A ​Hold emlékei 18 csillagozás

Kolozsi László: A Hold emlékei

A Földön egy különös hullám suhan körbe, amelynek hatására mindenki elveszíti az emlékeit. Szinte mindenki, szerencsére van néhány kivétel, mint például az űrhajós Pedro – Péter –, aki, mert az űrállomáson tartózkodott, kívül esett a hullám hatósugarán, a neurológus, akinek fiatal korában fémlapot kellet a koponyájába műteni, vagy egy kilenc éves kislány, aki épp egy fém szekreterben bújócskázott, mikor a hullám végigsöpört a bolygón. A maroknyi emlékezőn kívül azonban mindenki céltalanul bolyong, a fejükből mintha egy pillanat alatt minden emlék kitörlődött volna, és ez láthatóan mély szomorúságba döntötte őket.

Kiadói ajánlás: 9 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Abszolút Könyvek Pagony

>!
Pagony, Budapest, 2021
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635870271 · Illusztrálta: Szinvai Dániel

Enciklopédia 2


Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Kolozsi László: A Hold emlékei

Keserédes ifjúsági történet arról, hogy nehéz szomorú emlékekkel élni, de lehetetlen emlékek nélkül. Mert azok nélkül az ember megszűnik ember lenni. Meg arról, hogy ez a világ nagyon rossz felé megy, de mindig van lehetőségünk a nehezebb utat választani és a megfelelő döntéseket meghozni. Meg arról is, hogy még az sem egyértelmű és biztos alapokon nyugvó, ami már elmúlt, mert Minden Örök Változásban van. Erről szól az élet.
Egy űrhajós, egy neurológus professzor, egy fizikus, és egy kislány, spoiler kontra a teljes Föld bolygó elvesztett emlékei. Csak ajánlani tudom. Minden korosztálynak.

Molymacska>!
Kolozsi László: A Hold emlékei

Egy jó ötlet, egy nagypapás kiadásban. Kár érte, mert az alapja tényleg izgalmas lett volna.
A történet szerint mindenki elveszíti az emlékeit, kivéve a főhőseink, akik próbálják ebben a furcsa világban elintézni, hogy mindenkinek visszaálljon az emléke. Egy asztronaita, egy professzor, és egy kislány kalandja ez a nem túl távoli jövőben, az emlékekért vívott harcban.
Ezt a könyvet nagyon nehéz nekem véleményezni, mivel nagyon ellentétes érzések vannak bennem, és ez az ellentétesség érzékelhető a regényben is. Vannak alap ellentétek, mint az idős és fiatal főszereplő, a kevés ember a sokkal és a tömeggel szemben, és valamennyire mgejelenik a régi (ez többféleképpen is érthető) és az új szembenállása egymással.
Az egyik nyilvánvaló ellentét bennem, hogy bár nagyon jó, és könnyen olvasható a szöveg, mégis nagyon hamar meg tud ülni. Amikor már az emlékek visszahozásánál tartunk, akkor igazából a semmire mennek el oldalak. Arra, hogy spoiler olvashassuk, de konkrétan a történet semerre se megy. Teljesen lényegtelen figurák jönnek be, majd mennek el, feldobva egy-egy jelenetet, de igazából a könyv közepétől nem haladunk semerre, vagy amit igen, azt iszonyatosan lassan. A könyv vége is olyan, hogy a háromnegyedénél random szálakat húz elő a szerző, én meg nézek, hogy mi ez, és miért is kellett ez most bele.
Az is egy nagy ellentét volt számomra, hogy végül is mi ez. Sci-fiként indult, én nagyon beleéltem magam, mégis sok szempontból ez csak kezdeti díszlet (és poénforrás) volt, miközben a fő megoldás egy fantasy (vagy mágikus realizmus?) szálat mutat be. Miközben a történet arról mereng, hogy mit jelent emlékezni.
A történet számomra talán egyetlen pozitívuma, hogy az emlékek témakörét nagyon jól körül járja. Nagyon jól mutatja a gyermek szemszögéből mit jelent egy jó és egy rossz emlék, mit jelent tudományos szempontból, és hogyan fejlődik általa az ember. Ez mind nagyon érzékletesen, és részletesen járja körül, teljes mértékben gyerekek számára is érthető módon.
Ellenben ez a könyv olyan, mintha egy delfin könyvet olvasnék. Ez már nem a mostani gyerekeknek szól. OLvasás közben is egyszerűen érztem a leírásokból, a szóhasználatból, a történetvezetésből, hogy ezt egy idősebb szerző írta. Ez olyan könyv, ami jó, ha felnőttként olvasod, mert gyerekkorodban ilyesmi könyveket olvashattál, de a mostani gyerekek érdeklődési köréhez valójában köze sincs. Emiatt én nem is tudnám jó szívvel ajánlani.

Kicsibogár>!
Kolozsi László: A Hold emlékei

Abszurd és szerethető mese az emlékek és a szeretet fontosságáról.

PTJulia P>!
Kolozsi László: A Hold emlékei

Egy remek ötlet modoros, nehézkes megvalósítása. A célkorosztály lányomnak sem tetszett. Kár érte.

JPityu I>!
Kolozsi László: A Hold emlékei

Nem volt nagy szám.
Gyorsan haladtam vele, de csak a végefelé éreztem azt, hogy nem unalmas, eleinte untatott.
Az alap sztori jó egyébként, de engem valahogy nem sikerült magával ragadnia.
És icipicit még korrektúrázhatták volna, az ingerküszöböm ebből a szempontból megugrotta.

Csenge_2>!
Kolozsi László: A Hold emlékei

Érdekes könyv, elgondolkodtató…
Szeretem az olyan könyveket, amelyek az emlékekről szólnak, így hát ezt is szerettem.
Persze voltak benne olyan részek, amiket kicsit furcsállottam, meg néha annyira vitt a történet, hogy már nem voltam képben, de attól egész jó kis könyv.♡


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Pedro nem szeretett élni. Nem mondta el senkinek, hogy nem szeret élni. Nem mondta senkinek, hogy azért ment fel a világűrbe, mert nem találja a helyét a Földön.

5. oldal

JPityu I>!

Úgy érezte magát a majdnem abszolút nulla fokban, a totális semmiben, mint egy párját vesztett zokni.

8. oldal

Jesper_Olsen>!

Az emlékeink nélkül nem vagyunk semmik, gondolta Pedro. Mert az emlékeink nélkül üresek vagyunk. Mert az emlékeink miatt érezzük, hogy jó élni. Mert az emlékek tanítanak meg bennünket átvészelni a nehéz időket. Az emlékek tanítanak meg bennünket arra, hogy nem érdemes hazudni. Az emlékek és a tapasztalatok tanítanak meg arra, hogy jó érzés szeretni.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék
Jesper_Olsen>!

Emlékszem a közös kirándulásokra, a Jengára hasonlító kilátóra, ahova minden ősszel és tavasszal elmentünk.

180. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Állni az udvaron, egyedül, úgy, hogy senki sem jön oda hozzád, hogy megkérdezze, mit nézel, látsz-e valamit, napközben a csillagok felé fordulni, körülbelül ugyanolyan, mint elszakadni az űrbázistól, és kinn maradni a hideg űrben, és hasunkban érezni a világűr végtelenségét, gondolta Pedro.

8. oldal

JPityu I>!

Azon a napon is már majdnem szeretett élni, amelyiken a fagy beterítette Amerika északi részét, és elképzelte, hogy a gyerekek kiszöknek este hógolyózni, és egy leégett ház kormos oldalában dobálják egymást és nevetnek.

6. oldal

Jesper_Olsen>!

Az emlék nélküli ember képtelen arra, hogy belelásson a jövőbe. Nem látja, és nem is érdekli, mi fog történni vele.

53. oldal

Jesper_Olsen>!

Fentről olyan, mintha csak jó emberek laknának a Földön.

66. oldal

1 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

– Sok van, mi csodálatos – mondta Pedro –, de ennél az embernél nincs semmi.

92. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Erzsi: A küldetés
Nemere István: A kozmosz lovagjai
Bjørn Sortland – Timo Parvela: A visszaszámlálás
Lucy Hawking – Stephen Hawking: George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz
Thea Beckman: Keresztes hadjárat farmerban
Andri Snær Magnason: Időláda
Scott Westerfeld: Behemót
Christine Nöstlinger: Konzerv Konrád
Eoin Colfer: Artemis Fowl és az elveszett kolónia
Adam Rex: A Smek nap