A regény egy megindító szerelem körül bonyolódó erkölcsi-lélektani nyomozás története. Faluról Pestre vetődik egy fiatal rendőr, s beleszeret egy kalandos sorsú leányba. Ahhoz hogy feleségül vehesse fölöttes hatóságától kell engedélyt kapnia. Tehát elmondja szerelme történetét a parancsnokának. Mielőtt döntene az őrnagy meghallgatja Zsófit a menyasszonyt, és Zsófi életének koronatanúit. A vallomások sokszor egymásnak ellentmondó mozaikjaiból lassanként egységes kép alakul ki, megvilágosodnak Zsófi züllésének okai és körülményei, s kiderül hogy a tiszta élet iránti vágyát minden hányattatás közepette érintetlenül őrizte meg szívében. A regényben az érzelmes szeretet és az igaz emberség harcol e két szerelmes érdekében a gyűlölettel és a gonosz ostobasággal. A könyv egyik legérdekesebb figurája, mondanivaló és szerkezet szempontjából egyformán: a rendőrőrnagy, aki személyesen soha nem jelenik meg, nem szól egy szót sem, csupán hallgatja az elbeszélőket, mégis mindvégig jelen van a… (tovább)
Párbeszéd a sorssal 4 csillagozás
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Bár igaz, hogy a kor, amiben játszódik, és a cselekmény eléggé ismeretlen és idegen a mai kor emberének, főleg a fiataloknak, mégis úgy érzem, méltatlanul kevesen olvassák. Nekem kamaszkorom egyik meghatározó olvasmányélménye volt. Persze, akkor jobban benne éltünk ebben a világban, könnyebb volt megérteni egyes dolgokat.
Nekem ez a „félig-párbeszéd” megoldás nagyon megtetszett, és ezen meglepődtem, hiszen tulajdonképpen olyan, mint egy monológ, azt viszont nem szeretem. K.G.Emil azonban úgy tudta „megjeleníteni” az őrnagyot, hogy végig úgy éreztem, ott ül közöttünk. Mármint köztem és az elbeszélő között, harmadikként. Nagyon érdekes megoldás, nem emlékszem, hogy mit olvastam még ilyen fogalmazásmódban, pedig biztosan nem egyedi.
Amennyire dicsérni tudom az írót a fogalmazásáért, a könyv felépítéséért, főleg azért, hogy bár több szereplő ugyanazt a történetet meséli el, mégsem bocsátkozik ismétlésbe, szóval amennyire kiváló a könyv, a szereplőket mégsem tudtam megkedvelni. Sem Zsófit, sem Bercit, sőt még az igen pozitív szereplőt, Eszti „nénit” sem. Talán az őrnagy az egyetlen, aki belopta magát a szívembe, pedig ő meg sem szólalt egyszer sem!
Népszerű idézetek
Most meg feketével kínál? ….. Nem, nem, cukor nélkül iszom. Akármilyen furcsán hangzik, ez nálam elvi kérdés. A tanácsnál olyan emberek, pontosabban kiskorúak sorsába avatkozom bele, akiknek a mértéktelenség, az élvezeteknek való nyaklótlan hódolat a fő hibája. Én édesszájú vagyok, a keserű, a savanyú, az erősen fűszeres ízek elborzasztanak, libabőrös lesz a karom a keserű feketétől. Szükségem van a koffeinre, mint üzemanyagra, de azt akarom, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen.
45. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szilágyi István: Kő hull apadó kútba 92% ·
Összehasonlítás - Karácsony Benő: Napos oldal 92% ·
Összehasonlítás - Hunyady Sándor: Családi album 93% ·
Összehasonlítás - Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág 93% ·
Összehasonlítás - Bánffy Miklós: Erdélyi történet I–III. 91% ·
Összehasonlítás - Dragomán György: A fehér király 89% ·
Összehasonlítás - Bartis Attila: A nyugalom 89% ·
Összehasonlítás - Szilágyi István: Hollóidő 88% ·
Összehasonlítás - Nyirő József: Uz Bence 88% ·
Összehasonlítás - Méliusz József: A Horace Cockery-Múzeum / Horace Cockery darabokra tört elégiája ·
Összehasonlítás