A ​korona ügynöke (Szent Korona-trilógia 3.) 15 csillagozás

Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Gyra ​Miklós 1876-ban a nem túl sikeres pesti ügyvédek életét éli: van egy irodája a halszagú Hal téren, benne egy hivatalszolgája, meg egy védence, akit azzal vádolnak, hogy megsértette a császárt. Nem túl kényelmes lakását feleségével és kisfiával osztja meg, ám ezt a polgári idillt váratlanul darabokra robbantja egy küldemény. Tartalma egy napló, feladója pedig egy Wargha nevű férfi. A könyvet forgatva Gyra előtt szövevényes történet tárul fel, melynek középpontjában a Szent Korona áll. Gyra nem kevesebbet akar megtudni, mint hogy ki árulta el a koronát, amely az 1848-49-es szabadságharc végóráiban nyomtalanul eltűnt, hogy aztán néhány évvel később hirtelen megtalálják, s így magyar királlyá koronázhassák vele Ferencz Józsefet. Ki fedte fel a Habsburgok előtt a rejtekhelyét? Ki volt a korona árulója – vagy megmentője? A jó eszű ügyvéd elindul, hogy a frissen egyesített Budapesten utánajárjon a dolognak, kerül, amibe kerül…
A korona ügynöke a koronát védelmező család, a… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2018
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634332039
>!
Libri, Budapest, 2018
448 oldal · ISBN: 9789634334071

Most olvassa 3

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
sztinus P
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Nagyon nyögvenyelősen haladtam vele; és amikor a felènèl megkèrdeztèk itthon ketten:”milyen?”, azt válaszoltam rossz:(.
Vontatott volt, túl lassú. Amikor azt érzed, nincs kedved folytatni.
Az utolsó ~50 oldal kárpótolt, abban az volt, amit vàrok egy könyvtől: izgalmat, azt, hogy ott érezzem magam, jó helyszínt, tökös szereplőket. Számomra ez az aranyműves sztorijàval jött el, talàn az Ő èletèt szívesebben olvastam volna tovább.
Kondor Vilmossal lehet, hogy eleget ismerkedtem.

2 hozzászólás
>!
dwistvan P
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Bár ennek a kötetnek már nem volt akkora lendülete mint az előző két kötetnek, nagyon szerettem benne a régi idők felidézését, a XIX. század világának felelevenítését. Az utószó is bizonyítja, hogy milyen gondossággal gyűjtötte Kondor Vilmos a háttér ismereteket, hogy a régi időkben érezhessük magunkat. Természetes, hogy nem a történelmi igazságot ismerhettük meg, hanem csak egy elképzelt lehetőséget, mégis jó volt körüljárni a régi idők történéseit. A sorozatra annak idején véletlenül bukkantam, de jó hogy elolvastam.

>!
antimokus
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Azzal kezdeném, hogy sajnos ezt a könyvet nem tudom ajánlani senkinek. Sajnos már a szerzőtől korábban elolvasott másik kilenc kötet, történetet sem.
Már a tavaly megjelent Szélhámos Budapest olvasásával is komoly gondjaim voltak, azonban ez csak tetőzött, mikor pár hete láttam a The Sting című, 1973-as, 7 Oscar-díjat nyert filmet, aminek a plotja teljes egészében megegyezett a Szélhámos Budapest történetével. Tisztességtelennek tartom, mind a szerző, mind a kiadó részéről, hogy egy már 35éve ismert cselekményt adtak elő sajátjukként (egyetlen változás, hogy a történetet a 30-as évek Chicago-jából áthelyezték a 30-as évek Budapestjébe).
Ezidő tájban jelent meg A korona ügynöke, aminek az első részét imádtam. Ugyan az utolsó 80 oldalt itt is ki kellett volna szanálni, annyi abszurditást és hiteltelenséget tartalmazott, de volt annyi hangulata a történetnek, hogy adjak egy újabb esélyt az írónak.

Egy valamit muszáj leszögezni, A korona ügynökének semmiféle cselekménye nincs. 440 oldalnyi leírás, hogy a főszereplő az apja naplóját olvassa, miközben ennek menetét leírja a fiának. Mindezt 140 évvel ezelőtti szóhasználattal, ami olyan mondatokat eredményezett, mint „Czicza, czicza, cziczamicza, hol van a cziczuska?”. Felhozhatnám példának azt is, hogy a főszereplő legfőbb bizalmasát, a házimacskát, hiába él a lakásában évek óta, névvel nem illeti, mindenhol „matska”-ként hivatkozik rá. Mindezt egy oldalon akár öt alkalommal… a fent említett oldalszámon keresztül.
Ugyanakkor értem, hogy egy történelmi könyv megírása rengeteg kutatómunkát igényel, amelyet tisztességgel megtettek, emiatt a szerzőt vád nem érheti, azonban a korhűséggel kapcsolatos igényesség átfordult egyfajta öncélúságba. Erre talán a legjobb példa a tolvajszlenggel kapcsolatos mondatok, amelyben a szerző a névelőket is átírta volna, ha talált volna azokra alternatívát.

Mindent összevetve számomra egyértelművé vált, hogy a cselekményekkel bajok vannak, a szerző utolsó előtti könyvében azt teljes egészében lemásolta, ebben pedig már nincs is. Felmerül a kérdés: a többi kötetre honnan szedte?

A legelejétől kezdve Szent Korona-trilógiáról beszéltünk. Ha nincs három kötetre kiterjedő történet a szerző tarsolyában, akkor felmerül a kérdés: MIÉRT!?

Pedig akartam szeretni. De nem ment.

>!
Daniel_Cserhalmi IP
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Én kezdetben nagy szerettem Kondor könyveit. Ugyanakkor e trilógia első kötete is már elgondolkodtatott, hogy valami kezd kiveszni az íróból, és az újabb és újabb regények mind ezt igazolták, ahogy ez is. Mert abba nehéz belekötni, hogy mennyire alapos a felkészültsége. Értem én, hogy korhű akart lenni a szöveggel, és a macska az matska, és már számos már példát lehet hozni. Szóval a hangulatteremtés és a korrajz ötös. De! És ugyanezt tudom mondani az utóbbi könyveire: történet, az nincs. Tulajdonképpen Wargha István történetét dramatizálva írja le, és ennyi. Avagy egy konkrét történelmi esemény regényesített változata olvasható a könyv lapjain. És, hát hangulatteremtés ide vagy oda, ez azért nem izgalmas. Nem lehet kiért izgulni, sehol egy csavar, vagy egy csattanó. Indokolatlanul hosszú részek, amik érzésem szerint kb. olyanok, mintha kondor kérkedni akarna, hogy ő aztán mennyire felkészült. Nyilván nem ezt volt a célja. De mégis, lassan hömpölyög a történet a korona megtalálójának naplóján keresztül, de semmi több. A vége felé van egy minimális cselekmény, ami a napló visszalopásában testesül meg, aztán megint semmi. Oké, megtudjuk, mi a Wertheimer család múltja, miért fontos nekik a korona, de valójában kalandregénynek nevezni elég bajos, hisz pont a cselekményesség hiányzik belőle. Szóval az én szememben Kondor a kezdeti siker után lestálló ágban van. Jól ír, de nincs miről. Kár.

>!
rencsirencsi
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Kondor Vilmos ismét nagyszerűt alkotott… annyira imádom a főhős szellemes megjegyzéseit és akár a mai társadalomba is beilleszthető kritikáit. Szerintem zseniális a stílus, a fél pont csak azért maradt le, mert Gordon Zsigmondnál jobb karaktert nem tudott alkotni! :)

>!
Doma2
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Vicces volt és szórakoztató, de főleg a mellékszálak. Gondolok itt mondjuk a bírósági jelenetre, vagy a Nemzeti Színházban megtekintett opera előadásra. Kedvenc mellékszereplőim Samu, a hivatalszolga és a macska :)
Sajnos a koronával kapcsolatos történet vonatottnak tűnt, különösen a napló részletek.

>!
Eszter_Jagadics
Kondor Vilmos: A korona ügynöke

Elolvastam mert kíváncsi voltam a korábbi részek miatt, viszont nem tetszett.
Szerintem jobb lett volna, ha nem így írja meg és nem így ér véget a történet.


Népszerű idézetek

>!
Gitta_Bry

Ügyvéd vagyok, tudom, hogy igazság nincsen. Nincsen egy darab igazság, egy magasztos eszme, egy piedesztálra emelt idea „igazság” néven, viszont van ehelyett több igazság: van az enyém, azaz az ügyfelemé, a másiké, az ellenérdekű félé, valamint a bíróé, aki végül döntést hozván, kihirdeti a maga igazságát.

Három


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
Jókai Mór: A janicsárok végnapjai
Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze
Jókai Mór: Szegény gazdagok
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / A beszélő köntös
Kerékgyártó István: Trüffel Milán
Balogh Béni: Csatára fel!
Jósika Miklós: A nagyszebeni királybíró
Dávid Ádám: Millennium Expressz – A potyautas
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja