Az ​utolsó nap éjszakája 25 csillagozás

Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Séverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete…

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.

A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632935775
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
224 oldal · ISBN: 9789632936123

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Janina13
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Hát én kíváncsi leszek mások értékelésére majd. …. nekem nagyon bejött bár a könyv első fele inkább szólt arról, hogy az írónő minél több szépen összerakott mondatot tegyen a könyvbe és okos dolgokat mondjon a laikusoknak….a második fele már teljesen más volt. Fölösleges körök nélkül zajlottak az események.
Rövidnek éreztem. Kissé másként is el tudtam volna képzelni a dolgok alakulását és leírását is /szinte tövig rágtam néhol a kömöm, hogy vajon az lesz-e amit én elképzelek, vagy valami más/. De nekem így is nagyon bejött! A vége pedig különösen jó volt. Nem volt 30+ oldal odafirkantva lezárásként, amit én amúgy is nagyon utálok.

>!
Lorelei
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Séverine az álmaiba menekül a való élete elől. Ami izgalmas kalandnak indult, egy rémálomba fulladt. A férfi, akivel viszonyba keveredett, a férje lesz, ám a boldog házasság messze elkerüli őket. Frédéric irányításmániás rideg ember, aki minden hibájáért a feleségét okolja, így próbálva manipulálni és tönkretenni őt. A nő azonban a gyereke miatt nem mer lépni, mély depresszióba zuhan. Úgy gondolja, ha a fia elég idős lesz, majd elmenekül ebből a házasságból, ám addig még évek vannak hátra. Ezért eltervezi, hogy amíg a férje távol van, megszerzi magának, ami kijár neki. Elmegy bulizni egy barátnőjével, ám az este nem várt fordulatot vesz. Élete borzalmai tovább folytatódnak.

Számomra a könyv legnagyobb lélektani bűnözője egyértelműen Frédéric volt. A hozzá hasonló alakokkal nem merem leírni, hogy legszívesebben mit csinálnék, de ő az egyértelmű pszichopata, aki kezelésre szorul. Bele sem merek gondolni, hogy hány nő esik áldozatul a hozzá hasonló vadbarmoknak a mindennapi életben is. Nem néztem utána, így nem tudom, hogy létezik-e ilyenfajta segélyszervezet, de a megerőszakolt nőké mellett, a Séverine-hez hasonlóan járt nőknek is kellene segítséget nyújtani.

Nem hosszú a könyv, így ez sem akadály abban, hogy elolvasd. Én mindenképpen bátorítalak. Rengeteg dologra felhívja a figyelmedet. Hangsúlyozza, hogy sokszor a rendőrség is tehetetlen. A feleségekkel mennyire kegyetlenül bánhatnak a férjeik, mennyi lehet a segítség nélkül élő háziasszony, aki senkihez nem fordulhat. Esetleg nem is menekülhet, hiszen ott van mindennek a közepén egy gyermek is. Kiemeli, hogy egy mekkora bizalmat helyezünk a szórakozóhelyeken egy ismeretlenbe. Na ezért lélektani krimi ez, mert a való életről szól, aminél félelmetesebb kevés van.

A teljes bejegyzés itt olvasható: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.hu/2016/08/kobor…

>!
Mpattus P
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Az utolsó nap éjszakája jól hozza a főszereplő feleség passzivitását, az őt ért agresszió és bántalmazás statikus tudomásul vételét, házassága zárt ajtók mögötti boldogtalan voltát, ám mindezek ellenére (vagy pont ezek miatt) sem sikerült őt megkedvelnem. Elmondta ugyan, hogy nem akarja, hogy az élete így folyjon tovább, de egy fél lépést nem tett a változás érdekében. Inkább csak történtek vele a dolgok, ahelyett, hogy ő alakította volna őket. Észleltem, hogy a könyv végén végre lép egyet előre, de még mindig azt a légüres teret éreztem körülötte, amit a regény alatt végig. A kötet függővéggel zárul, és őszintén szólva lehet, hogy még a folytatásra is vevő lennék. Tudom-tudom, kicsit ezzel ellent is mondok magamnak: elég kettős érzést vált ki belőlem ez a könyv.

Teljes értékelés a kettős érzésekről a könyv kapcsán:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/09/az-utolso-nap-ejs…

>!
murnus_durnus
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Egy mű, ami úgy rossz, ahogy az az amatőr írók nagykönyvben elő van írva.

Mindazok, akik megkedvelték, igazán tájékoztathatnának néhány apró részletkérdés feloldásáról, amely hiányérzetet okozott bennem. Kérdéseim:

a) Ki a gyilkos?
b) Miért gyilkolt a gyilkos?
c) Hogy tud bejutni a gyilkos mindenkinek a lakásába?
d) Miért nem belezte ki a főszereplőt?
e) És miért akarja utólag megölni, ráadásul a férjével együtt, amikor ezzel csak magára vonná a rendőrség figyelmét?
f) Ki a bánat az a Gustave? Most ő gyilkolt, vagy sem?
g) Ki követte a hősnőt?
h) Mi ez az egész?

A könyv első fele merő nyavalygás arról, hogy mennyire kiüresedett Séverine élete a felső-középosztálybeli férje mellett. Ehhez nem kell 120 oldal – egy Balzac vagy egy Hemingway ezt megoldotta volna két oldalon. A mű második fele meg olyan, mintha a szerző elvesztette volna a kötődését a téma iránt, s az ujjai között végül az egész gyilkossági ügy egy összefüggéstelen zagyvasággá változott. A karakterek kidolgozatlanok, a hősnő mélán és utálkozva szeretkezik, egyébként jellegtelen, befolyásolható és buta. Stílusa sem neki, sem az írójának nincs. A tripla szaharinos szirup a végén kifolyik a lapok közül. A mű szellemi színvonalát pedig az e lapon található idézetek foglalják össze a legeklatánsabban.

Nem, nem érdemel több szót, ki vele.

Ui.: A szerző, mint egy interjúból megtudtam, három (!) évig írta ezt a regényt. Help.

3 hozzászólás
>!
Macsii
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

"A történetet nem nevezném pörgősnek, a szálak nem lesznek kuszábbak, sőt a végkifejlet is szinte kiszámítható, inkább egy jól összerakott műnek mondható, ami leköti az olvasót, ennek ellenére élveztem.
Ajánlom az elnyomott nőkről szóló írások kedvelőinek, azoknak, akik szeretik a romantikus, és chick lit írásokat, illetve azoknak, akik szeretik, ha egy nő szerelmi életéről szóló történetben van egy kis plusz."
Bővebben: http://thebookworld-27.blogspot.hu/2016/08/ertekeles-ko…

>!
jolanka2
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Igazi hullámvasút ez a könyv… Unalom az elején, izgalom a közepén, hogy aztán megint vontatott legyen a történet a vége felé… Az utószó nem tetszett, de a történet lezárásában van egy kis csavar, az mindenképp pozitív, Séverine karakterét nem szerettem, ami nem is baj, nem kell, hogy tetszen. Viszont az, hogy a sztoriban megforduló összes férfi a nyálát csorgassa egy ilyen besavanyodott, határozatlan, véleménye kifejezésére képtelen nőért, kiakasztott.

>!
Chris
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Kezdek arra rájönni, hogy a mazochizmus jeles képviselőjeként szeretem a magyar szerzők által megírt krimi/thriller regényeket kézbe venni. Mivel ebben a műfajban olvasok a legtöbbet, valamint a munkám is szorosan kötődik a joghoz, így talán kicsivel több rálátással rendelkezem a dolgokra. De az elején szögezzük is le: krimit írni nem könnyű. Sőt, pokoli nehéz. Éppen ezért az önjelölt módon írónak kikiáltott embereknek nem is szokott jól sikerülni. Az utolsó nap éjszakája pedig ékes példája annak, hogyan nem szabad krimit írni.
Olvasás közben több gondolat is keveredett bennem. Szép sorban megyek majd végig a cselekményen, de a legutolsó kérdésem az volt, hogy mégis mi a csuda akart ez lenni? Annyira örülnék, ha a szerző, a szerkesztő, a kiadó, vagy bárki más megmondaná nekem, hogy miért és hogyan engedték ennek a könyvnek a megjelenését?
Az első nyolcvan oldal nem más, mint nettó picsogás és unalom. Megismerjük Séverine-t, akinek borzalmas élete van. Az olvasó még sem tud egy percig sem szimpatizálni vele, mert a nő abszolút nem képes a változtatásra, a továbblépésre. Megy az önsajnáltatás, a „nem tudom mit akarok az életben”, és mindezt olyan stílusban, amelyet bármely orosz szerző megirigyelhetne. Ezt követi a második rész, szilveszter éjszakája. Oké, aláírom, itt történik még valami érdekes, amelynek köszönhetően elkezdünk érdeklődést mutatni a történet iránt. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy itt még felcsillan az olvasóban a remény, hogy ha ezután nem rontja el a krimiszálat a szerző, akkor megbocsátjuk neki a regény egyharmadának vontatottságát. Mielőtt bárki megkérdezné: elrontja.
A jelenetek össze-vissza váltogatják egymást: Séverine tovább szenved, a férje a politikai karrierjét jobban félti, mint a családját, a rendőrség úgy hülye, ahogy van, főhősünk barátnője meg terhes. Ez utóbbi elég random információnak tűnik ugye? Körülbelül ennyi jelentősége is van a sztoriban. Azt még mindig nem teljesen értem, hogy a nyomozók hogyan jutnak azokra a következtetésekre, amikre eljutnak, mert az mellőz minden logikát, pontosan úgy, ahogyan a szereplők további cselekedetei. És ekkor eljutunk a regény végére. Kihagytam volna a legfontosabb? Az elkövető személyét és motivációt? Nem, kedves olvasóm, nem én hagytam ki, hanem a szerző. Gyakorlatilag egyetlen választ sem kapunk a regény elolvasása után. Tehát: ki a gyilkos? Hogyan és miért gyilkolt? Miért hoz be egy teljesen ismeretlen figurát a szerző, aki vállalja a gyilkosságokat? Most akkor többen voltak? Mi van a másikkal? Hogyan tudott észrevétlenül mindenhová betörni? Mi lesz Séverine-nel? Meg úgy, összességében mi a fene volt ez?
Ez a regény tehát mind írástechnikailag, mind dramaturgiailag, mind felépítésben, mind karakteralkotásban rossz. Tehát ismételten feltenném a kérdést, amit bárki megválaszolhat (de tényleg bárki: a szerző, a kiadó vagy azok a bloggerek, molyolók, akik három csillagnál többet adtak ennek a regénynek): miért adták ki ezt a regényt? Mit akart vele üzenni a szerző? És harmadjára: mi a fene volt ez?

2 hozzászólás
>!
Hiranneth
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Séverine alakja az elején kifejezetten ellenszenves volt, a végére inkább már csak sajnáltam. Úgy néz ki, férfiak terén nem igazán tudott jól választani.
A történet elején nem igazán tudtam, hova is fogunk kilukadni, annyira a nő életét, érzéseit mutatta be. Már-már aggódni is kezdtem, hogy hol az izgalom, de aztán hirtelen felpörögtek az események.
Olvasmányos, vitt magával a történet és gyorsan haladtam vele (2 nap alatt végeztem, csak a nyaralás nem net kompatibilis :D).
A végén én jobb szerettem volna némi konkrétumot, de így legalább lehet reménykedni, hogy milyen döntést hoz meg Séverine.

>!
Tilikum
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Nagyon ígéretesnek tûnt, tetszett a borító, a fülszöveg. Szeretem a lélektani krimiket, de ettôl nem kaptam sajnos felejthetetlen élményt. A miértek pedig olyasfajta miértek voltak, amikre az ember szeret választ kapni…

>!
Lola_Judit_Bodnár
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Nagyon, nagyon gyenge, inkább próbálkozás, mint regény, a rá adott molyos reakciók pedig sokat elmondanak arról, hogy még a rendszeres olvasók is milyen kritikátlanul olvasnak. Teljesen aránytalan, a felvezetés messze túl hosszú, jelentős része nyavalygás és firstworldproblems jelleggel elhelyezett infómorzsák, amelyeknek a háttér felfestését kellett volna szolgálniuk, ám az kiabál az egészből, hogy a szerző borzasztó büszke rá, hogy tudja, melyik utca hol van Párizsban és milyen csokit esznek a helyi unatkozó milliomosfeleségek. A könyv első fele nyúlik, mint a rétestészta, mire bármi érdemi történik, már a kétharmadnál járunk – itt már gyanakodtam, hogy pont a lényeg nem lesz kidolgozva, sajnos igazam lett –, és a tempó mintegy 5 oldalnyi időtartamra pörög fel, aztán túl gyorsan, túl könnyen, túl olcsón megoldódik minden. A nagy csinnadrattával előkészített bűnügynek csupáncsak a veleje marad ki, azok a dolgok tudniillik, amelyek a krimit krimivé teszik, jelesül a gyilkosok motivációja az ölésre, a társulásra, kettejük találkozása, dinamikája, a gyilkosságok mikéntje, a kiválasztott áldozatok tipikusságának jelentősége, hogy mi történt, ami miatt az ominózus eset félbemaradt, és így tovább. Az, hogy a lezárás akart lenni a nagy dobás, szintén sántít, épp a ködössége miatt. A könyvet domestic noirnak hirdetik, ami szintén erősen sántít, van ugyan egy elcseszett házasság, ám annak sem ásunk eléggé a mélyére, ráadásul az egész csak háttér. Összességében az egész regényből az süt, hogy a krimibe csomagolás ürügy csupán arra, hogy a szerző megcsillogtathassa Párizs-, luxus- és gasztronómia-ismeretét.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lorelei

A jó kislányok a mennybe jutnak,
a rossz kislányok mindenhová.

>!
Lorelei

A jót könnyû megszokni?
A rosszat sokkal könnyebb.
Aztán várni, elvárni és megszeretni.
A rosszat kerestem mindig?

>!
Szédültnapraforgó 

Bár Séverine pszichiátere azt a jó tanácsot adta idestova öt éve, hogy kezelje úgy Frédéricet, mint egy szobanövényt, a férfi közönyösségét nehezen emésztette meg. De a szíve mélyén pontosan tudta, hogy férje tényleg nem érdemel több törődést, mert úgysem tudja viszonozni. A szobanövény találó hasonlat volt: nem kér sokat, de azt rendszeresen, és nincs meg a jussa nélkül.

>!
Macsii

A véletlen semmi több, csak megjósolhatatlan valószínűség. Fontosságát egyesek lebecsülik, míg mások istenítik, egyenesen Istennek hívják, a hitetlenek sorsnak, de mindegy, hogyan nevezzük. Ha nem lenne, beleragadnánk első választásainkba, megszokott életünkbe. Unalmas volna az élet, főleg azoknak, akiknek nincsenek szándékos választásik.”

96. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Cure: A gonosz új arca
Brigitte Aubert: Az erdei halál
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Tom Rob Smith: A tanya
Makai Máté: Koriolán dala
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye
Robert Bloch: Pszicho
Samantha Chase: A gyilkos tű
Ruth Rendell: Lopott élet