Vigyázz, veszélyesen ő s z i n t e !
Vész-sikítás tör magának utat, ajtót, üveget… a végeredmény mindig ellentéte a vártnak. Tombol bennem a semmi.
Úgy élek, ahogy a kedvem tartja – a kedvem borzalmas. Nincs kedvem. Fájó húsba vájó, vérző penge… szalad a testbe…
Nem csoda, hogy mindig mindenki fáradt, ha minden elalvásnál meghalunk, és ébredésnél megszületünk, minden nap. Ez nagyon fárasztó. Ha ezt valahogy ki lehetne küszöbölni, lehet, hogy évtizedekkel tovább élnénk. De az meg mire jó?
Hello. Megint én. Ha még nem untok. Ha igen, hát olvassatok mást! Most jutottam odáig, hogy ezt az írásom is bemásolom a gépembe, csak hogy elüssem valamivel az időmet. Ezzel egyébként is szeretek foglalkozni. Tudjátok, az illúzió, hogy csinálok valamit. Nosza hát!
Olvasok, aludni próbálok, nem megy, olvasok… újabb álmatlan éjszakát töltöttem el. Mintha sűrűsödnének. Hiába vagyok baromi fáradt, meg álmos, mégsem… Előbb arra gondoltam, két bögre (négy adag)… (tovább)
Vigyázz, veszélyesen ő s z i n t e !
Vész-sikítás tör magának utat, ajtót, üveget… a végeredmény mindig ellentéte a vártnak. Tombol bennem a semmi.
Úgy élek, ahogy a kedvem tartja – a kedvem borzalmas. Nincs kedvem. Fájó húsba vájó, vérző penge… szalad a testbe…
Nem csoda, hogy mindig mindenki fáradt, ha minden elalvásnál meghalunk, és ébredésnél megszületünk, minden nap. Ez nagyon fárasztó. Ha ezt valahogy ki lehetne küszöbölni, lehet, hogy évtizedekkel tovább élnénk. De az meg mire jó?
Hello. Megint én. Ha még nem untok. Ha igen, hát olvassatok mást! Most jutottam odáig, hogy ezt az írásom is bemásolom a gépembe, csak hogy elüssem valamivel az időmet. Ezzel egyébként is szeretek foglalkozni. Tudjátok, az illúzió, hogy csinálok valamit. Nosza hát!
Olvasok, aludni próbálok, nem megy, olvasok… újabb álmatlan éjszakát töltöttem el. Mintha sűrűsödnének. Hiába vagyok baromi fáradt, meg álmos, mégsem… Előbb arra gondoltam, két bögre (négy adag) kávé majd helyre tesz. Hát helyre is tett, viszont a másodikba krémport helyett capuccino port tettem, gondoltam, akármilyen rossz is az irish cream ízű, a mostani krémpornál nem lehet rosszabb, de tévedtem. Csak azért nem öntöttem ki, hogy elvegye az éhségem. Mellesleg emiatt kezdtem újra szedni a legelső bogyóm, a Rexetint, mivel rá van írva, hogy csökkenti az étvágyat, de baromira nem teszi. Csütörtökig szedem, akkor van dokilátogatási időpontom, aztán, ha addig semmi, kérek Zoloftot. Meg valami tisztességes altatót, végre. Hosszúnak ígérkezik a mai nap. Jobb esetben (ideális esetben) egykor kelek. Úgy simán elmegy egy nap. Így még azt se tudom, mivel ütöm el az időmet egyig. Mondjuk végre kitakaríthatnám a szobám. Sportolhatnék is egy keveset. Meg még mittudomén. „Az értelmes ember nem unatkozik.” Hallottam már számtalanszor. Baromság! Mi van akkor, ha az értelmes ember inkább az unalmat választja, mint az elvégzendő teendőket? Ja, hogy akkor meg ne nyavalyogjon, hogy unatkozik? Miért ne?
Egyébként nem tudom, miért írok most. Nem tudom, mi értelme van. Ugyanis előző könyvemet lezártam. Kezdjek egy újat? De ki lesz kíváncsi egy ugyanolyan jellegű olvasnivalóra? Talán a többi pszichiátriai beteg, akik (mint én) nem tudnak mást kézbevenni olvasás céljából. Magamból indulok ki.
