Vákuumvámpír 0 csillagozás

Komor Zoltán – Szakállas Zsolt: Vákuumvámpír

és ​aznap nem volt már több szavunk arra,
hogy mindenki valakinek a kiürült csigaháza,
és a saját halálunkat sem szponzoráltuk már
tovább
senkisem olvasott és senkisem írt,
meg nem volt több szír és nem volt több szar,
nem volt több kifordított szívpitvar,
minden üres és eres volt,
ez csalta végül elő kastélyából a vákuumvámpírt

Nem akarnak többek lenni, csak mindig mások. Olyanok ezek a költemények, amilyenekké az éppen olvasó személyiség teremti őket. Nincs dögterhes dögmélység, amiben az emberi kilátástalanság dagonyázná mocsárszürkére magát. Mondhatnám ambíció sincs arra, hogy bebarangoljuk a pokol összes tornácát. Vergiliusaink (mindkettő) néha fel-felröhögnek gránittalapzatú oszlopaink márgásodó változékonyságán, okos fejükkel biccentenek is néha, talán, hogy megnyugtassanak bennünket, hogy ez csak díszlet, ami úgy akarja mutatni a valóságot, ahogy rá van festve, de ha jobban figyelsz, észreveszed, hogy a díszlet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
238 oldal · ISBN: 9786158072649

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

agg_álborda>!

Felgyújtott delfinek

egy ideje már a csipkebokrokat
is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni
a tűzbe a próféciát
alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság
alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról
még dicshimnuszokban sem

partra vetett delfineket mosunk
kirúzsozzuk őket és némi parfümöt löttyintünk rájuk
hogyha a szív kopoltyút kapott volna
nem kellene folyton a felszínre bukkannia levegőért
folyton csak azt látni hogy türemkedik ki valami
a bordarácsok közül és alig van idő kimérni
valami házilag barkácsolt randidrogot

jönnek-mennek a szigetek ezen a bolygón
a felgyújtott kórista fiúk mindig más dalokat énekelnek
a főbérlőt pedig sohasem láttuk még
olykor-olykor lehúzza a vécét a felhők között
délután bezúzzuk a zuhanyfülkéket amikben valaha szeretkeztünk
darabjai majd pont azokba a résekbe illenek
ahol lepotyogott az ég vakolata

a híradások szerint egy csipkebokor felgyújtotta magát
a bevásárlóközpontban és ocsmányságokat kiabált a bamba
tekintetű vásárlóknak mielőtt hamukupaccá vált
a híradások szerint a magukat partra kivető olajjal lelocsolt
delfinek öngyilkos merénylők és celebek
a híradások szerint minden elhangolt zongora merénylő a rosszul
játszott beethoven rákot okoz az agyban
a híradások szerint minden híradás merénylő
a verseny hogy ki látja jobban kívülről magát
még mindig csupán néhány négyzetcentiméteren zajlik

lángba borult buszok rohannak az utakon a próféták kísérteteivel
folyton csak turnéznak haláluk után írt könyveikkel
persze egy bestsellerhez több kell mint kínhalált halni és
rózsaillatot eregetni a máglyán
hallod
az elásott hangverseny zongorák még a föld alatt is muzsikálnak
pedig a kottalapok már szelektívbe kerültek és rányomtatták
a tűzvédelmi szabályt amely bemutatja hogyan kerüljük ki a megfelelő
pillanatban
néhány egyszerű tánclépéssel a poklot

– valamiért azt hiszik az emberek, hogy miután meghalnak,
minden normálisan kezd működni – rázzák a fejüket ezek a kísértetek
– pedig halál után még nagyobb a káosz a túlvilágon sincs igazság!
lesújtó hír ez
az ember nem is kaphat rosszabbat vidéken
talán csak azt hogy még meg sem született és ami ezidáig történt vele
csupán valami előjáték volt ahhoz hogy döglött halként reinkarnálódjon
talán nem is rossz döglött halnak lenni
végülis szépen el vannak az asztalon
nem háborognak pedig sok igazságtalanság történik velük

partra vetett delfineket mosunk benzinnel
kirúzsozzuk őket és némi parfümöt löttyintünk rájuk
majd várakozunk talán most már baszni fognak
vagy csinálnak valami érdekeset
a national geographic izzítja is kameráját
néhány ökobuzi izgalmában a tengerbe folytja magát
kivéve amelyiknek túl olajfoltos most a víz
ez is fentről csoroghatott ide – kurva egy főbérlő
lakik fölöttünk de legalább nem csöngetett még a lakbérért
bezúzzuk a zuhanyfülkéket amikben valaha szeretkeztünk
darabjai majd pont azokba a résekbe illenek…
persze semmit sem lehet rendesen eltervezni
itt ezen a szinten – a darabkák túlságosan aprók lettek
láthatod micsoda kis puzzle-t gyártottunk
ha még egyszer összeállnának
kirakhatnánk belőle egy ablakot amin átnézve
végre megpillanthatnánk a szelektívgyűjtőt
amibe szívünket dobhatjuk aztán henteregnénk csak az égen
fanszőrzetünkben megülne a felhők tusfürdőhabja

állunk tehát a parton és várjuk a holnapi jóslatot
felgyújtjuk az olajba pácolt delfineket és rázoomolunk tátogó szájukra
fejtegetjük mit is mondhatnak épp nekünk az égő hús bűzében
amikor valaki elkiáltja magát és a horizont felé mutat
egy hatalmas szív emelkedik ki a tenger habjaiból
egyetlen pillanatra – dobban egyet
majd visszasüllyed a mélybe

12-14. oldal

Komor_Zoltán I>!

„felboncolni egy régi fotót – ringatózni egykori önmagunkon
azt tudunk csak
a megszólalásig szeretnék hasonlítani magamra
de még a tükör is kiröhög”

Komor Zoltán: A varrógéprodeó (37. old)

Komor_Zoltán I>!

„de jók leszünk mi még a vákuumvámpírnak,
ha megéhezik a végtelen ürességre
hisz ő
trófeának tartja a mosatlan protézist, a szakadékba tolt babakocsi
fülledt erotikáját”

Komor Zoltán & Szakállas Zsolt: Vákuumvámpír (8. old)

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

sötét köpenyét alvadt vérsejtekből é
s mumifikálódott mozijegyekből varrta,
metszőfogai ruhakampók amivel még a mezteleneket is képes
levetkőzteti ruhakampók amivel még a mezteleneket is képes
levetkőztetni,
viaszhúsán legyőzött sakkbábuk korcsolyáznak,
körmétől sárgul be igazán a savanyúság,
csöpögős megbízásaiból visszavesz,
mert emóciói tengelye elbukott a gyorsasági teszten,
szel ketté a méteráruboltban,
pompázatos színű,
s egyben parancsoló szándékú a gittje,
ezer fatáblából egyet,
ha megőriz,

6. oldal Komor Zoltán & Szakállas Zsolt Vákumvámpír (részlet)

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Puha ez a város, apró gumimatracokból vannak a téglái.
levegő feszül a beton alatt azon túl
a végtelen űr hűt a végtelenségig minket
későbbi felhasználásra lettünk lefagyasztva,
de sose vettek elő minket
nem csoda hogy eltévedsz a világban,
nem bírsz már tájékozódni a saját testedben sem,

7. oldal Komor Zoltán & Szakállas Zsolt Vákumvámpír (részlet)

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Ahhoz hogy túl éljük az élet külső és belső csapásait,
egyéni mitológiát kell teremtenünk.

Szakállas Zsolt

17. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Isten kavicsokká változtatta a kavicsokat
néhány magányos dzsinn forgolódik ettől a sebben
fehér fiúk köldökét használják cserépnek
súgólyukba űzött rétek sakktáplák
rajta a bábuk igazmondó kígyók
venyige denevérek
a parázna asztal vérét szívják
hallod
az asztalos lelke még odabenn bolyong ebben
erkölcstelen bútorban
„én egy tisztességes bútort akartam nevelni
de ez mindenkinek vacsorát ad!”

24. oldal Komor Zoltán A parázna asztal (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke
Zalán Tibor: A szürrealista balkon
Gressai Ferdinánd: Csupasz oltalom
Turai Laura: Mágnesangyal
Mandragoria – Bogomolov: Metróváros
Mórotz Krisztina: Krisztina, hol a te utad?
Koszár Róbert: Halálvirágok
Paul Auster: A szem önéletrajza
Tolnai Ottó: Világpor
Petri György: Összegyűjtött versek