„Létezik egy kötelék.
Nem látható, nem hallható és nem is tapintható. Csak érezni lehet.”
A fenti mondat tökéletesen megfogalmazza a könyvvel kapcsolatos érzelmeimet.
Meg van az érzés, mikor meglátsz egy könyvet, és tudod, hogy igazán jó lesz? Nem az 5 csillagos fajta, hanem az, amikor az égen lévő összes csillagot megadnád a könyvre.
Meg van az érzés, mikor a könyv olvasása közben érzed, hogy eggyé válik veled?
Meg van az érzés, mikor a szívedhez szól a könyv?
Nehéz szavakat találni, ezt a könyvet csak érezni lehet. Veled együtt rezonál, egymásra hangolódtok, és szépen a részeddé válik a betű, a szó, a mondat, az érzés. Teljesen lecsupaszít érzelmileg, ott állsz előtte, és egy új élménnyel, új érzéssel, új látásmóddal nézel a jövőbe. Ez a könyv kellett nekem, mint egy falat kenyér, mint egy korty víz. Az utolsó mondatok után is csak ültem, és bámultam magam elé. Próbáltam megtalálni magam, de valahogy már nem az voltam mint a könyv előtt.
”Nem azt kell néznünk, mi nem sikerült, mi lehetett volna másképp, vagy mi az, amit bánunk. Arra kell koncentrálnunk, hogy mi van előttünk, mit csináltunk jól, és mi az, amit elértünk.”
Olyan dolgokról beszél, amikről igazán nehéz beszélni. Nehéz elmondani az érzéseidet azzal kapcsolatban, hogy a szüleid válása után, hogy érzel, és nehéz elmondani, hogy nem találod a világban a helyed, úgy érzed elmegy melletted az élet és sorolhatnám még , hogy mennyi mindenről beszél, és mutatja be, hogy igen! nehéz, felemészt, belebuksz, de fel tudsz állni. Mindenki más módon emészti meg az őt ért veszteségeket, más tempóban, és ezzel nincsen semmi gond.
Jó ég! Szerintem egy komplett könyvet tudnék írni arról, hogy hogyan érzek a könyv után. Mert egy nagyon édes könnyű nyelvezetű könyv, amit a fiatalok és idősebbek is egyaránt kezükbe tudnak venni, és magáénak tud érezni. Ki így, ki úgy. Viszont ami ezen felül van, amit te, mint olvasó érzel a könyv hatására, az a nem mindegy. Biztos van, aki csak egy édes romantikusként éli meg, de biztosan lesz még olyan ember, akire akkora hatással lesz a könyv, mint rám.
Imádtam mindent benne. A szereplők szeretetre méltók, értelmesek, egyediek. Reverie hatalmas fejlődésen ment át, mind ezt úgy, hogy megismerhettük valamilyen szinten a fiatal Szélvészt, a gondterhelt Revy-t és a felnőtt Szélvészt. Sawyer pedig hatalmas szerelem. Rhett is nagy szerelmem volt, hasonló karakter, de mégis teljesen más.
Mindkét karakter fejlődött, alakult, de Revy karaktere jóval többet fejlődött, többet változott a lapok között. A mellékszereplők is kifejezetten édesek voltak, kifejezetten nagy öröm volt Azy, egy fiatal testbe ragadt öreg belevaló nagyi. Imádtam a szócsatáit Revyvel, hogy érződött az elejétől, hogy hiába mostohatestvérek, igen is sokat jelentenek egymásnak.
Nem tudom, hogy szándékos-e, hogy Revy kapott egy „Ász” becenevet, de nekem nagyon nagy mosolyt csalt az arcomra, hogy van némi visszatérő dolog. Ha pedig véletlen, akkor még cukibb!
A történet haladása, cselekménye, magyarázatok is nagyon a helyükön voltak. Tökéletes mennyiségben volt benne humor, édes romantika, fájó érzelmek, félelem, bátorság. Remek volt az egyensúly a nevetés és az elgondolkodás, valamint a búslakodás között. Voltak olyan oldalak, amikor igencsak törölgettem a szemeimet, hol a nevetéstől, hol a bánattól.
Viszont a romantikus szál! Ó, te jó ég! Eleve kedvenc zsánerem a fiatalkori barátságból szerelem, de ez mindent vitt.
Egy percig sem untatott a könyv, és próbáltam minél tovább húzni, hogy sokáig kitartson, de olyan jó volt, annyira élveztem, hogy egyszerűen túl hamar befejeztem. Szívem szerint kezdeném elölről, és rongyosra olvasnám.
Köszönöm ezt a remek könyvet, ezt a mindent elsöprő érzést, hogy kaptam egy darabot, amit beépíthetek magamba.