A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit 246 csillagozás

avagy 101 hulla Dramfjordban
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Az ​megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan… (tovább)

>!
Helikon, Budapest, 2019
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793205 · Illusztrálta: Kőhalmi Zoltán
>!
Helikon, Budapest, 2019
274 oldal · ISBN: 9789634793731

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 64

Várólistára tette 200

Kívánságlistára tette 176

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

EssentialHencsi MP>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Mikor hajdanában-danában még néztem tévét, az egyik kedvenc műsorom a Showder Klub volt. (A másik a Szomszédok.) De csak akkor néztem showdert, ha Kőhalmi is volt benne.
Na most erre a figura ír egy könyvet, ami a szintén kedvenc skandináv krimik paródiája, úgyhogy ezt el kellett olvasnom.
A fülszövegben Rejtőhöz hasonlítják, de ne higgyetek neki, mert kérem szépen, ez egy az egyben Stephen Leacock. Utoljára az ő stílusparódiáin röhögtem ennyire. Egyébként annyiban is hasonlít Leacock-hoz, hogy egy idő után azért elég fárasztó, a végére el is álmosodtam, ittam is egy kávét.
Mindenkinek ajánlom, akinek van humora, a savanyújóskáknak nem annyira.
A végére még annyit, hogy a könyv olvasása alatt tizenkét kávét ittam meg, két doboz cigit szívtam el, és nem esett baja egy csincsillának sem.

3 hozzászólás
robinson P>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Azt a mindenit! Ez nem semmi volt! Jó ötlet volt ez a regény, igazi stílusbravúr. A jó értelemben vett kortárs agymenés a skandináv krimik világát megidézve.
Kőhalmi érezhetően lubickol ebben az általa teremtett világban.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/09/a-ferfi-aki-mego…

4 hozzászólás
Málnika P>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

„A fickónak teljesen szokványos gyerekkora volt, a szülei hat éven át bezárva tartották a szerszámoskamrában, azután árvaházba került. Neveløszüløkhøz adták, de az utcán køtøtt ki. Kisebb bűncselekmények, alkoholizmus, pszichiátria. – Átlagos állampolgár – dobta a nyomozó az asztalra a dossziét. – Túlságosan is – jegyeztem meg. – Lehet, hogy a titkosszolgálat belepiszkált az adatokba.”

Kőhalmi Zoltán, aki mostanáig csak stand-up előadásairól és eddig meg nem jelent műveiről volt híres, egy igazán eredeti paródiával jelentkezik. Első írása azonban korántsem csak a skandináv krimik elemeit helyezi humoros környezetbe, hanem magát a szerzőséget is. A könyv ugyanis egy hatalmas játék a fikcióval és az írással.

A gyűrött kabátos, kávén és kéregzuzmópárlaton élő Bjørnsen felügyelőnek rendesen meggyűlik a baja, hiszen Dramfjordban egymást érik a hullák, az Ilyensenek, na meg az Olyansenek, és egy őrületes nyomozás veszi kezdetét. Az öt részre tagolt történet kiválóan megragadja a paródia tárgyát, nevetséges helyzetekben és párbeszédekben pedig garantáltan nincs hiány. Azonban a krimiparódiába egy másik réteg is erősen beleszövődik, mégpedig az éppen írandó regény és annak írója. A Narrátorok, a Szerző, a Korrektor, a Kiadó, sőt még az ISBN számok is fontos szerepet kapnak, miközben a 101 halálesetet, amelyet az alcím ígér, elő kell teremteni. A helyenként túlzásokba eső könyv számtalan csemegét tartalmaz, és ha kikapcsolódás jelleggel olvassuk, sok-sok nevetésben lehet részünk. Szilveszter napjára pedig egyértelműen tökéletes olvasmánynak bizonyult.

6 hozzászólás
smetalin>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

A férfi, aki azt gondolta, könnyű könyvet írni! Menet közben rájött, hogy nem az, ide nem elég ha valaki vicces a színpadon és jól előad egy sztorit.
A férfi, akit szorított a határidő és a könyv végét sehogy sem tudta összehozni és megpróbálta azt ami működik egy fellépésnél, improvizál, összehord mindent ami eszébe jut. Ide ez nem elég.
A férfinak, a lány aki elolvasta a könyvet, azt üzeni, legközelebb tessék időt hagyni és ne érdekeljen ha a többi kollégád már megírt három másik könyvet, és meg is jelent, ez nem verseny, ne a mennyiségre hajts, hanem a minőségre!
Egyéb híreink:
– voltak vicces részek
– voltak jó ötletek
– nyomokban tartalmazott kifigurázott skandináv stílus jegyeket

Ettől függetlenül maradsz a kedvenc humoristám és ha írsz még, én elolvasom!:)

13 hozzászólás
Kovaxka P>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Nagyon élveztem, bár nem csúszott olyan könnyen, mint egy skandináv krimi. Több sztori és stílusparódia egyben, nem egyformán gördülékenyek és szórakoztatóak. Imádtam, hogy jól megadta kiadóknak, szerkesztőknek, korrektoroknak (akik egyébként elismer, és rengeteget dolgoztak könyvön). Stílusban szerintem is Leacockhoz áll legközelebb, kellően abszurd, de okos is. Levonás a modoros és unalmas ő betűk miatt, a többi nyelvi játék nagyon is tetszett. Első könyvnek több, mint ígéretes! Kávéval és kéregzúzmópálinkával ajánlott!

eme P>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Halványlila gőzöm nem volt arról, hogy mi vár rám. Persze olvastam pár értékelést, de erre azért mégsem voltam felkészülve. Kérem szépen, ez egy fura egyveleg, skandináv krimi paródiájába oltott vagy annak álcázott posztmodern játék, amely százegy irodalmi tücsköt-bogarat megidéz, dalmata kiskutyáktól bogyókon és babócákon, vagy épp vérszomjas vámpírokon át háborúig meg békéig. Meg persze ott van Calvino téli éjszakája, meg az utazó, aki itt is abszurd, szürreális és helyenként bizarr metakalandra indul. Bevallom, az elején nekem nagyon bejött ez a történetszál. Sokáig vigyorogva olvasgattam, még akkor is, ha egy idő után már kiszámíthatóvá vált a cselekmény alakulása. Szerettem a narráció, az elbeszélő és a könyv születése körül bábáskodók hadának bevonását, a tipográfiai megoldásokat (na jó, néhol tényleg túlságosan ellódult a sulyok), mondom, szerettem, mindaddig, amíg még aránylag egyensúlyban lehetett őket tartani. A regény második felében azonban már eléggé kifulladt az egész, egyre túlírtabb, kuszább és csapongóbb lett, csak úgy áradtak az újabb és újabb szereplők. Látszott rajta, hogy Køhalmi nem a hosszabb lélegzetvételű műfajban szokott remekelni, hogy nem lehet a cselekmény ívét újabb és újabb poénokból, ismétlésekből és bizony eléggé gyakran felbukkanó sablonokból szépen felépíteni. A kezdet viszonylagos feszessége hamar köddé vált (kérdéses, hogy mennyire lilává), és beindult a „kell még pár hulla”-hajsza. Pedig még Bjørnsen is belátja, így is épp elég zavaros ez az egész. No de üsse kø, nem mondom, hogy nem szórakoztam volna, azt sem, hogy felügyelőnket és Anadylm tizedest egyhamar elfelejteném (pedig…, inkább nem megyek bele, mások már megírták helyettem is). Minden kisebb-nagyobb hiba ellenére én szívesen bekukkantanék még Dramfjordba. A kérdés az, hogy maradt-e még benne (illetve Bjørnsen nyomozóból) valami. Ha egyéb nem, jó lenne legalább egy csomag mandulás keksz és egy kis kéregzuzmópárlat.

Borka_V_Szabó IP>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Øøø… Ez a Soltan Steinberg spoiler egy ørült! XD Majdnem olyan jó a regény, mint az a másik, ami rosszabb spoiler :P Ugyanis ez a kønyv gyógyítja a migrént. Is. Klinikailag tesztelve!

gályanapló P>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Vannak benne elszórva tényleg vicces 4 oldalak. Vagy hármak. (Lopott) ötletek. Aztán ismétlés, beleszokunk, 10 oldal után értjük miről van szó és nincs nagyon szó többről. Kurva nehéz 270 oldalon keresztül viccesnek lenni, ahhoz sztem nem elég túltolni zsánerelemeket.

De az egymillió dolláros kérdés itt marad: lesz-e olyan sztendápos által írt könyv, ahol nem tolják a képünkbe a képét a borítón? (értem, hogy miért nem lehet nem rátenni, tényleg csak költőien érdeklődöm.)

3 hozzászólás
gabona MP>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Kőhalmi Zoltán mostanra az egyetlen olyan figura a Showder Klubban, aki miatt érdemes időnként rákapcsolni az egyre belterjesebbé és elviselhetetlenebbé váló stand up comedy-showra (bár ez nem tartozik szorosan a könyvhöz), de amikor kiderült, hogy ő is ír, őszintén megmondom, alapos félelmeim voltak – főleg Bödőcs Tibor paródiakötete után. Ami azt illeti, a két produktum (szépirodalmi paródiák és posztmodern agymenés skandináv krimi-paródiának álcázva) közel sem említhető egy lapon, s be kell valljam, nálam Kőhalmi próbálkozása lett a befutó.

Zoltán első könyve egy meglepően kiforrott mű, ami egyaránt lehet parádésan vicces és véresen komoly is, de csak első blikkre skandináv krimi-paródia. Tulajdonképpen minden és mindenki elleni és melletti csatakiáltás kezdve az okkult metalosoktól a mogorva könyvtárosokig – ebben a fergeteges metaregényben nincs olyan, aki ne kapná meg a magáét. Még az olyan könyvtípusok, mint a vámpíros, szamurájos is, nem beszélve a Bogyó és Babóca-sorozatról, valamint a Háború és békéről. Ami a tulajdonképpeni krimi szálat illeti, mind az öt történetben teljesen rendben van – és ezt úgy mondom, hogy még egy szem olyan könyvet nem olvastam, ami szükséges lenne a csapásirány megértéséhez.

Repkednek a poénok és a hullák, de egy pillanat erejéig sem válik erőltetett, olcsó ripacskodássá, sem pedig önismétlővé, s ami látszik, hogy rengeteg munka volt minden egyes bekezdéssel, ám mindez nem teszi sterillé a dolgot, végig olvasmányos és érdekfeszítő amellett, hogy egy pillanatig sem érdemes komolyan venni. Helyenként tényleg Rejtőt idézik egyes gondolatmenetek, de ezzel semmi probléma nincs, mert Zolinak tudat alatt sikerült pazar Rejtő-szerűt írnia, s ez kollégájának nem ment, pedig kényszerből kellett tennie. (Igaz, az összehasonlítás teljesen alaptalan, de hirtelen eszembe jutott.)

Pazar alkotás, aminek méltó helye van a sikerlisták élén. Kár, hogy inkább a név vezérli a vásárlókat, mert ez tényleg egy fantasztikus regény, Kőhalmi irodalmi nyelve pedig meglepően és kellően érett, kimunkált. Szép teljesítmény egy pályatévesztő építészmérnöktől.

>!
Helikon, Budapest, 2019
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793205 · Illusztrálta: Kőhalmi Zoltán
ap358 P>!
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Nem érdekelt a könyv. Nem akartam elolvasni. Indultam, amikor ismerősöm megállított, hogy ezt vigyem el, tetszeni fog, főleg a vége. Rohantam, nem volt időm magyarázkodni, elvettem és a kocsiba ülve betettem a kesztyűtartóba. Hamar kiderült, hogy a kistáskám a csomagtartóban kötött ki, az út három óra, egy kósza könyv a kesztyűtartóban. Hát belevágtam.
Az első fejezet után már szinte könyörögtem, hogy álljunk meg kávézni, végül az út nagy részét felolvasással tölthettem, és úgy, előadva rendkívül szórakoztatónak találtuk. Végig a szemem előtt lebegett Leslie Nielsen és a Csupasz pisztoly filmek. Ez a könyv egy paródia, a skandináv krimiket és nyomozós filmeket veszi górcső alá az előbb említett filmek stílusában. Egyedi? Nem. Néhol erőltetett? Igen. De ahogy a filmeknél is, úgy itt is pont ez adta az ízét: a túlzások.
A humor tárgyát képezi a könyvkiadás, az írói lét is, mondhatni e köré építi az egész „nyomozást”, így aki az előbbiekkel foglalkozik, azoknak érdemes kézbe venni ezt a könyvet.
Lektoroknak, szerkesztőknek és íróknak erősen ajánlott.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Miután szülei meghaltak, egy darabig Rubens- és Rembrandt képek festésébøl élt, tehetségére azonnal felfigyelt a szakma és a norvég rendørség is.

1 hozzászólás
robinson P>!

A móló végén feküdt öntudatlanul. Rohantam felé, mintha azzal megállíthatnám az időt. Jéghideg teste szorosan a deszkákhoz simult. Mohón fölé hajoltam. Szemén fájdalom nyoma suhant át.
– Kávét – nyöszörögte. – Másfél napja nem ittam kávét

1 hozzászólás
robinson P>!

– A pszichopaták pont úgy néznek ki, mint bárki más.

gabona MP>!

Az a szerencsétlen pszichológus egyszer azt javasolta, számoljam ki, mennyi pénzem lenne, ha nem innék. Kiszámoltam, de az volt az első gondolatom, hogy abból a sok pénzből mennyi piát tudnék venni.

184. oldal

Grapefruitossy P>!

– Kérem, tegyék el a fegyvereket! Vagy legalább a hangtompítókat tegyék fel, ez egy könyvtár!

110. oldal

robinson P>!

A rátørø emlékek kødén keresztül hallotta, hogy a halál éjfélkor állt be, azóta a szakértøk szerint pontosan huszonhét és fél centi hó esett.

robinson P>!

A hold, mint egy fagyott hulla pupillája, kifejezéstelenül meredt a mocskos hóesésbe.

robinson P>!

Ingrid remek társaságnak bizonyult, pont olyan depressziós volt, mint Bjørnsen.

Grapefruitossy P>!

Kiitta a tegnapról maradt kávét, borotválkozás helyett hosszan, megvetéssel nézte magát a tükörben, aztán rágyújtott, és ivott még egy kávét. A kanapé alatt megkereste az üveget, meghúzta, felvette bűzös kabátját, ivott egy kávét, és elindult. Az ajtóból visszafordult, elgondolkozva magához vette szolgálati fegyverét, és ivott egy kávét.

15. oldal

robinson P>!

A lány hosszan a szemébe nézett, tekintete kiolvasztotta volna az évezredek óta fagyott gleccsereket is.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Réti László: Kaméleon
Rita Falk: Sertésfej al dente
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes
Anthony Grey: Kémjátszma a Bahamákon
Leslie L. Lawrence: A rodzsungok kolostora
Anthony Grey: Kung-Fu életre-halálra