Boldog ​Margit (Tatárjárás-trilógia 3.) 35 csillagozás

Kodolányi János: Boldog Margit Kodolányi János: Boldog Margit Kodolányi János: Boldog Margit Kodolányi János: Boldog Margit Kodolányi János: Boldog Margit

A Boldog Margit általános középkori problémákat, eszméket, különösen az aszketizmust, a világtól való elkülönülés eszméjét vizsgálja IV. Béla különös leányának sorsában. A könyvet ma is élvezetessé teszi Kodolányi történelmi atmoszféra teremtő képessége, hasonlíthatatlanul ízes nyelve, remek stílusa, és a gondosan megkomponált mű alakjainak reális, lélektanilag is indokolt ábrázolása.

Eredeti megjelenés éve: 1937

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2000
460 oldal · ISBN: 9633611776
>!
Magvető, Budapest, 1982
526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632716213
>!
Magvető, Budapest, Pozsony, 1975
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632701526

2 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Árpád-házi Szent Margit


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

mandris>!
Kodolányi János: Boldog Margit

Azt már akkor, amikor jelentkeztem a Szentek kihívásra tudtam, hogy – mivel egy magyar szent életéről való olvasás feltétele is a teljesítésének – az egyik szent, akiről olvasni fogok, az Árpádházi Szent Margit lesz. Igaz, akkor még úgy gondoltam, hogy majd az Isten rabjai lesz az a regény, amit elolvasok róla. Ez időközben változott, annak viszont örülök, hogy kitartottam Margitnál. Külön öröm, hogy bár egyáltalán nem volt szándékos, éppen az olvasás idejére esett a szent ünnepe (január 18.).
Azt nem tudom @Tompetyo mennyire ismerte Szent Margit életét és csodáit, illetve, hogy az (egyébként nem létező, de sokszor hivatkozott) átlagember mennyire ismeri, de én nem ismertem ilyen mélységben, és pláne nem gondoltam bele, hogy mit jelenthetett a gyakorlatban, hogy „Margit imái vezekelve szállnak.”
Margit életét olvasva ismét az életszentség, mint folyamat egy más változata, más aspektusai kerültek előtérbe. Bár Szent Ferenc is élen járt az önsanyargatásban, Chesterton által írt életrajza nem állította elénk ilyen látványosan ezt az önsanyargatást.
A könyvből jól megismerhető Szent Margit élete, de ezen túl a kor viszonyai is. A regény hangulatához jelentős mértékben hozzájárul a nyelvezet is, amely nyilván nem lehet a korabeli magyar nyelv hiteles reprodukciója, de hangulatteremtő ereje kétségtelen.
Bár a könyv elsősorban Margit személyét állítja elénk, ennél azért jóval több mindent bemutat. Mégis, a legérdekesebb számomra az volt, milyen utat járt be a királylány szent, amíg aztán meglehetősen fiatalon elnyerhette az élet koronáját. Eddig valahogy nem gondoltam bele, milyen nehéz lehetett egy királylánynak bekerülnie egy zárdába, amelyben ugyan valóban elméletileg egyenlőknek kell lenniük a nővéreknek, de ráadásul ő ragaszkodott hozzá, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon, sőt. Ez a nagyon is tekintélytisztelő középkorban főleg nem lehetett egy egyszerűen megvalósítható dolog, és nem tudom, vajon ki mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy ez megvalósuljon. „Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik” – olvassuk Lukács és Máté evangéliumában, és úgy tűnik, Margit maximálisan komolyan vette ezt a mondatot.
Ugyanakkor nem tudtam nem összevetni azt, amit Margit tett azzal, amit Avilai Szent Teréz írt a Belső várkastélyban, amelyben óva int attól, hogy túlzásba vigyük az önsanyargatást (mondjuk ez minket, a XXI. század átlagkatolikusait annyira nem fenyegeti), hogy az az egészségünk rovására menjen. És főleg figyelmeztet a feljebbvalóknak való engedelmességre. Az mindenesetre ebből a regényből is nyilvánvalóvá válik, hogy az életszentség nem egy állapot, amelybe beleszületnek a szentek, hanem egy életút beteljesedése, ahová el kell jutni, sokszor küszködések árán. És a könyv nagyon jó volt, ahogy ezt küszködést, néha az elöljárókkal, néha a többi apácával, néha önmagával bemutatta, mint ahogy jó volt abban is, hogy a „közönség” sokféle viszonyulását is megmutassa egy-egy nővértársban: a kételyt, a gyanúsítást, a féltékenységet, az irigységet, és a csodálatot. Az ember elgondolkodik, ő vajon hogyan viszonyulna hozzá, ha nem 7 és fél évszázad távolából szemlélné ezt az életet, hanem közvetlen közelről. Még így, írásban és távolról szemlélve is felkavaró és bevallom, nyugtalanító volt szembesülni Margit életével.

9 hozzászólás
Gabriella_Balkó>!
Kodolányi János: Boldog Margit

Ez nem tetszett annyira, mint a Julianus barát, de egyszeri olvasásnak megfelel. Nem hiszem, hogy még egyszer elolvasom. Kicsit szenvedtem vele. Magában a könyvben is sok volt a szenvedés. Ha csak a fele igaz, hogy így élt Szent Margit, hát…. nehéz elhinni ezt az önsanyargatást.
Nem igazán fogott meg a történet.
A nyelvezet eleinte nehézkes volt, később belejöttem.
Azért még adok esélyt Kodolányinak.

>!
Magvető, Budapest, Pozsony, 1975
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632701526
Jadwiga>!
Kodolányi János: Boldog Margit

„Akinek füle van a hallásra, hallja meg” – mondta Jézus párbeszédei végén. Kodolányi regényében csodálatosan konstruálja meg a Margit legenda hősnőjének történetét, hitelesen adva vissza egy szent életútját. Akitől azonban ma távol van a keresztény gondolkodás, attól félő, még távolabbi lesz ez a regény is. Hiába az ügyes, hiteles korrajz, a zárt szerzetesközösség és benne a saját lelkiismeretét hűségesen követő Margit tökéletes pszichológiai jellemzése. Valóban egy lélek regénye ez.
A nyelvezetéről nem bocsátkoznék vitákba, azt hiszem, a finnugrista Kodolányi éppolyan jól tudta, mint mi is, hogy nem rekonstruálhatja a korabeli nyelvet (és egyáltalán melyiket is, a 16. századi Margit-legendáét, a Margittal majd egykorú Mária-siralomét, az oklevéltöredékekét, a nyelvészek hipotéziseit???). De ehelyett az okoskodás helyett konstruált egy olyat, amelyet hamar megszokik az olvasó, a fülébe mászik, és segítségével pontosan kifejezi, mégha (Nemes Nagy Ágnes szavait kölcsön véve) nem is mondhatatlant, de legalább a nehezen mondhatót: miként élhetet(ett) valaki úgy, hogy végén elérj/te az örök Boldogságot.

Tompetyo>!
Kodolányi János: Boldog Margit

Szent Margitot nem kell bemutatni: mindenki nagyon jól ismeri életét, legendáját, csodatételeit… de mennyire ismerjük vajon, mint embert? Nyilván semennyire, hiszen gyakran még saját magunkat sem tudjuk igazán megismerni, nemhogy egy nyolc évszázaddal ezelőtt élt misztikus személyt, aki saját rendtársai szemében is csupán egy világtól elzárt kis közösség rejtélyes és furcsa kívülállója volt. Kodolányi azonban megpróbálkozott ennek a léleknek a megfejtésével, és habár az eredménye nyilvánvalóan egy fiktív történet, mégis úgy hiszem, hogy valami hasonló személyiség lehetett a hús-vér Margit is.

A regény helyszíne a középkori klastromok zárt, rideg, homályos és nyomasztó, már-már klausztrofóbikus világa, nagyon kevés színnel és még kevesebb emberi kapcsolattal… ideális helye a magánynak, a befelé fordulásnak, a lélek megismerésének. És gyakorlatilag a könyv sem más, mint egy hosszú utazás az emberi belső legmélyébe. A kis Margit kezdettől fogva tudatosan neveli önmagát az alázatos és szerény aszkétaéletre, s eközben állandóan meg kell küzdenie a klastrom ellentmondásos szabályaival, sorortársai előítéleteivel, a kor babonáival, a világiassággal, és legfőképpen saját érzelmeivel… és minél jobban előrehalad ebben a lelki fejlődésben, úgy alakul ki benne egyfajta krisztusi identitás is. „Lassanként beléevődött a lelkébe az a meggyőződés, hogy a világ minden nyomorúságáért és bánatáért, a magyeri föld és az Egyház minden szorongattatásáért s veszedelméért neki kell felelnie. És ez a felelősség rettenetes súllyal nehezült rá. Az ő érdeme Istennél száz és száz elesett lelket szabadít meg a földi szenvedés meg a túlvilági kín poklától.” – Hát nem pont e miatt a szerepvállalás miatt olyan népszerű Margit, mind a mai napig is, legyen szó akár hívő, akár nem hívő emberről?

Kodolányi megint remeket alkotott. Hiába olyan lassú a cselekménye – ha beszélhetünk egyáltalán cselekményről –, hiába érzem úgy, hogy nem tudtam még teljesen felfogni ennek a műnek a mélységeit, mégis nagyon jó volt elmerülni a történelemben, az író stílusában, és Margit lelkivilágában… no meg talán egy kicsit a sajátomban is.

tigrisbigris>!
Kodolányi János: Boldog Margit

Csak ismételni tudom amit a trilógia korábbi részeiről értékelésként írtam. Hiteles, aprólékosan kidolgozott történelmi regény. Élethűek a karakterek, a környezet, nyoma sincs az idealizálásnak. Egy elképesztően erős, mégis esendő ember élete egy keserű korszakban.

Alcyone P>!
Kodolányi János: Boldog Margit

Meg kellett szokni a nyelvezetét, de a kezdeti nehézségek után belelendültem. Érdekes volt, de egyszeri élménynek bőven elég. Nehéz volt megérteni 1-1 karaktert, köztük Margitot is…maradtak bennem kérdőjelek, amik remélem később válaszokra lelnek.


Népszerű idézetek

engs P>!

– A priorissa is más, mint az mit mutat, meg Bernálda soror is meg Katerina soror is meg Anna soror is meg Cecília meg a többi is, mind-mind… – hadarja gyorsan, és a sarokba néz. – Csak azok nem mások, azkik rosszak. Csak a gonoszak igazak, anyám. Mert ük nem mutatnak mást, csak a valóságos gonoszságukat.

Magvető, Budapest, 1982. 132. - oldal

csillagka P>!

Szegény „öreg Béla” meg a régi nagy királyok megfordulhatnak a sírjukban, ha ezt a mai, gyalázatos magyeri világot látják.

93. oldal (Magvető, Bp. 1976.)

tigrisbigris>!

Az élet mulandó, leányom, s ahogy múlik, úgy velágosodik meg bennünk, hogy nem méltók a földi dolgok a békesség feláldozására, a szeretet tervényeinek átalhágására… Nem méltók rá, hogy megfeledközzünk érettük Istenrõl.

Chiara>!

A kislány nyűgösen, kedvetlenül ébredt.

(első mondat)

tigrisbigris>!

Nemhiába mondta annyiszor Katerina soror, hogy az ördöng jótett képében kísért meg bennünket legsikeresebben.

Tompetyo>!

A priorissa nem akarta, hogy Margit még éjszakára is a halott mellett maradjon, hiszen ő mosta meg, ő öltöztette fel, most pihenhetett volna. De Margit ott akart maradni egész nap és egész éjjel és másnap is, míg el nem temetik. Hiába volt Olimpiádisz minden figyelmeztetése, ismét makacs maradt. Így a község felváltva imádkozó tagjai közül el nem távozott, böjtölt és imádkozott – ismerkedett a halállal.
Tudta, hogy ez az a rém, amely legkönnyebben fellázítja a lelket Isten ellen. Ez az a titok, mely kísértetbe viszi a legerősebb hitet. A mélyébe kellett látnia, fel kellett fednie eltakart ábrázatát, le kellett lepleznie a vicsorgó csontarcot, az odvas szájat, a kiégett szemüregeket. Beszélgetnie kellett a fekete alakkal, aki még az ő születése előtt odaült ama másik Margit ágyához, és örökre magához ölelte őt. Meg kellett kérdeznie, ha Isten küldte, miért oly borzalmas? És ha a Megváltó megváltott bennünket, miért uralkodik mégis a halál? Végére kellett járnia mindezeknek, mert érezte, különben hiábavaló minden erőfeszítése, imádsága, zsolozsmája, virrasztása, megalázkodása, szolgálata, szelídsége és lemondása.

430. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Árpád-házi Szent Margit
Vecsi>!

Margit most megfeszítette minden erejét, hogy Jézus igazi jegyeséhez méltóan viselkedjék. Hajnalban egy pillanatot sem késett a matutinum harangszavára, még ha egész éjjel ostorozta is magát, vagy ájtatoskodott a feszület előtt. Konyhán, mívelőházban, kórházban, udvaron, kertben szünet nélkül dogozott. Még inkább kereste a megalázó, hitvány munkát, mint azelőtt. Kappája rongyosabb, piszkosabb volt, mint valaha. Rendesen kitakarította az árnyékszéket, melyet a sororok „Duná”-nak neveztek, szemérmetességükben. Nemegyszer oly bűzt árasztott maga körül, hogy a legerősebb természetűek is elkerülték, Olimpiádisz hangos szóval pörlekedett vele, disznóhoz hasonlította, aki szarban turkál, s ott keresi Istent. A szolgálókat Margit minden nehéz munkájukban tetten érte, elvette tőlük a vizesvödröt, a fát, a forró bográcsot, a súrolókefét. Fején cipelte a húst a betegeknek és koldusoknak. Csikorgó téli hidegben halat meg ruhát mosott, keze kékre fagyott, megrepedezett, s fájt, mintha parázs égette volna.

386. oldal 1. bekezdés

Gabriella_Balkó>!

Az engödelmesség tetszik Istennek.

22. oldal (Madách, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: engedelmesség · Isten
Gabriella_Balkó>!

Csak az nem múlik el, azmit Istennél érdemül szörzünk. A kéncs a Mennyekben, az örök kéncs. Az nem múlik el.

330. oldal (Madách, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: Isten · mennyország
tigrisbigris>!

— És lám, te nem hadakozál, nem uralkodál, nem gyûjtél és nem ragyogál, leányom, s te éréd el a bódogságot. Nem jövél ki a falak közül, míg én bejárám a fél világot, s te értél legmesszebbre, Jézus lábaihoz. Nem valának kívánságaid, s amik valának, megtagadád, még csak tisztességes köntösöd sincsen, sem tiszta vélomod, s alig ettél egy jó falatot, ittál egy jó kortyot életödben, s íme, megvagyon mindönöd. Én kedég elveszték mindönt, miközben kévánságaimat be akarám teljesíteni, s étlen-szomjan veszök, noha asztalomon aranytálakban s kupákban áll Kelet, Nyugat és Dél mindön java, gyimölcse. Te koldus levél, leányom, s végezetül kerálné vagy, s én kerál vagyok, s végezetül koldus levék.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Zalka Csenge Virág: Útban az ég felé
Hász Róbert: A Vénusz vonulása
Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Spiró György: Fogság
Makkai Sándor: Táltoskirály
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Fehér Tibor: Nyugtalan vér
Orczy Emma: Adjátok meg…
Domokos Sándor: A római százados
Mészöly Miklós: Saulus