Az égő csipkebokor (1953) az utolsó olyan, balatonakarattyai korszakában készült nagyregénye Kodolányi Jánosnak, amelyikben bibliai témát dolgoz fel, és szinte akaratlanul ciklikus egységet alkot más ókori keleti tárgyú műveivel (Vízözön; Új ég,új föld;Én vagyok). Mószéról -Mózesről- fölmérhetetlen számú tudományos és szépirodalmi alkotás készült, a maradandó értékűek minden kor olvasója szemében egy világirodalmi és vallástörténeti alapmű, ősi történet folytatásának, bővítő elbeszélésnek és értelmezésének tűnnek föl. Thomas Mann A törvény című kisregényében a mitikus téma hermeneutikájában az ironikus lélektaniság lehetőségét aknázta ki. Kodolányi, Mann-nal tudatosan vitázva, annak félisteni, istenemberi hérosznak az alakját és képzetét támasztja életre, akinek a maga korában, környezetében nem sikerült beteljesítenie honalapító, nemzetteremtő látomását; de később a nép magába fogadja áldozatát, megerősödik általa, és erőt merít sugárzó, önfeláldozó példából.
Az égő csipkebokor 27 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1957
Enciklopédia 1
Kedvencelte 7
Most olvassa 11
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Ez a könyv feladta nekem a leckét. Lassan haladtam vele, s nem azért csak, mert majdnem 1000 oldal. (Az nekem sohasem akadály :) Hanem a filozófiai mélységeihez éreztem magam kevésnek. De nem adtam fel, csak sikerült lebírnom, és nem bántam meg.
Ez a könyv egy írózseni világirodalmi megmérettetésre is méltó remekműve. Epikus áradású történelmi regény egy nép, a zsidóság megszületéséről, és életrajzi regény Mózesről, a zsidóság máig ható kultúrhéroszáról.
Regény a hitről és az örök kételyről. Regény arról, hogy a vezető hogyan lehet leginkább hasznára az általa vezetetteknek, gyakran ellenükre is akár.
Különösen erőteljesek a történet nőalakjai; Mózes anyja, nevelőanyja és felesége.
Felkavaró és gyönyörű olvasmány.
A regény első fele-kétharmada egy elgondolkodtató, ugyanakkor izgalmas történelmi regény (de nem kalandregény). Mózest az Amenhotep-dinasztia hercegeként, Ekhnaton fáraó fogadott testvéreként ábrázolja. Ez önmagában is érdekes korszak, de a zsidók szempontjából nézve még inkább azzá válik. A mű vége viszont túlzottan elvont, és nem hiszem, hogy ettől a lezárástól magvasabb lenne a mondanivalója.
Népszerű idézetek
Az ünnep: a szabadság. Megszabadulás minden nyűgtől. S ha ebből szabadulunk, éppen az az ünnep. Nem vigasság, zabálás, ivás, tombolás az ünnep, nem csinnadratta, nem. Hiszen ha így volna, nem volnának komor, szomorú, de mégis fölemelő ünnepek. Az ünnep: csend. Megállás. Elmerülés az időtlenségben. Hangtalan ujjongás, néma zokogás. Mosoly a könnyek között. Könny a mosolyban. Ahogy a fölkelő, a lenyugvó Nap ragyog át a felhők résén. Az ünnep az a pillanat, mikor álomnak érezzük a valóságot. És valóságnak azt, ami láthatatlan, megfoghatatlan.
II. KÖNYV 27. “SZERETNÉM VELED ELTÖRNI A KORSÓT”
Ünnep, mikor a lenyugvó Nap utoljára pillant végig a földön…
Ünnep, mikor egy bezárt szobában a földi kín jajgatása elhallgat, s fölsír az újszülött gyermek első szava…
Ünnep, mikor az ember búcsút int fáradt szeme pillantásával az életnek, s örökre behunyja…
Ünnep, mikor a paraszt a kaszáját első ízben vágja a zizegő gabonába. Mikor az érett szőlő első fürtjét metszi le a gazda az őszi fényben fürdő hegyoldalon. Mikor az első új kenyér, az első korsó bor megjelenik a fehérrel terített asztalon. Mikor az első vadat ejti el a vadász az esztendőben. Mikor váratlanul megérkezik a régen látott jó barát, rokon, házastárs. Mikor a zenekar befejezi a hangszerek hangolását, csend támad, s fölzendül egy Istenben elmerült lélek szava.
II. KÖNYV 27. “SZERETNÉM VELED ELTÖRNI A KORSÓT”
[…] csak az tudja elhordozni akár a kicsi, akár a nagy terheket, aki alázatos.
7. oldal, I. kötet
…miről tudjuk … hogy Isten közöttünk tartózkodik? Arról, hogy nyomban észrevesszük, ha nincs közöttünk.
140. oldal (I. kötet)
Nincsenek kicsi meg nagy feladatok, a mérték Istennél van, ő tudja, mi kicsi s mi nagy, megszabott helye szerint.
71. oldal (II. kötet)
…Szefóra inkább kusita anyja vonásait örökölte, kissé vaskos volt, ebben atyjára fajzott, de a haja világosbarna, a szeme pedig sötétkék. Olyan kék, mint a csiszolt lazúrkő. Némi zöldes fény szivárványlott benne, ám ez csak kékebbé tette. Nagy volt a szeme, nagyobb, mint e nagy szemű nép akármelyik lányáé, nem csoda hát, ha gyönyörűnek tartották – s az is volt. Arca kerekded, csaknem fehér, de piros is, ahol pirosnak kellett lennie. Nyaka szép hosszú, egyenes, nem büszke, nem is szolgai módon hajlott, csupán alázatos, alázatosságában diadalmas. Még arcánál, nyakánál is fehérebb volt párnás, sima bőre ott, ahol a napfény kevéssé érte, s olyan szeplőtelen, mint azoké a nőké, akikben nincsenek bősz indulatok. Foltot, szemölcsöt, pláne szőrös bibircsókot nem fog találni rajta az ura, mikor teljes meztelenségében megismeri. Húsa izmosságában is lágy volt, vagy inkább a lágyság képzetét ébresztette a szemlélőben, mert korántsem volt puha leány, kitartóan tudott járni, lépései gyorsak, mégis kényelmesek voltak, ütemesek, mint a tánc. Akár egész nap, fáradtság nélkül, énekelve törte a búzát, könnyedén kuporogva a földön, s izmos, de puha karjával mozgatva a morzsolókövet, mintha súrolna. Kerek fara szemérmetes bájjal ingott-ringott ilyenkor, mintha íjnak való fából készültek volna a csontjai, inai pedig íjhúrhoz hasonlóan feszülnének-ernyednének. Kicsiny keze gyermeki lélekre vallott, tenyerének kevés vonala egyszerű, egyenes sorsot és természetet mutatott. Hüvelykujjának vánkosa azonban dús volt és duzzadó, nagy életerő, gazdag szerelmi tűz feszült benne. Amit pedig megfogott, az meg volt fogva. Tudott szorítani, tudott engedni, ahogy a munkája kívánta. Mozdulata gyors volt és biztos. Ha narancsot hámozott, úgy futkostak-röpködtek ujjai a gyümölcsön, mint a motolla, a héj pillanatok alatt levált, s virággá formálódva feküdt a tenyerén.
567-568. oldal
[…] az embert készen várják az utak, mindenkinek azt kell bejárnia, amelyik elébe tárul, sorról sorra érintenie kell az állomásokat, tehát mindennek megvan a maga megszabott ideje, sem korán, sem későn nem érkezhetünk sehová.
58. oldal, II. kötet
Mi az ünnep?
Amikor az anyagi világ sűrű szövevénye megnyílik, s átragyog rajta a másvilág fénye, mint
felhők közül a Nap. Gondoljunk a hajnalra. Még ködös szürkületben pihen a táj, a fák
mozdulatlanok, a harmatos fű borzong, ember-állat nem mutatkozik, kihaltnak látszik az élet.
De már várakozás feszül a levegőben. Hangtalan zengés jelzi az elkövetkező eseményt.
397. oldal
Akarva-akaratlanul egy nagy tanulsággal bocsátom sorsára és útjára ezt a művet: egyes egyének fölemésztődhetnek a külső világgal és a belső ellentétekkel vívott küzdelemben, erőfeszítésük mégsem haszontalan, mert a nép magába fogadja áldozatukat, megerősödik általuk, s egyre egyenesebben halad egy felsőbb rendű, szocialista életforma felé, amelyet ha valaki tagad, annyi, mintha magát az ember végső céljait tagadná.
És ezt a tanulságot közvetítse ez a mű a népemhez, melyet jól-rosszul, de mindig őszintén igyekeztem a végső nagy cél felé buzdítani.
994. oldal
… az emberi faj fokról fokra süllyed a vak anyagiság mélyeibe, s vele együtt süllyed maga a világ. Ezt a süllyedést megakadályozni elsõsorban bennünk magunkban kell, ez kötelességünk. Meg kell tennünk az utat visszafelé, amelyen az emberi faj s a világegyetem a mostani alacsony fokra süllyedt. Célja pedig az, hogy magunkkal együtt felemeljük az emberi fajt, felemeljük a világegyetemet, visszaállítsuk a kezdeti harmónia állapotába, egyszóval: tökéletessé tegyük.
223. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján 93% ·
Összehasonlítás - Passuth László: Édenkert az óceánban 88% ·
Összehasonlítás - Krúdy Gyula: Rózsa Sándor 79% ·
Összehasonlítás - Passuth László: Anselmus 85% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Mesterségem a halál 93% ·
Összehasonlítás - Stefan Zweig: Stuart Mária 85% ·
Összehasonlítás - Cs. Szabó Sándor: Az út 96% ·
Összehasonlítás - Czakó Gábor: Aranykapu ·
Összehasonlítás - Harsányi Zsolt: Szólalj, szólalj, virrasztó! ·
Összehasonlítás - Földi Pál: Hannibál a hadvezér ·
Összehasonlítás