Pán 13 csillagozás

Glahn hadnagy följegyzéséből
Knut Hamsun: Pán Knut Hamsun: Pán Knut Hamsun: Pán Knut Hamsun: Pán Knut Hamsun: Pán

Hamsun a világirodalom talán legvitatottabb szerzője. Hiszen – kimondhatjuk – náci volt, találkozott Hitlerrel, és hitet is tett mellette, regényeiben viszont, melyekkel

Thomas Mann írói magaslatára hágott, mélyen humanista. Egyik legfontosabb műve a Pán, amely a kiadó új sorozatában, a huszadik századi kultuszregényeket felsorakoztatóKULTxx-ban kerül az olvasó elé, a Pantheon Kiadó majd’ százéves, klasszikus borítójának felidézésével.

A sorozat további darabjai is érkeznek még ebben az évben, ahogyan Hamsun más remekműveinek kiadását is tervezzük.

Eredeti mű: Knut Hamsun: Pan (norvég)

Eredeti megjelenés éve: 1894

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULTxx Könyvek

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
puhatáblás · ISBN: 9786155915666 · Fordította: G. Beke Margit
>!
190 oldal · Fordította: G. Beke Margit
>!
Fővárosi, Budapest
190 oldal · Fordította: G. Beke Margit

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Knut Hamsun: Pán

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

Az emberi érzelmek, a motivációk és az önismeret, az őszinteség tanulmányozása ez a regény.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/05/pan.html

>!
marschlako P
Knut Hamsun: Pán

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

A rövid fejezetek és a stílus a Platero meg énre emlékeztettek, Glahn hadnagy pedig kissé az Éhség főszereplőjére.

A regény túlnyomó részében Glahn hadnagy visszaemlékezéseit olvashatjuk, az utolsó néhány fejezetben azonban egy ismeretlen narrátor veszi át a szót spoiler, akinek köszönhetően egy külső szemlélő szemével is láthatjuk a regény (al)címszereplőjét.

Glahn hadnagy egy két évvel korábbi, Észak-Norvégiában töltött nyárra emlékezik vissza. Amolyan magának való ember, aki a semmi közepén álló kis házikóban lakik kutyájával, Aesopusszal, s vadászatból – vadászati tilalom idején pedig halászatból – él, az emberek között idegenül mozog, bár néha be-bejár a közeli településre. Egy nap azonban találkozik Edvardával, a környék leggazdagabb emberének lányával, aki elég kihívóan kezd viselkedni vele.

Rövid, időben elszórt, csomópontszerű, vagy egyszerűen csak egy-egy mellékes eseményt, lelkiállapotot leíró, érzékletes fejezeteken keresztül ismerhetjük meg Glahn hadnagy és Edvarda történetét spoiler. Glahn, aki az Éhség főhőséhez hasonlóan szintén meglehetősen szeles, hirtelen felindulásból cselekvő, s naiv személyiség, nem igazán tud mit kezdeni a női játszmákkal, s időnként meglehetősen otromba módon, sértett kisgyermekként viselkedik. spoiler

Hamsun e rövid regényében nekem az tetszett a legjobban, ahogy a szereplőktől kicsit távolságot tartva, néha csak érintve a dolgokat, rövid, néhol lírai szakaszokban ismerteti meg velünk Glahn hadnagy történetét.

2 hozzászólás
>!
LucaWolf
Knut Hamsun: Pán

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

Rövid könyv, falatnyi fejezetekkel és szívet-lelket simogatóan gyönyörű, ízes fordítással, szóval nagyon kellemes kis olvasmány egy estére, lehetőleg nyárira. Nem olyan súlyos és lehangoló, mint az Éhség, szóval attól se kell félni, hogy tönkreveri a szépnek indult olvasgatós estét.
De az Éhség után bizony csalódás(szerű) ez a regényecske, amit a fülszöveg valamiért mosolygósnak és kedvesnek nevez, pedig érzésem szerint legfeljebb bánatában mosolyog szegény. A történet elég banális: Glahn hadnagy szerelmi háromszögbe keveredik a gyönyörű, háborítatlan norvég természettel és egy szeszélyes hölggyel, kicsit boldog, kicsit szenved, elmesél néhány tragikus szerelmes mesét, aztán, ahogyan az ilyen helyzetekben lenni szokott, megy a pad alá. Tulajdonképpen a maga egyszerűségében szép ez, még ha nem is értem, miért érezte úgy Hamsun, hogy feltétlenül meg kell írnia. Az, hogy apró, helyenként egypercesnek is beillő emlékfoszlányokból rakja össze a történetet, zseniális, de a nagy balladai homályban néha nem egészen világos, hogyan jutunk ilyen gyorsan ilyen mélyre és miért kell feltétlenül megölni minden ártatlan és cuki dolgot. De persze, ott a csehovi pisztoly egy puska képében, amit a vadász főszereplő mindenhová magával cipel, szóval ez várható volt. De hogy mindennek a tetejébe az utolsó öt fejezet minek kellett?

>!
dorothy_emerald I
Knut Hamsun: Pán

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár…
***
Az úgy volt, hogy lustán heverésztünk a Duna parton, még kicsit borzongva a május végi víz melegétől. És közben felváltva olvastuk fele egymásnak egy barátnőmmel. Nagyjából a feléig jutottunk mire ránkesteledett. Nem tudom, hogy a napsütés, a vízpart, vagy az Éhséghez képesti könnyedség tette, de igazán megkapott a könyv hangulata. A rövid fejezetek, a villanásnyi képek, a nyár. Jó, valljuk meg kicsit nyálas volt. De ahogy később a Dunában állva olvastam, lehet minden nyálas lett volna.
A könyv második felét már egyedül olvastam itthon. Lehet ezért, lehet mert már az agyamra ment a szereplők civakodása, eluntam magam és csak azért pörgettem a dolgot, hogy már legyen vége, és mehessek aludni.
Szóval megfelelő körülmények között ajánlom. Főleg nyáron.

>!
bagolyfiók
Knut Hamsun: Pán

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

Sokkal jobban tetszett, mint az Éhség, talán pont azért, mert ez szelíden és ködösen van megírva. Keresni kell benne a pontos okokat, pedig ott van minden a szövegben. Megdöbbentő erővel ír arról, mi mindent tesznek egymással az emberek a viselkedésükkel, az érzelmeiken keresztül… Nem giccses, nem rágódós, kifejezetten egyszerűen érzékelteti a lelkiállapotokat. Az időkezelése összekavart egy kissé, de talán pont az volt a célja, hiszen többször leírta, hogy akkor még gyorsan múlt az idő…
Öt csillagot adtam rá, bár nem változtatta meg az életem, nem az irodalom csúcsa, de erről az őrülettel határos nyári szerelmi történetről hitelesen és finoman szól.


Népszerű idézetek

>!
marschlako P

Csöndben légy Aesopus, eszembe jut egy furcsa mese, négy emberöltővel ezelőttről, Iselin idejéből, mikor Stamer volt a pap:
    Kőtoronyban raboskodott egy leányka. Szeretett egy férfit. Vajjon miért? Kérdezd meg a szellőt, a csillagokat, kérdezd meg az élet istenét; mert más nem tudja az ilyet. És a férfi barátja volt és szerelmese; de múlt az idő és egy szép napon megpillantott egy másik lányt és lelke elváltozott.
    Úgy szerette lánykáját, mint egy fiú. Azt mondta neki Sokszor: boldogságom! galambom. És a lányka öle forrón hullámzott. Ha azt mondta neki: add nekem a szívedet! a lányka megtette. Azt mondta: kérhetek valamit tőled, szerelmem? A lányka mámorosan felelte: Igen. Mindenét odaadta neki és ő mégse köszönte meg.
    A másikat rabszolgamódra szerette, mint az eszelős, mint a koldus. Vajjon miért? Kérdezd meg az út porát és a lehulló lombot, kérdezd meg az élet rejtelmes istenét, mert más nem tudhatja az ilyet. Az semmitse adott neki, semmit a világon és ő mégis megköszönte. A lány azt mondta: add nekem a lelked békéjét és az ép eszedet! És ő csak azon búsult, hogy nem az életét kérte.
    És lánykáját a toronya zárták…
    Mit csinálsz leányka, csak ülsz itt és mosolyogsz?
    Elgondolkodom arról, ami tíz év előtt történt. Akkor találkoztam vele.
    Hát emlékszel még rá?
    Még emlékszem rá.
    És múlik az idő…
    Mit csinálsz, te lány? Mért ülsz itt és mért mosolyogsz?
    Egy kendőbe hímzem a nevét.
    Kinek a nevét? Aki ide bezáratott?
    Igen, az övét, akivel húsz év előtt találkoztam.
    Hát még emlékszel rá?
    Emlékszem rá, csak úgy, mint régen.
    És múlik az idő…
    Mit csinálsz te rab?
    Öregszem és nem látok már varrni, levakarom a meszet a falról. A mészből egy kis kancsót gyúrok neki ajándékul.
    Kiről beszélsz?
    A szerelmesemről, aki ebbe a toronyba záratott.
    És te mosolyogsz azon, hogy ide záratott?
    Arra gondolok, hogy mit fog szólni most. Lám, lám, azt mondja majd, az én lánykám kancsót küldött nekem, nem felejtett el harminc év óta.
    És múlik az idő…
    Mi az, te rab, csak üldögélsz itt, nem csinálsz semmit és mosolyogsz?
    Öregszem, öregszem, a szemem megvakult, már csak gondolkodom.
    Arra gondolsz, akivel találkoztál negyven éve?
    Ő rá, akivel találkoztam fiatalkoromban. Lehet, hogy negyven éve már.
    Hát nem tudod, hogy meghalt? Elsáppadsz, öreg, nem felelsz, az ajkad fehér – a szíved már nem dobog…
    Látod, így szól a furcsa mese a rableánykáról.

149-151. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
gybarbii

Mostanában sokszor gondolok az északi nyár örökös nappalára.

(első mondat)

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
gybarbii

„Anyámasszony katonája”. De hát miért is nevezett anyámasszony katonájának? Államhoz kaptam a puskát, egyenest az arcába céloztam és elsütöttem.
Ki mint vet, úgy arat.

189. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
marschlako P

Szeretek itt lenni, csupasz föld az asztalom, ha ebédelek, nem kell egyenesen ülni a széken, nem döntöm fel a poharamat. Az erdőben semmit sem tiltok meg magamnak, ha kedvem tartja, hanyat fekszem és behunyom a szememet, kimondhatok mindent, amit akarok. Sokszor az ember szeretne mondani valamit, szeretne hangosan beszélni és az olyanforma, mintha az ember szíve szólna az erdőn…

37. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
Bogas P

Három dolgot szeretek, mondom azután. Szeretek egy szerelmes álmot, amit valamikor álmodtam, szeretlek téged és szeretem ezt a darab földet.
És mit szeretsz a legjobban?
Az álmot.

124. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
Bogas P

…az én helyem az erdő, a magányosság.

165. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
marschlako P

    Van úgy, hogy esik és vihar dühöng, de az nem fontos, sokszor esős napon is akad olyan apró öröm, ami betölti az embert, úgy, hogy magábavonul a boldogságával. Ilyenkor az ember megáll és maga elé bámul, olykor-olykor halkan fölnevet és körültekint. Ugyan mire gondol? Nem is kell több: egy fényes ablaküveg – napsugár villanása az üvegen, kilátás egy kis patakra vagy egy kék hasadék az égen.
    Máskor még rendkívüli élmények se tudják az embert kizökkenteni egyhangú tompa hangulatából, ülhet az ember bálteremben és lehet nyugodt, közömbös, fásult. Mert az örömök és bánatok forrása maga az ember lelke.

9. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
marschlako P

Írjak még? Nem, nem, csak egy kicsit, a magam örömére, no meg az idő is gyorsabban múlik, ha elmesélem, hogy jött el a tavasz két évvel ezelőtt és milyen volt akkor a vidék. A föld és a tenger egyszer csak szagosodni kezdett, a tavalyi, rohadó lomb édeskés kénszagot árasztott az erdőben és a szarkák gallyakat hordtak a csőrükben és fészket raktak. Még egy pár nappal később megdagadtak a patakok és tele lettek tajtékkal, itt-ott megjelent egy káposztalepke és a halászok hazajöttek a nyílt vizekről. A kereskedő két bárkája hallal megrakodva érkezett meg és ott horgonyzott a szárítóhelyek előtt; egyszerre elevenség, sürgés-forgás támadt a legnagyobbik szigeten, ahol a tőkehalat szokták szárítani a kövön. Én az ablakból láttam mindent.

19. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
gybarbii

Odaszólítottam magamhoz Aesopust, megveregettem a nyakát, összedugtuk a fejünket és megragadtam a puskámat. Szűkölni kezdett örömében, azt hitte, vadászni megyünk. Megint összedugtuk a fejünket, rátettem a puska száját Aesopus tarkójára és megnyomtam a ravaszt.
Fogadtam egy embert, aki elvigye Edvardának Aesopus holttestét.

160. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

>!
gybarbii

Megvallom ugyan, hogy csak akkor sületlenkedett, ha berúgott. De nem elég nagy hiba már az is, ha valaki berúg?

167. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sigrid Undset: Tavasz
Sigrid Undset: Pogány szerelem
Sigrid Undset: A hű feleség
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok
Jo Nesbø: Police
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog
Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái
Margit Sandemo: A mélyben
Per Petterson: Megtagadom
Tore Renberg: Szerettem másképp is