Párbeszéd ​a sorssal 4 csillagozás

Kolozsvári Grandpierre Emil: Párbeszéd a sorssal Kolozsvári Grandpierre Emil: Párbeszéd a sorssal Kolozsvári Grandpierre Emil: Párbeszéd a sorssal Kolozsvári Grandpierre Emil: Párbeszéd a sorssal

A ​regény egy megindító szerelem körül bonyolódó erkölcsi-lélektani nyomozás története. Faluról Pestre vetődik egy fiatal rendőr, s beleszeret egy kalandos sorsú leányba. Ahhoz hogy feleségül vehesse fölöttes hatóságától kell engedélyt kapnia. Tehát elmondja szerelme történetét a parancsnokának. Mielőtt döntene az őrnagy meghallgatja Zsófit a menyasszonyt, és Zsófi életének koronatanúit. A vallomások sokszor egymásnak ellentmondó mozaikjaiból lassanként egységes kép alakul ki, megvilágosodnak Zsófi züllésének okai és körülményei, s kiderül hogy a tiszta élet iránti vágyát minden hányattatás közepette érintetlenül őrizte meg szívében. A regényben az érzelmes szeretet és az igaz emberség harcol e két szerelmes érdekében a gyűlölettel és a gonosz ostobasággal. A könyv egyik legérdekesebb figurája, mondanivaló és szerkezet szempontjából egyformán: a rendőrőrnagy, aki személyesen soha nem jelenik meg, nem szól egy szót sem, csupán hallgatja az elbeszélőket, mégis mindvégig jelen van a… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 1970
222 oldal · keménytáblás
>!
Magvető, Budapest, 1964
304 oldal · keménytáblás
>!
Magvető, Budapest, 1962
300 oldal

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Bobe0402>!
Kolozsvári Grandpierre Emil: Párbeszéd a sorssal

Bár igaz, hogy a kor, amiben játszódik, és a cselekmény eléggé ismeretlen és idegen a mai kor emberének, főleg a fiataloknak, mégis úgy érzem, méltatlanul kevesen olvassák. Nekem kamaszkorom egyik meghatározó olvasmányélménye volt. Persze, akkor jobban benne éltünk ebben a világban, könnyebb volt megérteni egyes dolgokat.
Nekem ez a „félig-párbeszéd” megoldás nagyon megtetszett, és ezen meglepődtem, hiszen tulajdonképpen olyan, mint egy monológ, azt viszont nem szeretem. K.G.Emil azonban úgy tudta „megjeleníteni” az őrnagyot, hogy végig úgy éreztem, ott ül közöttünk. Mármint köztem és az elbeszélő között, harmadikként. Nagyon érdekes megoldás, nem emlékszem, hogy mit olvastam még ilyen fogalmazásmódban, pedig biztosan nem egyedi.
Amennyire dicsérni tudom az írót a fogalmazásáért, a könyv felépítéséért, főleg azért, hogy bár több szereplő ugyanazt a történetet meséli el, mégsem bocsátkozik ismétlésbe, szóval amennyire kiváló a könyv, a szereplőket mégsem tudtam megkedvelni. Sem Zsófit, sem Bercit, sőt még az igen pozitív szereplőt, Eszti „nénit” sem. Talán az őrnagy az egyetlen, aki belopta magát a szívembe, pedig ő meg sem szólalt egyszer sem!

hutizs>!
Kolozsvári Grandpierre Emil: Párbeszéd a sorssal

Nem tudtam miről fog szólni a könyv, édesanyám ajánlására olvastam el. Nagyon tetszett, kitűnő korrajz. Érdekes a Sors megszemélyesítése is. Nagyon szép történet a szeretetről, szerelemről és a kitartásról.


Népszerű idézetek

Bobe0402>!

– Akkor kezdődött, amikor még nem is ismertük egymást – én meg Zsófi. Ha nem így volna, most nem ülnék itt, nem kérném, amit kértem, semmi nem úgy történt volna, ahogy történt.

5. oldal

Bobe0402>!

Most meg feketével kínál? ….. Nem, nem, cukor nélkül iszom. Akármilyen furcsán hangzik, ez nálam elvi kérdés. A tanácsnál olyan emberek, pontosabban kiskorúak sorsába avatkozom bele, akiknek a mértéktelenség, az élvezeteknek való nyaklótlan hódolat a fő hibája. Én édesszájú vagyok, a keserű, a savanyú, az erősen fűszeres ízek elborzasztanak, libabőrös lesz a karom a keserű feketétől. Szükségem van a koffeinre, mint üzemanyagra, de azt akarom, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen.

45. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Karácsony Benő: Napos oldal
Hunyady Sándor: Családi album
Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág
Bánffy Miklós: Erdélyi történet I–III.
Dragomán György: A fehér király
Bartis Attila: A nyugalom
Szilágyi István: Hollóidő
Nyirő József: Uz Bence
Méliusz József: A Horace Cockery-Múzeum / Horace Cockery darabokra tört elégiája