A ​koronaőr második tévedése (Szent Korona-trilógia 2.) 40 csillagozás

Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

1919 ​áprilisának végén Budapesten az emberek már feladták a normális életnek még a látszatát is. A városban a tanácskormány tevékenységének köszönhetően eluralkodott a káosz, alig van ennivaló, a múltnál csak a jövő bizonytalanabb. Ez az egész felfordulás azonban nem különösebben érinti Wertheimer Miklós leszerelt főhadnagyot, aki a spanyolnáthából felgyógyulván aggasztó híreket hall a Szent Koronáról. Olyan híreket, amelyek félelemmel töltik el őt, akár az olasz tüzérségi sortűz a fronton.

A Wertheimerekről mindenki tudja, hogy a Szent Korona adósai, ezért Miklós mindent megtesz, hogy a korona utolsó őrét meggyőzze: képes elhárítani a koronára és az országra leselkedő veszedelmet. Vakmerő tervének végrehajtásában testvérére, Lajos és barátai segítségét kéri. A két Wertheimer látja, hogy egyetlen esélyük az azonnali cselekvés, és akcióba lendülnek. Miklós feleségét és két kicsi fiát hátrahagyva indul el, nyakában a bolsevik rendőrséggel, hogy küzdve árulással, halálos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
400 oldal · ISBN: 9786155468827
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468810

Most olvassa 6

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Kicsit bő lére eresztette, de nem is a történetei miatt szeretem Kondor Vilmost, hanem a korfestése miatt.

>!
dwistvan P
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Nagyon érdekes volt a történelmi háttér, a kaland is megvolt benne, mégis úgy éreztem, hogy az első kötethez képest az izgalom itt megtorpant. Ez a második rész, mégis időben jóval megelőzi az első kötetet. Összességében jó volt elolvasni és történelmileg is sokat adott. Várom a harmadik kötetet, ha már trilógia.

>!
kvzs P
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Bajban vagyok picit ezzel a könyvvel. Kalandregénynek túl lassú, túl aprólékos és túl sok benne a történelmi kitérő, történelmi regényhez képest meg túlságosan kalandos és néhol komolytalan. A történelmi háttér bemutatása, a visszaemlékezések nagyon érdekesek voltak -merem állítani, hogy többet tanítanak, mint a történelemkönyvek-, önálló kötetként is megállták volna a helyüket. Látszik, hogy borzasztó ismeretanyag állt a megírásuk mögött, és a sok tényanyag mellett sem lettek szárazak vagy vontatottak. A kalandregény rész viszont olyan jól követi a hagyományokat, és annyi abszurd helyzetet és csodás megmenekülést tartalmaz, hogy nagyon éles a kontraszt a visszaemlékezések és a koronához kapcsolódó események között. Mintha a főszereplő is két külön személyiséggel rendelkezne, amiket az élethelyzettől függően cserélget.
Maga a könyv tehát szokás szerint nagyon jól megírt, hangulatos és kellemes olvasmány, viszont olyan, mintha két különálló kötet nem túl sikeres házasításából született volna meg.

>!
drdodee
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Bajban vagyok ennek a könyvnek az értékelésével, mert jelenleg a kedvenc íróm, Kondor Vilmos, aki a Bűnös Budapest sorozattal megfogott és levett a lábamról, a Szent Korona trilógiával nem nagyon akarunk egymásra találni.
Először is, látszik, mennyi időt töltött az író csak a kornak a megismerésével. (És egyet kell értenem az utószóban tett kijelentésével, miszerint ezt az időszakot (1918-1920) nem kutatják kellő mélységben, vagy ha mégis, úgy nem jelennek meg viszonylag objektívebb elemzések a témában.) Rengeteg kutatómunka van benne, minden egyes oldalon felfedezhető ez az alaposság. És szerintem ez az egyik hátránya is a műnek. Nem történelemkönyvet akarok olvasni, hanem egy kalandregényt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a valós, élő személyek közé helyezett kitalált személy ne lenne alkalmas egy történelmi eseményt akként elmesélni, mintha azt ő tette volna. Van ahol ez nagyon jól működik, lásd pl. Bűnös Budapest sorozat, vagy éppen A másik szárnysegéd, de itt valahogy ez most nem ment. Száraz volt, nem csúszott. Az író nagyon aprólékos akart lenni, a megjelenített esemény majd’ minden egyes mozdulatát leírja, nem akarja az olvasó képzeletére bízni, szükségét érzi a cselekménysorozat részletes lefestését (ld. autóvezetés: elindulás nehézségei, sebesség váltás, fordulás, stb.). Az író nem hagy szabad teret a képzeletnek a lapok közé berakott régi fényképekkel sem. Értem én, hogy XXI. század, meg kell a vizuális inger, meg, hogy húúúú de érdekes, de pont a könyveknél, amelyeknek egyik fő feladatuk, hogy az olvasó képzeletére bízzunk a pl. a szereplők külső megjelenését, még akkor is, ha pontos leírás van róla. (Ha meg akarok nézni valamit, akkor úgyis ott van a google fényképek.:))
Mindezek és elfogultságom miatt csak négy csillagot tudtam adni.

>!
Norbert_Francz
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Nem volt rossz könyv, de úgy vélem, a sok leírás, a főszereplő merengései, a korkép részletezése, a jelenre történő kikacsintások időnként a cselekmény rovására mentek. Az első kötet nekem jobban tetszett.

Valószínűleg a harmadik könyv már a 1848-as időkben játszódik, kíváncsi vagyok, milyen egy Kondor-könyv a 19. században.

>!
winrudi
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Összességében egy hangyányi visszalépést érzek a kötet egészét tekintve a trilógia első részéhez képest, bár hozzá kell tenni, hogy 1944 őszének történelmi háttere sokkal jobban érdekel 1919 tavaszáénál. Főhősünk Wertheimer Miklós hadnagy, az idősebb, aki családja jó szokásaihoz hűen igyekszik megmenteni a Szent Koronát egy feje tetejére állított világban. Nekem nem okozott nagy csalódást a kötet, még mindig szeretem olvasni Kondor sorait, bármiről is ír. Kíváncsi vagyok az utolsó részre. (Bővebben a blogon.)

>!
Jucilla
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

A Gordon Zsigmond történetek után ez nekem nem annyira jött be. Furcsán hat, amikor ki-ki beszél a főhős a kisfiának. Illetve túlságosan elkalandozik szerintem. Nehéz volt a főszálat így követni. Nehézkesnek éreztem néha a történelmi események mindenáron való beillesztését.

>!
Krumplicsku
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Nem rossz, sőt talán jobban is tetszett, mint az első része, de Gordon zsigmondot akkor sem pótolja senki :-D
Nagyon „beszívott” a történelmi környezet (már megint), talán ahhoz képest, amit felvillantott pont, hogy lehetett volna egy picivel akár kidolgozottabb is. Első dolgom volt, hogy felfrissítsem régi, nagyon régi -így persze szellemében elavult, hisz még 89 előtt szereztem- tudásomat a tanácsköztársaságról… hogy aztán Kondor úgy, ahogy van, ki is fordítsa az egészet, megcáfolva azt is, amiről azt gondoltam, hogy talán valóban hozhatott (pl. mennyire törődtek az elvtársak a szegény gyerekekkel). Tényleg érdekes lenne erről többet olvasni, ami egy ilyen történetnek nyilván nem feladata…. szóval örülök, hogy legalább felvillant benne egy-két érdekes szempont.
Ugyanígy kapkodtam a fejem egy-két fordulatra is, bár az már időnként fel-felbukkanó dolog a Kondor történetekben, hogy a szereplők a legkeményebb börtönökből, a legkeményebb verőlegények karmai közül is csak úgy ki-kisétálnak…. de hát ez része a mesének (ráadásul az ilyen meséknek pláne része a főhős hihetetlen megmenekülése) és mivel minden más élethű, hát elhiszem :-D
Kíváncis vagyok, mi volt a koronaőr első tévedése? (talán a sokat emlegetett nagypapa, ami miatt a Wertheimer családnak az első és második könyvben le kellett dolgoznia a tartozást?)

>!
smetalin
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Ez nem igazán fogott meg! Itt, ott unalmas volt, elkalandozott a fő témától, elkezdett valamit mesélni, majd abba is beleszőtt egy történetet, a végén már azt sem tudtam mit is kezdett el mesélni!!!! ezek voltak a visszaemlékezések, hosszú hosszú monológok a háborúról, vagy másról! A könyv felét kiteszi ez, holott a koronáról kellett volna szólnia, vagyis annak vissza szerzéséről!! Elhiszem, hogy sok kutató munka áll a háttérben, de akkor írjon egy külön könyvet erről!!! Azért még szeretem az írót, a fanyar humorát, azt itt is meglehetett találni!

>!
krilla
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Nekem nagyon tetszett a könyv. Élveztem a történelmi korszakról adott sok érdekes információt, a fordulatos cselekményt, a gördülékeny, helyenként ironikus stílust. Mindenkinek csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

>!
cippo I

A Kis Komédiát hagytam a végére, mert az volt a legközelebb Lajos lakásához, már ha annak lehetett hívni azt a lyukat a Dessewffy utcában. Amint hat óra előtt nem sokkal odaértem a Szerecsen utcába, már kopogott a szemem az éhségtől és hasogatott a fejem, amin egyáltalán nem segített, hogy kiderült: a Folies Caprice, amely helyet adott Rott és Steinhardt műsorának, még januárban bezárt, a két komikus pedig a Révay utcában nyitotta meg kabaréját. (…)
A Kis Kabaré ajtaját zárva találtam, amit egy kicsit bántam, mert annyit hallottam Steinhardtról, hogy szívem szerint megnéztem volna, de persze nem akkor. A műsoron egy állatidomár és egy hasbeszélő is szerepelt, és mielőtt furcsállhattam volna, hogy miért van bezárva Steinhardt híres kabaréja, megláttam a kiírást: „HÉTFŐN BEZÁRUNK, MERT VAN MIT KIPIHENNÜNK”.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Wanda Wasilewska: Kalandos út
Adam Bahdaj: A holdfény-rend lovagja
Kósa Csaba: Kondor-Akácos
Breszt Borisz: A budai portya
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Gáspár Ferenc: A strucc vére
Iram Anna: Imre herceg fényében
Balogh Béni: Csatára fel!
Leo Kessler: Vér és jég
Teknős Péter: Roppannak a sapkarózsák