A Földön egy különös hullám suhan körbe, amelynek hatására mindenki elveszíti az emlékeit. Szinte mindenki, szerencsére van néhány kivétel, mint például az űrhajós Pedro – Péter –, aki, mert az űrállomáson tartózkodott, kívül esett a hullám hatósugarán, a neurológus, akinek fiatal korában fémlapot kellet a koponyájába műteni, vagy egy kilenc éves kislány, aki épp egy fém szekreterben bújócskázott, mikor a hullám végigsöpört a bolygón. A maroknyi emlékezőn kívül azonban mindenki céltalanul bolyong, a fejükből mintha egy pillanat alatt minden emlék kitörlődött volna, és ez láthatóan mély szomorúságba döntötte őket.
A Hold emlékei 18 csillagozás
Kiadói ajánlás: 9 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Abszolút Könyvek Pagony
Enciklopédia 2
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
Keserédes ifjúsági történet arról, hogy nehéz szomorú emlékekkel élni, de lehetetlen emlékek nélkül. Mert azok nélkül az ember megszűnik ember lenni. Meg arról, hogy ez a világ nagyon rossz felé megy, de mindig van lehetőségünk a nehezebb utat választani és a megfelelő döntéseket meghozni. Meg arról is, hogy még az sem egyértelmű és biztos alapokon nyugvó, ami már elmúlt, mert Minden Örök Változásban van. Erről szól az élet.
Egy űrhajós, egy neurológus professzor, egy fizikus, és egy kislány, spoiler kontra a teljes Föld bolygó elvesztett emlékei. Csak ajánlani tudom. Minden korosztálynak.
Egy jó ötlet, egy nagypapás kiadásban. Kár érte, mert az alapja tényleg izgalmas lett volna.
A történet szerint mindenki elveszíti az emlékeit, kivéve a főhőseink, akik próbálják ebben a furcsa világban elintézni, hogy mindenkinek visszaálljon az emléke. Egy asztronaita, egy professzor, és egy kislány kalandja ez a nem túl távoli jövőben, az emlékekért vívott harcban.
Ezt a könyvet nagyon nehéz nekem véleményezni, mivel nagyon ellentétes érzések vannak bennem, és ez az ellentétesség érzékelhető a regényben is. Vannak alap ellentétek, mint az idős és fiatal főszereplő, a kevés ember a sokkal és a tömeggel szemben, és valamennyire mgejelenik a régi (ez többféleképpen is érthető) és az új szembenállása egymással.
Az egyik nyilvánvaló ellentét bennem, hogy bár nagyon jó, és könnyen olvasható a szöveg, mégis nagyon hamar meg tud ülni. Amikor már az emlékek visszahozásánál tartunk, akkor igazából a semmire mennek el oldalak. Arra, hogy spoiler olvashassuk, de konkrétan a történet semerre se megy. Teljesen lényegtelen figurák jönnek be, majd mennek el, feldobva egy-egy jelenetet, de igazából a könyv közepétől nem haladunk semerre, vagy amit igen, azt iszonyatosan lassan. A könyv vége is olyan, hogy a háromnegyedénél random szálakat húz elő a szerző, én meg nézek, hogy mi ez, és miért is kellett ez most bele.
Az is egy nagy ellentét volt számomra, hogy végül is mi ez. Sci-fiként indult, én nagyon beleéltem magam, mégis sok szempontból ez csak kezdeti díszlet (és poénforrás) volt, miközben a fő megoldás egy fantasy (vagy mágikus realizmus?) szálat mutat be. Miközben a történet arról mereng, hogy mit jelent emlékezni.
A történet számomra talán egyetlen pozitívuma, hogy az emlékek témakörét nagyon jól körül járja. Nagyon jól mutatja a gyermek szemszögéből mit jelent egy jó és egy rossz emlék, mit jelent tudományos szempontból, és hogyan fejlődik általa az ember. Ez mind nagyon érzékletesen, és részletesen járja körül, teljes mértékben gyerekek számára is érthető módon.
Ellenben ez a könyv olyan, mintha egy delfin könyvet olvasnék. Ez már nem a mostani gyerekeknek szól. OLvasás közben is egyszerűen érztem a leírásokból, a szóhasználatból, a történetvezetésből, hogy ezt egy idősebb szerző írta. Ez olyan könyv, ami jó, ha felnőttként olvasod, mert gyerekkorodban ilyesmi könyveket olvashattál, de a mostani gyerekek érdeklődési köréhez valójában köze sincs. Emiatt én nem is tudnám jó szívvel ajánlani.
Népszerű idézetek
Az emlékeink nélkül nem vagyunk semmik, gondolta Pedro. Mert az emlékeink nélkül üresek vagyunk. Mert az emlékeink miatt érezzük, hogy jó élni. Mert az emlékek tanítanak meg bennünket átvészelni a nehéz időket. Az emlékek tanítanak meg bennünket arra, hogy nem érdemes hazudni. Az emlékek és a tapasztalatok tanítanak meg arra, hogy jó érzés szeretni.
31. oldal
Emlékszem a közös kirándulásokra, a Jengára hasonlító kilátóra, ahova minden ősszel és tavasszal elmentünk.
180. oldal
Állni az udvaron, egyedül, úgy, hogy senki sem jön oda hozzád, hogy megkérdezze, mit nézel, látsz-e valamit, napközben a csillagok felé fordulni, körülbelül ugyanolyan, mint elszakadni az űrbázistól, és kinn maradni a hideg űrben, és hasunkban érezni a világűr végtelenségét, gondolta Pedro.
8. oldal
Az emlék nélküli ember képtelen arra, hogy belelásson a jövőbe. Nem látja, és nem is érdekli, mi fog történni vele.
53. oldal
– Sok van, mi csodálatos – mondta Pedro –, de ennél az embernél nincs semmi.
92. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kertész Erzsi: A küldetés 93% ·
Összehasonlítás - Nemere István: A kozmosz lovagjai 86% ·
Összehasonlítás - Bjørn Sortland – Timo Parvela: A visszaszámlálás 79% ·
Összehasonlítás - Lucy Hawking – Stephen Hawking: George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz 92% ·
Összehasonlítás - Thea Beckman: Keresztes hadjárat farmerban 92% ·
Összehasonlítás - Andri Snær Magnason: Időláda 91% ·
Összehasonlítás - Scott Westerfeld: Behemót 91% ·
Összehasonlítás - Christine Nöstlinger: Konzerv Konrád 90% ·
Összehasonlítás - Eoin Colfer: Artemis Fowl és az elveszett kolónia 91% ·
Összehasonlítás - Adam Rex: A Smek nap 88% ·
Összehasonlítás