Julianus ​barát (Tatárjárás-trilógia 1.) 60 csillagozás

Kodolányi János: Julianus barát Kodolányi János: Julianus barát Kodolányi János: Julianus barát Kodolányi János: Julianus barát Kodolányi János: Julianus barát Kodolányi János: Julianus barát

A Julianus ​barát – mely most ötödik kiadásban jelenik meg – Kodolányi János egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. 1938-ban írta, abban az időben, amikor már Hitler bevonult Bécsbe, kirobbanóban volt a „szudéta-válság”, s lényegében Csehszlovákia tragédiája megkezdődött. A szomszédos ország tragikus sorsában Kodolányi intő példát látott, és írói eszközeivel figyelmeztetni akarta a közelgő veszedelemre mindazokat, akiknek drága volt Magyarország függetlensége, szabadsága, jövője.
A regény a középkorban játszódik ugyan, de olyan politikai szituációban, amelyben a német-osztrák terjeszkedés ugyancsak veszélyeztette hazánkat, és így az írónak lehetősége nyílt arra, hogy a történelmi regény – a középkor eseményeinek keretében – a nácik elleni gyűlöletét kifejezze. Ugyanakkor az olvas nyomon követi a regény főhősének életútját, és szinte maga is részesévé válik mindannak a történésnek, amelynek során Julianus megvalósíthatja gyermekkora nagy álmát, s eljut a Ázsiában… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1938

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Athenaeum monográfiák Athenaeum

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2001
800 oldal · ISBN: 1224003017011
>!
Madách / Magvető, Budapest, Pozsony, 1980
856 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632711114
>!
Magvető, Budapest, 1974
804 oldal · keménytáblás

5 további kiadás


Enciklopédia 11


Kedvencelte 11

Most olvassa 6

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Turms>!
Kodolányi János: Julianus barát

Életem első olvasmányélménye volt hét éves koromban az Egri csillagok, amit rövid időn belül több más regény, köztük a Julianus barát követett. De amíg az Egri csillagokra a mai napig jól emlékszem, a Julianus barátból szinte semmi sem maradt meg. Most, közel harminc évvel később újraolvasva tudatosult bennem, hogy miért. Az Egri csillagok – túl azon, hogy később kötelezőként újraolvastam – igazi ifjúsági regény. Kalandos, fordulatos, főhőseivel, azok céljával kisgyerekként is könnyű azonosulni.
A Julianus barát viszont nem ilyen. Főhőse egy szerzetes, aki életét a krisztusi tanítások szerint éli. Olyan szelíd ember, hogy ha agyonütnék, sem emelné védekezésre a kezét – szóval nem egy Vicuska-szabadító Bornemissza Gergely, akárhogy is nézzük. Célja elgyalogolni a pusztában a világ végére, és megkeresni az őshazában maradt magyarokat – ez sem említhető együtt egy ostromlott vár megvédésének hőstettével, főleg, hogy amikor olvastam, még szinte semmit nem tudtam a magyar őstörténetről. És végül a nyelvezet. Kodolányi a nyelvészet rajongójaként megpróbálta újrateremteni a 13. századi ómagyar nyelvet; felnőttként olvasva ez nagyon szépen sikerült, öröm olvasni, gyerekként viszont szinte idegen nyelvnek tűnhetett.
Ezek után nézzük, mai szemmel hogy is fest a könyv. A nyelvezetre már kitértem, én – szintén nyelvészeti érdeklődésű emberként – nagyon szerettem ezt a feltámasztott ómagyart. Ami nem olyan légből kapott próbálkozása Kodolányinak, mint ahogy azt sokan gondolják, hiszen kora tudományos eredményeit használta fel hozzá, még ha nem is hiba nélkül.
A cselekmény Julianus alakjára fókuszál, a szerzetesre, aki egész életét a keleten maradt magyarok felkutatásának áldozta. Ennek ürügyén megismertet minket a 13. század első felének Magyarországával, és részben Európájával is. Nagyon ügyesen építi bele a cselekménybe a korból az átlagember számára is ismerős eseményeket, tényeket, elérve, hogy otthonosabban érezzük magunkat a történetben. Megjelenik többek között Gertrudis királynő meggyilkolásának Bánk bánból ismert históriája, II. András keresztes hadjárata, a tihanyi alapítólevél magyar nyelvű szövegrészlete, az Ómagyar Mária-siralom, és még sok hasonló apróság. A történelmi háttér azonban minden kidolgozottságával együtt is csak kirakat, amit Kodolányi arra használ, hogy elmondhassa tanmeséjét a magyar fenyegetettségről, a nemzet egymásra találásának szükségességéről és a valódi keresztény erkölcs fontosságáról. Tekintve, hogy a mű a harmincas évek legvégén készült el, és hogy a magyar függetlenséget a történetben leginkább a német terjeszkedés fenyegeti, érthetőek ezek a gondolatok.
A Julianius barát a legjobb magyar történelmi regények közé tartozik, apróbb hibái ellenére is, ezek közül talán a legkomolyabbat a nemzeti eszme középkorba történő visszavetítése jelenti – enélkül viszont bajosan tudta volna megfogalmazni gondolatait a magyar függetlenségről.

8 hozzászólás
Roszka>!
Kodolányi János: Julianus barát

Kodolányitól a második olvasásom. Számomra letehetetlen. A következőnél nem fogok mást olvasni vele egy időben, mert Kodolányi mellett semmi sem érdekel. Annyira szépen ír, olyan jól próbálja felidézni a régies beszédet, hogy pár oldal után abszolút rááll az ember szeme-agya. A történet pedig… Teljesen elvarázsolt. Ez az ember valami hatalmas dolgot vitt véghez. Beteljesítette gyermekkori álmát. Irigylésre méltó hittel, emberfeletti kitartással, bátran szembenézve leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal.
Kodolányi írásaival gazdagabbnak, többnek érzem magam.

5 hozzászólás
tgorsy>!
Kodolányi János: Julianus barát

Bíróság elé kéne állítani azt az embert (rendezőnek nem nevezném), aki ebből a csodálatos könyvből olyan borzasztó filmet készített,
Nem tudom mennyire autentikus a nyelvezete. De nekem azóta a csimota, gyermökcse beépült a szókincsembe.
Mikor olvastam, eldöntöttem, ha valaha lesz lányom, őt Cseperkének fogják hívni.
Lett.
Cseperkének hívják.

15 hozzászólás
AeS P>!
Kodolányi János: Julianus barát

Hosszan, hosszan olvastam, egy tavaszon és nyáron át. Megbabonázott, amit Kodolányi a nyelvvel művelt, elragadtatott a stílusa, mégsem faltam úgy az oldalakat, ahogy gyerekkoromban faltam volna, ha akkor kerül a kezembe. Meg-megálltam, félretettem, nem is csak az ízlelgetés miatt, inkább azért, mert elszoktam attól, hogy valaki ilyen alaposan felépítsen valamit.
És bár örömteli volt, kicsit csalódtam a végén, azt reméltem, hogy KJ máshol vágja el a történet fonalát. Bár közben elhatároztam, hogy folytatom a Tatárjárás-trilógia másik két kötetével, de valamiért mindeddig nem vitt rá a lélek, mert hiába sokszorosan öt csillag, nehezen emésztem meg, hogy pont a „lényeg” maradt ki. Tudom, van, amikor nem a cél a fontos, hanem az utazás maga, tudom. De annyira akartam a célt.

kaporszakall>!
Kodolányi János: Julianus barát

Réges-rég olvastam már egyszer, még kamaszfejjel, és – bár hosszúnak találtam, mint ahogy annak találom most is – szívesen merültem el a középkori hétköznapokban. Ez a regény egyik legfőbb erénye: az egykori falusi, paraszti, majd szerzetesi élet bemutatása. Kodolányi a régi magyar nyelvet is szellemesen próbálja restaurálni, a harmincas évek nyelvészeti kutatásai alapján; megerősítve vele az ódon atmoszférát.

Amiben gyöngébb a szerző, az a 'nagypolitika' ábrázolása: II. Endre és IV. Béla uralkodásának főbb eseményeiről csak másodkézből, hírvivők elbeszéléséből, szerzetesi vitatkozásokból értesülünk: így tudjuk meg Gertrudis meggyikolását, az Aranybullát, II. Endre keresztes hadjáratát. Kodolányi – az 1938-as év veszélyeinek árnyékában – erős németellenes éllel, hazafias aggodalommal írta meg a regényt; ebből a szempontból műve kissé anakronisztikus: az a fajta nemzeti indulat, nevezhetjük nacionalizmusnak is, ami a szerzetesekből időnként kitör, a XIII. században még aligha létezett, a 'teuton' császár, II. Frigyes, pedig a pápával vívott küzdelemmel volt elfoglalva; alig törődött Magyarországgal.

Ám e kisebb gyöngeségekért kárpótol a régi hétköznapok hangulatos rajza, a mellékszereplők színes társasága, a változatos helyszínek. Ha hőseink nem is pont ezen a régi magyar nyelven beszéltek, és nem is ily hevesen politizáltak, de mindennapi gondjaik, örömeik, bánataik ilyenek lehettek, mint amilyeneket a regény ábrázol. Ez a munka kerek egész, s a magyar történelmi regények javához tartozik.

Emlékeim szerint a trilógia második része, A vas fiai még jobban sikerült, mint ez; majd előveszem újra.

2 hozzászólás
Csoszi>!
Kodolányi János: Julianus barát

Amikor január közepén belekezdtem a könyvbe, sejtettem, hogy sokáig fog tartani az olvasás, de azt nem gondoltam, hogy húsvét lesz, mire befejezem. Sajnos, nem tudott elkapni a lendület, a varázslat. A szöveg összetettsége, a nehezen érthető párbeszédek hátráltattak, sokszor kedvemet szegték. A történelmi kor nagyon érdekelt, és tetszett, ahogy az író nyolc részre tagolta Julianus életét, és mindegyik rész mintha egy külön könyv lett volna. Azok az epizódok, amelyek a klastrom életéről, a szerzetesekről, a vallásosságról szóltak, kevésbé tetszettek. Lenyűgöző volt Julianus makacs kitartása, meggyőződése, gyermeki hite Magna Hungáriáról és az ottani magyeriakról. Számomra a legszebb és legmeghatóbb jelenet Julianus és Gerhardus sivatagi vándorlása volt, ahogy biztatta, támogatta, gondozta beteg, spoiler társát.
A sorozatot biztosan folytatom valamikor.

kolika>!
Kodolányi János: Julianus barát

Olvasásom előtt derült ki számomra, hogy a szerzőtől korábban olvasott művek egy trilógia részei, s hogy éppen az első kötet olvasása hibádzik. Ezért (is) kezdtem a Julianus barát olvasásához.
Érdekes élmény volt. Jellemző, hogy a mostani olvasmányaimban általában pörgősebbek az események, nem ritkán rövidebbek, fordulatosabb csavarok vannak, így kicsit kétkedve fogtam neki. Azt gondoltam, hogy nem tud majd teljes egészében lekötni. Hogy mennyire tévedtem! Julianus eseményei megállíthatatlanul hömpölyögtek, s habár a végkifejlet sem volt ismeretlen mégis élvezettel olvastam a sorokat. Nyelvezetével kapcsolatban is támadtak kételyeim, de gyorsan tova is illantak.
A mű hosszúsága lehetővé teszi, hogy a szerző részletesen számoljon be Györk – Julianus életéről. Kimondottan tetszett, hogy az olvasó számára ismerhető részeket is beépít a kötetbe. Így olvashatunk Fehérlófiáról, de történelmi események, s más irodalmi jellegű részletek is felbukkannak. A laikus emberben sokféle kép él a szerzetesekkel kapcsolatban, s ezekre példákat is látunk egy-egy kolostor, egy-egy szerzetes életében. A tunya, bujálkodó, kolostort, szerzetességet otthagyó, vagy éppen Istennek tetsző életet élő szerzetes figuráját is látjuk..
Emberfeletti megpróbáltatás során eljut a címszereplő a gyermekkori álmának megvalósításához, s éppen itt akasztja meg a történet folyamát a szerző. Szívem szerint még erről is olvastam volna.

fulbea P>!
Kodolányi János: Julianus barát

Nagyon nagy falat volt. Kodolányi gyönyörűen ír, csodálatosan bő szókincse van. Nagyon tetszettek a szép magyar nevek, (bárcsak a gyerekeim születése előtt olvastam volna). Régies szóhasználatok ellenére olvasmányos volt, de nagyon terjedelmes.

Margarita>!
Kodolányi János: Julianus barát

Az a sokak által kárhoztatott nyelv! Kodolányi kísérlete a 13. századi magyar nyelv rekonstruálására nekem nagyon tetszik. Hogy hiteles avagy sem, (talán nem csak) számomra kideríthetetlen. Mindenesetre jó néhány kifejezését használom, mert szeretem.
A történet pedig elképesztően fordulatos, szereplői hihetetlenül élők.
Egy heroikus vállalkozás igaz és szép története. Újraolvasva tökéletes, felcsillagozom :)

kucséber>!
Kodolányi János: Julianus barát

Egyrészt remek könyv arról, hogyan is lesz valaki szerzetes, milyen nehézségekkel kell szembenéznie … akár ma. Külön csodálatos, amilyen közelségbe kerülünk az utazó baráthoz. Akit , mint később Csoma Sándort, Vámbéry Ármint is egy idegen Világ fölfedezése hív. Kodolányi nagyszerű író, bár 'fentebb' körökben úgy beszélnek róla, hogy esztétikailag nem megfelelő – én csodálkozom miért nem érettségi tétel.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Gabriella_Balkó>!

– Mi a bötű? – kérdezte latinul.
– A történet megőrzője – felelt habozás nélkül Julianus.
– S mi a szó?
– A lélök elárulója.
– Bene – bólintott a vénember elégedetten, s elömlött arcán a mosoly. – Ki nemzi a szót?
– A nyelv.
– Mi az ember? – vetette oda gyorsan, s görnyedt válla előrehajolt, amint fürkészve várta újabb kérdésére a feleletet.
– Halál rabja, utazó vándor, mindenütt vendég.
– Milyen az állapota?
– Mint mécsvilágé a szélben.

251. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: betű · emberek · lélek · nyelv · szél · szó
Turms>!

De egyet mégis kérdök tűled, te fiú. Lám, mit mondasz reá. Ha kitakarejtják a némötöt, latint, zsidót, szerecsönt, mindönfajta müszülmént, s tetejébe még letöszik Andorás urat a trónusáról, mi küetközik? Az, hogy ezök a részög gyisznók, ezök az ortályozó csikaszok, ezök a Jézus tervényeit, ország szabadságait megcsúfoló, magyeri szegénységöt megnyergelő, s nyomorúságból es vizet fakasztó, sőt bort vedelő elrugaszkodottak kerülnek följül. No, hát most osztán elgondolhatod, ézös ücsém, mi leszön itten.

115. oldal, Második rész (Athenaeum, 1940)

23 hozzászólás
Gabriella_Balkó>!

A barátság a lelkek egyenlősége.

262. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · egyenlőség · lélek
tigrisbigris>!

Még alig lépett be a világba, alig fogott hozzá munkájához, és Isten máris hívogatja õt. Mért nem volt gyorsabb, szorgalmasabb? Mért kótyavetyélte el óráit, napjait, heteit haszontalanul? Mért nem tanult többet? Mért nem írt? Mért nem prédikált jobban? Mért nem térített meg több kunt és több romlott keresztyént? Mért nem segített több betegen, szegényen, elhagyotton?
Szemrehányásokkal illette önmagát, mert most úgy látta, tétlen volt, ostoba volt, renyhe volt, nem gondolt az igazságra: „Élj úgy, mintha már másnap meg kellene halnod!” Ha Isten trónusa elé szólítja, semmivel sem tudna védekezni. Élete ellobbant, és nem marad utána más, mint egy marék por és hamu.

tigrisbigris>!

És ami után legjobban kívánkozik az ember, abban lakozik legbizonyosabban az ördöng.

Gabriella_Balkó>!

Olyan idegen s hazátlan volt, mint az angyalok, akiket lehajítottak az égből.

146. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: angyal
Gabriella_Balkó>!

Megtanulta, hogy mindenkit meg kell hallgatni, legföljebb másra gondol az ember, s olykor-olykor bólint, sóhajt vagy fölkiált, mintha szívvel-lélekkel figyelmezne.

223. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: hallgatás
engs>!

Magyarországon inkább kell az erő, mint a poézis.

421. oldal, Negyedik rész (Magvető, 1971)

>!

– … nem löhet ám oda elmönni, fiam.
– Ezt mondá más es, de azért én el akarok oda menni. Megkésértöm.

48. oldal (Athenaeum, 1940)

1 hozzászólás
Gabriella_Balkó>!

Az ember e Siralom Völgyében lábával a földön áll, azt túrja arca verejtékével, abból csikarja ki eledelét, házát, ruháját, oda tér vissza, maga is földből lévén. Az ember tekintete a Mennyek Országát vizsgálja, kutatja és várja, nem a föld szépségeit. Szép a föld, ha megadja a mindennapi kenyeret, de nem szép, mert vágyakat is ád. Szép a föld, ha Jézus lépdel át rajta, elmerengvén a mezők liliomainak, az égi madaraknak báján, de nem szép, ha rabságba hajt, hatalomra ösztökél, s mások szabadságának megfosztását követeli. Szép a víz, ha a Tanítványok hálója kivonszolja belőle a hitvány halat, szép, ha vihar korbácsolja, s a hullámok majdnem elnyelik a sajkát, szép, ha Jézus int, s lecsillapodnak a sörényes hullámok – de nem szép, ha bronzorrú gályák evezői alatt csattog, rabszolgák üvöltését visszhangozza, s fegyveres hadakat hord a hátán egymás ellen. A föld arra való, hogy arcod verejtékével munkáld, sziklákat hasíts belőle, s templomot építs rá, a tenger arra, hogy kifogd mélyéből mindennapi szerény haladat, hajóra szállj, s vidd Isten igéjét távoli pogány népek közé, s hogy emlékeztessen, Jézus intése megfékezheti legborzasztóbb dühét is.

333. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: föld

A sorozat következő kötete

Tatárjárás-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
Kemény Zsigmond: Zord idő
Jókai Mór: Az elátkozott család / A barátfalvi lévita
Krúdy Gyula: Rózsa Sándor
Kertész Imre: Sorstalanság
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Mika Waltari: Szinuhe
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.