Komjáthy ​Jenő összes költeménye 3 csillagozás

Komjáthy Jenő: Komjáthy Jenő összes költeménye Komjáthy Jenő: Komjáthy Jenő összes költeménye

Komjáthy Jenő a magyar költészet nagy lázadói közé tartozik. E lázadás mozgatórugói közt leginkább a költő ellentmondásos társadalmi helyzete s különös, szélsőségekre hajlamos személyisége említhető. „Minden értékek átértékelője” lesz, miután felismeri, hogy a látványos társadalmi föllendülés, és a társadalmi közmegegyezés látszata mögött hazug eszmeiség, erkölcsi, értékrendbeli zűrzavar húzódik meg. Költészetében lázad az uralkodó rétegek által kisajátított nemzeti ideológia ellen, és elvszerűen szakít a hazafias, nemzeti tematikával. Úgy véli, akkor szolgálja a magyarság, a magyar kultúra fölemelkedését, ha egyetemes emberi eszméket szólaltat meg magyar nyelven.
Versei jellegzetes témája a megvilágosodás, és így az eggyé válás a mindenséggel. Végső soron minden egy, s minden lélek egyesül a „lelkek tengerében”. Ez az élmény Komjáthy költészetének végső pontját jelenti: a prófétaköltő a világban a változást már nem lázadással, hanem a szellem mindenható erejével kívánja elérni.

>!
Mercator Stúdió, Szentendre, 2007
432 oldal · ISBN: 9636064733

Enciklopédia 20

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

>!
Aigi P

Szeretem azt, amit gyülöltök,
Mi éget, mint a nyári nap,
Lelkembe lángot lángja öntött,
Fölöttetek magasra csap.

Gyűlölöm azt, amit szerettek,
Az aljast és a köznapit,
Miért titokban gyáva reszket,
Silány szerelme nem vakit.

>!
Frank_Spielmann I

A SEMMI

En me créant Dieu m'a dit: Ne sois rien.
BÉRANGER

Nem lesz belőlem semmi sem:
Így van megírva könyviben
A végzet átkos Istenének.
Hiába száll magasbra mindeneknél
Dalom, e túlvilági ének,
Szokatlan gyarló embereknél,
Mert csupa fény és csupa lélek.

„Nem lesz belőled semmi sem!”
Ezt olvasám le én, igen,
Ezt láttam irva minden arcon,
Mióta öntudatra ébredék;
Megjóslá mindenik kudarcom –
S én semmi, semmi sem levék,
Nincs árom a világpiarcon.

Nem lesz belőlem semmi sem!
Uszom a végtelen vizen
Az örök feledés honába.
Szinén a hírnév tengerének
Csillog a hitvány és a kába,
De én velök még sem cserélek,
Vonz e magányos, büszke pálya.

Nem lett belőlem semmi sem!
Nincs cél, amelyen megpihen
Ez olthatatlan szomju szellem.
Hol annyi méltatlan ragyog,
Ragyogni szinte szégyenlettem;
Jobb is, hogy semmisem vagyok,
Ha minden nem lehettem.

Ne legyek inkább semmi sem!
Enyésszen el végképp hirem,
Törüljetek ki a világbol,
Semhogy magamat megtagadjam,
S mi bennem oly lobogva lángol,
Elfojtsam s lelkemet eladjam,
Kinálva cenket italából!

Ne legyek inkább semmi sem!
Hisz meg van írva könyviben
Lelkem magasztos Istenének,
Hogy bárha ismeretlen, vak homályban,
Ne törjön meg e büszke lélek,
Bontsam ragyogva égi szárnyam,
Mert én vagyok a fény, az Élet!

[Szenic, 1891. január 22.]

>!
Carmilla 

Az Evolúciót lihegve
Megtámadád, titkon szepegve,
Szemed a zsíros koncokon.
Tanítni mersz? Előbb te menj hát
A belső evolúción át!…
Kilátszik a lóláb, papom!

265. oldal, Egy főpapnak (részlet)

Kapcsolódó szócikkek: evolúció
>!
cassiesdream

A hangtalan vágy megfogamzik,
A durva kőben akarat;
A földet forró vágy hevíti,
Kaszás a réten vért arat.

Részlet a Körfolyam c. versből (1887)

>!
cassiesdream

Hadd zengje más a méla őszt!
A nyár szerelme hév dalom.
Ujjongok: ez az én időm,
Én a nyarat magasztalom!

És a napot, a perzselőt,
Zenit napját üdvözlöm én;
Szivembe hull minden sugár,
Szivembül árad szét a fény.

Részlet a Nyár dalaiból - I

Kapcsolódó szócikkek: nyár
>!
cassiesdream

Otthon

Amért van békés otthonom,
Ne mondj boldognak engem!
Felhők borítják homlokom,
Mély gyász borong szivemben

Köröttem boldog kedvesim:
De vannak elhagyottak;
A hideg éjben gyermekim
Künn fáznak, künn zokognak.

Fagyos szárnyával élesen
Megcsap az ősi szégyen:
Járnak magán, testvértelen,
Testvéreim az éjben.

Mit ér, ha boldog hajlokom
Betöltve puha kéjjel,
Ha szívem nem szakíthatom
Milljó darabra széjjel!

Mit ér, ha itten csönd honol
S beleng az égi béke,
Ha künn a poklok vésze forr,
Öröklött bűnök mérge?

Ott kívül minden reng, remeg,
És rajta nincs hatalmam.
– Megállhat-e, ó, Istenek,
E fészek ily viharban? –

De nem e fészket féltem én,
Nem csupán e családot;
Boldoggá tenni vágyom én
S ölelni a világot:

A boldogságot gyűlölöm,
Mely megbuvik magába,
Melyből a főrész nem ömöl
A nagy embercsaládba.

A boldogságot megvetem,
Mely egy kicsinke koncon
Lapulva rágcsál kéjesen,
– Pákosztos eb a csonton.

Míg lesz egy, ki nyomorban él,
Nem lehet senki boldog;
Rossz szív, mely önmagába fér,
Az önzők mind bolondok.

Boldognak mondasz? Ó, ne mondj
Addig boldognak engem,
Míg emberszív fájdalmat ont,
Könny ég emberszemekben!

Tudnám csak, hogy megváltanám
Véreimet a vérrel,
Magamat szétszakítanám
Milljó darabra kéjjel!

De addig csak hadd hordozom
A zordon gyászt, az átkot,
Hogy boldogítani nem tudom
A nagy embercsaládot!

1893

Kapcsolódó szócikkek: otthon
>!
Carmilla 

Szivem remeg, beteg nagyon,
De sért a könny, a szánalom.

A könny hazug, a szó sivár;
Jól tudom én, hogy rám mi vár!

Valóság lesz minden remény,
A fájdalomból költemény.

Virágot hajt a szenvedés
Vigaszra nincs szivembe rés.

Habár világok súlya nyom,
Sért engemet a szánalom.

31. oldal, A hipokritákhoz (részlet)

Kapcsolódó szócikkek: szánalom · szenvedés
>!
Carmilla 

(…)
Embert kerestem. Földi társat,
Kinek a szíve szívbe áthat,
Lelkében él az ideál.
S láttam sok emberarcu szörnyet,
Zsarnok előtt sok szolga görnyed,
Minden tekintetük halál.

Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.
(…)

13. oldal, Életsor (részlet)

>!
Carmilla 

Én látom magamat, s ti nem láttok engem
S magatokat bennem.
[…]
Darabokra estem.

278. oldal, [Én látom magamat...] - Töredékek, vázlatok

>!
Carmilla 

Az örvények lelkét, tenlényedet fogd át,
Járd az önismeret üdvözítő poklát,
Éjjelét ragyogd át!

203. oldal, Nem akarok én hírt (részlet)

Kapcsolódó szócikkek: önismeret

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes költeményei
Vörösmarty Mihály: Válogatott versek / Csongor és Tünde
Vajda János: Válogatott versek
Gál Zsuzsa (szerk.): A zene szava
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály munkái
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty-Album
Katona József: Katona József versei
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz
William Blake: William Blake versei
Walt Whitman: Ének magamról