A ​vonzás törvénye (A vonzás törvénye 1.) 89% 409 csillagozás

Először is köszönöm a recenziós példányt az írónőnek!

A borító lenyűgöző, és bevallom, engem teljesen megnyert magának. Reménykedtem benne, hogy a történet is ugyanilyen jó lesz, és bíztam benne, hogy új kedvencet avathatok majd, de sajnos ez most nem jött össze.

A történet központjában Sere áll, aki az új lány az egyetemen. Nyilvánvalóan ebből adódóan nagy figyelemre tesz szert, és az egyetem bikája, Ace is szemet vet a lányra már a beiratkozás napján. Kapásból ebben a pillanatban elkezdődik az antiszociális lány és a kicsapongó életet élő srác között a huzavona, ami sokszor vicces szituációkat szül. Sere akármennyire is ellenkezik, a lelke mélyén tisztában van azzal, hogy Ace annyira nem is rossz srác, de nem akarja könnyen adni magát, ezért egy elég komoly megállapodást köt vele. A probléma csak az, hogy Ace nem az a típus, aki képes egyetlen lány miatt megváltozni, hiába bizonygatja az ellenezőjét.

A könyv pozitívumai közé sorolnám többek között azt, hogy Betti szépen, gördülékenyen ír. Hellyel-közzel a történetvezetés is jó, illetve a karakterek háttértörténetére is hangsúlyt fektetett. A leírások pontosak – csak néha már túl részletesek –, ezért egy-egy jelenet tökéletesen megelevenedett a szemem előtt. Jó húzás volt, hogy a vége nem egyértelmű és folytatást sejtet, illetve az is, hogy elkerülve a kliséhalmazt nem javult meg a rosszfiú, és ezért nem is ő lett a befutó.

Őszintén nagyon sok dolog bosszantott, és ezeknek 99%-ban a főszereplő az oka. Serenity egy irritáló, öntelt lány, aki huszonéves fejjel előadja a magabiztos felnőttet, miközben a cselekedetei miatt egy nagyjából 15 évesnek felel meg. A nyafogásai, a hisztijei idegőrlőek, arról nem is beszélve, hogy állandóan azt kellett hallgatni, hogy mennyire utálja Ace-t, és nem vonzódik hozzá, de minden alkalmat megragadott arra, hogy „pajkosan” odaszóljon neki valamit. Zéró logika, mindeközben bunkó a stílusa, és kapásból a könyv elején olyan előítéletes, hogy az valami szörnyű. Magán kívül minden lányt idiótának és sekélyesnek gondolt, mintha ő maga egy szent lenne, és egyszerűen gyűlöltem az ő szemszögén keresztül látni a dolgokat. Valószínűleg pont ezért nem tetszett annyira a könyv amúgy, mint amennyire vártam, mert egy ennyire ellenséges főszereplővel egyszerűen nem tudok azonosulni, és nem is akarok.

A cselekmény bő egy hónapot ölel fel, és úgy érzem, ez nagyon kevés olyan mélységű kapcsolatok kialakítására, mint amilyenekre a könyvben sor kerül. Emellett tudva, hogy hogyan is viselkednek a normális 20-25 éves emberek, azt mondanám, hogy a karakterek megmaradtak tinédzserek szintjén – egyedül talán Rhett volt felnőttes mindenki közül –, és lehet, hogy sokkal jobban állt volna a történetnek, ha nem egyetemen, hanem középiskolában bontakozott volna ki, ezáltal a szereplők hülyeségei is megbocsáthatóbbak lettek volna valamennyivel.

Nagyon tetszett és jutifalinak fogom tartogatni a következő részét – vagyis akkor olvasom, amikor valami garantáltan jóra vágyom.
Végig nevettem a beszólogatásokon, a szereplők szuperek voltak, kedvencem Sere és természetesen Rhett, de az ötös többi tagja is jó arc. Érdekes volt figyelni, hogy Sere hogyan esik bele lassan, de biztosan Vészbe és klassz volt, hogy a srácok szemszögéből is megismerhettük, hogy miért viselkednek így a fiúk, ahogy.
És külön öröm a köbön, hogy bár new adult meg chick lit, de mégse volt minden harmadik oldalon szexjelenet. Ritka az ilyen, mint a fehér holló :)
A lényeg, hogy szerintem újra fogom még olvasni, mert annyiszor sikerült felröhögni rajta és olyan kellemes órákat töltöttem az olvasásával, hogy megérdemli.
Köszönöm!

Már egy ideje a polcomon csücsült a könyv, de csak most tudtam időt szakítani a regény olvasására.
Életem során számtalan ilyen és ehez hasonló könyv megfordúlt már a kezeim között, ennélfogva felvoltam arra készülve, hogy egy nagyon kiszámítható, sablonos történetet fogok kapni, de szerencsére nem így történt, ebből kifolyólag pozitívan csalódtam. spoiler A történet tökéletesen kikapcsolt, végig lekötötte a cselekmény a figyelmemet, és remekűl szórakoztam szereplők csipkelődésein. Számora Sere és Rhett közös jelenetei vitték a prímet.
Sajnos Sere engem eléggé idegesített a könyv nagyrészében főként, hogy állandóan jött az „én nem vagyok olyan, mint a többi lány” dumájával, viszont ahoz képest mindig eléggé könnyen beadta a derekát, amikor kedves Ace barátunkról volt szó.
Acet sem igazán sikerűlt megkedvelnem, könyv nagyrészében rettenetesen irritált, főleg a beképzelt, jópofiskodó személyisége.
Szerintem Sere tragikus háttértörténete kissé erőltetettre sikeredet, teljesen fölöslegesnek találtam beleszőni a regénybe az Jackie szállat.
A negatívumok ellenére nagyon szerettem ezt a kötetet, ezért mindenképpen elszeretném olvasni a könyv folytatását. :)

Jajj, nem tudom miért kerülgettem én ennyire ezt a könyvet!
Folyton belebotlottam, de valamiért sosem vettem rá magam az elolvasására.
Aztán télen olvastam először az írónőtől off és utána elhatároztam, hogy a többi könyvével is megpróbálkozom.

Kicsit tartottam attól, hogy ez egy tipikus klisés történet lesz, de egyáltalán nem így volt, szerencsére. A főszereplő nagyon élethű volt, pont ezért szerettem meg.
Én kicsit feleslegesnek és kidolgozatlannak éreztem a Jackie-s szálat, persze lehet, hogy ez a következő részekben bővebben ki lesz fejtve.
Ace… Pontosan ugyanúgy összezavarodtam, mint Sere, fogalmam sem volt mit gondoljak róla. Néha szurkoltam nekik, néha meg reméltem, hogy valami más végkifejletet fogunk kapni. A könyv vége viszont, mint a főszereplőnket, engem is rádöbbentett valamire: spoiler
Rhett az egyik kedvencem, és örülök, hogy a kissé viharos kapcsolatuk ellenére mindig ott volt Sere mellett, amikor a lánynak tényleg szüksége volt valakire.
Ethant is szimpatikusnak találtam, szerintem ő és a kis csapat nagyon jót tett Serének.

Nagyon izgatottan várom a következő részt, amiért így még ma elugrottam a könyvtárba, és mindjárt el is kezdem olvasni. :D

Nem volt egyszerű ez az olvasás, mert folyamatosan vívódtam magammal. Egy interjú során ismertem meg az írónőt, és azonnal felkutattam a könyveit, aztán pedig arra jutottam, hogy jöjjön ez a romantikus történet! A cím szuper és nagyon szép a borító is, a történet pedig egy általam kedvelt alapszituációból indul: fogadást köt a két főszereplőnk, és így Sere reménykedhet, hogy Ace megváltozik a kedvéért. Az tetszett a legjobban a könyvben, hogy nem árul zsákbamacskát, kiemeli, hogy az életünk nem egy romantikus regény, nem minden rosszfiú válik jóvá egy csaj miatt.

Ehhez tartja is magát a könyv, mivel Ace-nél ridegebb és semmitmondóbb karaktert ritkán látok. Mármint szó szerint semmit nem mond. :D Így hamar elterelődött a figyelmem és rögtön szurkolni kezdtem minden más fiúnak, hogy szeressék el Serenityt tőle. Mert belőlük aztán volt bőven, a lányok meg vagy öribarinak tekintették a főszereplőt vagy szívből utálták. Azt éreztem, hogy túl könnyű az ismerkedés, bár legalább nem lesznek belőle tartós kapcsolatok. spoiler

A történet egyetemi keretek között zajlik, ami picit hiteltelen volt nekem. A szereplők néha dogát írtak, máskor zh-t, otthon laktak a szüleikkel, és a fogadások miatt is inkább képzeltem sokszor gimibe az egészet, pedig egyébként az órák, az időbeosztás, a dolgozó karakterek mind mutatták, hogy más korosztályról beszélünk. De mindentől eltekintettem, kivéve egyet.

Annak a bizonyos karakternek, aki végül nagyobb szerepet kapott, a könyv felétől nagyon drukkoltam, reméltem, hogy kapunk egy szép lezárást vele, de annyira ki lett ez spórolva, hogy csalódott lettem az utolsó oldalnál. Nem haladtunk előre, így valahogy azt éreztem a könyv legvégén, hogy nem ezt a részt, hanem rögtön a másodikat kellett volna olvasnom, mert ebből hiányzott az egymásra találás és a vele járó izgalom, amire végig vártam. Ettől még érdekes olvasmány volt, nem bánom, hogy kézbe vettem, csak érdemes odakészíteni rögtön a folytatást, mert így fogunk kerek egészet kapni. Én bírtam volna, ha kétszer ilyen hosszú a könyv, de megkapjuk rögtön a végét is. :)
https://youtu.be/GrMGIQMth3A

Vannak azok a remek szórakozást nyújtó könyvek, amik kapcsolják az agyad, és csak visznek előre magukkal, anélkül hogy túl kéne kattognod az egészet. És van az, amikor az utolsó mondattal az ilyen történetek szintet lépnek – na, akkor van, hogy nem bírod kiverni őket a fejedből, mert az utolsó pillanatban olyan élményt nyújtanak, hogy csak vigyorogni tudsz magad elé. Ilyenek a jó történetek.

A vonzás törvénye a Wattpadról indult. Hihetetlenül bátor dolog volt mind az író, mind a kiadó részéről bevállalni belőle a könyvet. Azért a magyar piac mégsem olyan, mint az amerikai, de ez a könyv van olyan jó, mint bármelyik NA társa.
A vonzás törvénye az élő példa arra, hogy szuper íróink vannak a Wattpad nicknevek mögött, és hogy meg lehet csinálni. Ha szereted az írást, ne add fel, mert tessék látni, itt az eredménye.

Betti, szuper döntés volt, hogy megadtad ennek a történetnek az esélyt, hogy könyv lehessen belőle! Hiszem, hogy sok-sok olvasó polcán kap majd helyet :)

Nem voltak elvárásaim a könyvet illetően. Hagytam magam sodródni, és megvártam, mit hoz ki az írónő ebből a történetéből. Kellemesen csalódtam. :)
Be kell valljam rám már a borító is hatással volt. Imádom ezeket a színeket. Könnyed romantikus történetnek ígérkezett az olvasmány. Ehhez képest voltak benne váratlan fordulatok, érdekes párbeszédek, és egy tökéletes befejezés. :)

Őszintén? Nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom. Rögtön felkeltette a figyelmemet a borító és a fülszöveg is, ugyanis éreztem, hogy nem egy egyszerű, klisés történettel állok szemben, azonban kicsit féltem is a könyvtől, nehogy csalódást okozzon. Hát, szerencsére nagyon nem így lett.
Már az első oldalakon beszippantott a történet, alig tudtam letenni, úgy olvastatta magát. Az írónő stílusa egyszerűen szuper, annyira fiatalos, annyira mai.
Azt gondolná az ember, hogy ez egy átlagos romantikus könyv, azonban ennél sokkal több. Rég nevettem ennyit egy történeten. Imádtam a két főszereplő, Ace és Sere szócsatáit (szerencsére volt bőven), azt, hogy marják egymást folyamatosan , a mellékszereplőket és azt, hogy minden ki volt normálisan dolgozva. Nagyon szerethető, egyedi karaktereket kaptam.
Néha csak úgy kapkodtam a fejem, hogy mi történik. Nagyon sok mindenen meglepődtem, nem éppen egy kiszámítható könyv volt. A vége pedig… Inkább azt mondom csak, hogy remélem, minél hamarabb olvashatjuk a folytatást!!!

A vidám évődő történet magával ragad, ugyanakkor a fiatalok számára a kapcsolatokról példa adóan tanít. Abból lehet tanulni, hogy rosszat és jót is mutat. Tetten érhető ahogy a szereplők folyamatosan változnak, érettebbek lesznek. Így kristályosodik ki egy tartás és jellem. Az, hogy fiatoknak szóló fiatalos, hogy okulni is lehet belőle nem tántorít vissza mást sem, idősebbet sem, hogy könnyed tréfás hangvétele, fordulatos történet szövése a könyv mellé láncoljon, várva a szereplők életének alakulását. Valamint a folytatást, hiszen az első kötet végén is még csak az elején tartanak a bonyodalmak. Más-más életkorban nem ugyanazt adja a könyv, mégis mindenkinek jó kikapcsolódás.

OMG. Ide a következő részt most azonnal!!!
Imádom, teljesen feltöltött, néha szomorú voltam, néha csak pislogtam.
Rég olvastam ilyen jó romantikus könyvet. Visszahozta az egyetemi évek érzését. A sok buli, a barátok és nem barátok, a sok ármánykodas, ami a lányokra tok jellemző, és úgy mindent.
Hol a második rész?????? :DDDD A lelkemet odaadom érte!!!!