A ​korona ügynöke (Szent Korona-trilógia 3.) 33 csillagozás

Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Gyra ​Miklós 1876-ban a nem túl sikeres pesti ügyvédek életét éli: van egy irodája a halszagú Hal téren, benne egy hivatalszolgája, meg egy védence, akit azzal vádolnak, hogy megsértette a császárt. Nem túl kényelmes lakását feleségével és kisfiával osztja meg, ám ezt a polgári idillt váratlanul darabokra robbantja egy küldemény. Tartalma egy napló, feladója pedig egy Wargha nevű férfi. A könyvet forgatva Gyra előtt szövevényes történet tárul fel, melynek középpontjában a Szent Korona áll. Gyra nem kevesebbet akar megtudni, mint hogy ki árulta el a koronát, amely az 1848-49-es szabadságharc végóráiban nyomtalanul eltűnt, hogy aztán néhány évvel később hirtelen megtalálják, s így magyar királlyá koronázhassák vele Ferencz Józsefet. Ki fedte fel a Habsburgok előtt a rejtekhelyét? Ki volt a korona árulója – vagy megmentője? A jó eszű ügyvéd elindul, hogy a frissen egyesített Budapesten utánajárjon a dolognak, kerül, amibe kerül…
A korona ügynöke a koronát védelmező család, a… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2018
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634332039
>!
Libri, Budapest, 2018
448 oldal · ISBN: 9789634334071

Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

sztinus>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Nagyon nyögvenyelősen haladtam vele; és amikor a felènèl megkèrdeztèk itthon ketten:”milyen?”, azt válaszoltam rossz:(.
Vontatott volt, túl lassú. Amikor azt érzed, nincs kedved folytatni.
Az utolsó ~50 oldal kárpótolt, abban az volt, amit vàrok egy könyvtől: izgalmat, azt, hogy ott érezzem magam, jó helyszínt, tökös szereplőket. Számomra ez az aranyműves sztorijàval jött el, talàn az Ő èletèt szívesebben olvastam volna tovább.
Kondor Vilmossal lehet, hogy eleget ismerkedtem.

2 hozzászólás
dwistvan P>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Bár ennek a kötetnek már nem volt akkora lendülete mint az előző két kötetnek, nagyon szerettem benne a régi idők felidézését, a XIX. század világának felelevenítését. Az utószó is bizonyítja, hogy milyen gondossággal gyűjtötte Kondor Vilmos a háttér ismereteket, hogy a régi időkben érezhessük magunkat. Természetes, hogy nem a történelmi igazságot ismerhettük meg, hanem csak egy elképzelt lehetőséget, mégis jó volt körüljárni a régi idők történéseit. A sorozatra annak idején véletlenül bukkantam, de jó hogy elolvastam.

antimokus>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Azzal kezdeném, hogy sajnos ezt a könyvet nem tudom ajánlani senkinek. Sajnos már a szerzőtől korábban elolvasott másik kilenc kötet, történetet sem.
Már a tavaly megjelent Szélhámos Budapest olvasásával is komoly gondjaim voltak, azonban ez csak tetőzött, mikor pár hete láttam a The Sting című, 1973-as, 7 Oscar-díjat nyert filmet, aminek a plotja teljes egészében megegyezett a Szélhámos Budapest történetével. Tisztességtelennek tartom, mind a szerző, mind a kiadó részéről, hogy egy már 35éve ismert cselekményt adtak elő sajátjukként (egyetlen változás, hogy a történetet a 30-as évek Chicago-jából áthelyezték a 30-as évek Budapestjébe).
Ezidő tájban jelent meg A korona ügynöke, aminek az első részét imádtam. Ugyan az utolsó 80 oldalt itt is ki kellett volna szanálni, annyi abszurditást és hiteltelenséget tartalmazott, de volt annyi hangulata a történetnek, hogy adjak egy újabb esélyt az írónak.

Egy valamit muszáj leszögezni, A korona ügynökének semmiféle cselekménye nincs. 440 oldalnyi leírás, hogy a főszereplő az apja naplóját olvassa, miközben ennek menetét leírja a fiának. Mindezt 140 évvel ezelőtti szóhasználattal, ami olyan mondatokat eredményezett, mint „Czicza, czicza, cziczamicza, hol van a cziczuska?”. Felhozhatnám példának azt is, hogy a főszereplő legfőbb bizalmasát, a házimacskát, hiába él a lakásában évek óta, névvel nem illeti, mindenhol „matska”-ként hivatkozik rá. Mindezt egy oldalon akár öt alkalommal… a fent említett oldalszámon keresztül.
Ugyanakkor értem, hogy egy történelmi könyv megírása rengeteg kutatómunkát igényel, amelyet tisztességgel megtettek, emiatt a szerzőt vád nem érheti, azonban a korhűséggel kapcsolatos igényesség átfordult egyfajta öncélúságba. Erre talán a legjobb példa a tolvajszlenggel kapcsolatos mondatok, amelyben a szerző a névelőket is átírta volna, ha talált volna azokra alternatívát.

Mindent összevetve számomra egyértelművé vált, hogy a cselekményekkel bajok vannak, a szerző utolsó előtti könyvében azt teljes egészében lemásolta, ebben pedig már nincs is. Felmerül a kérdés: a többi kötetre honnan szedte?

A legelejétől kezdve Szent Korona-trilógiáról beszéltünk. Ha nincs három kötetre kiterjedő történet a szerző tarsolyában, akkor felmerül a kérdés: MIÉRT!?

Pedig akartam szeretni. De nem ment.

Krumplicsku>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Én tényleg nagy Kondor fan vagyok, de ez a könyv meggyötört és ez még hagyján, de nem is érte meg az olvasást.
Mert igen, a koronaőrös sorozat nem olyan jó, mint a Gordon történetek, de azért az előző kettőben még találtam élvezni valót és hát nem lehet csak remekműveket alkotni, attól Kondor Kondor marad, kedvenc, és elnézem, ha csak „elmegy” egy- egy regény.
Mert szerintem Kondor annak mestere, hogy ha a cselekmény és a krimiszál épp gyengélkedik is vagy a könyv az „elmegy” kategória, akkor is oda tud varázsolni a regény helyszínére, és akkor színnel, szaggal érezem a kor atmoszféráját és ezt nagyon élvezem.
No, itt hiába a régies írásmód, szóhasználat, ebből az atmoszférából semmi nem lett meg, csak a dögunalom. Épp ezért csak idegesítettek: modorossá tették a szöveget a latin kifejezések, matskának írt macskák, valós történelmi szereplők és történések bemixelése csak gyenge próbálkozás volt a korba röpítésben…. mert hogy egyszerűen nem volt MIHEZ hozzájárulniuk. Ha lett volna, nagy valószínűséggel fel sem tűnt volna egy csomó modorosság, de így alap nélkül csak ingatag, sőt, össze is omló légvár lett…
De még tán ez is oké lett volna, ha akkor legalább a cselekmény valamennyire érdekes lett volna….. de ez sem… Csak minimális történés, amúgy meg főleg az atya naplórészletei (nyomtatott betűkkel PLUSZ „eredetiben”, hadd teljenek az oldalak*), és azok kapcsán a fiú eszmefuttatásai, aki nagyon sokszor ráadásul olyat állapít meg, ami teljesen nyilvánvaló, azaz már ahogy elolvastam a naplót, kimondtam magamban, hogy aztán jól el is olvashassam még egyszer, szájba rágva, hogy mi a bibi is az atya soraival. Aztán a könyv felénél (!!!!!, aki bírta idáig…) beindul valami, de csak éppen hogy, ami kevés ahhoz, hogy eszünkbe jusson, ez egy krimi (na jó, mivel nem öltek meg senkit, hívhatom épp akár akcióregénynek is, de az meg még viccesebb), de esetleg elég lehet ahhoz, hogy ne akarja az olvasó oldalanként abbahagyni az olvasást.
Remélem, csak egyszeri botlás volt a dolog és maradhatok az, aki automatikusan, gondolkozás nélkül teszi a kosárba és olvassa az épp legújabb Kordon könyvet.

*jó, ezért igazából nem is haragudtam annyira, hiszen legalább hamarabb vége lett….:-( minden rosszban van valami jó….

Daniel_Cserhalmi IP>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Én kezdetben nagy szerettem Kondor könyveit. Ugyanakkor e trilógia első kötete is már elgondolkodtatott, hogy valami kezd kiveszni az íróból, és az újabb és újabb regények mind ezt igazolták, ahogy ez is. Mert abba nehéz belekötni, hogy mennyire alapos a felkészültsége. Értem én, hogy korhű akart lenni a szöveggel, és a macska az matska, és már számos már példát lehet hozni. Szóval a hangulatteremtés és a korrajz ötös. De! És ugyanezt tudom mondani az utóbbi könyveire: történet, az nincs. Tulajdonképpen Wargha István történetét dramatizálva írja le, és ennyi. Avagy egy konkrét történelmi esemény regényesített változata olvasható a könyv lapjain. És, hát hangulatteremtés ide vagy oda, ez azért nem izgalmas. Nem lehet kiért izgulni, sehol egy csavar, vagy egy csattanó. Indokolatlanul hosszú részek, amik érzésem szerint kb. olyanok, mintha kondor kérkedni akarna, hogy ő aztán mennyire felkészült. Nyilván nem ezt volt a célja. De mégis, lassan hömpölyög a történet a korona megtalálójának naplóján keresztül, de semmi több. A vége felé van egy minimális cselekmény, ami a napló visszalopásában testesül meg, aztán megint semmi. Oké, megtudjuk, mi a Wertheimer család múltja, miért fontos nekik a korona, de valójában kalandregénynek nevezni elég bajos, hisz pont a cselekményesség hiányzik belőle. Szóval az én szememben Kondor a kezdeti siker után lestálló ágban van. Jól ír, de nincs miről. Kár.

tifil>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

A matska rúgja meg! Ez már nem piczit van távol a Budapest…-től.

somiadri>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Ez az első könyv, amit nem olvastam végig. Unalmas, vontatott, borzasztó csalódás!

rencsirencsi>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Kondor Vilmos ismét nagyszerűt alkotott… annyira imádom a főhős szellemes megjegyzéseit és akár a mai társadalomba is beilleszthető kritikáit. Szerintem zseniális a stílus, a fél pont csak azért maradt le, mert Gordon Zsigmondnál jobb karaktert nem tudott alkotni! :)

Doma2>!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Vicces volt és szórakoztató, de főleg a mellékszálak. Gondolok itt mondjuk a bírósági jelenetre, vagy a Nemzeti Színházban megtekintett opera előadásra. Kedvenc mellékszereplőim Samu, a hivatalszolga és a macska :)
Sajnos a koronával kapcsolatos történet vonatottnak tűnt, különösen a napló részletek.

Klalli >!
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Én szerettem ezt a regényt, nem „tipikus Kondor”, de erőteljesen húzza be az olvasót az ábrázolt korszakba, és méltatlanul alulértékelt a humora. Nagyon jókat vigyorogtam olvasás közben.
Bár a matskát sajnáltam.


Népszerű idézetek

Klalli >!

Jóska a fejét rázta. A matska a valogát nyalogatta. Samu a fülét vakarta.
Csodálatos délután volt.

343. oldal

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!

– Tudja, a forradalmunk…
– Ó, kérem – szakítottam félbe. – Maguk meg a forradalmuk.
– Ez a maga forradalma is volt, tudja, ugye?
– Lehet – bólintottam –, ugyanakkor szépen kisajátították saját maguknak. Mi meg megkaptuk Petőfit és a Nemzeti dalt.

Gitta_Bry P>!

Ügyvéd vagyok, tudom, hogy igazság nincsen. Nincsen egy darab igazság, egy magasztos eszme, egy piedesztálra emelt idea „igazság” néven, viszont van ehelyett több igazság: van az enyém, azaz az ügyfelemé, a másiké, az ellenérdekű félé, valamint a bíróé, aki végül döntést hozván, kihirdeti a maga igazságát.

Három

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!

Ezt maga tudta, de én nem tudtam! Nekem ezt meg kellett tudnom! Hozomra higgyek el magának meg a kompániájának mindent, csak azért, mert idősebbek és kövérebbek nálam? Én nem a maguk világában élek – folytattam bosszúsan –, nem a múltban, hanem a jelenben meg a jövőben. Engem nem különösebben érdekel, mi történt negyvenkilenczben, engem az érdekel, hogy mi fog történni jövőre. Maguk azt hitték, hogy majd mondanak nekem valamit, én meg engedelmeskedem? Kik maguk nekem? Senkik, tisztelt uram – válaszoltam meg saját kérdésemet. – Én a magam ura vagyok, döntéseimért én felelek, életemért én felelek, még ha maguk mindent meg is akartak tenni azért, hogy sorsom fölött az irányítást átvegyék.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma
Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze
Bán Mór: A Holló háborúja
R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok
Urbánszki László: A dalmát háború