A történész és blogger Konok Péter rendületlenül mondja a magáét erről a mi mostanság igencsak furán működő országunkról – követőinek és lájkolóinak nagy örömére; másokat meg bizonyára bosszantva, de hát hadd örüljünk és hadd bosszankodjunk, elvégre szabad országban élünk, právdá?
Konok szerint ez a fura ország már túl van valamin, de ugyanakkor valamin meg még azért innen van… Hogy min túl és min innen, az derüljön ki a kötetből, amely azért nemcsak politikai publicisztikákat és szatírákat tartalmaz, hanem elragadóan eleven írásokat is a szerző életéről: egy értelmiségi pár mindennapjairól, a gyerekről (akinek meg kellene fogalmaznia a munkafüzetében három sorban a saját hazafiságát), gyáva kutyáról, gőgös macskáról, pisáló békáról, kuvikoló kuvikról, a kocsmáról, ahol magvas beszélgetések zajlanak, Joszif Visszarionovicsról, kinek életéről megejtő részleteket tudhatunk meg, Kádár és Czinege elvtársakról, írókról és zenészekről (Bob Dylanről, Hrabalról, Kerouacról,… (tovább)
Történetek az innen is túlról 14 csillagozás
Enciklopédia 24
Szereplők népszerűség szerint
Hoffmann Rózsa · Kovács Ákos · Kövér László · Vlagyimir Putyin
Helyszínek népszerűség szerint
Magyarország · Keleti pályaudvar
Most olvassa 4
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 24
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Rövid (1-3 oldal) írások a mai Magyarországról, közéletről, közérzetről, némelyik csak egy féloldalas poén. Szenvedélyes, szatírikus, kicsit már megkeseredett. Baloldali beállítottságú gondolkodással ostorozza a jobb és baloldalt egyaránt. Összességében élveztem. De egy kicsit régies, lejárt lemez Sztálin, Buharin, Jezsov, Jagoda. A szerző szerint nem, szerintem meg igen. Azzal sem tudok egyetérteni, hogy a lázadás megoldás lenne bármire. A lázadás/forradalom/felkelés, mindegy a neve, válogatás nélkül rombol. A szerző a baloldali radikalizmusok kutatója, és mintha helyeselné is azt. Szóban/könyvben lehet valaki radikális (szólásszabadság), de ha a tettek mezejére lép/hatalmat adunk neki, régen rossz. Szerintem.
Jól szerkesztett, jó stílusú, poénokban bővelkedő írás. És korszellemes, 10 év múlva elolvasom újra.
Igen kedvelem a 'konokságokat', szinte minden alkalommal örömmel kattintok egy-egy újabbra, amikor felbukkan a hírfolyamban. Várom azt az egyedi kesernyés-savanykás ízt, amit kapok tőlük, némi csípős paprikával megszórva.
De itt most kevés volt a paprika, vagy lejárt a szavatossága és megkeseredett, az írások nagy részénél nem a gúnyolódó embert éreztem, hanem egy megtörtet. Kár.
Konok jól ír. Aki olvasott tőle, annak ez evidens, inkább csak a magam és az újak kedvéért konstatálom. Közéleti publicisztikák, aktualitásokra reflektáló írások esetében fennáll a veszély: ha nem azon melegében olvassuk őket, később már porosak, hatástalanok. Parti Nagy tárcameséinek gyűjteménye (Fülkefor és vidéke) két-három évvel a megjelenés után (legalábbis számomra) élvezhetetlennek bizonyult. (A stílus is fárasztó, de nem ez volt a legfőbb problémám). Konok könyve azonban nem merül ki a néhol humoros, néhol keserűen szarkasztikus, máskor csak választékosan kesergő rendszerkritikában: történeti felvezetések, párhuzamok színesítik, személyessége révén pedig megtaláljuk benne az Embert mint történelmi lényt, magyar és európai polgárt, kritikust, lázadót, írót, állatbarátot, szerelmest és még sorolhatnám. Aki még nem olvasta, nincs elkésve.
P.S. Mellesleg Konok hatására olvastam Richard Brautigant, ezért külön köszönet. :)
Népszerű idézetek
A FELETTES-ÉN
– Hallotta, Sajókám? A Putyin három repülővel érkezik Budapestre.
– Hogyhogy hárommal?
– Tudja, Freud… Külön gép kell az egójának, az id-jének és a felettes-énjének.
– Érdekes. De akkor az miért van, hogy az Orbán csak két limuzinnal vonul ki a fogadására?
– Neki csak az egója és az id-je megy.
– És a felettes-énje?
– Jaj, Sajókám, hát éppen azt fogadja!
195. oldal
– Halló, Vatikán?
– Igen, tessék! Mivel szolgálhatunk?
– Tarlós István vagyok, Budapestről. Ördögűzést szeretnék rendelni.
– Ki a megszállt személy?
– Nem, nem hotelügyben keresem, az a Mészáros úr boltja. Én városvezetésben utazom. Az új szovjet metrónkat belakta az ördög.
– Hogy lehet önöknek új szovjet metrójuk?
– Hát… még látta Sztálint, de dögös a sminkje. És most az ördög bújt bele.
– Száznyolcvan fokban hátrafordított fejjel zöld epét hány, és rekedt hangon arameus nyelvű malacságokat kiabál visszafelé?
– Satufékez az alagútban, és nem nyitja ki az ajtókat az állomáson.
– Más magyarázatot nem találtak ezekre?
– Hát, annyira nem is nagyon kerestünk; mert, ugye, vagy az van, hogy baromi drágán gagyi roncsokat vettünk, mert a budapestiek biztonságát magasról leszarva csontig benyalunk egy elvbaráti diktatúrának, meg persze nekünk is csurran-cseppen, vagy pedig az ördög tehet az egészről. Szóval, maradunk az ördögnél.
257. oldal
Magyar politikusok buktak el a Turing-teszten, amelynek során arról kellett meggyőzniük egy értékelőt, hogy intelligens, gondolkodó emberek. A vizsgált politikusok minden kérdésre sokjegyű számnevekkel, illetve plakáttömörségű, a tárgyhoz nem kapcsolódó szlogenekkel válaszoltak, így a párbeszéd szimulálása sikertelennek bizonyult.
130. oldal
Ha egy kifőzde óriási hűhót csap a fasírozottja körül, plakátoz, hirdet, csörömpöl, és a főszakács minden fórumon azt ecseteli, hogy csakis a legjobb alapanyagokból, a legmodernebb konyhatechnikával dolgozik, az ember hajlamos arra gondolni, hogy több energia jut a marketingre, mint a fasírtra. Hogy a lelkes öndicséret mögött szójafehérjék, nátrium-glutamát, bedarált inak és porcogók és ipari szalonnák lappanganak. Nem a szakács feladata, hogy az ételt dicsérje. A szakács süssön. A fasírt fasírtsága: alapkövetelmény. Minden egyéb már nem fasírt. Nem üti meg a mértéket.
Olyan helyeken, ahol a sajtó szabad, a kormány nem ismételgeti kényszeresen minden fórumon, hogy sajtószabadság van. Miért tenné? Ahol sajtószabadság van, ott a sajtó szabadsága természetes dolog. Észre sem lehet venni; mint a jó fasírt, ami észtevétlen válik a fasírtság mibenlétének zamatos etalonjává. Ahol a kormány minduntalan vállon veregeti magát a sajtószabadság miatt, ott biztosak lehetünk benne, hogy állott a hús, ízfokozókkal és színezékekkel keverik,és sózzák, két marokkal sózzák a végtelenségig, hogy ne érződjék a stichje, hogy elálljon még negyednapra is. Bár a szép, színes hirdetésekben egész fasírtszerű.
34-35. oldal
Ma gyáva kis kutyám disznókkal találkozott. Az egyik utcánkbéli beszerzett két helyes, apró malacot, ilyen tipikus „Pestről jöttem, meg is látszik" embernek való malacok, nem mázsás kocák, akiken csak úgy reng a sok tarja meg toka meg hasaalja, mint egy hentesüzlet reklámján (azon azért mindig meglepődöm, hogy a hentesüzleteket miért pont boldog disznók képeivel reklámozzák, de aztán mindig megmagyarázom magamnak, hogy a NER-t is boldog emberek képeivel szokták reklámozni), hanem ilyen trendi hipszterdisznók. Ott röfögnek a kerítésnél, bejárják az egész kertet, láthatóan szintén tök haszontalanok, és nekem speciel tetszenek (magam is Pestről kerültem ide, ez sok mindent megmagyaráz).
87-88. oldal
MAGYAR TANYA
És, íme, kedves látogatóink, egy igazi hungarikum: a magyar tanya! Az ott a pajta, a gémeskút, a szalmakazal… baromfiudvar, tornácos ház muskátlis ablakokkal, és a tetején egy galambdúc. A kerítés mellett napraforgók, az ugaron dudva, muhar… Ugye, milyen romantikus?
– Nagyon szép. És az ott kicsoda?
– Hol?
– Ott… a ház mellett. Az az éhes kinézetű, kissé rongyos, szomorú öregember. Ő is hungarikum?
– Ja, az? Az nem érdekes. Az a Magyar Pista bácsi.
– Itt él?
– Dehogy! Csak itt lakik.
337. oldal
A FIÚ ELLENTÉTE
Flóra leckét ír. Rokon értelmű szavak, ellentétes értelmű szavak. „Fiú", rokon értelműnek odaírja, „srác", és írná tovább, amikor beleszólok.
– Ugye, tudod, mi a fiú ellentéte? Talán egy halott fiú. De nem, az a fiú egy lehetséges, szomorú állapota. Egy hiány az univerzumban, amit az adott fiú kitölthetne. De még az sem, az nem a fiú ellentéte, csak nemléte. Írd be azt, hogy antianyag-fiú!
Kissé szánakozva néz rám. – Ugye, tudod, apa, mit akarnak, hogy beírjunk?
– Tudom. De, ugye, te is tudod, hogy az ostobaság?
– Hát persze – válaszolja –, többnyire ostobaság szokott lenni.
Nézem, ahogy beírja: „lány". Aztán egymásra nézünk.
Mi, az ellentétek. Ma megint tanultunk valamit, nem az iskolának, talán az életnek.
205. oldal
NAGY NEMZETI ÁLOM
– Hallotta, Hacsek?
– Hallottam, Sajókám.
-És mit szól hozzá?
– Hát ezt, hogy hallottam.
– Mit hallott?
– Hogy azt kérdezte, „hallotta, Hacsek?”.
– Maga nagyon hülye! Azt hallotta, hogy Pesten nem lesz Olimpia?
– Miért, eddig volt?
– Ne borítson ki megint! Nem volt, nem is lesz.
– Akkor olyan, mint szőnyegboltban a hering.
– Mit jön nekem ezzel a heringgel?!
– Szőnyegboltban nincs. Optimális esetben. De akkor mi ebben a hír?
– Hogy nem dobunk ki egy csomó pénzt az ablakon.
– Miért, lopás sem lesz?
– Az lesz.
– Na, látja! Az eddig is volt, ezután is lesz. Olimpia eddig sem volt, ezután sem lesz. Ne fárasszon már, beszélgessünk inkább a heringekről! Magának nem fáj az a fekete szíve a nagy nemzeti álomért?
– Nem is tudom, Sajókám. Én inkább már ébredeznék.
216. oldal
Magyarországon vannak olyan liberális felforgató elemek, akik dafke szegények, hogy a kormány sikereit beárnyékolják. Sokan direkt megfagynak otthon vagy az utcákon, hogy így diszkreditálják a futballpályák fűtött gyepét vagy a kellemesen meleg márványos jacuzzikat. Akadnak, akik akarattal éheznek, hátha megkeseredik nemzeti burzsoáziánk szájában a szantálfán füstölt beluga mangalicakaviár. Ezek az alakok egyszerűen nem érdemlik meg, hogy szegények legyenek!
153. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robin O'Wrightly: Andrea tutto bene 98% ·
Összehasonlítás - Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet 94% ·
Összehasonlítás - Tarja Kauppinen: A nép igazsága 89% ·
Összehasonlítás - Pozsonyi Ádám: Harcra fel! 90% ·
Összehasonlítás - Csabai Márk: A hatlövetű 87% ·
Összehasonlítás - Csabai Márk: Nem tündérmese 87% ·
Összehasonlítás - Andró-Vaskó Sándor: Megakarokhalni ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: XLM (teljesen eszetlen szerelem) ·
Összehasonlítás - Gabriel Wolf: Something Sickly Unique ·
Összehasonlítás - Gabriel Wolf: A borzalmak városa ·
Összehasonlítás