Drifters ​1. (Drifters 1.) 7 csillagozás

Shimazu Toyohisa súlyosan megsérül és egy furcsa folyosón találja magát, ahonnan egy másik helyre kerül. Ahol más emberekkel találkozik. Ő és a többiek is úgynevezett Drifter-ek, Vándorok. Ebbe a világba hozták őket hogy az elfekkel, törpékkel együtt harcoljanak egy közös ellenség ellen. Mindannyian történelmi személyiségek, nagy hadvezérek, harcosok.

A Hellsing alkotójának stílusa, humora teljesen jól felismerhető, szinte ordít róla. És jól áll neki.

(Az anime hatására kezdtem el olvasni ezt a sorozatot – elölről, mert már nem nagyon emlékeztem a részletekre – szóval nem volt igazán újdonság, de annál jobb volt).

Elsősorban nagyon tetszett már az anime rajzstílusa is, de a manga még rátett egy lapáttal, nagyon egyedi (eredetileg azt akartam írni, hogy a Hellsinghez hasonló, de kiderült, hogy az írója ugyanaz) és gyönyörű, de kegyetlen rajzokkal.
Nagyon tetszik a történet alaptémája, hogy random történelmi személyeket dobálnak össze bizonyos korokból. Kicsit (szerintem) nagy a „japán hősök” száma a teljes randomitáshoz képest, de ez érthető (bár jobban örültem volna pár általam jobban ismert személy felbukkanásának is). A karaktereknek nagyon érdekes személyisége van (erősen kérdéses, hogy ez mennyire autentikus :D), illetve nagyon tetszett, ahogy a későbbi korok hősei felismerték (és ebből következőleg elkezdték szívatni) a korábbiakat XD
A főhősök érdekesek, az nagyon tetszik, hogy nem a standard „megmentünk mindenkit” típusú hősöket hoztak, hanem tényleg véres harcosokat, akik nem félnek komoly kockázatokat/vérontást vállalni a cél érdekében, így nagyon érdekes csaták várhatóak a továbbiakban. Alig várom a folytatást :D

Hellsing mangakjától elvárható izgalmas és szórakoztató műnek nézünk elébe.Karakterek ismerősek, bár szokatlan , hogy most egy viszonylag „jó” karakter a főszereplőnk…:)
Vérrontásokat továbbra is imádom..:D

Elég furcsa és fantáziadús történet, de hát mi mást vártam Kohta Hiranotól…?
Amilyen nehezen tudtam hozzászokni a rajzstílusához, most annyira jó érzés újra az ő ábrázolásait látni. Érdekesek a szereplők, sok „ismerős” arcot láthatunk köztük :) Remek ötlet volt egybegyűjteni ezeket az embereket, és habár igazából nem fogott meg túl mélyen a történet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a folytatás. Mondjuk ha abból indulok ki, hogy a Hellsing eleinte egyáltalán nem tetszett, jó esély van rá, hogy végül ezt is szeretni fogom :)