Vízözön 28 csillagozás

Kodolányi János: Vízözön Kodolányi János: Vízözön Kodolányi János: Vízözön Kodolányi János: Vízözön

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​könyv egyik kulcsalakja, Utnapistim sok ezer évesen a vízözön előtti kor embereinek a világában él. Az úszóhártyás, pikkelyes emberek világa ez, ahol a sárkányok, gyíkok harca valóság. Ez a világ akkor kezd mássá lenni, amikor Utnapistim tudomására jut, hogy egy idő óta nyakra-főre születnek csupasz csecsemők, s később sem nő ki a pikkelyük. Ilyennek születik Ninszun istennő papnőjének, Risat-Ninlilnek fia, Gilgames is, aki korántsem hatalmas erejű, sárkányokat legyőző hős, hanem talán a könyv leghalandóbb szereplője. Az égbolton az „Égi Gyík” megjelenése Lugal, a nagy király csillagászait közeledő katasztrófára figyelmezteti. Mindent elsöprő nagy természeti csapás közeledik. Lugal esztelen vállalkozásba kezd. „Világtornyot” épít, ahová alattvalóit, a birodalom felhalmozott készleteit akarja elhelyezni. A munka csak a terror eszközeivel valósítható meg; a Világtoronynak az emberiséget kellett volna szolgálnia, ehelyett rabszolgaságba hajtotta a birodalom apraja nagyját. Hiába… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1948

>!
Püski, Budapest, 1999
398 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639188654
>!
Magvető, Budapest, 1986
696 oldal · ISBN: 9631406334
>!
Magvető, Budapest, 1977
616 oldal · ISBN: 9632705491

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Utnapistim


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Kodolányi János: Vízözön

Kérem tisztelettel, a fantasyt kettő ember találta fel, egymástól függetlenül. Az egyik Tolkien, A Gyűrűk Urával, a másik Kodolányi, a Vízözönnel.
(Egyetlen kifogásom: tán nem akkor kellett volna Kodolányinak megírni ezt a regényt, amikor pont összeveszett a feleségével… aki olvasta, értse… ;))

4 hozzászólás
>!
Noro
Kodolányi János: Vízözön

Ez bizony tőrőlmetszett fantasy regény, amely a sumér / akkád mítoszokból és a távol-keleti filozófiákból táplálkozik. A szerzőtől azonban mi sem állt távolabb annál, mint hogy egyszerűen regényesítse a Gilgames- és az Atrahaszísz-eposzokat. A mitológiába (amelybe az ősaztékok – vagy atlantisziak? – is beugranak pár jelenet erejéig) modern paleontológiát és némi teozófiai áltudományt is kevert.
A történet Gondvána őskontinensén játszódik, ahol „sárkány” néven tisztelt dinoszauruszok játszadoznak a pikkelyes-úszóhártyás emberek figyelő tekintete előtt. A társadalmat örökké újjászülető, minden életükre emlékező bölcs mágusok (mahhúk) irányítják. De egy új égitest (Nannar, aki mellesleg az akkádok holdistene) megjelenése felborítja a mindenség szent rendjét. A bölcsek különböző módon próbálják megmenteni a világot. Utnapistim a földi hívságok megtagadását és Anu, a legfőbb isten mélyebb megismerését hirdeti. Lugal papkirály pedig egy egyesíteni akarja az egész emberiséget, hogy egy hatalmas erődítményben mindenki átvészelhesse a végítéletet.
A történet tulajdonképpen a ráció és a miszticizmus harca, amelyen szerintem kis szépséghibát ejt, hogy a szerző mindvégig az utóbbi mellett állt. Pedig a papkirály törekvése sokáig dicséretes volt, még ha tévúton is járt. Csak a sokkal később veszítette el a szeme elől a valódi célt, és vált az eszköz – az a nevezetes Világtorony – a mániájává. Utnapistimnek ugyanakkor egy részrehajló istenség súgott, úgy pedig könnyű… Szerintem nagy kár, hogy a felvonultatott filozófiai elképzelések nem ütközhettek meg úgymond saját jogukon a racionalista világképpel – meggyőzőbbek lehettek volna, ha nem áll mögöttük a deus ex machina.

Egyébként nagyon érdekes összehasonlítani ezt a végletekig keleties fantasztikumot az angolszász szerzők nyugatias világképével. A hősök nem harcosok, hanem mágusok. Tudásukkal kérkednek, nem a legyőzött ellenségek számával. Többségük passzív szemlélő, csak akkor cselekszenek, ha kell. De a regény stílusa sem Walter Scott romantikáját, inkább Mika Waltari realizmusát idézi, miközben megőrzi a szépirodalmi szerző költői nyelvezetét. Így ha a mainstream fantasztikum fejlődésével vetjük össze a könyvet (ami mindezzel együtt talán egy kicsit félrevezető), akkor Kodolányi 1948-ban tulajdonképpen előrébb járt Tolkiennél :)

>!
snowwolf
Kodolányi János: Vízözön

Most fedeztem fel Kodolányit. És olvasom és olvasom. A Vízözönnel kezdtem. Azon töprengek, hogy eddig hogyan is került el engem, hogyan is nem tudtam róla. Meseregény? Fantasy? Frászt. Ősmítosz. Várkonyi tudása, intravénásan, prózaköltészet, hömpölyögve, áradva, csodálatosan.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
jevus

– Az ifjúság törvénye az élet. Az aggoké a béke. Ne ítéljük meg az aggok mértékével az ifjúságot.

384. oldal (Magvető, 1967)

>!
jevus

El nem csókolt csókjaik egyre szaporodtak.

435. oldal (Magvető, 1967)

>!
jevus

– A világ: káprázat – dünnyögte Utnapistim mintegy önmagának. – A valóság: nincs.

349. oldal (Magvető, 1967)

Kapcsolódó szócikkek: Utnapistim
>!
jevus

– A nő, fiacskám, sohasem az, aminek látod – magyarázza tovább és sóhajt. – Mindig más … Olyan, mint a tojás. Nem tudhatod, mi bújik ki belőle. Csibe? Liba? Netán krokodil? Ismerni kell a tojást, fiam, mielőtt melengetni kezdenéd. Különben, az sem sokat ér, ha ismered. – Legyint. – Mert ha megöleled, kiderül, hogy aki úgy táncolt, mint a pillangó, olyan tüzes volt, mint a jó pálmabor, olyan szelíd, mint a pihés csibe, olyan odaadó, mint a csorduló anyaemlő: merev, mint a cserép, dorozmás, mint a reszelő, hideg, mint a víz, süket, mint a terméskő. Aki meg ártatlan volt, mint a bárányka, ragadozóvá válik, kiharapja válladból a húst, s dagadtra marja a nyelvedet. Aki csöndes volt és nyájas: kiszívja a vért és velőt minden porcikádból, lovagol rajtad, mint Istár Szilili fián, s lesi, jajgatsz-e már…

552-553. oldal (Magvető, 1967)

>!
jevus

Az élet minden formájában élet. Csak hagyni kell, az undok hernyóból is csodálatos bíborszínű pillangó válik.

138. oldal (Magvető, 1967)

>!
ede

A világ úgy csukódott be Utnapistim előtt, mint egy álmatagon forgatott könyv É-kur híres könyvtárában.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Utnapistim
>!
jevus

(…) az emberrel ott helyben, ahol van, minduntalan történhetnek emlékezetes dolgok (…)

251. oldal (Magvető, 1967)

>!
Szelén 

Itt, a hegyek között egészen más volt a levegő. Könnyű, átlátszó, tiszta. Más volt a napfény: éles, csillogó, aranyos. Más a levegő illata: édes, fanyar, lebbenő, szomjat oltó. Errefelé nem burjánoztak óriás páfrányok, nem volt mocsár sem. Nem nyíltak kerék nagyságú, nehéz illatú virágok. Apró, kék, piros, sárga virágocskák terítettek gyengéd szőnyeget a legelőre, a hegyoldalak tisztásaira. Nem bűzlött a tengerpart rothadt, fülledt halszaga. Patakok hideg vize illatozott, mint a bűvös kristályban mutatkozó messzi tájak illata. Itt nem voltak tíz gar hosszúságú, palaszürke, agyagsárga meg rőtvörös sárkányok, amelyeket légyraj követ, férgek milliója lep. Fecsegő, csicsergő, fütyülő, csattogó, csivogó madarak szálldostak az erdőből. Meg rikácsoló, kíváncsi papagájok. Ilyen magasra nem szállt a repülőgyík sem. Sasok keringtek a hegyek fölött. Itt nem voltak emberek. Kecskék bámultak Namzira gonosz bárgyúsággal, mint vén kéjencek, gyermeteg gidák játszottak, mekegtek a könnyű napfényben. Itt nem voltak jó barátok. Egy rőt színű kutya ügetett Namzi nyomában, ült a ház előtt, vigyorgott a kenyerüket majszoló lányokra, s nyalta őket képen, ha játszottak vele. Itt nem voltak emberáldozatok. Kecskehús főtt a fazékban, vaj sárgállott a szőlőlevélen, bogyó piroslott a kókusztálban.

>!
jevus

Az emberek némák voltak. Túl sok mondanivalójuk lett volna, csak hallgatniok lehetett.

399. oldal (Magvető, 1967)

>!
jevus

– E hangyák valamennyien egyet cselekszenek. Miután ugyanaz az örökkévaló szellem működik bennük, mind ugyanúgy mozognak, éreznek, szolnak … De hányféle szellem lakik az emberben, ó, király? Hányféle hang szól bennük? Hányféle nyelvük van, hányféle akaratuk és mozdulatuk? E hangyák az örökkévalóságban élnek. De vajon az emberek?
– Azt hiszed, ó, Atra-Hasis – kérdezte bosszúsan a király –, hogy Anu megmenti a hangyákat, de elpusztítja az ebereket?
– Azok a hangyák, amelyek tornyukban megmenekülnek, már nem azok lesznek, amelyek valaha szabadon éltek, szálltak, sütkéreztek és szeretkeztek. S azok az emberek, akik túlélik a pusztulást, már nem ezek lesznek, aki ma úszóhártyásan, pikkelyesen építik örökkévalóságnak szánt tornyukat. Pusztulások jönnek és múlnak e világon. A természetben nincs fejlődés, ó, király, csupán ugrás. Anu megrázza a világot, s eltörli a meglevőt. Így teremt egyre újat és újat. De ez már túl van az értelmen, ó, király.

405. oldal (Magvető, 1967)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lengyel Dávid – Kuba Richárd: Holtak világa – A jóslat
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Stephen King: Végítélet
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Isaac Marion: Eleven testek
Daniel H. Wilson: Robokalipszis
Neil Gaiman: Északi mitológia
Jack Vance: Lyonesse 3. – Madouc