A demokrácia egyik fokmérője az, hogy az egyén, mint „a társadalmi viszonyok összessége”, szűkebb létezési köreiben – lakóhelyi környezetében, munkahelyén vagyéppen családjában, privát kapcsolataiban – hogyan tudja cselekvéseiben tárgyiasítani önmagát. Kényszerpályákra sodródik-e, vagy megadja magát a passzivitásnak, fölveszi-e a harcot környezetének visszahúzó erőivel, kifejeződik-e önazonossága autonóm cselekvésekben? Milyen „helyi cselekvési” lehetőséget kínál neki a társadalom? Miről tanúskodnak a múlt hagyományai és a jelen tapasztalatai?
Szociológus és költő-esszéista, népművelő és építész, közgazdász és szociográfus-író keresi a választ ezekre a kérdésekre.