márpedig az Egyesült Államok olyan fikció, aminek komoly hatása van arra, hogy hogyan süt ránk a nap déli tizenkettő és délután négy között, most akkor ez mágikus realizmus, abszurd vagy ultraibolya rögvaló?

319. oldal – Mágikus (Európa, 2017)

>!
berg 

Az már eddig is világos volt, hogy kis kutyám (na jó, annyira nem kicsi, akkora, mint egy Bertolucci Rezervoár-táska, amit valami egyszeri szegénylegény alaposan degeszre tömött vereshagymával, csak úgy keserű magába’) nem kifejezetten bátor. Nem is várom tőle, hogy bátor legyen; egyáltalán nem házőrzőnek van itt, bár néha elgondolkodom, miért is van itt, racionális érvet nem tudnék felhozni mellette, gyapját nem nemezeljük, húsát nem fogyasztjuk, tejet nem ad, tojást nem tojik, nem fütyül andalító trillákat, és a fél egereket is csak a macskáktól veszi el, hogy azután álmodozó, kissé bűntudatos pofával elássa őket az ágyamba, vagy más meglepő helyre, ahonnan többnyire csak napok, néha hetek múlva kerülnek elő, pedig akkor már jobb lenne, ha örökre elvesznének. Egyszóval haszontalan állat, és mi szeretjük.

87. oldal – Szegény Bogár (Európa, 2017)

>!
berg 

November hetedike van, kilencvenkilencedik évforduló, ami sokkal érdekesebb egy lapos, kerek százasnál, nem vonzódom a száz százalékokhoz, a büszke egészekhez, mindig a törtek és hiányok és aszimmetriák esztétikája vonzott, különösen, ha megtört és hiányos forradalmakra emlékezünk, és hát másmilyen forradalmaink még nem voltak, dadog a történelem, mint egy demenciában szenvedő, riadt bácsika, aki nem igazán tudja, hol van és kicsoda ő, eltévedt Odüsszeuszként az árbóchoz kötözve hajózik saját tétova emlékei között.
Egy forradalom, amit csírájában eltiportak önjelölt vezérei, akiket a társadalmi hullámok tarajként magukon görgettek; egy széteső világrend, egy széteső nagyhatalom (izzadó, borotválatlan óriás, éhes, kivérzett muzsik, akit lövészárkokba hajtottak, barbár urak, parádés nagyhercegek kaviáros báljai, sztarecek és sztrelecek, emberzabáló, újonnan morgó gyáripar, bocskoros muzsikok robotos futószalagja, szamovár és vodka mellett folytatott végeláthatatlan viták a megváltásáról, Oroszország megváltásáról, a világ megváltásáról, a lélek megváltásáról, a jobbágyság megváltásáról, önmagunk megváltásáról, a megváltások állandó váltógazdasága, nép közé járás és akasztófa és katorga) – a világ eddigi legnagyobb forradalma, a világ eddigi legtragikusabb bukása.

78-79. oldal – Az évforduló (Európa, 2017)

>!
kratas P

A házunkból valaki kifelejtette az elzárócsapot, ezért lemászom a mély, nedves és sötét vízaknába, leszedem a csőről a télire ráburkolt pokrócot, arrébb teszem az aknában lakó dagadt varangyos békát (pofáján határozott idegenellenes grimasz), a béka lepisálja a kezemet, a főcsap beragadt. Felmászom, csőfogó, lemászom, a béka megint rossz helyen van, arrébb teszem, lepisál, a csőfogóval elzárom a főcsapot, visszamászom, irány a konyha, a csőfogót persze az aknában hagytam, mászás, béka, pisa, meg is vagyunk.
Negyedóra anyázás, veselkedés, és leszerelem a csapot – közben üvöltve előadást tartok róla, hogy legalább kéthetes vízhiányra számítok, mert ez egy kalap szar, az Ildi visszaüvölt, hogy akkor hívjak ki egy normális embert, aki megszereli, a Flóra üvölt, hogy nem hallja az üvöltésünktől az üvöltő tévét, ezt mi így szoktuk.
A csap romokban hever, minden apró iznikje és biszbasza rozsdás és rohadt; sebaj, van vagy öt hasonló csapom a bomlás különféle fázisaiban, betétek, telepek, össze-puzzle-özöm egyet, biciklibelsőből tömítéseket vágok, egész jónak tűnik, már, ugye, magamhoz mérve, nem a mindenséghez. Felszerelem, akna, béka, kimászom, ömlik. Megint akna, béka (honnan a fenéből van ennek ötpercenként ennyi pisája? itt sörözik lenn, tök egyedül?), elzárás, átszerelés, kinyitás, a békát most már lábbal tolom arrébb, a cipőmre pisál, bemegyek, a macskák fújnak, a Bogár megpróbálja lenyalni a cipőmről a békapisát, én mindig mondtam, hogy a macskáknak több eszük van.

98-99. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke
Makk Attila: Kaleidoszpók
Vavyan Fable: Kedves, mint egy kéjgyilkos
Maros András: Befutunk
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Shalom Auslander: Rabbik és gojok
Jorge Amado: Csodabazár
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a halálos tánc
Dai Sijie: A Di-komplexus