A ​fotográfia története 6 csillagozás

Kolta Magdolna – Tőry Klára: A fotográfia története

A kötet megjelenésének, a fotótörténet megismerésének lehetősége különös hangsúlyt kaphat most, amikor az elektronika forradalmi változást hozott a képalkotásban, a klasszikus fotográfia sokak számára már valóban történelem. A fényképezéssel foglalkozók jelentős része talán soha nem járt fotólaborban. Ennél sokkal lényegesebb azonban a képi tartalom értelmezése, a vizuális nyelv ismerete. A hazai oktatás több évtizedes lemaradása korábban is hátrányosan érintette a fotográfíát, akkor, amikor a mozgókép felsófokú oktatása világszínvonalú lehetett. Erre az elmaradottságra érkezett meg korunk egyre bövüló képáradata. A viharos fejlődés miatt különösen fontos ez a kiadvány, mert nagy segítséget nyújthat azoknak az érdeklődöknek, akik alkotó módon, az egyéniségüknek megfelelő fotografálás irányába szeretnének haladni.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
288 oldal · ISBN: 9789630622776

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Keikorca P>!
Kolta Magdolna – Tőry Klára: A fotográfia története

Nagyon jó könyv!
Remekül összeállított, képekben és információkban gazdag. A „Jeles magyarok” része pedig eszméletlenül izgalmas. Sok neves művészt ismertem meg.

koppy>!
Kolta Magdolna – Tőry Klára: A fotográfia története

Végre egy könyv, amiben rendesen összefoglalják a fotográfia történetét! Persze van más hasonló kötet is, de azok külföldi szerzők tollából származnak és a magyar vonatkozású részeket vagy teljesen kihagyják, vagy csak felületesen foglalkoznak velük. Itt azonban az is részletesen taglalva van, így egy összefogó képet kapunk mindenről. Kár, hogy anno, amikor tanultam, nem került a kezeim közé ez a könyv.

tataijucc>!
Kolta Magdolna – Tőry Klára: A fotográfia története

Ahhoz képest, mennyire száraznak tűnik a cím alapján, el kell ismernem, egyáltalán nem az. Kifejezetten élveztem a Jeles magyarokat felsorakoztató részt – is.

Ma is tanultam valami nagyon újat: Lucien Hervé Beaverfield-ről származik! *-*

bratan P>!
Kolta Magdolna – Tőry Klára: A fotográfia története

Nos, ilyet sem olvastam még: fotótörténeti cikkekből összeállt fotográfiatörténetet. És megmondom, kezdő amatőr fotósként nagyon tetszett.

A könyv maga három részből áll, az első része a fotózás előzményeit mutatja be (azokat az igényeket és technikai eljárásokat, amik a fényképezéshez, sőt a mozihoz vezettek), a második része egy általános fotótörténet (ebben arra csodálkoztam rá, hogy volt irányzat, ami a festészet helyére kívánta tenni a fotózást), a harmadik pedig néhány magyar (? – inkább magyarországi származású vagy ott letelepülő) fotóművész bemutatásával zárja a művet.

Érdekes volt újfent rácsodálkozni arra, hogy a látást is meg kell tanulnia az embernek. No meg a közgazdasági csodát is a fotózás területén: azért lett és lehetett ez az egész művészi színvonalig is elvivő technika, mert olcsó lett. A kialakult kasztok: az önjelölt hobbifényképész, a hivatásos fotós (ide értve a tudatosan fotózó tudóst is) és a művész. Nem leszek túl népszerű, de a hivatásos, pénzért fotózók problémája már egy évszázaddal ezelőtt is ismeretes volt: keveredik a fejekben a hobbi és az üzlet – no meg a művészetről ne is beszéljünk.

Nagyon tetszett a könyvben az, hogy a híres magyarokat bemutató részben – ahol ez lehetséges volt – mintegy ars poeticaként megismerhettünk az adott művész gondolkodásából valamit – a saját tollából. Ami viszont nem tetszett: sajnos több esetben van hivatkozás olyan képre, ami terjedelmi okok miatt nem kerülhetett bele a könyvbe.

Nem tudom mi az oka, de számomra – talán a kanonizáltsága miatt? – Székely Aladár fényképei „jöttek be” a leginkább. Viszont érdekes volt egy több, mint egy évszázados szeletét látni ennek a modern technikai eszköznek.


Népszerű idézetek

Dora>!

„Egy alkotás csak akkor értékes, ha új, eddig ismeretlen viszonylatokat hoz létre” – írta. E szempont figyelembevételével térképezte fel a fényképezés megváltozott funkcióit, a „fotográfiai látás nyolc eleme” alá csoportosítva a megnövekedett alkalmazási területeket:

1. absztrakt látás közvetlen fényalakítással: fotogram
2. pontos látás, egyszerű tárgyrögzítés: riport
3. gyors látás: pillanatfelvétel
4. lassú látás: gyors mozgás felvétele hosszú expozícióval
5. felfokozott látás: mikrofotó, illetve szűrőzés (infrafotó is)
6. többlet látás: panoráma kamera és röntgenfotó
7. szimultán látás: egymásrafotózás, a jövőben: „automatikus fotómontázs”
8. másképpen látás: optikai vicc, prizmák, tükrözések, illetve a fotópapír mechanikus és kémiai torzításai

Moholy-Nagy László: A fotográfia: napjaink objektív látási formája. Korunk, 1933/12. 912. oldal

188. oldal

Dora>!

Meggyőződésem szerint a fényképész hivatása abban áll, hogy az őt körülvevő világban megragadja a ritka vagy megindító pillanatokat, és egy olyan képi világot alkosson, amelyben a mai ember – és talán a holnapi is – önmagára ismer… Én nem keresem a kivételes témákat, sőt elkerülöm azokat. Mert szerintem a hétköznapi élet a nagy esemény… Leginkább azt tartom fontosnak, hogy újat és megkapót alkossak a banálisból és a megszokottból, hogy olyan szemszögből láttassam a mindennapi életet, mintha a néző most először látná… Nem vagyok riporter. Nem érdekel az aktualitás. A mindennapi élet sokkal felkavaróbb. A házmester, a pékné, a hentesnél sorban álló asszonyok; íme, a nagybetűs élet.
Brassai (1899-1984)

200. oldal

Dora>!

Teremtsünk műveket a magunk képmására és nézzük a dolgokat saját szemszögletünkből. Kínlódjunk és kutassunk és kísérletezzünk, tűzzünk ki magunk elé új művészeti feladatokat és ne legyünk a kész s leszűrt kifejezésmódok gerinctelen vazallusai
Pécsi József – A fényképező művészete – Budapest, 1916

169. oldal

Dora>!

„Én soha nem dokumentálok, hanem mindig értelmezek a képeimmel. Ez köztem és mások között a különbség. Mindent, amit csinálok, a magam értelmezése szerint teszem. Azt értelmezem, amit egy adott pillanatban érzek. Nem, azt értelmezem amit látok, hanem amit érzek… Pontosan azt éreztem mindig, amit a kép mutat. Az érzéseim intenzitása és őszintesége mindig frissen tartja a képeimet… A technikai trükkök semmiképp sem helyettesítik azokat az érzéseket, amikkel a fotográfusnak rendelkeznie kell… Fokozott figyelemmel kell követni az eseményeket, figyelni kell az emberek megnyilvánulásait, hogy a megörökített igazság a legnagyobb mértékben feltáró jellegű legyen. Semmi ne legyen a valóság és a kamera között.” Részlet egy André Kertész interjúból. Fotóművészet, 1979/2.

214. oldal

cassiesdream>!

A fényképezés – miként a nagy találmányok általában – nem a véletlen szülötte volt, hanem társadalmi igény hívta életre.

egyetemes fejlődés - A fényképezés előtörténete, feltalálása

Dora>!

Pécsi műveiben gondolat és érzelem, megjelenítési módjában célszerűség és szépség harmoniája, szerves egysége valósul meg. „Adjunk egészen keveset, de azt szerkesszük meg igen gondosan, képpé sűrítve mondanivalónkat” (idézi: Genthon István: Régi sorok Pécsi Józsefről. Fotóművészet. 1967/1. 28.o.) – jellemezte képépítő módszerét. Mának is szóló tanácsa: „Beszéljünk keveset, de tisztán és érthetően, mert szavunk így messzebb cseng” (Pécsi József: i.m. A fényképező művészete. 1916. 59.o.) Képei ezért eleven hatásúak ma is.

173. oldal

Dora>!

Az arcképnek nem a valósághű, felületi hasonlóság naturarisztikus visszaadása kölcsönöz rendkívüli jelentőséget – írta –, hanem mindenekelőtt a belső életének az illető arcon tükröződő, a legmélyebb emberi skálából eredő mozgalmassága, a kép készítőjének alkotó tehetségével párosulva… A művészet nem más, mint életre hívás " – Interjú Herman Lerskivel. Weltwoche. Zürich. 1949.
Ezt a mélyreható jellemzést értékelte Kosztolányi is Nyolcvan ismeretlen fénykép című szép, a képek világára finoman ráérző esszéjében: "Ezek nem önmagukhoz hasonlítanak, hanem az élethez. Minden arc mögött titkos arc lüktet, s ez egyre jobban csigázza képzeletemet… Nincs köztük egy se jelentéktelen. Mihelyt rájuk szegeződik a szem, vagy a fényképezőgéplencse, már nem azok. Mutassanak nekem egy 'átlagembert'. Ilyenek pusztán távolból, elméletben vannak. Közelebbről és valóságban minden ember kivétel és csoda… Tanulmány mindegyik, lélekkel teljes élet, a maga megindító gyarlóságában és változatos egyszerűségében… Emberei élő embereknek, nem is egyebek, jelképek, akik egy személyben minden embert jelentenek. Ezek az ismeretlenek tehát nem ismeretlenek. Fölismerem bennük testvéreimet. Ezek az idegenek nem idegenek. Fölismerem bennük a rokonaimat. Az emberiség családjához tartoznak.
Kosztolányi Dezső: Nyolcvan ismeretlen fénykép. 1932. Fényképművészeti tájékoztató, 1961/1.

110-111. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Demeter Pál: Egri fényírók és fényirdák – Az egri fényképezés kezdetei 1854–1914
Jane Rogoyska: Gerda Taro
Baki Péter: Kiválasztott fényképek – Chosen Photographs
Peternák Miklós: Új képfajtákról
Gömör Béla: Bäck Manci, az elfeledett szegedi fotográfusnő
Bajzik Zsolt – Mayer László – Melega Miklós: Szombathely mindenké(p)pen
Cserba Júlia: Magyar származású fotográfusok Franciaországban az 1920-as évektől napjainkig
Bajtai Lajos: Fotórégiségek II.
Miltényi Tibor: Progresszív fotó
Inkey Tibor: Egy fényképész visszaemlékezései