Végszavazás ​a halállal 1 csillagozás

Kocsis L. Mihály: Végszavazás a halállal

Az elmúlt ötven évben nagyszerű színművészek sora vetett véget önkezével az életének. Gondoljunk csak a felejthetetlen Somlay Artúrra és Soós Imrére, a zseniális Rozsos Istvánra és Domján Editre, vagy a színészkirály Latinovits Zoltánra. Az okokat és a körülményeket kutatja a kiváló író. Művében megszólalnak a pályatársak, a barátok. Vajon mi mondatta ki ezekkel a zsenikkel önmaguk halálos ítéletét? A szerelem? A betegség? Netán a politika? A válaszokat – vagy legalábbis azok jelentős részét – elolvashatjuk a kötetben.

>!
Minerva, Budapest, 2002
520 oldal · ISBN: 963862373X

Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Latinovits Zoltán · Ruttkai Éva

Helyszínek népszerűség szerint

Magyarország


Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Carmilla 
Kocsis L. Mihály: Végszavazás a halállal

Több bajom is van ezzel a – témájánál fogva persze érdekes – könyvvel. Pedig alapvetően jónak indult –, csak valahogy szerencsétlenül lett megvalósítva… Tehát maga az elgondolás, hogy pályatársakkal, közeli hozzátartozókkal, barátokkal készüljön riport az elhunytakról, önmagában kitűnő ötlet, és jó visszaemlékezni ezekre a színészekre (közülük sokan méltatlanul feledésbe is merültek). Csakhogy ez a könyv nagyon keszekusza, csapongó. Érdemes lett volna minden színésznek inkább külön fejezetet szentelni. Párszor ott is elveszítettem a fonalat, hogy kivel is beszélget éppen a szerző, mivel ez esetleg csak később (pl. a legvégén) derült ki… Szóval a Kiről…?/Kivel..? szerintem markánsabb kiemelést érdemelt volna. Nem tetszett a kérdések olykor kifejezetten tolakodó stílusa (és a beszélgetőpartneren is érződött, hogy azt kellemetlennek találja). És kifejezetten bosszantott az egész könyv slendriánsága, a helyesírási hibák nagy száma, s ezen belül is különösen a sok rosszul leírt személynév!


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

A diktatúrák nem „szerették” az öngyilkosságot, mert alapvetése, hogy a „rabszolga” nem rendelkezhet az élete felett, neki dolgoznia kell s új rabszolgákat nemzenie.

474. oldal, A zsinórpadlásról, vékony pókfonálon... [Epilóg, Szkok Ivánnal] (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
6 hozzászólás
>!
Carmilla 

A szegénység nagyon megnyomorítja az embert, képes elültetni kisebbrendűségi érzéseket.

403. oldal, Elmaradt találkozás egy szép öregasszonnyal (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: kisebbrendűségi érzés · szegénység
>!
Carmilla 

     – Biztos vagyok benne, hogy az öngyilkosságoknak soha nem egy oka van. Talán van egy utolsó csöpp. Valaki nem köszön vissza az utcán… egy olyan apróság, ami másnak fel sem tűnik.

92. oldal, Versinyin füttye Másának (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
1 hozzászólás
>!
Carmilla 

Imre alkoholista volt, klinikai értelemben is. Latinovits nem volt alkoholista, csak rettenetesen be tudott rúgni.

390. oldal, "Hogy élni tudjunk, szeretni kell önmagunkat" (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Latinovits Zoltán
>!
Carmilla 

– Úgy is meg lehet halni, hogy látszólag élsz.

194. oldal, Színház az egész világ (Minerva, 2002)

>!
Carmilla 

Szerelmes férfi másokkal nem osztozkodik imádottján.

34. oldal, Hol vagy, Titánia? (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
Carmilla 

A Szovjetunió nagyon nagy volt, tudjuk. Amerika még annál is nagyobb, a mai napig, ezt is tudjuk. De az úrhatnámság és a butaság annál is nagyobb, mintha a kettőt összeadnánk. Aki megpróbál elébe állni, azt eltiporja.

473. oldal, A zsinórpadlásról, vékony pókfonálon... [Epilóg, Szkok Ivánnal] (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
>!
Carmilla 

(…) Tudja, nagyon könnyű ráfogni egy embere, hogy beteg, depressziós, őrült. Csakhogy azt is meg kellene nézni, tulajdonképpen milyen út vezetett hozzá, és kik voltak azok, akik erre az útra rávitték.

198. oldal, A színész: rendezve van [Hacser Józsa] (Minerva, 2002)

>!
Carmilla 

…Jézus mondta, amikor megkérdezték a tanítványok, hogy „miről fogunk megismerni téged”. Az juthat a mennyek országába, felelte, aki adott nekem enni, amikor éhes voltam, és megitatott, amikor szomjúhoztam, fedelet adott, amikor megfáradtam. Na de mégis, miről lehet majd téged megismerni? Arról, hogy minden éhező én vagyok, és minden szomjazó is én vagyok, és ha nekik adsz, akkor nekem adtál.

434. oldal, Láng-Úr (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus
>!
Carmilla 

(…) Az „igazi” öngyilkosok mind ezt teszik. Nem hőbörögnek, handabandáznak. Cselekszenek.

401. oldal, Elmaradt találkozás egy szép öregasszonnyal (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság

Hasonló könyvek címkék alapján

Pünkösti Árpád: Vörös vándorlámpás
Kósa Judit: Tanúvallomást tettem
Friderikusz Sándor: Isten óvd a Királynőt!
Jankovics Éva: Miért dobtad el az életed?
Murakami Haruki: Norvég erdő
Csernus Mariann: Ki voltál, lányom?
Polgár András: Csak egy tánc volt…
Jankovics Éva: Öngyilkos lett a fiam
Slavenka Drakulić: Frida, avagy a fájdalomról
Gubcsi Lajos – Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István