A Harmatcseppek ismét egy új Grandpierre-i arcot mutat, amelyből sokszor villantott már föl részleteket korábbi műveiben, de legutóbbi írásaihoz képest gyökeres fordulattal tökéletes meglepetéssel szolgál. Olyan meglepetéssel amit már vártunk tőle.
Grandpierre az egymáshoz tartozó emberek viszonyait vizsgálja regényében. Egy öregasszony és három felnőtt gyermekének története ez. A három gyerek alig tud törődni a törődött nagymamával, holott az öregasszonyt már csak a gyermekei, ismerősei szeretete tartja életben. Ezért a szeretetért kell naponta megküzdenie elfogultsággal, önzéssel, makacssággal, lelki tunyasággal, hogy a modern élet taposómalma ne apassza el a szeretet forrásait.
Grandpierre nem vádol senkit, nem szatirizál, csak elemez, vizsgálódik, töpreng és persze gondolkoztat és indulatokra késztet. Roppant írói bravurral – eszköztelenül és egyszerűen, de olyan szuggesztív erővel kelti életre alakjait, hogy sorsukat gondjaikat szinte a magunkénak érezzük. S… (tovább)
Harmatcseppek 8 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár Magvető
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Ó, hát ezt én már olvastam, valaha régen! :) Főként Ciska mamára emlékeztem (csak már nem emlékeztem, melyik KGE műben szerepel…).
Visszaköszöntek a négy novellából és a kisregényből a 70-es évek. A hiánygazdaság közepette boldogulók, ügyeskedők, helyzetkihasználók. Fusizás, maszekolás, nyugati utazások-vendégek-kapcsolatok, lakáshelyzet, nyaraló. De a fő hangsúly az átalakult családi viszonyokon volt, azon, mennyire megváltoztak az emberi kapcsolatok. A munkájuk (szórakozásuk, utazgatásaik) miatt nem tudják/akarják belátni, hogy az idős anya, nagynéni már nem őket segíti, szolgálja tovább, hanem nekik kellene támaszul szolgálniuk. A helyezkedés szüntelen tart: szinte minden családtag igyekszik a lehető legkevesebbet magára venni a gondokból, miközben látványosan eljátsza az áldozatos gondoskodót. És aki a „legügyetlenebb” a helyezkedésben (mert szereti az anyját, és bántja a lelkiismerete, hogy olyan keveset tehet), arra tolják a feladat oroszlánrészét. És visszatérő téma: a fiatalok rábeszélik az idős(ödő), magányos nőt, adja fel önállóságát, költözzön hozzájuk, vezesse a háztartásukat, mert milyen jó lesz neki családban élni, tulajdonképpen ingyen házvezetőnőnek, cselédnek használják – aztán mikor már nem veszik hasznát, és csak a gond van vele, akkor szabadulnának tőle.
35-40 éve olvasva jobban beleéreztem a fiatalok szerepébe (persze nem azokéba, akik ügyesen és simulékonyan kitértek minden feladat elől, az öregeket kihasználva és saját fontosságukat hangsúlyozva), és az járt a fejemben, én vajon hogy oldanám meg, hogy tudnám megoldani, a saját ügyeim-bajaim-életem mellett, ha a szüleim ápolására kerülne a sor. Most már én is átkerültem a másik oldalra – és osztom édesanyám kívánságát, aki még jó erőben volt, mikor már folyton azt mondogatta: reméli, nem szorul rá majd soha arra, hogy bármelyik gyerekének a terhére kelljen lennie…
Érdekesek a kötetben felvetett problémák és dilemmák, azt hiszem, hasznos olvasmány, bármelyik korosztály számára.
Menetközben rájöttem,hogy ezt a könyvet egyszer már félbe hagytam. Akkor, valahogy jobban megrémisztett, hogy mennyire valóságos Franciska magányossága a szerető család keblén.
Akkor nem akartam tudni a végét… most rájöttem, hogy attól még ott van, ha nem olvasom el.
Az a jó Kolozsváriban, hogy nem magyaráz, nem ad tanácsot, nem oktat ki, nem dörgöli az ember orra alá a hibákat.
Csak tükröt tart.
Kár, hogy amit a tükör mutat, az nem tetszik.
De erről, ugye, nem a tükör tehet.
Népszerű idézetek
– Csókolom – pillantott Ilka nénire, a hangja olyanformán hangzott, mintha a szája teli volna rágógumival.
– Hogy megnőttél! – fakadt ki a csodálkozás az öregasszonyból.
Balázs felrántotta a vállát, ami azt jelentette, hogy megtörténik mással is, senki nem tehet róla, aztán tovább morzsolgatta a rágógumit, ami talán nem is volt a szájában. Tizenötödik évében járt ekkor, kelevényszerű pattanások éktelenítették el egyébként hamvas bőrét, hangjában egy jövendő basszista vitatkozott egy halálra ítélt, de létéért makacsul küzdő eunuchhal. Bal lábon álltában a jobb lábát bokában-térdben meg-meghajlítva állandóan rezegtette.
– Mi akarsz lenni, Balázska? – kérdezte Ilka néni.
A kérődző állmozgás megszűnt, Balázs úgy megdermedt, mintha a galaktikák keletkezéséről faggatták volna.
– Éééén? – visszhangozta nyújtottan. – Hullamosó. Az is ember. Vagy nem?
81-82. oldal, A Black Panthers gitáregyüttes
– Ne költsük föl? – bizonytalankodott jóindulatúan az öregasszony. – Ha nappal ennyit alszik, éjjel álmatlan lesz.
– Anyu miatt ne tessék aggódni – nyugtatta meg a kamasz. – Óriási a kapacitása. Betegséget, drámát, mindent átaluszik. Mikor apu elhúzta a csíkot, négy napig aludt, aztán felkelt, mintha mi sem történt volna.
– Ezt nem mondod komolyan.
– Ilyen a természete. Nagy szerencse, nem igaz? Minket szeret, gyerekeit, de ha valamelyikünk meghalna, egy hét alatt kialudná.
– Ilyet aztán igazán ne mondj.
– Marha nehéz volna a bizonyítás – ezzel a mondattal a kamasz berekesztette a társalgást.
101. oldal, A Black Panthers gitáregyüttes
Későn értjük meg a legegyszerűbb dolgokat, már a jóvátehetetlenség partjain, ahol meddő minden önvizsgálat, megbánás.
111. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tamási Áron: Tamási Áron válogatott művei I-II. ·
Összehasonlítás - Bajor Andor: Az éjjeliőr nem tud aludni ·
Összehasonlítás - Bogdán László: Hol vagytok, ti régi játszótársak? ·
Összehasonlítás - Tamási Áron: Szegénység szárnyai – Félszáz elbeszélés ·
Összehasonlítás - Wass Albert: A funtineli boszorkány 94% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Elvásik a veres csillag 94% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet! 93% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Kard és kasza 92% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Ember az országút szélén 93% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Elvész a nyom 92% ·
Összehasonlítás