Otthon, ​Finnországban 3 csillagozás

Koczogh Ákos: Otthon, Finnországban

Finnországról sokan és sokféleképpen írtak már, Koczogh Ákos könyve hangsúlyaival mégis újszerű a Finnországról szóló útirajzok sorában. A szerző a gyönyörű tájak mellett főképp a világhírű finn építészetet, szobrászatot, a rendkívül magas fokú tárgy- és környezetkultúrát – divatos szóval élve: designt – kívánja megismertetni a magyar közönséggel. És természetesen a finn embert, aki felettébb érdekes számunkra, mert rokon, s mégis oly egzotikusan távoli. Kocogh Ákosnak minderről rendkívül sok mondanivalója van, s nem titkolja, hogy rajong a finnekért. A művészettörténész szerző elvezeti az olvasót a finn utcákra, országutakra, tanyákra, városokba, művészek otthonaiba, írók, színészek közé, új irodaházakba és áruházakba. De megmutatja a finn tavaszt, a nyarat, a Szent Iván-éji ünneplést, a végtelen északi telet, a finn konyhát, az étkezés és a vendéglátás szokásait is, érdekesen, szinte megható szeretettel.

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1987
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632817443

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

pwz IP>!
Koczogh Ákos: Otthon, Finnországban

Két dolog miatt biztos, hogy emlékezni fogok erre a könyvre!
Egyrészt, mert – sajnos – esténként, mikor hazaértem, már alig volt erőm olvasni, így a megszokott olvasási tempómat nem tudtam tartani.
Másrészt már megint találtam egy kis egri kötődést, amit aztán továbbfűzve megint érdekes dolgokra akadtam. Az idézet, ami kutatásra ösztönzött, ez volt:
„Kicsi a világ, s lám, a mi még szűkebb világunk egyszerre mennyire kitágulhat. Ne felejtsem, hogy Sole /Kallionemi/ (első férje egri pap volt) finnre fordította Mikszáth regényét a Noszty fiút, és fordította Adyt, Weöres Sándort, a Psalmus Hungaricus-t, a Cantata Profana-t, Bartók gyermekdalait, Kodály szolmizálógyakorlatait, hogy csak a fontosabbakat említsem meg…”
Egri pap? Katolikus nem lehetett, hiszen felesége volt :). Akkor a református-evangélikus „oldalon” kell keresgélnem. A katolikus megyeszékhelyen ilyen is volt és van is. Emlékeztem rá, hogy abban az utcában, ahol dolgozom, az utca végén áll egy evangélikus templom, amiről mintha azt olvastam volna, hogy finn segítséggel épült. Dolgozott bennem a „w” (Watson) és lőn, ezt találtam:

"A helyszűke és a velejáró kényelmetlenségek hamar rávitték az evangélikus híveket, hogy templomépítésre gondoljanak. Kérelmükre a város az egyházközségnek adományozta a Vörösmarty és Werbőczy (ma Törvényház u.) utcák sarkán lévő 194 négyszögöles telket azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a templom 5 év leforgása alatt nem épülne meg, a telek visszaszáll a város tulajdonába… A lelkészlakba, amely 2 szoba és konyhából állott, Garam Lajos lelkész 1936. októberében költözött be finn származású feleségével, Sole Kallioniemivel… Mindenki bele is nyugodott, hogy hosszú esztendőknek kell eltelni, míg Egerben valóban templomot építhet az evangélikus egyház. Isten azonban nem nyugodott bele! Amikor az emberek számításai csődöt mondtak, akkor kezdődik Isten matematikája… 1937 nyarán finn-ugor lelkészgyűlés volt Budapesten. Ezen, valamint az ezt követő kéthetes magyarországi körúton Garam Lajos lelkész és finn származású felesége tolmácsként vettek részt. Mikor utazás közben szóba jött az egri egyház helyzete, A. Voipio, a Helsinki Egyetem tanára felvetette a gondolatot, hogy Finnországban kellene gyűjteni a templomnélküli gyülekezet számára. A. E. Jokipii, a finn gyülekezeti munkaközpont titkára nyomban fel is ajánlotta, hogy a gyűjtőkörutat a lelkészházaspár számára készségesen megrendezi… Öt téli hónapot töltöttek odakinn. Nem nagy reményekkel mentek ki, mert akármennyire rokonok is a finnek, nem látszott valószínűnek, hogy ennyire távoli ügy iránt valami nagy áldozatkészség élne bennük. Mégis úgy gondolták, hogy mindent meg kell próbálniuk, hátha mégis összejön 1-2.000 P.
Isten azonban ismét másképp számított, mint az emberek. Mindenütt szívesen látott vendégek voltak. Nem kellett magukat rátukmálni a gyülekezetekre; sokkal több meghívást kaptak, mint amennyinek eleget tehettek volna. A finn gyülekezeti munkaközpont / Seurakuntatyön Keskusliitto / három nagy körutat szervezett meg a számukra. A finn államvasutak ingyen utazást biztosított nekik. Attól sem kellett félni, hogy az embereket nem fogja érdekelni a mondanivalójuk, mert mindenütt sokan gyülekeztek össze a meghallgatásukra, még az időjárás és a terepviszonyok mostohasága ellenére is. Volt gyülekezet, ahol egy napon 3 előadást kellett tartani. Volt város, ahol 3,000 ember töltötte meg a templomot. És voltak tanyai iskolák, mélyen az erdőségek közepén, melynek falait szinte szétfeszítette a beleszorult tömeg, pedig egy-egy öreg anyókának, bácsikának 10-15 kilométert kellett gázolnia vagy síelnie a méteres hóban, míg odaért. Nem egyszer fordult elő, hogy mikor befejezték az összejövetelt, melyen mindkettőjük előadással, ének és zeneszámokkal szerepelt, és amely a helybeli műsorszámokkal, 2 órával tovább tartott, felállt valaki és kijelentette, hogy még szívesen hallanának többet is a magyar testvérekről. Az adományokért pedig nem kellett házalni. Ez a finnek tanyarendszerű települési viszonyai mellett lehetetlen is lett volna. Elhozta ki-ki magával, amit a célra szánt és alig volt nap, hogy a perselyek összege legalább az 1,000 finn márkát, vagyis 100 P-t ne tett volna ki.
Az öthónapi gyűjtés eredménye 90.000 finn márka lett. Ebből 10.000 márka ment az oda és visszautazásra, a lelkész fizetésére és egyéb költségekre, a megmaradó 80.000 márkáért a hivatalos árfolyam szerint 8.000 P-t kellett kapni. Ekkora eredményre senki nem mert volna gondolni. Ekkor Isten megmutatta, hogy ő ma is csodatévő úr, ugyanaz, aki valamikor megsokszorozta az öt árpakenyeret és két halat. Megsokszorozta az egri evangélikusok pénzét is. Mikor a pénz beváltására került a sor, csaknem fele ára volt a pengőnek, így lett a gyűjtés eredménye 15.028 P. Ezzel már komolyan lehetett gondolni a templom megépítésére…Az építéssel zártkörű pályázat után Popovits István építészmérnököt bízta meg a presbitérium. 1939.szeptember 25-én kezdtek a munkához, és október 15-én volt az ünnepélyes alapkőletétel Marcsek János esperes szolgálatával… 1940. június 30-án szentelte fel a templomot Turóczy Zoltán tiszakerületi püspök. A templomszentelésre nemcsak egriek gyűltek össze felekezeti különbség nélkül, hanem együttörvendező hittestvérek a szomszédos gyülekezetekből is, különösen Ózdról és Diósgyőrből."
(Forrás: Az Egri Evangélikus Egyházközség hivatalos honlapja – http://egrievangelikusegyh.5mp.eu)

Fura! :) Olvastam egy könyvet Finnországról, a finn emberekről és már megint Egerben kötöttem ki! :D Ez a könyv – valóban – elsősorban a finn művészet bemutatása a művészek szemszögéből, de ugyanakkor nagyon emberi is. És ha még vesszük a fáradságot, akkor ilyen továbbgondolásra és kutatásra alkalmas dolgokat is találunk, mint amit én is most leírtam, pedig csak ez a két szó: „egri pap” volt a kiindulási alap… ;)

>!
Gondolat, Budapest, 1987
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632817443
58 hozzászólás
maneki_neko>!
Koczogh Ákos: Otthon, Finnországban

A könyv első felében az író a finn tájról, emberekről, szokásokról ír, kicsit a történelemről is, nagyon érdekesen. A második fele azonban már sokkal inkább művészettörténeti áttekintés. Festészet, építészet, tárgyak, bútorok, textilek, stb. Ez nekem túl szakmai volt, nem igazán kötött le. Az első fele azonban jó volt; akit érdekel Finnország, az élvezni fogja.
Se szeri, se száma a könyvben megemlített művészeknek, alkotásoknak, épületeknek – érdemes begépelni a Google-ba egyet-kettőt, és megnézni a saját szemünkkel. Engem például elbűvölt Andreas Alariesto és Akseli Gallen-Kallela festészete, de a Marimekko vidám textíliáit se érdemes kihagyni. És természetesen olvasnivalót is bőven ajánl az író!


Népszerű idézetek

maneki_neko>!

A finnek sem jobbak vagy rosszabbak másoknál, csupán helyzetük kényszerében megtanultak emberien élni, ami nem járt áldozat nélkül. Alkalmazkodni a tanyára bezárt nagy családhoz, alkalmazkodni a sors könyörtelenségeihez, sötétséghez, fagyhoz, éhínséghez, elnyomáshoz, majd életformát váltani. (…) Ismerem jól a finn embereket: az érzékenységet, zárkózottságot, konokságot, s még azt is, amikor az erényből hiba lesz, amikor a tréfát igazságszeretetből komolyan veszik, amikor a kimondott szót szentírásnak tartják, amikor nem kívánják hajlékonyan követni a másik emberben joggal végbement változásokat.

11. oldal

maneki_neko>!

A finn tájból meg lehet érteni a finn embert. Kevés a termőföld, a folyóparti, vízparti települések, szétszórt tanyák hozzászoktatták a természethez, nem engedték elszakadni tőle, rákényszerítették a magányt, az igénytelenséget, a szerénységet. De ugyanakkor megtanították becsülni a keveset, örülni a kicsinek, olvasni a csend szavából, ragaszkodni a magányhoz.

25. oldal

maneki_neko>!

Nem szólnak bele mások dolgába. Soha nem mondják: ezt tedd, azt tedd, erre menj vagy amarra. A finnek mindent ránk bíznak: tegyük kedvünk szerint, határozzunk, döntsünk, cselekedjünk szabad akaratunkból, a másik is így tesz. Ha egyszer azt mondjuk, köszönöm, nem kérek többet, nem is kínálnak, s meg sem kérdik, hogy közben megváltoztattam-e az akaratom. Miért? Eldöntöttem és kimondtam, hogy nem kérek többet, és nem szólnak: hátha tévedtem, hátha még kérnék, gondoljam meg idejében.

28. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kodolányi János: Suomi
Timo Parvela: Gyerekek! Tessék vigyázni!
Pirjo Väisänen: Szalmamunkák
Kodolányi János: A csend országa
Paul Harding – Carolyn Bain – Katharina Lobeck – Fran Parnell – John Spelman – Andrew Stone: Skandinávia
Juani Huotari: Finnország
Gombos József: Finnország politikatörténete 1809–1917
Pethő Tibor – Reismann János: A Balti-tengertől a Bajkál-tóig
Végh Antal: Északi utakon
Lindner László: Ahol az Élet Vizét isszák