A ​másik szárnysegéd (Szent Korona-trilógia 1.) 91 csillagozás

Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Wertheimer ​Miklós hadnagy, Horthy kormányzó szárnysegéde alapvetően hétköznapi figura. Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija. Ám október 15-én egyszerre kerül veszélybe mindhárom: a kormányzó fiát az orra elől rabolják el, majd Magyarország, ha csak pár óra erejéig is, de kilép a háborúból, és a nyilas hatalomátvétel fenyegetése dermesztő valósággá válik.

A katasztrófa elkerülhetetlen, ezért a kormányzó és legbelsőbb köre egyszerre két olyan feladattal is megbízza Wertheimer hadnagyot, amelyek egyenként is embert próbálóak: menekítsen ki az országból egy geológust, mielőtt Szálasi és veszett csatlósai elkapnák, és menekítse ki az országból a Szent Koronát. Azt a Szent Koronát, amely eddig soha nem hagyta még el Magyarország területét, azt a Szent Koronát, amely Wertheimer hadnagy számára sokkal többet jelent egy koronázási ékszernél. Pár óra elteltével egy fiatal lánnyal az oldalán hagyja maga mögött Pestet, hogy végrehajtsák a lehetetlen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
618 oldal · ISBN: 9786155272943
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
446 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272455

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

”… az élet pedig nem furcsaságokkal, hanem kiszámíthatatlan, véletlenszerű és gyakran értelmetlen eseményekkel van tele.”
Kézbe véve ezt a könyvet rögtön nyilvánvalóvá válik az egyik hibája. Vastag. A vastag=jobb tétel nem feltétlenül az irodalomban nyeri el bizonyítását, vannak erre alkalmasabb területek. Ott sorakozik a polcomon Kondor eddigi összes könyve, és egyértelmű a tendencia, egyre vastagabbak, vagyis megállapítható, hogy szerzőnk a J. K. Rowling-szindrómában szenved, a sikerrel egyenes arányban lesz fecsegőbb. Beleolvasva a könyvbe nem is csalódtam, bár ez ide most nem a legjobb szó. Fecsegés-locsogás minden szinten, nincs egy valamire való mondat, amit ne kísérne 3-4 teljesen felesleges, a történetet semerre sem vivő töltelék mondat, mintha minden féldeci után lehúznánk egy korsó sört. És mint a jó krimikből tudjuk, a fecsegés csak lebukáshoz vezet, itt sincs másképp. Egy fejezetben 3-4-szer olvasom, hogy úgy, mint az amerikai filmekben stb, ami már magában is bosszantó ismétlés, de a fejezet végén meg mi áll?: hogy barátnője csak nehezen tudta elcipelni moziba. Lehet, torrentezett. Aztán a proklamáció beolvasása után nagy a fejetlenség, az egyik főkatonától halljuk, hogy semmi hír a frontról, nem tudni, átálltak-e csapataink a szovjetekhez. Két oldallal később Miklós már tudja, hogy csapataink nem álltak át. Honnan? Vagy egy későbbi kijelentés Miklóstól, hogy magyar katonatiszt nem lop autót. Holott kétszáz oldallal korábban már ellopott egyet… Vagy az órája, amire rápillant, pedig már régen elcserélte egy motorra.
Szóval itt van a mi főhősünk, Wertheimer Miklós, aki egy idióta. Horthy szárnysegédje, tehát egy feltétlenül megbízható, kiváló képességekkel rendelkező katonának kell lennie. Ehhez képest úgy viselkedik, mint egy első bálozó szépfiú, fontos küldetése közben leáll vitatkozni egy lánnyal, ahelyett, hogy megrázná, mint Krisztus a vargát, amikor az nem segít neki. Ennél is nagyobb húzása, amikor ugyanennek a lánynak a kérésére, akit egyébként ekkor még egyáltalán nem kedvel, belesétál egy nyilvánvaló nyilas csapdába. És ha már lány, itt van nekünk egy indokolatlan Emília, most sem értem, mit keres ebben a történetben. Miklós csak pár órája ismeri, idegesíti, majdnem meghal miatta, mégis magával viszi egy veszélyes és titkos küldetésbe. Logikus, nem? Persze aztán kerekedik köré egy történet a magyar olajkincsről, de nem tudtam komolyan venni az egészet.
Persze a fentiek lehetnének csak lokális hibák, emellett lehetne maga a regény globálisan jó, de nem. Először is el kellett volna döntenie az írónak, hogy mit akar: rejtői könnyedségű kalandregényt, vagy a korhoz méltóan sötét és kegyetlen történelmi kalandregényt. A jelek szerint nem tudta, ezért keveri a kettőt, az első kétharmada próbál könnyed és laza lenni, az utolsó harmadban viszont komorabb tónusok kerülnek elő, persze mindenhol keveredik ebből is, abból is egy kicsi a másik mellé. A másik, ami zavart, a kalandok hiánya. Egy kalandregénynek megvan a ritmusa, amit adagolni kell az olvasónak, és Kondor ebben nem jó, sokszor fölösleges fecsegéssel, töltelék leírásokkal, párbeszédekkel és vakvágányokkal terheli a történetet, és amikor tényleg történik valami, akkor néha nevetséges és logikátlan az egész (az Akaliban történtek értelmezhetetlenek számomra). A legsúlyosabb hiba, hogy pont a regény végére ül le teljesen a történet, ahol illene neki felpörögni, a szálaknak összefutni, és a történetnek megoldódni. Ráadásul két cliffhanger is ott fityeg a történet végén, így nem lehet befejezni, kérem. Főleg, hogy olvasva a 2. kötet fülszövegét nem is folytatja a történetet, hanem visszaugrik Miklós apjához.
És hát maga a korona, annak megmenekítése. Most nem megyek bele, mennyire volt ez fontos vagy sem a háború kimenetelét illetően, de hogy egyszer sem merül fel Miklósban, hogy megkérdőjelezze ezt magában, miközben összeomlik körülötte az egész világa és az élete… hogy bevillanjon neki, talán hagyni kellene ezt a tárgyat és mentenie magát, meg az egyetlen embert, aki még fontos a számára. De nem, Gollamként csügg az ő drágaszágán, de hát már az elején említettem, nem egy zseni.
Sokan kiemelik, hogy történelmi hűség, korábrázolás, ebben erős Kondor. Való igaz, látszik a rengeteg anyaggyűjtés eredménye, ezt nem lehet elvitatni tőle, de néha jóból is megárt a sok. Azt látom, hogy mindent megpróbál felhasználni, amire rábukkant, nem tudja elereszteni a kincseit, akkor is beleírja, ha nem kellene. Kétszer is hallunk pl. Szotyoriról, a bukmékerről, de aztán sem ő, sem semmi fogadás nem bukkan fel a regényben Akkor meg minek? Vagy a rengeteg jármű, amikről részletes leírást kapunk, igaz, Miklós elég autófetisiszta.
Szóval szegényebbek lettünk egy jó, magyar történelmi kalandregénnyel, meg egy illúzióval, hogy a magyar könyvkiadást érdekli bármi más is a gyors profiton kívül.

16 hozzászólás
>!
cippo IP
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Most mondanám, hogy a Wertheimer Miklós bizonyos értelemben 'negyvennégy férfi Bridget Jonesa, de igazából az van, hogy Kondor Vilmos nagy Dumas.

5 hozzászólás
>!
kvzs P
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Wertheimer Miklós hadnagy igazi kalandregény hős -ami nem is csoda, hiszem végig az igazi hősökre akar hasonlítani-, és igazi katona -ahogy azt az apjától tanulta. A rá bízott feladatokat minden áron el akarja végezni. Néha kicsit soknak is tűnhetne, hogy minden nehéz helyzetből megmenekül, azonban ezeknek a meneküléseknek mindig ára van. Ebből a szempontból a könyv tehát nem klasszikus kalandregény, még a vége sem klasszikus habos happy end.
Kondor Vilmos már megint egy igazi színes-szagos történetet írt nekünk, amibe nagyon jól beleszőtte a politikát, a történelmet és az egyéni sorsok bemutatását. A regény szerkezete annyira feszes, annyira jól szerkesztett a történet, és annyi izgalmas fordulat van benne, hogy alig tudtam letenni. Régen olvastam olyan könyvet, ami miatt még elaludni is nehéz volt – csak még egy fejezetet –, és utána még álmomban is a történettel foglalkoztam.
(Személyes megjegyzés a végére: a két nagymamám neve Emília és Franciska, így jól esett olvasni a hadnagy életében fontos nőkről. Nagyszüleim mind Kenderesről származnak, így a Horthy családról szóló részeket most is máshogy olvastam, mint azok, akiknek a nagyszülei nem meséltek személyes történeteket róluk. A történet kezdetekor -pontosabban az ostromig- ráadásul az egyik nagymamám ott volt a palotában, mint a Horthy család cselédje.)

>!
dwistvan P
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

A szerző nem történelminek, hanem inkább kalandregénynek nevezi művét. Számomra a történelem nagyon ott volt a kaland minden percében. Akkor ismerhetjük meg a régebbi korokat, ha azokban az időkben játszódó eseményeket, a régvolt embereket mindennapi életük közepette figyelhetjük meg. Ez itt nagyon jól működött, szinte ott jártam keltem az események kellős közepén. Kalandregénynek megint csak kiváló, mert végig feszültséggel teli izgalom, elképesztő fordulatok, bravúros megoldások követik egymást. Rendszeresen majd elfelejtettem leszállni a vonatról amikor olvastam. Régebben találkoztam a könyv reklámjával a metrón, akkor már eldöntöttem, hogy ezt a könyvet, sőt az egész sorozatot el kell olvassam. Örülök, hogy megszereztem, örülök, hogy olvashattam. Azonnal elkezdtem a folytatást. Reménykedem, hogy 3. rész is lesz.

>!
Banditaa
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Kicsit több Horthyt és sokkal kevesebb nyilast vártam, és hosszú is volt, de legalább fordulatos – bár azt kicsit nehéz elhinnem, hogy minden eldugott kis faluban százszámmal mászkáltak volna a nyilasok, mert hát a főszereplők lépten-nyomon beléjük botlottak. Ha ebből kevesebb lett volna, meg ha csak minden ötödik oldalon írta volna le Kondor, hogy épp milyen sebességbe tette az autót, lehet, hogy jobban tetszett volna.
Néha a történelmi hűségre való görcsös törekvés nekem már sok volt, nem kellett volna ennyi utalás korabeli könyvekre, filmekre, dalokra, elhiszem én, hogy Kondor utánaolvasott a dolgoknak.

>!
Eule
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Molytársaim gyakorlatilag már mindent elmondtak a könyvről. Nem egy Budapest noir. Sok benne az üresjárat, a felesleges beszéd, leírás. Ráadásul már a vége felé teljesen úgy éreztem magam, mint egy C kategóriás amerikai akciófilmet nézve: nem hittem el, hogy ennyi akció, csavar, kaland és sérülés után G.I. Joe… izé, Wertheimer Miklós még mindig él. És utána még két filmre való akciójelenet jött. A kevesebb töb lett volna.

Ugyanakkor fel-felsejlik benne a Bűnös Budapest-ciklus szerzőjének tehetsége, és a rengeteg belefektetett munka. És a végére azért kissé megkedveltem Miklóst. ;-)

>!
Frank_Spielmann I
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Gordon Zsigmond jobb fej, mint Wertheimer Miklós, és maga a sztori is kissé félszemű. Ezt a Szent Korona-imádatot talán soha nem fogom megérteni. Ennek a történetnek talán a középkori Magyarországon több értelme lett volna, de hát akkor nem lehet szerepeltetni nyilasokat, meg gonosz németeket, akik a Führer kedvenc pincsijei. Talán nem is lett volna olyan izgalmas. Viszont az tetszik, hogy a sztori nem úgy végződik, ahogy gondolná az ember. Sőt, nincs is vége. Bár oda van írva, hogy VÉGE.

>!
Wiggin77
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Kondor Vilmos nem csak krimiben jó, hanem kalandregényben is,de még mennyire! Feszes, izgalmas, kalandos történet, szimpatikus főhőssel. Nagyszerű filmet lehetne belőle csinálni.
A történelmi légkör, az események és helyszínek bemutatása kiemelkedően jó. Kondornak nagyon jó érzéke van a hangulatteremtéshez. Amikor azt a részt olvastam,amikor a Balaton-felvidéken autóztak az éjszakában, akkor kedvem lett volna útnak indulni és bejárni a regénybeli útvonalat.
Kíváncsian várom, hogy legközelebb milyen történettel és milyen műfajban lep meg az író.

>!
Daniel_Cserhalmi IP
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

A Kondor könyvek erőssége a hangulatban rejlett. Nos adott egy könyv, melyben már nem Gordon Zsigmond a főhős, és az egész valahogy nem lett jó. Az egyes szám első személyben való elbeszélés nekem nem jött be, főként, hogy néha át kellett váltani E/3-ra, bizonyos jelenetek kapcsán. Bár a korrajz itt is pontos volt mégis a Budapest novemberben esetén azt éreztem, hogy körülöttem zajlik 1956, itt ez nagyon távoli volt. Hiába volt benne több cselekmény, mint az egész bűnös Budapest ciklusban, az egész sokkal inkább tűnt ponyvának, mint igényes regénynek. Néhol borzasztó B-kategóriásnak tűnt Miklós és Emília évődése, miközben épp a nyilasok elől menekültek, és a koronaékszerekre rendszeresen a „drágaság” kifejezést használta, ami borzasztóan idegesített. A harmadik rész kifejezetten időhúzó és felesleges volt ilyen terjedelemben. Szóval túlságosan hosszúra nyúlt, elvesztette a védjegyé vált alapos, realisztikus stílust, és egy közepes cselekményt kaptunk még a könyvben. Épp ezért kicsit csalódás…és bár lesz folytatás…hát nem tudom. Hátha a nyilas idők utáni Magyarország érdekes történetet ad majd Wertheimer Miklósnak. Addig is maradok a Budapest-ciklusnál!

>!
marcipáncica 
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy egyrészt borzasztó nehezen indul be, az első 100-150 oldal csiga lassúsággal halad előre, másrészt pedig később elkalandozik, terjengős és vontatott részek váltják az amúgy pörgős, és izgalmas kalandtörténetet. Ki lehetne belőle vágni vagy 100 oldalt, hogy sokkal feszesebb legyen a tempó.
A történet amúgy jó, fordulatos, szimpatikusak a karakterek (bár szegény Emília elég semmilyenre sikeredett), a történelmi háttér meg tényleg nagyon alapos, néha túlzottan is. Viszont az üresjáratok teljesen megtörik a történet ívét, néha nyögvenyelősen jut egyről a kettőre, és ez elrontja az élményt.
Óhatatlanul hasonlítom a Bűnös Budapest-ciklushoz, ami nálam köröket ver egyelőre erre, talán hiányzott a könyvből egy kicsivel több humor is, meg kevesebb kellett volna az autós leírásokból (bár ennek is biztos megvan a közönsége).
Remélem a folytatásra ezeket a „gyerekbetegségeket” kinövi a sorozat, kíváncsian várom.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

A bajusz nélküli szakáll viselője pökhendi, beképzelt, és azt hiszi, hogy mindenre képes lehet csak azért, mert a világ törvényei ellenére nem növesztett arcszőrzetet a szája fölé is, noha az álla alatt van már neki.

58. oldal

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Az a csürhe, amelyik képes összekavarni Jézust Marxszal, mindenre képes.

71. oldal

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– Én a Szent Koronában hiszek, a Szent Korona országában – néztem a tanítóra. – És ennek semmi köze a kommunistákhoz, nyilasokhoz, Trianonhoz meg Erdélyhez. Maga el van tévedve, ami meglep, elvégre maga a tanító – kanalaztam egyet, és lassan nyeltem le a levest, élveztem az ízét. – Mire tanítja őket? – néztem rá. – Hogy hányféle Magyarország van, és azok kikhez tartoznak? Nem azt kellene tanítania, hogy egy Magyarország van, de az mindenkié?

158. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Bekapcsoltam a rádiót, zenét sugárzott, indulókat meg katonadalokat, amiket az ember a fronton soha nem énekelt, mert ott nem dalolni szokás, hanem lőni, ez azonban a dalok szerzőit egyáltalán nem zavarta.

103. oldal

>!
furacs

Valakik voltunk valahol, akik vigyáztak valamire, ami nem volt ott, ahol lennie kellett volna, mert valaki elásta valahol legalább kétszer, de a jelek szerint háromszor.

418. oldal (138. fejezet)

>!
Frank_Spielmann I

….Franciskának volt igaza, aki mindig azt mondta, hogy a változatosság kedvéért letehetném az izgalmakban, kalandokban és összeesküvésekben gazdag Bus Fekete László- meg Moly Tamás-könyveket, és a kezembe vehetnék, mondjuk, végre egy Márait is. Kipróbáltam, a kezembe vettem, sőt bele is olvastam az egyik regényébe, Zendülő polgárok vagy Egy zendülő vallomásai volt a címe, nem emlékszem már, aztán visszatettem a polcra, és levettem helyette egy Ujhelyi Nándort, mert abban legalább kivételes malacságok vannak.

148. oldal

2 hozzászólás
>!
Banditaa

A magyaroknál csak az indiaiak hülyébbek, mert ott huszonötezer brit gyarmati alkalmazott, hivatalnok meg katona irányítja a fél kontinenst.

Kapcsolódó szócikkek: gyarmatosítás · India
>!
Ferkó 

    – Maga egy akkora tahó, hogy a Tolnaiban külön szócikket érdemelne – jegyezte meg a lány.
    – Budai tahó, kisasszony. Ezt a pesti tahók nevében ki kell kérnem magamnak – javítottam ki. Budán születtem.
    – Mintha számítana.
    – Komolyan mondja – fordultam feléje. Ezen fogunk vitatkozni itt alig pár kilométerre a az utolsó településtől az isten háta mögött, este kilenc után?

254. oldal

>!
Ferkó 

A helyiséget belengte a pulutyka illata és ugyan Keresztmama nem volt valami jó szakácsnő, nagyokat nyeltem. Tudtam, hogy a sült oldalas már nem dukál errefelé sem a kelkáposzta-főzelékhez …

220. oldal

>!
furacs

– Nem éhes? – szólt utánam az öreg.
– Mert ha az lennék, adna enni?
– Próbálja ki – válaszolta az öreg hamiskásan.
– Adna ennem?
– Miért nem ezzel kezdte? – intett az öreg, és betotyogott a házába.

319. oldal, 98. fejezet


A sorozat következő kötete

Szent Korona-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ottlik Géza: Iskola a határon
Gordon Korman: Egy hamis hang
Nyulász Péter: Kamor
Ransom Riggs: Üresek városa
Pierre Gamarra: Tavasz kapitány
Alekszandr Naszibov: „Labirintus-akció”
Mario Puzo: A szicíliai
Walter Bukowsky: Csatárlánc
Szilvási Lajos: Fekete ablakok
Frank László: Az atom lázadása