Az ​utolsó 450 év 170 csillagozás

Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Kőhalmi Zoltán második regénye ezúttal nem skandináv krimi, hanem rendhagyó sci-fi, mely nemcsak a jövőbe, az emberiség utolsó 450 évébe kalauzolja el az olvasót, de olykor a múltba is. Miközben egy macimézes flakon és a hozzá tartozó kupak lebomlik, a szerző féktelen humorát és példátlan cselekménybonyolító képességét csillogtatja. Alig vesszük észre röhögés közben, hogy nagyon is komoly dolgokról értekezik: nemcsak fizikáról és metafizikáról, hanem arról is, hogyan fulladunk bele a saját magunk teremtette szeméthalomba. Mondhatnánk, hogy az vegye meg ezt a könyvet, aki szereti az egyszerre vicces és filozofikus utópiákat (pl. Kurt Vonnegut, Douglas Adams vagy Karinthy Frigyes műveit), de nem mondjuk. Inkább azt javasoljuk, mindenki vegye meg ezt a könyvet, aki szereti a szépirodalmat, a gondolkodást és a nevetést.

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Helikon, Budapest, 2022
ISBN: 9789634798651 · Felolvasta: Csőre Gábor
>!
Helikon, Budapest, 2021
252 oldal · ISBN: 9789634797333
>!
Helikon, Budapest, 2021
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634796503

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Most olvassa 32

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Hú, hát ez rettentően fárasztó volt, de sajnos inkább a szó szoros, mintsem az átvitt értelmében nézve!

Kőhalmi Zoltán második regénye tényleg egy rendhagyó sci-fi, vagy cli-fi, egy macimézes flakon vergődése egy abszurd jövőben 450 éven éven át, de szerencsére nem 450, csak 250 oldalon.
Az első 100 év történetét bemutató 100 oldal még viszonylag jól kidolgozott, olvasmányos és szórakoztató, de ezt követően a könyv lapról lapra egyre követhetetlenebb és fárasztóbb. A történet felénél már sokszor olyan érzésem volt, hogy Kőhalmi random módon pakolgatja egymás mögé a mondatokat, hátha a végén kisül belőle valami. A túlbonyolított és keszekusza történet az utolsó harmadában már humort is csak nyomokban tartalmazott és úgy tűnt, hogy az írót is már csak az az egy cél vezérelte, hogy valahogy eljussunk a 450. év végéig és leírhassa végre, hogy cickom vége.

Ami még működött a A férfi, aki megölte a férfit, akit.. esetében, az már ebben a könyvben inkább zavaró volt. A túl sok kis ötletmorzsa, a rengeteg apró, de sehová sem vezető sziporka valahogy sehogyan sem akart összeállni. A végeredmény egy rettentően tömény és sokszor erőltetett poénokkal teletűzdelt bénácska sztori, ami összességében inkább idegesítő, mint szórakoztató volt számomra. Értem én, hogy most trendi és aktuális téma a környezetszennyezés és környezetvédelem, de talán jobb lett volna, ha Kőhalmi mégis inkább megmarad a stílusparódiánál, mint az előző regényében, vagy inkább beszél, mintsem ír.

4 hozzászólás
Kovaxka P>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Legyen inkább gyenge négyes, mert nagyon bírom a Kőhalmit. Remek az alapötlet, okos gondolatokat (is) tartalmaz, konzekvensen halad a sztori, elvarródnak az agyament szálak, frappáns a lezárás. Mégis, minden mézízében túl sok. Akármennyire is vicces, széjjelunatkoztam rajta magam. Túl sok az ötlet, túl sok a történés, túl sok a szereplő, túl sok a 450 év ennyi oldalra. Számomra befogadhatatlan, ha minden (tő)mondat egyben egy sziporka is. Jó lett volna a karakterekkel egy kicsit megismerkedni, belehelyezkedni az adott évszázad világába, felkészülni a további eszement ötletekre. (Egyébként akármilyen abszurd is a felvázolt világ, sok mindennek a bekövetkezése elszomorítóan hihető.) Remélem, nem kell sokat várni a következő regényre, mert azt is el fogom olvasni.

2 hozzászólás
pat P>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Nem is tudom, mi a legjobb szó erre a regényre. Bájos? Szellemes? Sziporkázó? Fárasztó? Eredeti? Arclekaparós? Agykiégetős? Unalmas?

Kicsit mindegyik. Csodaszép, okosan vicces villanásai ugyanúgy vannak (leginkább talán, mikor a jelen idők visszásságaira reflektál), mint unalmasan ellaposodó lapályai (főleg a Holdon, ugyebár). Elképesztően szórakoztató marhaságokban ugyanúgy bővelkedik, mint fárasztóan blőd marhaságokban. Amennyire bájosan bumfordi főszereplője Maci spoiler , olyannyira tudtam volna ritmikusan ütögetni némelyik másik szereplőnket.

Egy biztos: egyben, regényként olvasva szinte élvezhetetlenül sok és tömör és nehezen befogadható és kevéssé élvezhető – hasonlítsam mondjuk egy csupor mézhez?
De levontam a következtetést: Az ember, aki… stb. című, regénykötetnek látszó objektumot már csak apránként, lassan, mondhatni kiskanalanként fogyasztottam. És igen, sokkal jobban ízlett.
(Spoiler alert: mindkét regény vesztett jó fél csillagot a befejezése miatt. Azokkal még sehogy se sikerült összhangba kerülnöm.)

1 hozzászólás
ppeva P>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Hihetetlenül nehezen vergődtem el a végéig. Az elején még voltak benne érdekes-aktuális-szatirikus részek, aztán egyre bonyolultabb és egyben laposabb lett az egész. Emlékszem, egyszer olvasás közben rájöttem, hogy te jó ég, még van 300 év a 450-ből, és én már most belefáradtam az egészbe. Az a baj, hogy minél inkább fergetegesen humoros akar lenni valami, annál erőltetettebbnek látom, és egyre kevésbé vagyok vevő rá. Pl. a szereplők névadása – a tizediknél már idegesen húztam el a számat.
Ha egy szóban kéne elmondanom valakinek, miről szól ez a könyv, azt mondanám: a környezetszennyezésről. Ha meg bővebben kellene kifejtenem, akkor „Öööö… öööö… öööö… a környezetszennyezésről”. Pár nappal a happy end* után alig emlékszem a végtelenül túlbonyolított történet részleteire, vagy valakire a szereplők közül. Vagyis egyikükre igen: a mézes Macira, hiszen ő – Ő – egy időben szinte családtag volt nálunk. Valahol, eldugva a kamra mélyén talán még rejtőzik egy muzeális, 30-40 éves példány. Jó lesz, ha vigyázok rá!

*mármint részemre happy end, hogy végre-valahára befejeztem

3 hozzászólás
marcipáncica P>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Kicsit hadilábon állok ezzel a könyvvel, látom benne a jót és nem túl jót is, valahogy az összkép mégis a pozitív felé billent. Számomra egyértelműen jóval erősebb volt, mint Kőhalmi előző regénye (azt nem igazán tudtam hová helyezni, két szék között a pad alá eset volt), és bár a második felére számomra kicsit megfáradt a történet, valahogy mégis nagyon élveztem az utolsó sorig.

Kőhalmi szerintem nagyon sokat fejlődött a A férfi… óta, már sokkal inkább író, mintsem parodista. Nem marad el szerencsére a tőle megszokott színvonalú humor, viszont már sokkal ügyesebben egyensúlyozik a gagek és a komoly témák között.
A sztori aktuális, kreatív, jól kidolgozott, érezhetően van benne nem kevés valódi tudományos alap, egyszerre van tele remek poénokkal és elgondolkodtató ötletekkel. Amennyire őrült, annyira egyszerre ijesztően reális is. Bár néhol úgy tűnik, hogy túl sok az abszurd és túl sok a fantáziálás, azért valahol végig ott van sci alap, és az igen rémisztő ökológiai katasztrófa képe is végig a fejünk felett lebeg.
Jó volt látni, hogy nem csak összegereblyézett jelenetek sora, hanem egy szépen ívelő, kerek történet áll össze. Szereplői remekül működnek, egyrészt fantasztikus karikatúrák, ugyanakkor nagyon jól sikerült elkapnia karakterei emberi oldalát, és életszerű, szerethető bolond figurákat alkotnia.

Amit igazán negatívumként tudnék mondani, az az, hogy tömény volt. Ezernyi szál, szereplő, gag, kikacsintás, ahogy repülnek az évszázadok egyre több lesz, és egyre megterhelőbb. Az igazság viszont az, hogy a végére minden apró elejtett félmondat, és látszólag felesleges kitérő is a helyére érkezett, így nem tudom azt mondani, hogy bármit vágni kellett volna.

Szórakoztató, okos, meglepően mély témákkal, jól működő humorral, ez most egy kifejezetten kellemes meglepetés volt.

gyuszi64>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

2022/42, könyvtár, 44/120 eddigi értékelés

Messze az első (és részben a második) rész tetszett a legjobban, és egyáltalán nem abszurdként, sokkal inkább egy „tükör”-ként olvasva. Ilyenek vagyunk/voltunk/leszünk, és ez annyira szomorú, hogy még a humoros részeket is keserédesnek éreztem…

A sok-sok találó észrevétel után a cselekményesebb részek már nem nagyon tudtak újat adni. A szerző nagy fantáziával halmozta az ötleteket, nagy mennyiségben kaptunk jövőt, társadalombíráló sci-fit és humort. A történet kerek lett, az egyes részeket szépen összekötötték a szereplők családvonalai – de a történet hosszú is lett, alkalmanként önismétléssel.

Így végül a paródia-vonal érvényesült a legjobban – kár érte, azt mondom.

_Andrea_>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Sajnos ezzel a regénnyel nehezen birkóztam meg, talán azért is, mert a sci-fi nem az én műfajom, – nem ismerem azokat a könyveket, amiket parodizál.
Velős társadalomkritikát fogalmaz meg és zseniális az alapötlet. Általában imádom a posztmodern agymenéseket, de ezt annyira fárasztó volt olvasni. Ritkán nevettem rajta, de akkor nagyon.

fulbea P>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Megbirkóztam Kőhalmi 2.regényével is. Hasonló hatást váltott ki belőlem, mint az első, A férfi aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit című regénye.
Itt is nagyon jó a téma, dugig van humoros mondattal, nagyon ötletgazdag minden oldala, de azért elfáradtam kb. a fele után.
A borító és a fülszöveg (de még a borító belső mintázata is) utal rá, hogy a regény központi főszereplője egy műanyag mézes Maci és Kupak. Persze rajtuk kívül igen sok szereplő, sőt mi több generációk sokasága szerepel a könyvben. Írhatnám, hogy családregény is, de nem az. Bár logikusan és érthetően levezeti két ember utódait évszázadokon keresztül, de ettől sokkal összetettebb a dolog. Ökológiai sci-fi, ami humoros köntösbe van bebugyolálva. Iszonyat mennyiségű szellemes szókapcsolatok, kitalált eseményfolyamok, jövőbeli technológiák, és szenzációs tulajdonnevek hemzsegnek a könyvben. Az első sokk és az első fejezet után eszembe jutott a Galaxis útikalauz stopposoknak című alkotás. Hasonló őrültségek sokasága itt is,de Kőhalminál hátsó szándékot is érzek. Megmutatja, hogy a Föld ökológiai katasztrófája hova juthat, ha túl erős a fantáziánk. Bár eltúlzott humorba csomagolja, de a világot elárasztó szemétáradat elgondolkodtatja az embert. Nem hiányzik belőle a gunyoros rendszer kritika sem.
Sokáig olyan érzésem volt, hogy csak önti-önti rám válogatás nélkül a hülyeségeit, de rá kellett jönnöm, hogy jól átgondoltan van egy felépített, logikus szerkezete. Megtervezett agymenés ez a javából. Figyelni kell folyamatosan minden apró részletre ( mégha baromságnak is tűnik), mert lesz később jelentősége.
Ha fele ennyi agyament-fantasztikus elem, és több kidolgozott karakter, kicsit komolyabb cselekmény-vonal lett volna benne, egész jó regényt olvasunk.

Szerintem Kőhalmi jó író lesz. Megvan hozzá az egyedi nyelvi stílusa, fantáziája. Már csak meg kellene komolyodnia. :)
Vagy mégsem?!

Nuwiel P>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Ismeritek a pap és a fél citrom esetét? Valami ilyesmi érzés volt olvasni ezt a könyvet, vártam, hogy mikor lesz végre jó, de aztán egyszer csak elfogytak a lapok, és becsuktam a könyvet. A fülszöveg nyomokban igazságot tartalmaz, ugyanúgy, ahogy a könyv is nyomokban poénokat. Maga a választott téma jó lett volna, de inkább mintha egy rettentő hosszú kabaréműsor leiratát olvastam volna. Van már ilyen könyvem, abban pont az a jó, hogy egy-egy jelenet után le lehet rakni, kipihenni, na meg persze még jók a poénok. Persze lehet, hogy én vagyok maradi, még akkor szerettem meg a kabarét, amikor a Petőfi rádióban minden csütörtökön volt délután kettőtől ötig, és rohantam haza az iskolából, hogy hallgathassam. Akkor még nem a standup volt a menő, a mai híres személyek még nem ezzel foglalkozta.

A vége meg kicsit olyan Men in Blackre hajaz.

_BenGa P>!
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

„Azt az elején le kell szögezni, ez nem az a mű, ahol az első oldalaktól a hasunkat fogjuk majd a röhögéstől. Kőhalmi inkább a tőle megszokott okos humorral operál, ami minden esetben remekül reflektál a közelmúlt eseményeire. (Lásd például az Operatív Törzs kifugárázása, vagy azt a jelenséget, hogy manapság minden vacakból sorozatot csinálnak.) Karakterei életszerűek, bárki tudna a környezetéből mutatni egy Reginához, vagy Péterhez hasonló egyént. (Na jó, talán Regina kicsit túl drasztikus, nem biztos, hogy minden társaságban előfordul. :D)”

Kicsit bővebben a blogomon:
link


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

Sosem volt kimondottan hálás dolog egysejtű moszatnak lenni.

(első mondat)

Nikolett_Kapocsi P>!

Gyakran alkalmazta a századelő egyszerű, romantikus képeit, beszédeiben felsejlett a világ, amikor még minden tiszta volt, és esténként együtt xboxozott a család.

65. oldal

fulbea P>!

Azután arra gondolt, hogy pontosan ez van a Gyűrűk Urában. Az idilli életet beszennyezi a gonosz gyűrű, amit csak úgy lehet megsemmisíteni, ha a vulkán szájába dobják a Végzet hegyénél, ahol réges-rég kovácsolták. Tulajdonképpen Zsákos Frodó korának legkitartóbb környezetvédő aktivistája volt, aki a veszélyes hulladékot visszavitte a gyártónak. A körkörös gazdaság prófétája.

32. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Természetesen nem Íbífájvnak hívták, szép régi magyar neve volt, nagyanyja után nevezték el Pamelának.

58. oldal

MisssBee P>!

– Ezt is magának építette a vezetőség a dolgozók pénzéből – köpött egyet Fron. Folyton elfelejtette, hogy űrsisakban van.

138. oldal

ViraMors P>!

– Nézze csak! – adta át látcsövét.
A sokat látott gyáros döbbenettel mondta:
– Ez fantasztikus!
– Ne szórakozzon, még el sem kezdtük – mosolygott a nő.
– Elnézést, csak a maga távcsövén nem futnak reklámok.
– Na igen, hadászati fejlesztés. Figyeljen!

Kapcsolódó szócikkek: reklám
mzuzzo>!

Még mindig tartotta magát az összeesküvés-elmélet, miszerint az 1969-es holdra szállást valójában egy tévéstúdióban forgatták le. A teória történetesen igaz volt, az amerikaiak a legnagyobb titokban juttatták fel a Holdra a stúdiót.

128. oldal

ViraMors P>!

Olyan időutazónak tűnt, aki időgépét pásztortűznél faragta bugylibicskával.

Gulliver_HUN>!

Felmerült, hogy a Trónok harcából válasszanak keresztnevet, de végül a gyereket a Magyar népmesék sorozat alapján nevezték el Okoslánynak.

Chöpp >!

De még ha évtizedekig őrizgette valaki, egy flakonnak az is csak rövid közjátékot jelentett, hiszen az emberöltő is eltörpül egy műanyag palack hosszú élete mellett.

12. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Marie Lu: Legend – Legenda
R. J. Hendon: Nightingale
Martin Kay: Titkok útvesztője
Cabe Ferrant: Az álmodó rocker esete
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Andy Weir: A marsi