Január 1 csillagozás

Kodolányi Gyula: Január

Hogy nem süvít, pörög, örvénylik tova tőled
minden szerteszét az idő kifordított
bőségszarujából, s az idővel bírod
néha a harcot, s van, ami nem vész el végleg –

ez csoda. Hogy van, ami visszafordul s ismét
rádköszön, mint libegő papircsákó-hajó
a Duna örvényének körhintáján – de jó!
Ülök a folyam partján időtlen réten, mint rég

>!
Kortárs, Budapest, 1997
70 oldal · puhatáblás · ISBN: 963846402X

Enciklopédia 1


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Kodolányi Gyula: Január

A Táncban a sötéttel és a Jelek halásza ciklus tetszett. Érdekes reflexiók érdekes sorokhoz. A Kormányzó halála bizonyosan kultikus előadás volt, talán látni is jó lett volna, egy egész életérzést, korszellemet vázol fel a darabhoz fűzött szerzői magyarázat.

>!
Kortárs, Budapest, 1997
70 oldal · puhatáblás · ISBN: 963846402X
6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sophie P

JANUÁR


    Hó, hó, hó.

    Január, hó. Hó, hava.

    Január, hó hava. Havas hónap. Hó és Nap.

    Nap újjászületése hóban.

    Január, születésem hava. Hóból születő Nap, világ.

    Álom, félálom a hóburok alatt, fehér dunyha alatt.

    Világ hóburkából kisarjadt fák, bokrok, kórok. Tiszta rajzúak, véglegesen megformáltak. Kontúrok és színek: fekete, ezüstszürke, vörösesbarna, kék. Hangok: ugatás, károgás, a hó fölé rajzolódó hibátlan formák. Messze szétfutó,: tökéletesen kirajzolt emberi szó.

    Lehelet sűrű felhője, a világba foszló lélek. Légbe visszaköltöző lehelet.

    Forró lélek-felhők, gallyakra csapódó üvegcsipke, üvegen nyíló jégvirág: tökéletesen kirajzolt gondolatok.

    Burok alatt álmodó világ, burokból kisarjadt képek.

    Indulunk az évbe, a burok majd olvadóban, alóla előtűnik a latyakos zöld;

    Indulunk megállhatatlanul a termékeny televény süvöltő bőségszaruja, zsivaj, vér, bűz és szürke betonhideg felé.

    Hóburok-álomból, tiszta képek emlékével indulunk lassan, vonakodva, április langyos melegén át a tűz felé, november nyirkos haldoklása felé, januárba-térés reményével, halál és újjászületés, az új kisded felé.

    Január, hó és Nap, kisded-Isten jégvirága, hó-világfája.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: január
6 hozzászólás
>!
sophie P

ESEMÉNY

    Élünk, teszünk-veszünk, én és ők, akik arctalanul hozzám tartoznak, otthon itt, egy házban, melyet nem ismerek. Elhúz a ház előtt a hetyke táncosnő. Ő az, aki múltkor egy kirakat tükréből lesett. Tudom, hogy egy utcával arrébb lakik. Itt ezek egészen más utcák, de ezek is szomszédosak. Még a háza is idelátszik, egy park kovácsoltvas kerítése fölött, talán emlékezetből. De nem tudom. Nem tudom megnevezni a címét.
    Tudom, el kell hozzá mennem, minél hamarabb. Vele valaki üzen ebbe a mostani házba. A címet, meg kell neveznem a címet. Különben nem jutok el. Nem jutunk.

9. oldal

4 hozzászólás
>!
sophie P

AMI ISMÉT RÁDKÖSZÖN

                                     Olyan forráshoz hasonlíthatnánk,
                                     amelynek vize nem folyik el, hanem
                                     körben visszafolyik önmagába.
                                                             Porphüriosz

Hogy nem süvít, pörög, örvénylik tova tőled
minden szerteszét az idő kifordított
bőségszarujából, s az idővel bírod
néha a harcot, s van, ami nem vész el végleg –

ez csoda. Hogy van, ami visszafordul s ismét
rádköszön, mint libegő papírcsákó-hajó
a Duna örvényének körhintáján – de jó!
Ülök a folyam partján, időtlen réten, mint rég

Oroszival szemben, s álmatagon bámulom:
ez tovaring örökre, az elrohan az árral,
mit csak meglátok vagy elhajítok könnyű karral,

de nézd csak tíz év után visszatér barátom
elfeledett füzete, felbontatlan üzenet,
papírhajó: kiválaszt s a káoszból kivezet.

50. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Lehet
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Még: mindig