Budapest ​novemberben (Bűnös Budapest-ciklus 5.) 145 csillagozás

Kondor Vilmos: Budapest novemberben Kondor Vilmos: Budapest novemberben

A ​Gordon Zsigmond-sorozat ötödik és egyben befejező része.

Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról. Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e. Gordon Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak, nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek. Nem. Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog. Egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos fogalmakká váltak, egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Libri, Budapest, 2017
472 oldal · ISBN: 9789634333111
>!
Libri, Budapest, 2017
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634332602
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049774

2 további kiadás


Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Kálvin tér, Budapest


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
dagikám
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Ez most hajszállal izgalmasabb volt az előző résznél. Lehet azért is mert nem volt annyira teleszőve politikai szálakkal, és nem vesztem el benne. Imitt- amott vontatott volt,de még mindig magával ragad a sajátságos hangulata.

>!
Véda MP
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

A sorozat eddig olvasott részei közül ezt volt a legnehezebb olvasnom és ez tetszett a legkevésbé. Eddig azt hittem a 2. világháború és Auschwitz a nagy mumus olvasás terén, de rájöttem ’56 fóbiám is van. „Sajnos” Gordon/Kondor most is kiváló korrajzot tár elénk, ami miatt párszor erős késztetést éreztem, hogy földhöz vágom az egészet, de ebookként ettől inkább eltekintettem.
Zsigmond rajongásom töretlen maradt így a ciklus végére is, ami ugyan szerintem függő vég, és ez némi bosszúságra adott okot, ugyanakkor reményre is, szóval úgy döntöttem megbocsátok és addig olvasgatom a kiegészítő köteteket. A krimi szál ebben a részben szándékoltan halványabb volt, de korántsem gyengébb. És különben is, Kondor atmoszféra teremtő ereje elegánsan elvitte az egészet.

>!
Frank_Spielmann I
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Gordonbontás.

Itt a vége, fuss el véle, állítólag ez az utolsó kötet, én azért még reménykedem folytatásban, de hát már 56 éves Gordonunk, az egyik kezén elintézték a hüvelykujját, az nem működik, a másikat átlőtték… A válla még mindig fáj néha… stb. stb.

Kivételesen ez nem (csak) az öregedés, hanem a bunyók meg az ÁVH. Ez a jó Kondorban, a főhős nem Rambo vagy Rimbaud, ha megütik, az fáj neki. Azért persze szinte mindig győz, mert ha nem győzne, akkor megölnénk, azt meg mi se akarnánk. És ha az előző kötetben vállonlőtték, akkor az a következőben is fájdogálni fog.

Meg az idő vasfoga is elszáll felette.

Sötétebb, mint eddig volt, most ehhez még 300 oldalon át kell várnunk a megoldást és a végkifejletet. A sorozat végére Kondor bekerült a magyar élvonalba, szerintem. Krimit ír, de én rettenetesen unom, ha egy kriminek csak a csontvázát írják meg: megölték, kinyomozza, megvan, és közben a szereplőknek és a környezetnek se íze, se bűze. Kondort szinte nem is a krimi miatt olvassuk, hanem a kor miatt. Szerencsésen választ időpontokat, 1936, 1939, 1943, 1946, 1956. A magyar nép vérzivataros százada. Oké, ’56 óta nem igazán folyt vér, kivéve a mindennapos gyilkosságokat, de ahhoz kellett egy jó adag megalkuvás is. Mindig, mikor 56-ról olvasok, van benne valami felemelő, hogy akármennyire is elvakult volt a felkelők egy része, akármilyen káosz is volt, mégis kivívtak pár napra egy olyan szabadságot maguknak, amit előtte talán még sose, később pedig csak harminchárom évvel később tapasztalhattak meg. Aki túlélte a megtorlásokat, meg az idő elszálló vasfogát. (Az ÁVH mondjuk durvább az időnél.) Szóval hogy hogy lehetetett ezután újra diktatúrában élni, lelkifurdalás nélkül. Hagyjuk, hogy itt maradjanak a ruszkik? Hát… hagyjuk. Mert erősebbek… Hát október 23-án is erősebbek voltak, mégis ki lettek űzve pár nappal később. Jó, de visszajöttek. 1945-öt még lehet úgy-ahogy felszabadításnak hívni (végül is a németek elmentek, bár ez inkább csereakció volt…), de ’56 novemberét már nem, az kőkemény megszállás. És egy megszállt országból lett a legvidámabb barakk. Hát mit csináljanak szegény megalázottak és megnyomorítottak? Legalább örüljenek, rabságban is lehet örülni. Szinte már feledi az ember, hogy rab, ha harminc éven át rab, házi őrizetben, láthatja a Dunát, ehet étteremben, azért mégse olyan rossz, a kávét még cikóriával dúsítják és többször is kifőzik ugyanazt a zaccot, de legalább szép. Ja meg épül a szocializmus.

Persze így utólag könnyű beszélni, ha ott lettem volna, valószínűleg beülök az obligát vöröskeresztes mentőautóba a Megáll az időből, és megyek.

Gordon Zsigában az a jó, hogy nem nagyon ítélkezik. Hideg, mint a kő, rezignált, mint Bogart (bárt jobban szereti Cagney-t, de szerintem akkor is Bogartra hasonlít), de azért van neki felesége is, szeret is embereket, nem csak unja az életét. Még dolgozik is, jó zsurnaliszta. Ilyen ma már talán nincs is, hogy jó újságíró. Idehaza.

Kár érte, hogy ennyi volt, van még egy novelláskötet, azt még elolvasom, és várom, hogy Kondor ezt nagyon nyitott lezárást egy újabb regénnyel toldja meg. Már ebből a lezárásból külön regényt lehetne írni, igaz, most nem mennénk sehova az időben, maradna ’56. Na mindegy.

Báj, báj, Gordon! Jó volt veled.

6 hozzászólás
>!
modus_operandi
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Másodjára még jobban tetszett a könyv. Elsőre nem is tudom hova tettem az eszemet, annyira nem emlékeztem bizonyos (a legtöbb) jelenetre. Színvonalában abszolút hozza az első kötet hangulatát, tökéletesen érezhető, szinte fojtogató a bizonytalanság, a kétely, a furcsa létállapot, és mindez krimibe ágyazva a lidérces – máig sebet tépő – ’56-os események kereszttüzében. És ami igazán levett a lábamról, hogy a karakterek annyira életrevalóbbak, hitelesebbek voltak, az érzelmek szebben és intimebben ábrázoltak (talán ha egy csókot vált Zsigmond és Krisztina az egész 320 oldalas könyvben), amit könnyebben elhiszek egy háborús fenyegetettségű országban, mint a giccses amerikai filmjelenetek csókjait. Egyszóval: minden a helyén volt ebben a regényben és szivesen olvastam volna tovább!

>!
Aurore
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Utolsó Gordon-regény, nekem itt esett le, hogy Zsigmond a mocskos XX. századdal egyidős. (Eddig azért nem tudtam, mert a Bűnös Budapest kimaradt, most már ezt is tudom.) Így most már ő is rendesen benne van az ötödik X-ben, ezért kissé higgadtabban nyomoz. És – valljuk be – a verekedés sem megy már annyira, tolószék ugyan nincs, mint azt az előző értékelésemben megjósoltam, de itt fáj, ott fáj, amott fáj. Inkább Budapest méltán híres gyógyfürdőibe kellene járnia hullaházak és pártvonalas szerkesztőségek és köztéri csaták helyett. Azért a végén mégis becsúszik egy jólsikerült jobbegyenes.

Maga a nyomozás rész egyébként nekem meglehetősen vontatottnak tűnt, talán ez a „krimi” tetszett a legkevésbé az eddig olvasottak közül. A korkép viszont ismét telitalálat, vagy talán ez sikerült az összes közül a leginkább – nem is tudom, hány ilyen jó szépirodalmi könyv született az ’56-os budapesti események bevonásával. Tetszett az is, hogy például és ahogy a Wayand-szálat végül elvarrja. Ezek miatt továbbra is jár a 4,5*. Isteni ez a Kondor, hogy a közeli magyar történelem eseményeinek felhasználásával és a korabeli főváros leírásán keresztül – mindig finoman utalva a mai helyzetre – ennyire a magyar életérzés ütőerén tartja a tolla hegyét. (Remélem, szép képzavar volt, nagyon igyekeztem.)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049774
22 hozzászólás
>!
roganedina
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Még mindig képes magával ragadni és végig izgalomban tart! Kicsit időzavarban voltam, az előző kötethez képest már több év is eltelt, nem igazán tudtuk meg, hogy mi is volt szereplőinkkel ezalatt a néhány év alatt, de ez talán nem is volt annyira érdekes. Ami tetszett, hogy az ’56-os események inkább amolyan mellékszálként jelentek meg és nem ez volt a fő motívum. A bűntény és annak felderítése ismét zseniális volt, tetszik, ahogy a kb. nagy semmiből komoly összefüggésekhez jut Zsigmond anélkül, hogy túlságosan belezavarodna az olvasó. Az utolsó fejezet nekem kicsit fura volt, és ha nem látnám, hogy „Ez a sorozat már lezárult.”, akkor azt hinném, hogy folytatás ígéretéről suttog az utolsó pár mondat…

>!
kvzs P
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Gordon Zsigmond lenyugodott, idősödő bécsi úriemberként kezdi a történetet, de szerencsére előbújik fanatikus régi énje. Újságíróként igazi pitbullként ragadja meg a témát, férfiként pedig minden követ megmozgat a szeretteiért. A könyvnek -számomra- most mégsem ő volt a főszereplője, hanem Budapest, és a forradalom.
Az eddigi könyvekben is nagyon erős volt a történelem és a hangulat bemutatása, és nagyon fontos részei votlak a történeteknek, most viszont mintha a nyomozós szál lenne a keret, amin keresztül az igazi főszereplő megmutatkozik.
Olvasható krimiként -mert annak is jó-, de olvasható történelmi kiegészítőként is, szerintem mindkét szerepben megállja a helyét.
Hiányozni fog Gordon Zsigmond, de ez a rész méltó befejezése a sorozatnak!

>!
szallosas P
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Az öt rész közül nekem ez volt a kedvencem. „Egy szuszra” olvastam el mind az ötöt, szépen sorban egymás után. Mindegyik nagyon tetszett, de legfőképp ez. Valahogy úgy jött ki az olvasásom, hogy október 23-a és környéke volt amikor ezt a részt olvastam, így még aktuális is volt. Nagyon jól sikerült visszaadni az akkori eseményeket, vitt magával a történet. Csak úgy sodródtam az eseményekkel. Kíváncsian vártam, hogy éppen hol lyukad ki Gordon, kivel találkozik, mi történik vele és a többiekkel. Nagyon szerettem!

>!
MeeCee P
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Sikerült a sorozatot a befejező résszel kezdenem, persze így jár az, aki a listája nélkül megy el a könyvtárba. Na, mindegy. Viszont talán ez is lehetett az oka annak, hogy történet maga annyira nem fogott meg, és ugye az itt-ott felbukkanó szereplőket sem tudtam hová tenni, viszont rettenetesen jó a könyv hangulata, nagyon jól ír az akkori eseményekről. A vége meglehetősen nyitottra sikerült, talán lesz még folytatás (?), de az biztos, hogy az előzményeket is el fogom olvasni.

>!
Mallinalli
Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Ahogy az egész sorozat, ez is nagyon tetszett. Feltehetően ’56-ot nem lehet elég nézőpontból bemutatni, ez is egy a sok közül és jó, érdekes. Engem sosem a krimi érdekelt Kondor könyveiből, ezért aztán nem zavar, hogy itt igazából nincs is krimi. Ami van mint fedősztori, nekem nem volt túl érdekes, a befejezése pedig nekem kissé suta, ezért adtam „csak” 4,5 csillagot, de kevés ávéhás ütés sem kéne és esetleg adnék rá 5-öt is.
Nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit Kondor tollából olvastam, mert imádom.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Istenem, de szerette a nőket. Meg az italt. – Gordonra pillantott vastag szemüvege mögül. – Most mondja meg nekem, hát mit szeressen egy férfi? A férfiakat meg a málnaszörpöt?

116. oldal

>!
Ross P

– Elemér, neked a maradék eszed is elment – teremtette le az alacsony férfit. – Ki mondta, hogy fogadhatnak nálad Nagy Imrére? Hogy hány napig bírja még?
– Nem tudtam… – hebegte. – Én csak…
– Te csak? Nem emlékszel, milyen kevésen múlt, hogy be nem zártam ötvenhárom nyarán, amikor arra hirdettél fogadást, hogy Sztálin halála után hány hónapig bírja majd Rákosi? Hány napig vertek ezért az Akadémia utcában?
– Három hétig.
– Megbeszéltük, hogy ilyesmire akkor sem kötünk fogadást, ha irgalmatlanul sok pénzt lehet keresni vele.
Elemér lesütötte a szemét.
– Olyan jók voltak az oddszok.

182. oldal

>!
Aurore

[Csákváry Margit] kiállhatatlan kis nő volt, csontos, és meggyőződése olyan mély, mint egy artézi kút a Bükkben […]

232. oldal

2 hozzászólás
>!
Ross P

– Legyőztük volna a svédeket, mondom nektek! – csapott az asztalra egy kecskeszakállas férfi.
– Majd legyőzzük őket később – nyugtatta egy másik.
– Már ha egyáltalán megrendezik a meccset. Valaha – ingatta a fejét a kecskeszakállas.
– Egyszer csak vége lesz ennek – morogta egy idősebb alak, komikusan kerek sörhasát simogatva.
– Ezt az egészet a kommunisták találták ki! – szólalt meg a torzonborz egykori ügyvéd. – Miattuk kellett elhalasztani a meccset!
– A kommunisták azért robbantották ki a felkelést – kezdte lassan egy szemüveges, negyvenes férfi –, hogy erre hivatkozva elhalasszák a vasárnapi magyar-svédet, amit megnyertünk volna? – húzta fel a szemöldökét. – Bélám, ezt még át kéne gondolnod.
– Átgondoltam – vágta rá a Béla nevű egykori ügyvéd. – Ezt is a Gerő találta ki.
– És az ÁVH szervezte meg – bólintott ironikusan a kecskeszakállas.
– Látod? – visította a torzonborz. – Imrus is belátta!
Az Imrus nevű férfi kezébe temette az arcát, és a fejét ingatta.

168-169. oldal

>!
Frank_Spielmann I

– Emberek! – kiáltott fel valaki az egyik sarokban borittas hangon. – Nem ez [Nagy Imre] volt a begyűjtési miniszter?
– Az akkor volt, Kálmán bácsi. Most más a helyzet.
– Miért? – érdeklődött vehemensen Kálmán bácsi. – Három éve is egy mocskos nagy piás voltál, most is az vagy. – Egyre jobban belelendült, az asztal szélébe kapaszkodva folytatta. – Nem ez söpörtette le a padlást? Vitette el a malacot?

212. oldal

2 hozzászólás
>!
Aurore

Rágyújtott, és úgy hajtotta le a kávét, mintha feles lett volna.

285. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dohányzás · kávé
4 hozzászólás
>!
Aurore

Inge két lépéssel az íróasztalnál termett, kihúzta az egyik fiókot, keresgélt a papírok között, majd amikor megtalálta, amit keresett, úgy lobogtatta, mint a lánglelkű költő a népfelkelők követeléseit.

64. oldal

2 hozzászólás
>!
Aurore

Magyarországon nem következnek be változások egyik pillanatról a másikra, és ahhoz, hogy valami történjen, tömegeknek kellene az utcára vonulni.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Magyarország · változás
6 hozzászólás
>!
Aurore

Eleinte mindenféle gombócot fogyasztott, aztán lassan lehorgonyzott a töltött változatnál – felesége meg a Michigan tó alján, miután a kifőzdében annyira elhízott, hogy ezt látta az egyetlen kiútnak. Stubenhaber azóta gyakorlatilag gombócon élt, és a változatosság, valamint a kiegyensúlyozott étrend érdekében evett töltetlent is, amelyek között a tiroli (kockára vágott füstölt szalonnával dúsított) volt a kedvence, erre szokott petrezselymet szórni, hogy zöldséget is egyen.

186. oldal


A sorozat következő kötete

Bűnös Budapest-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Szántó Dániel: Revans
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Szabó Tünde: Rácsok
Nemere István: Halj meg helyettem!
Vavyan Fable: Galandregény
Kevin Lyon: A sorozatgyilkos